Kecskeméti Ellenőr, 1905. május (4. évfolyam, 198-201. szám)

1905-05-07 / 198. szám

IV-ik évfolyam, 198, szám. Kecskemét, 1905. Vasárnap május 7. POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető közlemények előfize­tések,hirdetések és nyílttéri közlemények G. Fekete Mihály könyvkereskedésében (Deáktér) fogad­tatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Főszerkesztő: KECSKEMÉTI VILMOS. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos ojllIstbai FEKETE MIHÁLT. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: Egész évre . . ,.........................................8 korona Fél évre.........................................................4 „ Negyedévre....................................................2 „ Vidékre postán küldve V, évre 2 K. A Séchényi tér. Egy és fél évi vajúdás utáö ismét felszínre került ti Széchényi tér szabályo­zási vonala. A törvényhatósági bizottsági tagok azon része, aki március 26-iki választás után lettek a törvényhatóság tagjaivá, ezen ügy mibenléte felől nincse­nek még kellőleg tájékoztatva, minélfogva időszerűnek tartjuk, hogy ezen a helyen is bővebben foglalkozzunk vele. A miniszter által jóváhagyott sza­bályozási venalat abból az indokból, hogy a tér szabályosságát nemcsak hogy nem viszi előbbre, de határozotttan a legidom- talanabb alakba öltöztetné; továbbá az az érv is elesik, hogy a külső részszel egy vonalba jönne, mert a Szappanos Elek házától az utca ismét fordul egyet északnak, már pedig azt hiszszük, hogy az az igazi vonalra van építve s az mos­tanában nem fordul vissza, mert alig hogy fél éve fejezték be, tehát ettől a vonaltól is eltérvén, nincs alapos ok az elfogadásra, ezzel mindenki tisztában van. Kada Elek polgármester terve sze­rint, az Iparegyesület ajtaját a Casino épület levágandó pontjával összekötő egyenes szabályozási vonal megállapítá­sát azzal indokolják, hogy a teret, amely körülbelül 135 ezer forintjába került a városnak és jelenleg a gyümölcspiacot tartják rajta, nem szűkitik el, az Ipar­egyesületből az igaz egy keveset le kell vágni, de ezt az értéket megkapja a vá­ros a középütt levő házak tulajdonosaitól, mert azokéhoz 55—70 cm. hozzácsatol­tad, tehát a város nem károsodik; az is igaz, hogy a görög templom csupasz ol­dalfala 3 és fél méterre kilátszik a térre, az egyes vonal szinte beleütközik, de ez különösen a görög egyház tagoknak tetszik, mert igy az ő templomuk nem lesz eldugva, pedig a templom északi részén levő bérházat alig 3 éve, hogy ők maguk építtették a templommal teljesen össze­kötve ; a déli részén pedig, ha a vonal a templom sarkáig kijönne is, egy 8—10 mé­ter széles utca választja el a majdan épülendő házaktól; tehát nem lesz jobban eldugva, mint a hogy most van, ezen terv szerint (északnak nézve) a jobb oldalon levő házak által képzett egyenes vonal, a tér középvonalával éppen egyenközil vonalat képez; mig a bal oldalon levő há­zak vonala ellenben tompa szeg alakban fek­szik a térre, tehát ezen terv szépitészeti szempontból esik nagy kifogás alá. O. Fekete Mihály terve a görög templom déli sarkát (a kiugrásokon be­lül) a Kaszinó levágandó sarkával köti össze. Ha ezen tervet jó szemügyre vesz- szűk az előbbi tervvel szemben következő előnyök ötlenek szemünkbe: a teret a déli részen egy cseppet sem szűkíti — az éj­szaki részen, vagyis a görögtemplom mel­lett igaz 3 méter szélességet vesz el tér­ből, de onnan délnek haladva rézsútos egye­nes irányban mindig kevesebbet-kevesebbet foglal el belőle, úgy, hogy a Kaszinó sar­kára érve teljesen elfogy s az igy létrejött egyenes vonal megfelel a túlsó oldalon levő házak már megállapított tompa szegű vonalának, melylyel együtt egy szabályos vágott gúla alakot képez; el­érjük azt, hogy a város köz­pontján legalább egy rendes szabályos terünk lesz. A drága pénzen megvásárolt tér déli részéből sem vesz el semmit, az északi részéből amennyit elvesznek azért pedig amennyibe az a darab került megtérítik a városnak, tehát a városnak a kiadott összegből bizonyos rész vissza­térül, tehát gazdaságosabb, pedig erre is figyelemmel kell lenni, mert nyakunkon a deficit. Az az érv pedig, hogy kisebb lesz a gyümölcs piac, nem nyom semmit a mérlegben, mert a gyümölcspiac — ha ebben az évben nem, de a jövő évben biztosan a neki szánt helyre a Rákóczy* útra helyeztetik át, mert annak építését épen a tanács azzal indokolta, hogy azért kell olyan szélesre készíttetni, hogy a a gyümülcspiac ott elférjen, továbbá a vasútbozi közelsége és két oldalról való kényelmes hozzáférhetősége is eléggé in­dokolja az odavaló áttétel sürgősségét (mint értesülünk az ottani kereskedők ma egy kérvényt be is adtak a ta­nácshoz). Tehát ebből a szempontból is előnyben áll ezen terv. Különben az erre vonatkozó, G. Fekete Mihály könyvkeres­A Kecskeméti Ellegőr eredeti tárcája, ÖRÖK KÜZDELEM. Ab! milyen meszaze . . . meszsze még a part, Hol meglelném a nyugodalmas révet. Lelkem bolygó árva sas madár, Csak száll és mindig más világba téved. Mily édes volna álmodozni békén, Az árnyas magány enyhe, rejtőkén, Fellelni újra s keblemre ölelni Titeket, kába hit s csalfa remény , . . ... Szivem’ betölté az ifjúi hév, Örülve léptem egykor a világba, Lenyügzé fenn-re vágyó lelkemet A hiú élet ezer tarkasága. Lelkesültem az örök ideálért, Szövetnekem volt a remény s a hit; Majdan valóra válni gondolám én Rajongó szivem csábos álmait. . . . És reményem mind csalódásra vált. A tiszta eszményt hasztalan kerestem, Sorban vergődött a mi szép, nemes, S az igaz függött vérező kereszten, Láttam a vétket fényben tündökölni, Érzem, mint kábit a lét mámora, Láttam, a bűnnek ünneplés a jutalma, S az erényé csak tövis, Golgotha. Volt, kinek lelkét dicsszomj égeté, Magasba tört az elme f'nye mellett. Büszke gőgjében istent megtagadt, Gűnyolá létét a szent Végtelennek. A másik fent a hatalom tetőjén Szent célt nagy eszmét nem ismert soha Lábbal tiporta mind a mi magasztos, S lett a rabságnak átkos zsoldosa ! . . . S most ittt vagyok az élet tengerén. Körültem zúg a vad hullám zajongva; Távolból a part integet felém, El-eltünve a küzködö habokba’. Előttem többé a hit nem világot, Keblemben már a régi hév nem él , . . . . . Boldog, kit balga álmok nem kisértnek, Kinek szive sejt, óhajt, hisz, remél! . . . Fazekas Károly. Az asszony elment­irta: Nemeskéri Kiss József. Tulajdonképen teljesen érthetlen do­log, hogy miképen veszett össze Tobor Iván a feleségével az első esztendő vége felé. Nagy boldogságban éltek s Tobor a mikor megnősült már úgy vágyódott a házas élet tiszta csendes boldogságára, mint az üldözött vad a forrás mellett egy ital üdítő vízre és a biztos, zavartalan pihenőre. Tobor nagyon különös ember volt. Viharos fiatalság után vonult haza a bir­tokára — mint mondá pihenni. Sokszor kóborolt ott a Tisza partján, puskával a vállán, a nádas mellett. Legtöbbnyire el sem sütötte a fegyvert, hanem letelepe­dett a szomorú füzek alatt s ott elgon­dolkozott. Mellette zúgott a nádas s a gondolatokba beleszóltak a Tisza csa­csogó hullámai. Mindez csak arra volt azonban jó, hogy mindinkább érezzék a nagy esöndesség, amely itt tanyázik a nagysikon. A szél is olyan révedezve jár itt. Hol a vizet majd meg bekalandozik a pusztaságba végig fut a síkon s to­vább erőre kapva fölkavarta a homokot. A messziségben ilyenkor tovalebbent egy- egy szürke homokfelhő, kélt, szállt, emel­kedett, végtére eltűnt, semmivé lesz. A gyakori merengés mindegyre elégikusabbá tette Tobort, olyan elhagyatottnak érezte magát. Ebben a lelkiállapotban gondolt a házasságra s minél többet gondolt, an-

Next

/
Thumbnails
Contents