Kecskeméti Ellenőr, 1903 (2. évfolyam, 1-78. szám)

1903-01-04 / 1. szám

A lap szellemi részét illető közlemények a szer­kesztőségbe : Sétatér-utcza 64. sz. alá intózendők. Előfizetések, hirdetések és nyilttéri közlemények Fekete Mihály könyvkereskedésében (Piacztór) fogadtatnak el. Felelős szerkesztő: SOMOGYI JÁNOS. Kiadó-tulajdonos: FEKETE MIHÁLY. Lapunk ÚJ negyedére ezennel előfizetést nyitunk. Nem Ígérünk sokat, csupán annyit, hogy a mi erősségünk: a nyilt szókimondás és az a szakadat­lanul való harcz, ami a nagy közön­ség érdeke mellett történik. Ez támaszunk és fegyverünk. Lapunk előfizetési ára marad egész évre 8 korona, félévre 4, negyedévre 2 korona. A szerkesztőség, Á kiadóhivatal, ^ szolga-személyzet és a város. Egy nagy költő, Kerényi Frigyes, aki a letűnt aranykorban Petőfi Sán­dornak erős versenytársa volt, . azt mondta az egyszer hozzá forduló nagy úrnak, aki szerelmi dicshimnuszt akart vele esküvó'jére íratni, hogy tudja mit méltóságod: ha én a fényről, a pom­páról és nagy úri életről akarnék írni, — meg áll az eszem és toliam ; de ha a kisemberek és a pórnép boldogsá­gáról, vagy lakodalmáról készitek dal- lokat, — ügy visz, ügy ragyog kép­zeletem, hogy alig győzöm a szép szavakat papirra tenni. Csak robogja­nak önök az aranyos hintókon, csak fürödjenek önök a kincsben és váloga­tott kéjben, — én majd csak azokról a szerelmesekről zengek édes verseket, akik amott sietnek le a völgyi kápol­nához, hogy egymásnak a maguk egy­szerűségében örökhűséget esküdjenek! És az egyszerűségről — a porban küzdőkről irt bőséges sorokat. Szerény magam is, ki tollharcz- czal keresem kenyeremet, most a vá­rosi tisztújitás előtt, — nem a nagyok­ról, nem a fényről, nem a könnyen vagy nehezen szerzett diplomájú em­berekről, a magasabb, vagy alacso­nyabb tisztviselőkről óhajtok irni, csak a . . . szolga-személyzetről. Hogy a polgármester, meg a he­lyettes polgármester, miből s hogyan él? Az nem inspirál engem szólásra. Hogy a főjegyző, meg az aljegyző, mit aprít a tejbe? Annak megvitatása sem indítja lelkemet vizsgálatra köze­lebbről. Hát a tanácsosok, kapitányok, adóbeszedők sorsa ? Az is közönséges dolog. Mert mindig könnyebb kormá­nyozni, Ítélkezni és adót behajtatni, mint kormányozta!*,.'," Ítéletet kiállani és . . . adót kiizadni. Hanem a szolgaszemélyzet ügye, élete sorsa: az már izgat, az már gyújt és érdekel. Eszembe se jutna ez a rideg, ez a mostoha, hálátlan kérdés, ha a mi­nap nem olvastam volna egyik helyi lapban valamit. Azt nevezetesen, hogy egyik községi iskolától elbocsájtottak egy időses, ro­zoga szolgát, akinek Pap Imre bácsi a neve és adtak neki 5—10—15—20 esztendőre, szóval a még hátra levő idejére összesen 280 pengő forintot, az az 560 koronát. Ezért töltött ott el évtizedeket. Ezért volt hűséges, becsületes szolgája 10—20—50 szeszélyes embernek és nehány száz növendék-csemetének tel­jes életén, vagy is munkabiró idején keresztül. No, annyit megjegyezett a t. ta­nács és nemes közgyűlés, hogy ha külön kérvényen folyamodni merészel Pap bátyánk, hát kap egész életére való . . . kegydijat. Kegydijat: munkáért, múltért és penzió helyett ! És tudjátok mennyi ez az egész summa ? A végkielégítés pár száz forint, a kegydij pedig majd havonként lesz . . . talán . . . 2—3 frt. Ez ugyan magyarul veszett sok korona, de azért összesen nem tesz ki még egy másik kis életen keresztül se . . . ezer pengő forintot, amit egy valamicsodás rabló-betyár fejére még a nóta szerint is kitűznek. A legjobb esetben négy-ötszáz fo­rint egy szolga-embernek az öregségére, a gyengeségére, a gyenge idejére, a nem szeretem napjaira! A Kecskeméti Ellenőr eredeti tárcája. Bársony Pista karácsonya. Irta: Bogoss Endre. Borzongós őszi este volt. A tiszamenti kis faluban vígan ké­szülődtek a szüretre, mert jó bortermés ígérkezett. Csak tán Beke Mátyás főbíró uram házához köszöntött be a szomorúság. Ekkor bucsuzkodott ott Bársony Pista, a falu legdaliásabb legénye, a ki mikor elhang­zott a piros födelű kis templom karcsú tornyában az estimára hivó harangszó, bánatosan fői is kelt az asztal mellől, hogy elbúcsúzzék a ritka jószívű családtól s különösen a viruló szép Manczikától, ki könnyes szemeivel már rá se mert nézni a deli legényre, mert attól félt, hogy mind­járt hangos zokogásra fakad. Hej bizony, nagysor az, ha a legényt besorozzák katonának és elszakítják édes övéitől, s különösen attól a kedves leánytól, a kit szive örökös hitestársának választott. — No még ezt a pohár bort! kínálta szívesen Beke Mátyás a legényt. Úgyis Isten tudja, mikor látjuk ismét egymást?! S főbíró uram úgy elérzékenyedett, hogy a szeméből kipottyanó könycseppet alig bírta szétmorzsolni. A legény elvette a tüzes sillerborral telt poharat, és megindultan szólt: — Az én Istenen áldja meg mind­nyájójukat ! Köszönöm eddig való szives jóságukat. A mit becsületszavamra Ígértem, hogy Manczikát, mihelyt megzzabadulok a katonaságtól, hites feleségemül veszem, azt hűségesen be is fogom váltani. Csak Manczika is maradjon hozzám olyan sze­retettel, a minőt irányomban eddig tapasz - taltam, és legyen ő is állhatatos és hű 1 S Bársony Pista nehéz szívvel kisi­etett a házból. De a kisajtóban még külön is búcsút vett a leánytól: — Vigyázz magadra édes szivem, hogy jóságod, vagyonod és szépséged miatt el ne csábítsanak! — Nem sohal Esküszöm a menybéli Istenre! válaszolta a leány ünnepélyesen és komolyan. Aztán egymás nyakába borultak, megcsókolták egymást hosszasan és forrón skőnyzáport hullatva, végtelen fájdalom­mal elváltak . . . Másnap hajnalban négy kocsi robo­gott ki a faluból; mindegyikben ült két- két legény fölpántlikázott kalappal, végig dalolva az utczákon s még a falu végé­ről is elhallatszott a nóta: Zsindelezik a kaszárnya tetejét . . . Mind elviszik a legények elejét. Maradt itthon kettő-három nyomorult: Rátok lányok még az ég is beborult 1 Beke Manczi álmatlanul virasztotta át az éjszakát, s mikor a pirkadó hajnal meghozta neki is a jótékony szendergő nyugalmat: a nóta végső akkordja félál­mában úgy csengett füleiben, mintha túl­világról hangzott volna felé . . . Kajla Menyus csak azt várta, hogy kitegye a lábát a faluból Bársony Pista, a legyőzhetetlen vetélytárs. Oh, mert Me­nyus is bolondult a leány után, ki nagy fekete, ragyogó szemével, bájos barna arczával, s édes mosolygó ajkával akarat­lanul rabjává tette őt is. Kereste is az alkalmat, hogy a szép Manczi közelébe juthasson. Ha templomba, ha kútra, vagy bárhová ment a leány, kajla Menyus mindenütt nyomában volt. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre. . , • • • 8 korona. Fél évre . . . • • 4 „ Negyedévre . . 1*'. . . 2 , Egyes szám ára . ' ... 20 fillér. Lrzl: AoÜZ Kecskeméti Ellenőr" POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kecskemét, 1903. január 4. ________________Egyes szám Ara 20 fillér. "11____________________II. évfolyam. 1. lúm.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents