Kecskeméti Ellenőr, 1905. június (4. évfolyam, 202-204. szám)

1905-06-04 / 202. szám

1. oldal. KECSKEMÉTI ELLENŐR 1905. juru­s 4. a szerdai közgyűlés tárgysorozatát be­szélték meg. Ezek ülésen töltötték be a megüresedett párttitkári állást. Héjjas István indítványára egyhangúlag Kecske­méti Vilmost választották meg, ki eddig is mint a párt jegyzője, ellátta a titkári teendőket. Hock János a parlamentben. A képviselőház pénteki ülésén Hock Já­nos, a kecskeméti alsókerület képviselője Heves vármegye feliratának tárgyalásánál hatalmas szónoki erejű beszédet mondott. Kitért a Fehérváry nevével kapcsolatban felmerült anti-parlamentáris kormány es­hetőségére is és a legteljesebb politikai és társadalmi bojkottot jelölte meg a védekezés közeli módjául. Beszéde min­den oldalon mély hatást keltett. Városi közgyűlés. Kecskemét város törvényhatósági bi­zottsága május hó 31-én, szerdán délelőtt tartotta e havi rendes közgyűlését. A köz­gyűlésen Kada Elek polgármester elnökölt, a­ki reggel 9 órakor nyitotta meg a tár­gyalást. Elsőbb Papp György első aljegyző referálta a helyi közigazgatás április havi állapotáról szóló polgármesteri jelentést, melyet a t­. bizottság tudomásul vett.­­ Utána Sándor István főjegyző tett jelen­tést a Seymond Frigyes budapesti angol főkonzul működtetése tárgyában, majd Baja város átirata került tárgyalásra 1848. március 15-ikének nemzeti ünneppé ava­tása iránt az országgyűléshez intézendő felirat tárgyában. A városi tanács java­solta, hogy a bajai átirat értelmében ha­sonló szellemben írjon fel Kecskemét vá­rosa is. Gömöry Sándor biz. tag pótindit­­ványt tett, hogy a feliratban kérelmez­­tessék az április 4-ét nemzeti ünnepé avató 1898. V. t.-cikk eltörlése is. A köz­gyűlés a tanács javaslatát a pótindítvány­­nyal együtt elfogadta. A Kecskeméti Dalárda és a Polgári Dalkörnek az 1907, esetleg 1908-ban ren­dezendő országos dalos ünnepnek Kecs­keméten leendő tartása, illetve annak költ­ségeihez 8050 korona városi segély meg­szavazása iránti kérelme tárgyában a tanács a pénzügyi bizottság minapi határozatát ajánlotta elfogadásra, mely a város bi­zonytalan pénzügyi helyzetére való tekin­tettel csak a költségvetés tárgyalása so­rán kívánt e kérelemre nézve érdemlege­sen határozni. A közgyűlés azonban Gö­möry Sándor biz- tas indítványára Fuchs Samu, Goitein Miksa, Vértessy József és Tormássy Sándor biz. tagok hozzászólása után a kérelem rögtöni teljesítése mellett döntött. A városi tanács javaslatára elhatá­roztatott ezután, hogy a községi iskola­szék a június havi közgyűlésen újjáala­­kíttassék s Bagi László helyettes polgár­­mester javaslatára kimondatott az is, hogy az iskolaszék tagjainak számát 43-ról 50-re emelik fel. Az esküdtak 1906. évi alaplajjstro­­mát készítő, összeíró bizottság tagjaivá megválasztattak: Dékány Károly, Halassy Gyula, Sántha Gábor, ifj. Szappanos Elek, i­­fj. Tóth István és Vértessy József bizott­sági tagok. A szakbizottságok a tanács ja­vaslatára következőképen­ alakíttattak meg: I. Gazdasági és háztartási zottság. (50 tag.) Dr. Angyal Vidor, Bakó János, Bartha Gergely, Bábiczky József, Csorba László, Dékány Imre, Dékány Károly, Diós István, Domokos János, dr. Dömötör Lajos, Farkas József, Fuchs Samu, Goitein Miksa, Gyenesi Imre, Halassy Gyula, Harkay Kiss László, Héjjas Ferenc, Héjjas István, Héjjas Sán­dor, Horváth József, Kecskeméti Adolf, Kecskeméti Vilmos, Kemény János, Ke­rekes Ferenc, Kiss Mihály, Sv. Kovács István, Kovács Máté, Kovács Sándor, Kozma Döme, Lőw Ernő, Mayerfi Zoltán, Mészáros József, Mócza János, id. Mura­­közy Imre, Nagy Lajos, Papp György (V. tized), Petter Géza, Pólyák István, Pólyák Mihály, ifj. Pólyák Sá­ndor, Poór István (III. t. 227.) Prikkel Mihály, Rap­­csányi Kálmán, Sárközy Pál, Szilágyi Zsigmond, Tatay Jenő, Tormássy Ferenc, Tóth Gábor, Sz. Tóth Márton, Witz Antal. II. Pénzügyi bizottság (75­0 tag.) Dr. Angyal Vidor, Bóka Péter, Brachfeld Vilmos, Csorba László, Csősz József, Dékány Imre, Dékány Károly, Dékány László, dr. Dömötör Lajos, Fe­jér István, G. Fekete Mihály, Fispán Mór, Francsek József, Fuchs Samu, Dr. Garzó Béla, Goitein Miksa, Györffy Balázs, Hajagos József, Halassy Gyula, Héjjas István, Héjjas Sándor, Horváth Béla, Kada Elek, Katona Zsigmond, Kecske­méti Adolf, Kecskeméti Vilmos, Keller Lajos, Kerekes Ferenc, Dr. Kiss Albert, Sv. Kovács István, Kovács Máté, Kovács Sándor, Lőw Ernő, Lőwy Gyula, Mayerfi Zoltán, Mészáros József, Mócza János, ifj. Móczár Gábor, Molnár János, id. Mu­­raközy Imre, Nagy Lajos (I. tsz.), Nagy Lajos (IV. tiz.), Nyirády László, Pacsu Mihály, Papp György (IV. tiz), Papp György (V. tiz.) Pásthy Károly, Pólyák István, Rapcsányi Kálmán, Réthey Fe­renc, Sándor István, Sárközy Pál, Simon József, String­ovits Gyula, Schwartz Ignác, Szabó Márton, Szabó Mihály, Szabó Jó­zsef, (IV. tsz.), Dr. Ir. Szabó László, id. Szappanos István, Szappanos Sándor, Szathmáry János, Szegedy György, Dr. Szeless József, Szilágyi Zsigmond, Tatay Jenő, Tormássy Ferenc, Tormássy Sándor, Tóth Gábor, Dr. Tóth György, Ifj. Tóth István, Sz. Tóth Márton, Vágó László, Vértessy József. III. Jogügyi bizottság. (19 tag.) Dr. Angyal Vidor, Dékány László, Gáli Ferenc, Györffy Balázs, Kecskeméti Vil­mos, Dr. Kiss Albert, Nagy Lajos, Pacsu Mihály, Papp Sándor, Sándor István, Sárközy Pál, Dr. Dr. Szabó László, Szabó Márton, Szabó Mihály, Szappanos István, Tatay Jenő, Sz. Tóth Márton, Halassy Gyula, Végh Ferenc. IV. Katonaügyi bizottság. (10 tag.) Dékány Imre, Dékány László, Far­kas József, Hornyik József, Kecskeméti Vilmos, Kovács Sándor, Papp György, Sárközy Pál, Tatay Jenő, Zsitvay Béla. V. Adóügyi bizottság. (25 tag.) Bóka Péter, Brachfeld Vilmos, Csorba László, Dékány Imre, Farkas József, G. Fekete Mihály, Goitein Miksa, Héjjas István, Kecskeméti Adolf, Kecskeméti Vilmos, Lőwy Gyula, ifj. Móczár Gábor, Papp György, (V. tsz.), G. Papp József, Papp Sándor, Rapcsányi Kálmán, Sándor István, Sárközy Pál, Simon József, Szabó József, Szappanos Mihály,­­ Szathmáry János, Tatay Jenő, Tormássy Ferenc, Sz. Tóth Márton. VII. Építészeti és szabályozási bizottság. (60 tag.) Bagi László, Bóka Péter, Brachfeld Vilmos, Csősz József. — Meg van ön arról győződve, hogy titkaim vannak? — Én sem nem kérdezősködöm, sem nem fürkészem a dolgot. Csak annyit mondok, hogy minden időben, bárhol legyek is rendelkezhetik velem. — A fölött én sohasem kétkedem, viszontá Julia. — A fiatal ember fölkelt. E szerint — mondá — elégülten utazom el. — Isten önnel, Arthúr, szólt a fiatal asszony bánatos hangon. Isten önnel. — Legyen boldog, mint azt megérdemli. Arthur kezét nyújtotta. — Isten önnel. Julia annélkül hogy megtudta volna magának magyarázni, szive hevesebben dobogott. Egyszerre midőn a fiatal ember távozni akart, Julián erőt véve felindulása zokogásba tört ki. —■ Kegyed sir ! A fiatal asszony szótlanul fogta meg Arthur kezét, azután letörülve köny­­nyeit, bánatos mosolylyal mondá: — Bocsássa meg a pillanatnyi gyön­­geségemet, de ön egy édes nyugalmas múltat idézett vissza emlékezetembe. — Feleljen nekem őszintén, Julia, valóban boldog-e? — Amennyire valaki boldog lehet, — szólt búskomolyan. — Van-e igazi bol­dogság ? E válasz a fiatal embert nem nyug­tatta meg. — Nincs e világon oly kívánsága a mit kegyedért ne teljesítenék, mondá a fiatal ember, mi Júliát egyszere nyug­talanná tette. Oly sajátságos nyugtalanság volt ez, melyből az öröm és a félelem tükröződött vissza. A fiatal asszony hallgatott egy pil­lanatig s merően szemébe nézve Arthur­­nak, szilárd hangon mondá: — Most már ön is feleljen a kér­désemre. Ki az a nő, a­kit ön szeretett? Arthur nem habozott. — Kegyed ! viszonzá. — Én? szólt meglepődve Julia és egy lépést hátrálva. Arthur arca szomorú kifejezést öltött — Miért hátrál? — kérdé. Mi ijeszt­hette annyira meg? Mióta emlékezni tu­dok, mindig szerettem. De csak könnyes­nek s­ikerült a titkot kicsikarni, melyről senki más nem tudott soha semmit, cs­ik a boldogult édes atyja . . . — Atyám? — Igen. . . . Mielőtt elutaztam volna, négy­ezer koronát csúsztatott a kezembe s hal­­kan,­ súgva mondá, miközben kegyed felé tekintett. „Vedd át ezt . . . Majd vissza adod a feleségednek*. De ezt az összeget már csak Mecséry gróf nejének adhattam vissza. De midőn még messze jártam cé­lomtól, vájjon szólhattam volna? Nem. Oly magasra helyeztem önt szivemben, hogy odáig csak tisztelem érhetett föl. Ezért mertem támogatásomat föl­ajánlani s ezért ismétlem, hogy mint egy­kor, folyvást rendelkezhetik velem. A fiatal nő, a hála kifejezésével nyújtotta oda kezét. — Jól van, mondá. Köszönöm. Az­után elhallgatott. Bizonyos lelkifurdalást érzett ama közönbösség miatt, melyet ily meleg vonzalom mellett érzett a múltban. Szerencsére Arthur nem vette észre Júliának a zavarát s iparkodott vidám nyugodt lenni. — Nos, kérdé, nyájasan elutaz­hatom ?

Next