Kecskeméti Ellenőr, 1905. június (4. évfolyam, 202-204. szám)

1905-06-04 / 202. szám

Kecskemt, 1905. IV-ikévfOlyam, 202. szám. Vasárnap június 4 KUcsnun Eueiiör POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető közlemények előfize­tések,hirdetések és nyilttériközlemények GL Fekete Mihály könyvkereskedésében (Deáktér) fogad­tatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Főszerkesztő: KECSKEMÉTI VILMOS. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos qalínthai FEKETE MIHÁLY. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Egész évre . . ...............................8 korona Fél évre.................................................4. „ Negyedévre .................................................2 Vidékre postán küldve '/. évre 2 K. Darabant-kormäny. Tisza István gróf péntek délelőtt a királynál volt. Szokása szerint, a kihallgatásról mi lényegeset sem mon­dott el, annyit azonban hallunk Bécs- ből, hogy „egy-két napon belül lesz va­lami . . .“ Sőt az is hallatszik, hogy ez a valami a Fehérváry-kabinet lesz. Már kombinálgatják is, hogy kik lesznek a kabinet tagjai. Sőt szolgálhatunk ilyen kombinációs névsorral, szives elnézést kérve mindazoktól, akiket ár­tatlanul keverünk bele ebbe a kelle­metlen ügybe. E szerint a Fejérváry- kabinet ekként alakulna meg : Elnökség: Fehérváry. Belügy: Kristóffy (?) Kvassay István. Földmivelés: Feilitzsch. Keresk.: Szalay Péter (?); tárgyal­tak Vöröss Lászlóval. Felség körüli: Fehérváry (vagy Cziráky.) Honvédelem: Fehérváry (Gromon államtitkár marad). Pénzügy : Matlekovics Sándor vagy Perleberg min. tan. (?) A Kecskeméti Ellenőr eredeti tárcája, Eltévedt szivek. Irta: Paléta. Midőn Arthur belépett, a grófné kezét nyújtotta gyermekkori barátjának s székkel kínálta meg. — Csakugyan búcsúzni jön ön hoz­zám? Kérdé Démi szomorúsággal. — Szomorodott szívvel, — viszonzá a fiatal ember. — Mint első ízben történt megvá lásakor? — Nem, viszonzá Arthur, nem úgy. Akkor egy titkos cél lelkesített, mely azt a reményt táplálta lelkembe, hogy törek­vésem eredménynyel jár, s örömet szer­zek valakinek. Most lehangoltan utazom el, mert semmi sem tartóztat itt vissza. — Hogy érti ön ezt? — Hol hagyok én itt hézagot visz- sza? Nincs egyetlen élő lény, kinek va­lami szolgálatot tehetnék, ügy távozom hazámból, mint a hogy a szállodákból szoktunk. És ez oly gyötrelméé. No de utoljára törtéoik. Igazságügyi: (nincs betöltve) Nagy Ferenccel tárgyalnak. Horvát: Hidegkúthy főispán. Közoktatás: Roszner Ervin. * Bécsi hírek, amelyek az első je­lentés után érkeztek, azt adják hírül, hogy jól értesült osztrák politikusok a döntés óráját elérkezettnek látják. S tényleg mi is arról értesülünk, hogy Tisza István gróf a kész minisz­teri lisztát magával vitte Bécsbe, a király azt el is fogadta s a Fehérváry- kabinet kinevezése legközelebhi időben meg fog jelenni. Tehát tényleg lesz valami . . . De nem az, amit Becsben várnak, ha­nem meglesz minden magyar hazafi egyesülése a botor próbálkozás ellen, amely nekünk csak kellemetlenségeket okozhat, de azokra, akik kigondolták s keresztülvinni akarják, katasztrófát jelenthet. Egy maréknyi ember, bárkik le­gyenek is, bárki biztassa, vezesse és bátorítsa őket, nem alázhat meg, nem nyomhat el egy nemzetet. \ Egy ember akarata, bárkié le­gyen is az, nem szállhat szembe ered­ményesen egy nemzet akaratával. — Nem látom önt többé? — kérdé a fiatal asszony. — Soha, viszonzá ez egykedvűen, kivéve . . . — Kivéve? — kérdé a fiatal nő. — Kivéve, ha kegyednek szüksége lenne rám Julia. — Oh, viszonzá Julia, az nem va­lószínű ... — Ki tudja? — Az én életem pályája ki van je- jelölve, csak a választott ösvényen kell haladnom. A fiatal ember habozott egy dara­big, s aztán komoly, nyugodt hangon mondá. — Nem erőltethetem kegyedre ál­dozatkészségemet, de mégis szeretnék ke­gyeddel egyszer nyíltan beszélni. Megen­gedi ezt nekem? Júliát ez a hang meglepte és arcvo­násai izgatottságot árultak el, szinte tar­tózkodva válaszolt. — Beszéljen Arthur. — Értsen meg Julia engem jól — szólt Arthur. — jHogy én eljutottam oda, hogy független ember vált belőlem, ezt csakis Erőszak ? Elnyomatás ? Policzáj ? Szuronyok ? Ezek tényleg célravezető esz­közök ! Egy sápadt, reszkető, nyavalya- törős bácsi ott Zarszkoje Szelóban tud erről valamit mesélni. * Mi nem akarunk odáig elmenni, mint sokan teszik, akik a mai állapo­tot, a szabadságharcunkat követő két évtizeddel hasonlítják össze. Az akkor komoly dolog volt, mert Ausztria azt hitte, hogy ahhoz, amit akar, meg volt a kellő ereje is. Annyira csak nem lehetnek esze­veszettek, hogy ma is azt higyjék ? Ha pedig hiszik, hát egy újabb Könniggraetz majd kiábrándítja őket. A „Königraetz“-eknek pedig nem is muszáj épen cseh földön megesni. Az orosz cár Königraetze például a koreai csatornában volt . POLITIKA. Uj párttitkár. Hétfőn délután a függetlenségi és 48-ás párt vezérbizott­sága id. Szappanos Elek aielnök el­nöklete mellett népes ülést tartott, melyen édes atyjának köszönhetem. Ő volt, az ki érettem ojy sokat tett. — Oh szót sem érdemel az édes Arthur; ő szerette magát, annyi volt az egész. — Azt hiszem, nem gondolja ke­gyed, hogy midőn édes atyjának a jóté­konyságára emlékeztetem, alkalmat aka­rok keresni arra, hogy a boldogultnak irántam tanúsitott jóindulatát gyermekei egyikének vagy másikának megfizet­hessem ?, — Oh attól ne tartson, Arthur én jól ismerem önt. Egyébiránt gyermekei... Hát nem azok közé tartozott-e ön is? Nem testvérünknek tekintettük mi önt én és Titusz. — Ebben az esetben viszonzá Art­hur, legyőzve felindulását, jogom vau önök miatt nyugtalankodni s tudomást szerezni arról, hogy hol fog tartózkodni, ha bátyja a jövő évben óhajtása szerint útra kel. Csupán elővigyázatból Julia, hogyha netalán életében komoly körül­mények merülnének föl ... . — Az én életemben ? vágott közbe a fiatal nő. Minő komoly bajtól félt ön|? — Athur hitérőleg felelt. Nem illik a kegyed titkaiba beleavatkoznom . . .

Next

/
Thumbnails
Contents