Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. január (3. évfolyam, 1-23. szám)

1902-01-01 / 1. szám

ll ' -WA-K it / m p.c ■ ri i * .. , * * -y ; ffb . C, i/Q \ [ ' ,W' .' < . -A* . * , V ». *. . . t-- \ I - It), évfolyam. I szám. j ^ * 1902. szeri 1 január I. 1 krajezar (2 fillér.) _ — - - — * ’ ... ...........................“ fgyesszán ára 2 fillér. -BEJE3C5fsMEli BUMlZE5TP3C jpr Megjelel min­den at$. CDIOO II ICN­O sf r nloo UJoAu zm* Hegyedéi*.. . 3 kor. 50 fii (A KECSKEMÉTI LA­­K MLLÉKLAPJA) ki.««. .....VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. * Főszerkesztő: Felelős sz. ,kespt­ 5 .­­ A szerkesztő lakik: Dr. NAGY MIHÁLY. Dr. SZÁNTÓ KÁLMÁN. V., N.-Kőrösi­ utca 26. sz. E - A „Kecskeméti Lapok“ 1. olvasóközönségéhez. Lapunk szerkesztése és veze­tésében az 1002. újévtől kezdve változás áll be, a­mennyiben ifj. Tóth István úr lemondása folytán a lap felelős szerkesztését Szántó Kálmán úr volt szíves elvállalni. Midőn ezt a nagyérdemű kö­zönség tudomására hozzuk, nem mulaszthatjuk el, hogy a kilépő szerkesztő úrnak több évi ügy­­buzgó és önzetlen munkásságáért, melyet lapunk és a szabadelvű­­párt érdekében kifejtett, hálás kö­­szönetünket és­ elismerésünket nyil­vánítsuk. Másrészről pedig njom­ lénő felelős szerkesztőnket, kinek e Téren p),szoci,t , 4tSá már eleve is bizalommal to., e) bennünket, hazafias üdvözletünk mellett a mélyen tisztelt olvasó­­közönségnek és lapunk tisztelt barátainak ezennel bemutatjuk, s úgy őt,­ mint lapunkat eddigi nagyrabecsü­lt pártfogásába és figyelmébe ajánljuk. A „Kecskeméti Lapok“ Lapbizottsága. Búcsúzó. A mai nappal megválók e lap felelős szerkesztésétől, a melyet a sza­­badelvű ipart Tekintetes Lapbizottságá­nak kitüntető bizalmából 1895. évi jú­lius 1 -től a mai napig — hetedfél éven át — vezettem. 1895. évi julius 1-től 1900. évi július 1-ig, tehát öt éven át — Hanusz István, Pásthy Károly, Liszka Béla és dr. Szánthó Kálmán urak, fáradságot nem ismerő, önzetlen közremunkálásá­­val — a «Kecskeméti Lapok», mint heti­lap, városunk és a közönség ér­dekében kifejtett munkásságával, nem csak előkelő helyet töltött be a vidéki hírlapirodalomban, de tárgyilagos, min­den személyeskedéstől ment társadalmi és politikai cikkeivel, a társadalom fej­lesztésére irányult nemes törekvésével mindenkor pontos, megbízható közle­ményeivel közönségünk elismerését is kiérdemelte. A «Kecskeméti Lapok» 1901. évi július 1-én napilappá alakult át; uj erők, uj szellem költözött a , szerkesztőségbe s e/ióta a lap válto­­­­zatos tartalmával csaknem nélkülöz- s hellem­e tette maga a legtöbb csa­ládban. Jó lelkiismerette­l vallom, hogy én mindig azon buzgól­kod­tam, hogy a lapot, — minden személyeskedés nél­kül változatossá, ok kell értékesekké s igy a közönség minden rétegében kívánatossá tegyem Mondhatom, ,y egy vidéki lap­nak szerkesztése m m kis körültekin­tést és türelmet '■ - ,-vel* Első sorban jön a hírlapíró a­­ város ügyeivel,­­ta­rtalmi kérdésekkel­­ foglalkozik, rep- - nt azok müködé­­■ seit bírálja a ez a mindennapi I élet érintkezése torosán fűzi, — a­­ kikről habár tárgyi, osan kiván szólni,­­ mégis a legnag­ u \ szemrehányások­­j nak teszi ki m . ,-\z igazságot kell : szolgáink jközött, a kiknek 1 nap) te. . */jar érdekharczot y -Holott érzéke­nyek, az 'gazsag KT« i dicséret pe­dig jaj ,­­ ha az r­ásnak szól Sajnos, m­áhunk-ít, társadalmi elkü­lönítés merevebb, mint más emporiu­­mokban, az előítéletek erősebbek, az egyes társadalmi és­­­politikai körök harca szinte állandó, úgy­hogy igazán nem könnyű, nem kellemes és legke­­vesbbé hálás ily viszonyok között kri­tikát gyakorolni. Sokszor duzzognak az érzékenyeb­bek, mert nevük bele­került az újságba, mások azért neheztelnek, mert keveset foglalkoznak velük; egyik azért ha­ragszik, hogy őt kritizálják, a másik­nak egy harmadik dicsérete fáj. Egyi­ket bántja azon cikk tendentiája, a mi másoknak gyönyörűséget okoz ! A névtelenség homályába burkolózó elé­gedetlenek — a kik a hatóságokat, a társaságot és egyeseket a legheve­sebben támadják s a feltűnésre vágyó versfaragók is sok kellemetlenséget okoznak a szerkesztőnek, — a kik mind c­kkeik közlését szorgalmazzák. Ily körülmények között, ennyi ér­dek­es intrikával szemben igazán ne­héz szerep jut egy vidéki hírlapírónak. Hetedfél éves hirapirói működé­­sem egész ideje alatt .Arra igyekeztem, hogy az ellentéteket lehetőleg kiegyen­lítsem, úgy társadalmi, mint politikai téren az igazság tárgyilagos hirdeté­seivel a közügynek és polgártársaim­nak hasznára legyek s az irodalmi színvonalat tehetségemhez képpest le­hetőségig emeljem. Hogy ez sikerült-e , ennek elbí­rálását a nagyközönség jóakaratára­­ ni­zem .M­ost pedig, midőn kedves közön­ségemtől — mely nem egyszer elis­merésével jutalmazott, — búcsút ve­szek, megköszönve a Tekintetes Lap­bizottság jóakaró bizalmát, hálás kö­­szönetemet fejezem ki mélyen tisztelt kedves munkatársaimnak, a­kik tar­talmas­­ dolgozataikkal gazdagították és emelték a «Kecskeméti Lapok» er­kölcsi és irodalmi értékét. Kecskeméten, 1901. dec. 31-én. Hazafias üdvözlettel 1­óth István. Beköszöntő. Búcsuzóra beköszöntő következik , mert az emberek változhatnak, de az intézmények megmaradnak. Nagyon tisztes örökségbe lépek, midőn­ a Kecskeméti Lapok s társlapja, a K. Friss Újság szerkesztésére valal­­kozom­. A jeles elődöknek a gréfí'y h 'ing.­sora vonul el emlékezetemben, mind egyforma erélyt, buzgalmat,­ ki... tartást áldoztak e lap felvirágoztatá­sára. Az ő példájukat akarom követni én is, a­mennyire csekély erőmtől telik. Nagy és nemes hagyományai is vannak ez újságnak. Mióta főn áll, a tiszta és törhetetlen szabadelvűség zászlóját lobogtatta mindig, nemcsak lobogtatta, de nem egyszer győzelemre is segítette. Úgy lesz ezután is. Mint helyi lap, e város érdekeit tartotta mindig első­sorban szem előtt. A nagy politikába nem igen ártotta magát, Európa s a nagyvilág sorsának elin­tézését másra hagyta , de valahányszor e város érdekeiről, polgárainak javá­ról, intézményeinek fejlesztéséről, tár­sadalmi és művelődési berendezésének gyarapításáról és felvirágoztatásáról volt szó, mindig harcvonalba lépett s küzdött mindig becsületesen és legjobb hite szerint. Úgy lesz ezután is. Külö­nösen azóta, hogy úgy­szólván meg­­ifjódva, az utóbbi időben napi­lappá alakult, az olvasóközönségnek jó ba­rátja, tanácsadója, mulattatója lett, a múltra nézve elmondhatjuk,­­ igazán mindennapi kenyere lett. Úgy lesz ezután is. Megpróbálunk frissek, ötle­tesek lenni, ügyesek a hírhordásban, érdekesek a feldolgozásban, változa­tosak a tárgyakban. De ha tartalomban így semmit se változunk, még kevesebbet fogunk változni a formában. Az újságírás módjára is igazán nagy és követésre méltó példák állnak előttünk a helyi hírlapírás történetében. Kecskemét vá­

Next