Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. március (3. évfolyam, 44-64. szám)
1902-03-01 / 44. szám
III. évfolyam. 44 szám. 1902. szombat, március 1. 1 krajczar (2 fillér.) Egyes szia irt 2 fillér. Előfizetési ár: telylem, UAm hordva'«gyadév»» . . .8 korona. 4 Vért» ...... 4 korona. Vidék*« poatín Mid«« ‘iatyodén. . . S kor. M fll. r élért«............T kor. — m. K JECSK KlVTÉTI ! FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI UUGÓK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP ■egjelea mindsa np, Szerkesztőség és Madóhivatal: Baáal-ugy-átcsa ifi. ml, hova a lap sasllemi és anyipi részén vonatkozó ima dolgok inténandék Kiadó: a Részvény-nyomda. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : A szerkesztő lakik : Dr. NAGY MIHÁLY, Dr. SZÁNTÓ KÁLMÁN. V., N.-Körösi utca 26. sz. Gazdasági munkások. — febr. 28. A gazdákat az állami terhekkel, melyeket a földnek kell megfizetni, megnyomorították és a gondok labirintusába kergették annyira, hogy a gazdálkodásban kevés kivétellel az egész vonalon végig az ideges kapkodás és a türelmetlen munka kapott lábra, pedig alig van foglalkozás, mely nagyobb gondot, türelmet és kitartást követel, mint a gazdálkodás. A vasút a föld értékét ugyan növelte, de gondozását, a munkaerőt megdrágította. A gazdasági gépek lehetővé teszik, hogy kevesebb munkaerővel is boldoguljunk, de kérdjük, hogyan ? Hiszen kevesen vannak abban a helyzetben, hogy gazdasági gépeket vegyenek. Régi panasz, hogy a hadsereg a földtől a mezőgazdaság leghasznosabb munkásait veszi el. A katonák a munkást, a napszámost az erő legszebb idejében bujtatják az uniformisba, mikor a lélek és a szív még erre is, arra is terelhető és minden zavartól tiszta. Mikor a fiatalság érzelmeit semmiféle veszedelmes vágy nem háborgatja, örömét és büszkeségét munkájában és erejében leli. A munkás és napszámos embert a katonai szolgálat alatt a haza védelmére tanítják, de nem oktatják arra, sőt elfelejtetik vele, hogy a hazát hogyan kell ápolni és fentartani! A munkás és napszámos ember három év alatt megtanulta a fogásokat, a fortélyokat, elfelejtette igaz voltát, rendeltetését, úr akar lenni. Elméje és szíve meg van zavarva, maga és a paraszt között különbséget lát, kommandírozni tud, de a dologtól elszokott, dolgozni nem szeret. Három év alatt a munkás és napszámos emberben igények támadtak, mesterséget nem tanult, azt elfelejtette, ha visszajön, munkás, napszámos nem akar lenni, beáll inasnak, parádés kocsisnak, urasági vagy irodaszolgának, postásnak, vasutasnak, hajósnak, rendőrnek stb. A jobbmódú parasztfiuk, a katonaság után beleülnek a vagyonba, gazdálkodnak immel-ámmal, Istenre bízzák földjüket, versenyre kelnek az urakkal, mert tudják mi a regula! Szerencsére vannak kivételek, ezekben van bizalmunk, hogy a józan gondolkozású munkás és napszámos nép nem fog kihalni, de ezekhez a hadügyi kormányzatnak semmi köze sincs. A gazdák között a panasz általános, hogy a jó cselédekben és munkásokban — nőknél épp úgy, mint a férfiaknál — nagy a hiány. A nőkben is? Hiszen azokat nem viszik katonának, a katonaságnál nem ronthatják el? Igen, de a katonák jönnek haza és azok teszik őket rossz cselédekké és munkásokká. Ha a katona visszatért falujába, szüleihez, rokonaihoz, kényelmes és élvekkel teli életet hirdet. Tapasztalásaival és tanaival elönti környezetét, a fogékony szíveket megmételyezi, olyanokká teszi, hogy a nők elhagyják a mezei munkát, beszegődnek a városba dadának, mindenesnek vagy szobalánynak, ott divatot tanulnak és a nagyságáékon és kisasszonyokon is túl akarnak tenni... Kevés gazda teheti azt, hogy egész éven át annyi cselédséget tartson, hogy azzal a nyári szorgos munkát is elvégezhesse, azért alig van gazdaság, mely a mezőgazdasági munkásokra, napszámosokra nem szorul. Elmondhatjuk, hogy a bajt minden gazda ismeri, akár azért, mert a munkásokban, a napszámosokban nagy a hiány, messze földről kell őket hozatni; vagy azért, mert a munkások, a napszámosok oly drágák, hogy a termés tetemes részét felemésztik, vagy pedig , azért, mert a szegődött munkások gyengék és e miatt a legszorosabb munka közben marad cserben a gazda. De mit mondanak a munkások, a napszámosok? Megvannak-e ezek elégedve? Nem! A munkások, a napszámosok panaszkodnak, hogy a bánásmód rossz, a kereset kevés. Panaszkodnak, hogy télen nincs munka, nincs semmi kereset. A nyáron pedig nem képesek annyit keresni, hogy abból magukat és családjukat egész éven át eltartsák. Hogy a mezőgazdaságnál a munkások, a napszámosok sorsa nem lehet valami irigylésre méltó, már abból is következtethető, hogy nagyon sok munkás, napszámos vízszabályozásokhoz, vasúti és más építkezésekhez szegődik. Ez is egyik oka, hogy a mezőgazdaság a munkaerőben hiányt szenved. A tényeket és körülményeket figyelembe véve, egészen sem a gazdákat, sem pedig a munkásokat, a napszámosokat hibáztatni nem lehet. A baj elsősorban a nevelésben, azután a hadügyi és többi rendezetlen viszonyokban, végül pedig a megélhetés nehézségeiben rejlik. Segíthetnek-e ezen emberek? Ha igen, miért nem segítettek eddig? Mi azt mondjuk, igen is segíthetnek, csak akarat kell hozzá. Magyarország termőfölddel és kincses bányákkal van megáldva. A földet és bányákat a munkások, a napszámosok művelik, azért neveljünk több munkáskezet, földmunkást, mint tudósokat, katonákat, hivatalnokokat. Neveljünk magunknak és a jövőnek, gonddal és szeretettel, elégedett és hasznos mezőgazdasági munkásokat, napszámosokat. — Szükségünk van reájuk, mert a földet, melyen és melyből mindnyájan élünk, ők ápolják és gondozzák A nevelés az iskolák feladata. Tanítsák a mezei munkásokat és napszámosokat kézi iparra, hogy télen át megkereshessék a legszükségesebbet. Ha az ország okszerű nevelés útján a képzett mezőgazdasági munkásokat megteremtette, akkor ne engedje, hogy a munkaerő a munkaidőben a termést katonai defilrázások közben lábbal tiporja. Követeljék, hogy a mezőgazdasági munkásokat és napszámosokat munka idejére mindig bocsássák haza. Ily módon elérjük azt, hogy minden gazda rendesen nevelt, olcsó és kellő számú munkásokkal fog rendelkezni. Ez után segítve lesz azon, hogy a szorgos nyári munka alatt a munkások, napszámosok ne legyenek drágák és alkalmaztatásukban még a rentábilis gazdálkodás se legyen akadály, sőt a gazdák nagyobb munkaerőt használhatnak és a munkát gyorsíthatják. Még olcsóbb lesz a pénz. A fővárosi lapokban olvassuk, miszerint pénzügyi körökben mind erősebben tartja magát az a hír, hogy az Osztrák-magyar Bank, tekintettel a magánkamatláb alacsony színvonalára, előbb-utóbb kénytelen lesz a hivatalos rátát újra leszállítani. A főtanácsban a nézetek e tekintetben nagyon eltérők. Egyesek már a legutóbbi határozatalkalmával, amikor a kamatlábat 4-ről 3 és fél százalékra szállították le, azt határozták, hogy a ráta mérséklése folytán a váltótárcából eredő nyereség jelentékenyen csökkenni, ellenben állása növekedni nem fog. A tények beigazolták a nézet helyességét, amennyiben a váltótárca a 3 és fél százalékos kamatláb dacára is állandóan hanyatlik. Mások bizonyára arra is fognak utalni, hogy a mostani jelenségek a 3 százalékos kamatláb mellett is észlelhetők lesznek. Másrészt azonban tagadni nem lehet, hogy a 3 százalékos kamatlábnak számos híve is van, sőt ezek közül néhány már február havában amellett volt, hogy a kamatlábat azonban 4-ről 3 százalékra szállítsák le. Hogy a bank ily körülmé