Kecskeméti Hiradó, 1918. január-június (6. évfolyam, 4-24. szám)

1918-01-28 / 4. szám

VII. évfolyam 4. sz. Ara 6 fillér Hétfő 1918. január 28. Politikai hetilap. A Kecskeméti Nemzeti­­j Munkapárt hivatalos lapja. Regjelte­k minden hétfőn réggé Előfizetési árak . Felelős szerkesztő: DR. KOVÁTS ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhiv.­.­ Helyben egész évre .. .. 4 korona. . . Nagykőrosi­ utca 15. Vidéken egész évre .. .. 5 korona. Kiadótulajdonos : FODOR ISTVÁN. Kéziratok, hirdetések és pénzküldemén _____ _____________ ________________________________ ______________a­enticimre küldendők._________ Első osztályú temetés. A kormány első osztályú­ temetést készít elő a maga és a pártja számára. A kormány, amely alakulásakor az őt támogató politikai erkölcseihez képest szemfényvesztésül felvette „a népkor­mány“ nevet, előbb-utóbb felveszi a néhai nevet. Ami még hátra van, azok lehetnek napok, hetek vagy akár hó­napok is, de sorsa m­ár meg van pe­csételve. Wekerle maga hirdette ki a bécsi lapokban egyik legutóbbi audienciája után, hogy az új párt program mnját írásban nyújtotta be a királynak és bizton várja annak jóváhagyását, amire nyomban feltétlenül megalakítja az új egységes kormánypártot. Kinos órák és napok teltek el azóta, a jóváha­gyás még mindig késett s most már végre a jóváhagyás látszólag meg volna. Wekerle maga szegezte ál­lását és kormányát ehhez az uj párt­­alakitáshoz s most le kell vonnia a kudarc következményeit. Wekerle azon­ban nem­csak a számok zsonglőrje, hanem ő, mint volt koalíciós minisz­terelnök, egyben kitűnően tudja ját­szani a hazafi martir szerepét is és most a katonai kérdések nemzetiszinű zászlaját ragadta a kezébe, hogy bu­kásában ennek a zászlónak a varázsa kisérje.­ Úgy számít, hogy az ország az ő bukásában csak ezt a nemzetiszinű lobogót fogja látni lehanyatlani és el­feledi az egész koalíciós rezsim min­den turpisságait, mohó hivatalvadásza­tait, hataloméhez törtetéseit s mindazt a csufságos zsibvásárt, amit hatalomra jutásukkor vertek. Az ország azonban nem annyira vad, hogy az utóbbiakat ne látná. És ha csakugyan szomorúsággal kell meg­állapítani, hogy a katonai kérdésekben bizony a nemzeti lobogó nem tudott a maga erejével érvényesülni, ezt is a kormány bűnének kell felróni, mert ilyen kérdést csak a siker biztosságá­val lehet napirendre bocsátani, mert ilyen kérdést nem kell provokálni, mintsem bukásnak tegyük ki. Szinte úgy látszik, hogy látták a koalíció vezérei,­hogy napjuk leha­nyatlott s egyenesen az utódaiknak a munkáját akarták megnehezíteni azzal, hogy ezt a kérdést szerencsétlen ke­zelésükkel megbuktatták. Itt is csak az az önzés vezette őket, amivel a hata­lomra törtettek, hogy politikai ellenfe­leiket hozzák minél nehezebb hely­zetbe. Ha már nekik pereputtyostól ki kell majd szállaniuk a hatalom puha fészkeiből, hát legalább tövisessé te­szik azokat az utódok számára. Ezzel úgy hisszik, kitöltik a hatalomból való kilöhetésük miatt lihegő bosszusokat s e mellett a nemzeti lobogó mártírjai­ként első osztályú temetést rendeztet­­nek maguknak. Mi világítási zavarok nemcsak nálunk, hanem a szomszéd városokban is előfordultak. Cegléden, Félegyházán épúgy zavar és korláto­zás van, mint nálunk, ellenben Nagy­kőrösön vígan világítanak épúgy, mint ezelőtt Mint az ottani lapok írják, 50 napra való nyers olajjal rendel­keznek, egyébként bíznak az üzemve­zető ismert ügyességébe, ez majd sze­rez továbbra is elegendő nyers­olajat. Nálunk a helyzet egy fél órát avult Nem sok, de ennek is nagyon örül a közönség. Miután a villanyte­lep a mostani korlátozás mellett is naponta 65 — 70 mm, szenet fogyaszt, a szükséglet olyan óriási, hogy meg kell elégednünk e félórás ajándékkal is. A villanytelepen olyan lelkiismere­­tes gazdálkodás folyik, hogy meg le­hetünk győződve, amint a helyzet en­gedi, az áramszolgáltatást ismét ki­terjesztik. A Szekinázni nem engedjük magunkat, inkább nem telefonálunk, csak ha épen nagyon muszáj. Ennyire jutottunk a telefon­­szolgálattal Kecskeméten. Tessék sorra járni az előfizetőket s megkérdezni, van e kifogásuk a telefonközpont el­len s a válaszokból azután tessék megállapítani a való hangulatot. Mi­vel pedig úgy általunk, mint más he­lyi lapok által a főnökséghez intézett kérelem eredménytelen maradt, tisz­teletteljes kérdéssel fordulunk magához a központhoz: legyen kegyes több figyelmet fordítani reánk, publikumra, hiszen nekünk a telefon nem játék, hanem komoly, sokszor igen sürgősen szükséges fontos dolog. Bízunk benne, hogy a központ meghallgatja kérel­münket, de már most ki kell jelen­tenünk, hogy amennyiben benne is szomorúan csalódnánk, számos alá­írással ellátott panaszt leszünk kény­telenek az illetékes postaigazgatóság­nál benyújtani. Nem fenyegetés ez, csak védekezés s nagyon örülnénk, ha e végső lépésre vezető kényszer­től megkímélnének bennünket. Februártól fizetik a fel­emelt hadisegélyeket. Országszerte megérkezett az uta­sítás a hadbavonultak családjainak fel­emelt segélyezése tárgyában. A mai hadisegély kifizetésnél természetesen még a régi hadisegélyeket fizetik csak ki, de mihelyt az új nyomtatványok a minisztériumtól megérkeznek, valószí­nűleg már a februári kiutalásnál a felemelt hadisegélyt fogják fizetni. A felemelt hadisegélyekről szóló törvény­cikk nagyjában már ismeretes­ az ol­vasó­közönség előtt. Legfontosabb utasítása talán az új törvénynek,­­hogy a hadisegélyre való igényt megállapítja azokra nézve is, akik tényleges katonai szolgálatot

Next