Kecskeméti Ellenőr, 1905. április (4. évfolyam, 193-197. szám)
1905-04-02 / 193. szám
1905. április 2. KECSKEMÉTI ELLENŐR 3. oldal: teljes mértékben elismerni a kecskemétiek. Négy évnek kedvezőtlen anyagi tapasztalásai után, az ötödik esztendőben még fényesebb művészi erőkkel köszöntött be a kecskeméti színházba. Makó Ayda, Ruzsinszky Anna, Korányi Frida, Károlyiné, Hevesi Guszti, Kövessyné, Szilassy Etel, Hevesy Mariska, Komáromi Gizella, Kövessy Albert, Almásy Endre, Nagy Dezső, Latabár Árpád, Déry Béla, Érckövy Károly, Magyari Lajos, Károlyi Lajos, Kun Richárd, Kozma István, Váradi Márton, valamennyi jeles, elismert neve a vidéki színpadnak. S dacára eme jogos színházi igényeinket aránytalanul fölülmúló névsornak, a közönség közönye mit sem engedett jeges kérgéből. Öt évi becsületes, nagy művészi munka után Kövessy Albert elment Kecskemétről egyetlen elismerő szó, egyetlen serkentő kézszorítás, egyetlen babér nélkül. Álljanak itt legalább e tárgyilagos, őszinte sorok emlékeztetőül ennek az elsőrangú művész-embernek igaz érdemeire, hogy beletekinthessenek később — fiascók után — azok is, akik most előkelő szórakozottsággal elnéznek bokros érdemei fölötti Előfizetési felhívás. Április hó elsején új előfizetést nyitunk lapunkra. Számolva a függetlenül gondolkozó és érző helyi polgárság hírlapi igényeivel és bátorítva olvasó közönségünknek legutóbb örvendetesen tapasztalt hathatós támogatásától, tovább haladunk a megkezdett úton. Politikai hitvallásunk a régi: „Magyarország legyen független, önálló, szabad, erős és minden izében magyar“; társadalmi, közgazdasági, kulturális kérdésekben is elsősorban a színtiszta magyarság érdekeit óhajtjuk szolgálni; szívünkön viseljük hiven Kecskemét Szájában egy rövid szárú pipa, szaporán szippantgatott belőle, még jól bele nem gyuladt. A fia előtte állott. A tartása dél cég, tekintete bátor, a fejét kissé megszegi és úgy néz az apjára. Szereti, liszteli, féli. Katonás engedelmességhez volt szoktatva mindig, soha semmiben nem tűrtek tőle ellenmondást. Szelíden, jó akarattal szól az apja hozzá : szeretném, ha megházasodnál Pista. Nehéz sor az egy asszony nélkül. Aztán meg benne is vagy a korban ! A fiúnak felcsillámlott a szeme. Az a két mély fekete szem, az anyja öröksége volt. Sok leánynak beleszúrt a szivébe vele. Munkás, érdes kezével hátra simította a haját, aztán felelt: értem édesapám. Igaza van, én is gondolkoztam már ezen. Választottam is már valakit a szivem szerint. Én is neked, felel szigorúan az apa Mócár Erzsi lesz a feleséged. — Nem szeretem. — Baj is az. Én sem szerettem szegény anyádat. Isten nyugtassa meg, mégis jól megvoltunk. Később úgy összeszoktunk, hogy alig lehettünk egymás nélkül. Szép élet lesz az, fiam. Együtt marad a föld is, a pénz is. Senki nem lesz nálatok elsőbb a földes gazdák között. Meg is kértem Erzsit. Nem soká rendbe lesz minden. — Apám ! Nem tudom szeretni azt a leányt, kérlelte még egyszer. — Nem lesz másképp édes fiam. Szülő áldás: Isten áldása, így akarom a te javadra. Megértetted ? — Meg. Csak ennyi volt a felelet. Aztán kifordult az udvarra. Úgy ragyogott felette az ég, úgy megsajdult a szive. Egy szál barna leánynak rózsás arcát látta mindenfelé, ahova csak nézett s mikor már félig álom között karjára hajtotta égő fejét, mindég csak Deák Mariska volt előtte. Azt álmodta, őt vitte az esküvőre. Pedig hát az álmok csak az ellenkezőt jelentenek . . . * Talpon volt az egész faluban minden ember, mikor a nagy nap eljött. Látni akarta mindenki, hogyan esküszik örök hűséget az első gazda fia a legmódosabb leánynak. Halavány volt a vőlegény, rózsapiros a menyasszony. Az egyik szivében a pokol lakott, a másikban leszállott a menny. Ennyi fájdalom, ennyi boldogság hogy férhetett össze? Az Isten tudja csak. Késő este volt már, mikor haza kisérték a fiatalokat, az éjszakába nyúlott már az idő, hogy magukra maradtak nászuk napján. Félve, mégis boldogan várta az első csókot a menyasszony és izgatottságtól önfeledten borult az ura mellére. Keserves sírása belerezdült a férfi szívébe, de nem tudta megcsókolni, csak halkan, gyöngéden csittította. Aztán megsimogatta arcát és kérte, várja meg, nem sokáig késik. Ha tán kissé elmaradna, ne aggódjék, a vendégektől akar elbúcsúzni. Mielőtt elment, kezébe fogta Erzsi forró kezét és megcsókolta a homlokát. Oly boldog volt ez a szegény teremtési Vár, vár, hisz ez így szokás. . . Vár----------Óh Istenem, könnyű lesz az, hisz érzi még a csókját, a keze szorítását. Ha e percben meg kellene halnia, nem zúgolódnék, hisz megadatott neki is, egy csóknak a boldogsága. Kovács Pista pedig lihegő mellel sietett arra, amerre a szive vitte. Nem akart semmi mást, csak látni azt a leányt, akivel összeforrott a szive, lelke, akit asszonyának szánt, akitől elszakította a sors. Csak azt akarja neki nászestélyén elmondani, hogy kívüle nem szeret mást soha. Mikor a házukhoz ért, szívdobogva várta már a leány, őrült öleléssel zárta a karjai közé, meghódította, megbabonázta a csókjaival. Aztán odafúrta szép formás fejét a férfi szíve fölé, onnét nézett fel rá két parázs szemével: akarsz-e örökre? jössz-e velem? — Akarlak, örökre megyek veled, felelt vissza a másik tekintete. És megindultak gondtalan, boldog mosolylyal ajkakon, szorosan összefonódott karokkal. A lány mutatta az utat. Olyan biztosan, olyan nyugodtan látták a célt. Ott, ahol legmélyebb a Duna . . város fejlődésének, boldogulásának jól felfogott érdekeit is. Egyebekben pedig jól értesült és élénk lapot kívánunk adni közönségünk kezébe, amely állandóan megbízható tájékozást nyújtson a helyi eseményekről. E programmal kérjük a nagyközönség további jóindulatú támogatását. A „Kecskeméti Ellenőr“ előfizetési ára : egész évre 8 korona; félévre 4 korona; negyedévre 2 korona. Lapunk előfizetői kedvezményes árban kapják a „Budapesti Bazár“ és a „Divat Szalon“ c. divat folyóirataikat is. A „Budapesti Bazár“-ra itt negyedévenkint (házhoz szállítva) 1 kor. 50 fill. helyett 1 kor. 30 fillérért a „Divat Szalon“-ra pedig 3 korona helyett 2 korona 30 fillérért fizethetnek elő lapunk előfizetői. Tisztelettel: A „Kecskeméti Ellenőr“ szerkesztősége és kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. Lányok, lányok, kecskeméti lányok• Kecskemét, április 1. Kossuth - ünnepély és diákgyűlés volt Kolozsvárott. Végig ettünk vagy 10 bankettet, végig kóstoltuk Erdély minden borát, álmatlanul eltöltöttünk vagy 5 éjszakát és most megfogyva bár, de törve nem, érkeztünk vissza kincses Kolozsvár városából. Megnéztük a Mátyás szobrát, végigjártuk Erdély fővárosának minden nevezetes helyét, beutaztuk egész Erdélyt, útba ejtve minden nagyobb várost és sok szép dolgot láttunk, amit itt, ami kedves alföldi városunkban nem láthatunk. De minden szórakozásaink közepette, minden látványosság szemlélésénél, egész utunk alatt nem láttunk olyat, mit viszont itt fölös számban látunk, vagy ha láttunk is, a miénkhez hasonlókat nem igen találtunk. Nem hiába, hogy Kecskemét városát az alföld legszebb asszonyának nevezik, de ennek a szép asszonynak a legszebb, legbájosabb leányai vannak. Mintha a természet a Kecskemét— Nagykőrös közötti régi harcban a dicsőséget, a diadalt Kecskemétnek szánta volna, ide plántálta városunkba a világ legszebb virágait és olyan tündérkertet varázsolt ide szép leányokból, hogy nemcsak Kőrösnek, de az egész alföldnek is jutna belőlük bőven. Sok szépet láttam hosszú utamon. A mi Kossuth szobrunk tán félannyira sem lesz oly impozánsan szép, mint Kolozsvár Mátyás szobra. De kincses Kolozsvár városának nem adott Isten oly kincseket, mint aminek nálunk vannak, egész utam folyásában nem láttam oly szép lányt, kinek szépségéből sugárzó fény a mi leányaink orcájának ragyogó sugarát feledtette volna. Azért — megvallom — a testem másutt volt, de a szivem-lelkem ide sirt vissza és álmaimban körül csókdosott egyikmásik szépséges leányunk tündér orcája. „messze jártam, mindenütt volt jobb dolgom, de a szívem csak azt mondta: jobb otthon.* -------Otthon — ahol a szép lányok úgy teremnek, mint kertben a virág, szépek, mint a nyiló rózsa, lelket bájolók mint a meleg nap enyhe sugara. Madár dala, cigány nótája, még a vonat zakatolása is csak azt mondta: „Lányok, lányok, kecskeméti lányok!“ (hó.) — Olvasóinkhoz. F. hó elsején lapunk átalakuláson megy keresztül. Ezentúl hetenkint egyszer, minden vasárnap fog megjelenni, minthogy főszerkesztőnk egyéb irányú elfoglaltsága folytán egyelőre nem vállalkozhatik a hetenkint többször való megjelenés ügyeinek ellátására. Az akadályozó körülmények megszűntével azonban gondoskodni fogunk, hogy közönségünk igényeit ez irányban is kielégíthessük.