Kecskeméti Ellenőr, 1902 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-29 / 1. szám
1902. június 29. KECSKEMÉTI ELLENŐR 3. oldal városi „hordár-elnökség“, mindenféle kutyáknak, kanászoknak és bugrisoknak lehordta azokat, akik azt indítványozták az ezrekre menő hordárok között, hogy az ügykezelésük és testületi hivatalos nyelvük ezután magyar legyen. 24- ikén: Nagy-Szeben város főkapitánya megtiltotta vendéglőkben és kávéházakban, hogy a Kossuth-nótát és a „Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos“ kezdetű dalt muzsikálják vagy énekeljék, a román és száz nemzetiségű dalokat ellenben megengedi. 25- ikén: Budapesten a „fővárosi népiskolákban“ a német nyelv tanításának eltörlése ügyét tárgyalták a közoktatási bizottságban, és a határozat hozó nyolcz magyar lakos, magyar kenyeret (fővárosit!) evő egyén közül három ellene szavazott az eltörlésnek, akik még ma is a német nyelvet és német szellemet óhajtanák inkább. 26- ikán: Brassóban katonai ünnepélyt tartottak és ez alkalommal a katonai hivatalos épületekre fekete-sárga zászlókat tűztek ki, a lövöldére pedig, ahol az ünnepélyt folytatták, a fekete-sárga zászlók mellé oláh zászlókat helyeztek, amin az egész Brassó lakossága felháborodott. 27- ikén: Valami Patatianu nevű hírlapíró „Arany könyv “ czimen román szellemű könyvet adott ki Nagy-Szebenben és terjesztette azt egész Erdélyben. Ez még semmi. Ha nem a kolozsvári ügyészség botrányos sértést látván a könyvben a magyarok ellen, azt elkoboztatta. Az elkobozás alkalmával egy pancsovai lelkésznél is találtak elrejtve a tiltott műből, amit szintén lefoglaltak és elvittek. Erre az a derék pancsovai lelkipásztor azt cselekedte, hogy beperelte a kolozsvári kir. ügyészséget 200 korona erejéig, amiért — úgymond — őtet a remek könyv elolvasásának élvezetétől megfosztotta! Ezek koronájaként említem fel még azt a szinte zsengéjében levő országos botrányt, hogy Pavlovits, magyar országházi képviselő, megvert a nagykanizsai vasútállomásnál egy csoport gyermeket, amiért azok nyilvánosan a magyar Szózatot és a Himnuszt énekelték. Eddig a hét nap . . . Minden esemény Magyarország kebelében történt. Hallod-e, magyar! Most meg már — te hozzád szólok. Te sohse voltál álnok és alattomos hunczut. Te mindig jó és becsületes házigazda voltál. Szívesen fészkelted be hazád és házad fedelébe alá az idegen vérű, ajkú, vallású és érzésű elemeket. Te, aki ellened vétett, azt mindig világos harczban verted el. Te végtelen nagyra becsülted azt, aki szellemével szellemedbe, érzelmével érzelmedbe olvadt. Te, aki annyira tiszteled a törvényt, az otthonnak becsületét, hogy ha bármilyen nagy úr vagy és más házánál lakói is, annak a háznak szentélyét meg nem sértenéd, annak a háznak gazdáját, asszonyát a világért nem becsmérelnéd. A tisztességes, nyílt magyar ember, ha úr, ha polgár, igy szokta. Még a háznépéhez is alkalmazkodunk, ha mások fedeléke alatt lakunk. Pedig azért a lakásért ... fizetünk. A fizetés mellett is... köszönünk. És lásd, tisztelet, hódolat a kivételnek, — akik igy... nálad laknak, akik igy... a te kenyeredet eszik, mily gonoszak! Mily arczátlanok! Mily bestiálisak! Akik igy... a te kebeledben laknak, hogy marnak, hogy szívják véredet, akárcsak a hagyományos mesékben megrajzolt, felmelegített kígyó! De mit gondolsz, köteles vagy te ezt tűrni ? Hát azt hiszed, hogy majd „az Isten megfizet“ az ő gonoszságukért? Nem vagy köteles azt tűrni! És nem kell az égre bízni megbüntetésüket! Mert, ha azt várod, mig ezek ezzel önmaguktól felhagynak s mig ezeket ezért az Isten megbünteti, úgy jársz, mint a szomorú emlékezetességű Szabadságharczban... Békében ezek igy plántálgatják a tüzek magvát, csak azért , mert te járod és ha eljön az idők napja, újra okádják rád a lángot, mint a sárkánykigyó. Lajra, — mint máskor, és ölő méreggel, mint a sárkánykigyó! Nem azt mondom én, hogy indíts ellenük harczot és verd ki ezeket a hálátlan lelkeket hazádból — hajlékodból. Hiszen, aki tüzet vet, — az lángot arat. De viszont, aki tüzet enged, — az is lángot arat! Büntesse, sújtsa ezeket a napirenden levő gazokat a törvény keze, példás szigorúsággal! Nézzen bele másként, erőteljes hatalommal — az országgyűlés! Melyik állam engedné ezt a duhajkodásokat meg kebelében? Melyik államban vitázhatna az idegen nemzetiségű nép azon, hogy az övé legyen e a hivatalos nyelv és törvény, avagy azé a tulajdonos nemzeté? Nincs ez a világon sehol. Egyetlen egy nemzet se hagyja magát igy a saját kebelében bemocskolni! De a magyar . . . gavallér. Még Rózsa Sándor, a legbetyárabb betyár is megtette azt, hogy amit a gazdagtól elrabolt, azt odaadta egy szegény szűkölködőnek. Petőfi is megírta, hogy a betyár a pusztán meg nem csókolta volna a magányosan talált úri nőt, mert hát ... a magyar, még ha betyár is, gavallér.Én is magyar vagyok, de . . . annyira nem gavallér, hogy ezeknek az idegen rugdalódzóknak meg tudnék bocsájtani. He én az országgyűlésnek lennék ... Ha én a királynak lennék . . . Hajh, hajh! Hány hazáját szerető magyar embert felakasztottak már a magáért a haza védelméért, azután lám, ezekből a mirajtunk élősködő és mégis becsületünkben gázoló, gyülevészekből — még csak egyet sem kötnek fel! Szeretem én, aki velem tart, aki jó magyar, akármilyen nyelvű, vallásos és nemzetiségű is, én édes Istenem, hogy ne szeretném! De azt csak elvárom, hogy aki nálam lakik és kenyeremet eszi, — az ne bántson és ne piszkoljon be, mert ha ellenkezőleg cselekszik, vagy én ölöm meg, vagy ő öl meg engemet, de velem többé egy tálból cseresznyét nem eszik! * , * * És most azt kérdezem azoktól, akiket illet, hogy: hol legyen hát a magyar nyugodt, ha még saját hazájában se, hol legyen hát a magyar magyar, ha még saját hazájában se ? — Tanulmány-kirándulás. Dicséretre és követésre méltó példát adott az ifjúság látkörének fejlesztésére, földrajzi, természetrajzi és népismei tudományának öregbítésére az ev. ref. főgimnázium tanári kara, azzal, hogy a felsőbb osztályok növendékeit az Al-Dunára levitte. Folyó hó 26 án, csütörtökön reggel 5 órakor indultak az ifjak mintegy 35-en öt tanár vezetése alatt. A kiránduló tanárok: Katona M. igazgató, Fazekas F. Dr. Balázs I., Müller B., és Hajdú József; ez utóbb nevezett fiatal professor különben az egész kirándulásnak szervezője és vezérlő lelke. A kirándulás útiránya: Szeged, Szabadka, Újvidék, Zimony, Belgrád, Orsova, Ada-Kaléh, Korona-Kápolna, Mehádia, Anina, Temesvár. A kiránduló ifjúság Szegedre Dugonics András szobrára, szép babér koszorút vitt magával; szalagján a következő felírás van: A kecskeméti ev. ref. főgymn. ifjúsága — Dugonics Andrásnak. A szobornál a Szózatot és Himnuszt énekelték, Mészáros Gyula VIII. oszt. tanuló pedig beszédet tartott. A sok élménnyel és tapasztalattal gazdagabb ifjak julius hó 1-én d. u. 3/44 órakor érkeznek haza a Szeged felől jövő vonattal. Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy az egész kirándulás, útiköltség, étkezés és szállással együtt egy-egy kirándulónak 32 koronájába kerül. Isten vezérelje őket! (T.) ÚJDONSÁGOK. — Mutatványszámért kérjük a kiadóhivatalba fordulni. Helyettes polgármesterré választották Kecskemét városában a legutóbbi közgyűlésen a derék és a veterán tisztviselők során minden esetre nagyérdemű Bagi Lászlót, az ő helyére pedig beválasztották Sándor Istvánt főjegyzőnek, akinél szorgalmasabb és lelkiismeretesebb fiatal hivatalnokot szintén nem birt meg a kecskeméti városháza. E közgyűlésen tették még meg tiszti főügyész-