Kecskeméti Hirlap, 1924. július-november (1. évfolyam, 1-16. szám)

1924-07-20 / 1. szám

9. oldal.______________________________KECSKEMÉTI HÍRLAP Mi történt a truktusnál ? Nincs semmi baj, csak Grünberger és Steinherz mennek, — Kláberék szerepe — Rudi karrierje és Gál Jenő búcsúztatója. Pár hét óta Kecskemét gazda­sági életében is megjelentek azok a tünetek, amelyek részben a si­­berhid balsikerű frank kontre­­minjét, részben a „szanálást, követik nyomon országszerte. A Porfesz, a Sárközy ügy a Fanta távozása és számos más apróbb esetek, melyekkel most még nem foglalkozunk, mind ki­áltó bizonyítékai annak, hogy a spekuláció, amely hosszú évek óta nyomorulttá és koldussá tett bennünket, átadja helyét a szolid kereskedelemnek. A sok kisebb, nagyobb helyi eset között kétség­kívül a Fruktus körül támadt hír keltett legnagyobb szenzációt. Kávéházakban, utcákon, kiskorcs­­mákban összebújtak a kiváncsiak s faggatták egymást, de pontos hirt kapni nem tudtak. Csak annyi volt bizonyos, hogy Bécsben történt baj, az ottani fiók főnö­kével, Grünbergerrel. És hogy a tőzsdén egyelőre megszűnt a­­ Fruktus jegyzése. A hír hatása­ egyik legérdekesebb volt, amit valaha láttunk. A konstruktívo­k örvendeztek, hogy baj van Media és Horváth Mihály vállalatánál, viszont a destruktívok ravasz mo­sollyal súgták egymásnak, hogy Héjjas Mihály és Farkas patikus is ben van az igazgatóságban. Mi a magunk részéről csak a városi tanácsból legutóbb bevá­lasztott hivatalnok embereket saj­­j­náltuk, hogy Istenem ha baj van tényleg, mi lesz a szegényekkel.­­ Egyedül a zsidóknak volt igazuk e kérdésben. Rögtön meg­mondták, hogy nincs itt semmi baj sem, csak a Rudi megy. És ők csak ennek örültek Lőwh Jós­kának kétszeresre dagadt a feje a mosolytól, és haskötőt tett fel, hogy a pocakja ki ne repedjen az örömteli kacagástól, amiért elérte a végzet a Rudit s ő is kieme­­lődött onnan, ahonnan valamikor Lőwit csúsztatta ki. A Weis fiú nem adná 10 millióért, hogy a Steinherz már nem igazgató s el­felejti még a kosztpénzt is. Az egész délelőtti Beretvás-beli börze­­ boldogan hunnyorgatott. Szóval ez esetben kivételesen a zsidók is úgy csináltak, mint mi kereszté­nyek szoktunk: örültek a másik baján. Mi történt tulajdonképen. A Fruktus bécsi főnöke s egyben legnagyobb részvényese Grünberger, mint középem­ópa annyi éhes és ostoba sikere, a bukott Depositen B­ok-kal szintén leugrott a francia frank meg­­montrem­inálásába. Természetben nem a maga pénzével. A Depositen Bankból 4 és fél milliárd koronát vett fel, melynek fedezetére le­tette a maga 69 ezer darab és Steinherz Rudolf 42 ezer darab Fruktus részvényét. Ezen felül a Fruktus szívességi váltóit adta forgatva fedezetnek. Grünberger ugyanis úgy állította be hatáskörét hitelezői előtt, hogy korlátlan váltó kibocsájtással van megbízva. Ha a frank kontremin sikerül, ma számtalan milliárd ára, í­gy azon­ban tönkre­ment a Depositen Bank bukásával felszínre kerültek Gü­i­­bergernek a Fruktus nevében űzött manipulációi is. A Fruktus igazgatóságában óriási megdöb­benést keltett a hír, mert a váll­­ illatot alapjában rendítette volna, meg. Azonnal B­lesbe utaztak az igazgatóság megbízottjai Gál Je­nővel a neves budapesti ügyvéddel. A hitelezőknek kijelentették, hogy visszaélés áldozatai, mert a Fruk­­­­tus igazgatósága nem tud Grün­­­ berger ilyen megbízatásáról. Vi-­­­szont ez arra hivatkozott, hogy­­ őt szóbelileg felhatalmazta Steh­herz Rudolf vezérigazgató. A dolog vége az lett, hogy azonnal­­ lefoglaltatták a hitelezők Grü­n­­berger pompás villáját, mely igazi siker fényűzéssel és gazdagsággal volt berendezve. Ezenkívü­l két remek autóját és feleségének sok százmil­iót érő ékszereit. Ez a hitelezők kárát annyira fedezi, hogy körülbelül 1 és fél milliárd mradt „csak” fen, ennek egy ré­szét azonban fedezi a biztosítékul letett 102 ezer drb. Fruktus rész­vény, Kláber közbelépése. A 102 ezer részvény — mely egyben a vállalat óriási majo­rizálását is jelenti — felszabadí­tása ügyében szintén megindultak a tárgyalások. Mégpedig Kláber Mór dúsgazdag soproni borkeres­kedővel, az itteni Kláber-telep tu­lajdonosával, aki pár évtizeddel ezelőtt gavallérosan seg­tett ki a zavarokból egy elsőrangú rész­vénytársaságunkat, melyet egy néhai bankdirektor szigorúsága vitt kellemetlen helyzetbe. Kláber kijelentette, hogy hajlandó az 1 és fél milliárdot kifizetni a 102 ezer részvényért, melynek legmagasabb tőzsdei értéke is jóval alacsonyabb volt ennél Sőt arra is ígéretet adott, hogy 5 éven belül hajlandó ezen az áron bármennyit átengedni az igaz­gatóságnak. Az igazgatóságban sem kért több helyet, mint Grün­,­bergerát és Steinherzét. A megegyezés befejeztével a Fruktus két igazgatósági tagja ked­den Bécsbe utazott Kiáberákkal az ügynek a hitelezőkkel való perfektuálására, így a Fruktus mentesült mindenféle megrázkód­­­tatástól, csak néhány igen kelle­meslen­fele maradt az igazgató­ságnak. Míg a bécsi pince, a körülbelül 1509 hektó borkész­letével is érintetlen marad. A vállalat helyi pincéiből csupán annyi bort adtak el, amennyi az itteni hitelezők kielégítésére szük­séges volt, hogy a vállalat tekin­­tését az átmenet a att is meg­őrizzék. Kik a Fruktus részvényesei A Grünberger ügy minden­­estire élénken rávilágítot arra, hogy a mai időkben sok sok részvénytársaság tulajdonképen egy két ember kezében van, amely csak arra jó, hogy ne a maguk neve alatt kereskedjenek, hanem az adók vasgyűrűin jobban táncoló „részvénytársaság“ neve alatt. A Fruktusnak mindössze 144 ezer darab részvénye van kibocsátva s­ima ebből 69 ezer Grünbergeré, 42 ezer Steinherzé, tehát három­­negyedrésze kettőjüké volt Az igazgatósági tagoknak van körül­be j­ü 39 ezer, úgy hogy a nagy­közönségnek, akikre a „részvé­nyesek“ kimondásánál gondolni szoktunk, alig néhány ezer van csupán. Steinherz Rudi karrierje és Gál Jenő búcsúztatója. Steinherz Rudi édesatyja metsző volt az orthodoxoknál s hitsorsosai nagyon becsülték, mert jó ember volt. Rudi fia már ott­hagyta az ájtatos környezetet s óvásnak ment. K­ésőbb nem bírta a görnyesztő foglalkozást s fuvar­levél felülvizsgáló lett. Ez az ipar jól ment s hamarosan gyü­­mölcsszálitóvá küzdötte fel magát. 1918 ban amikor Kecskeméti Dolfi egyeduralma már nyomasztó volt a gyümölcskereskedelemben,­­ a Lőwi­ékkal, Losonczy­val s több előkelő nem kereskedő polgár­ember bevonásával megalakította a Fruktust. A vállalatra kitűnő konjunkturás idők jöttek, nagy­szerűen bevált a borüzlet is s a város híres szikrai termésének úgyszólván egyedüli vásárlói let­tek. Ekkor már korlátlan diktátor volt Rudi s a neki alkalmatlan Lőw -eket kinyomta a Fruktusból. N­agy úr volt. Még Melha is be­lépett bukása után válalata igaz­­gatóságába, hogy megtartsa ez­által is összeköttetését a kecske­métiekkel, ha már nem tudott ide amerikai konzervgyárat hozni. Ezen legboldogabb időben kon­reminált be a vezérigazgató­ságnak G­ Utberger. Az eset ki­robbanása után az igazgatóság Rudit is felelősségre vonta, gondatlanságért. A keserű orvos­ságot Gál Jenő, a nagyeszű buda­pesti ügyvéd, hitsorsosa adta be neki az igazgatósági ülésen, nem épen hízelgő szavak kis­éret­ében. Mint a jelenvoltak mondják Gál Jenő üdvözlő beszéde körül­belül a következőket tartalmaza. Ezért gyűlölik a fajomat, mert vannak köztük, akik igy dolgoz­nak mint te Rudi. Ne­mhogy örül­tél volna, hogy ilyen tekintélyes polgárok mögött mint az igaz­gatósági tagok, nagyra nőttél fal, hanem el akartad nyel­ni a világot. Az igazgatóig ezután a rendkívüli közgyűlésig Rudit állá­sától felfüggesztette. Akkor végleg búcsúznak tőle, így változnak az idők. Ma már nem bóldogok közelségének akikkel olyan meg­értve sétált a korzón, mint szex­tett volt követünkkel. — így áll eddig a Fruktus ügy. Ha lesz új hír, jelenteni fogjuk. — Lapunk mai számában számos témánkra, híradásra hely­szűke miatt nem kerülhetett sor. Kis türelmet kérünk. Insolvens* vagyok. Modern koszzpénzregény. Egy álmatlan átgyötört éj­szaka után reggelfelé ijedten riad fel Bárány György. Insolvens va­gyok! Insolvens vagyok! Hitvese kétségbeesve kiáltja, Marcsa gyor­san az orvosért. Semmi­féle orvos nem kell, ellenkezik György. De hiszen nagy láz gyötör? Igen, lehet, de csak, váltó láz. Drága Györgyöm! Én mégis elhivatom a doktort. Ha már föltétlen dok­tort akarsz hozatni küldjél a fis­kálisomért ő azonnal felismeri a lázt okozó bacilusokat. György február óta különös életmódot folytat. Az ezelőtt vng kedélyes élniakaró ember teljesen lemond az élvezetek legprimi­tívebb eszközeinek igénybevéte­léről, szemlátomást fogy, sorvad. Evvel szemben hetenkint mintegy harminc dologtalant, fajra és nemre való tekintet nélkül a legkönnyeb­b fizetésképtelen, mitebben kosztoltat. A kosztolók fejedelmi életet élnek, szapo­rodnak mint a gomba, mértani hasadványban. Ha György nem embereti meg magát, akkor nem csak saját vagyona, de a család­jáé is rövidesen rámegy a kosztra. Amíg ezen idegeneknek a leg­­zsirosabb falat jut addig a család kénytelen minden feltétel nélkül főzeléknek magát alá vetni. Amíg György egésséges volt nem hi­ányzott a jó falat asztalukról. Tetőfokra hág a hitvesi el­keseredés, mikor a doktor belép. Mint a fogorvos rendelőjében a fájás csillapodni kezd, úgy a doktor megjelenése Györgyre rendkívül megnyugtató és a láz csökken. A doktor látva a kétségbe­esett arcokat egy pillanatra arra gondol, hogy itt tévedés történ­hetett és a háziorvos helyett őt hívták. Kérdi: Mi baj ? György? megbolondult feleli hirtelen az asszony. Álmatlan éjjeleken ke­resztül folyton kosztolási ügyek gyötrik és hetenkint olyan koszt­­szám­lákat fizet ki a zabálóknak, hogy megbolondult szegény feje, folyton hangoztatja insolvens va­gyok. A doktor, hogy hamarosan megállapíthassa, hogy orvosi vagy jogi beavatkozásra van , szükség elkéri György üzleti feljegyzéseit és levelezéseit. Rövid bepillantás után a doktor kijelenti, hogy nincs isméit különösebb baj. György tényleg insolvens, mag­­nyugtatja a családot, hogy min­den rendbe jön, de csak egy feltétel mellett. El kell csapni a kosztolókat és a zabálókat, nyu­godtan térjenek vissza régi élet­rendjükhöz. György makkegész­séges lesz. A szerető hitves hajszálnyi pontosággal hajtva végre a kapott utasításokat. A mindig tátott szájjal jelentkező kosztosokat ir­galmatlanul dobatja ki és kergeti ki. Újra visszatér a család nyu­galma. György rendesen táplál­kozik. De a kosztosok résen van­nak, nem bírnak megnyugodni sorsukban. Minden eszközt igény­be vesznek, hogy a lábadozó György közelébe juthassanak, de szándékuk a hitves éberségén teljesen megtörik. Cselhez folya­modnak. Meglesik az asszony távollétét, ki a korai reggeli órákban a szükséges élelmisze­reket bevásárolja. Távollétében a kosztéhesek egy concentrikus tá­madással elfoglalják­­a lakást. György újra hatalmukba került. Kíméletlenül diktálják a koszt­­feltételeket. Ekkor tér haza az asszony élelmiszerrel megrakodva de már későn. A kosztosok tanácsa mely­ben a társadalom minden rétege képviselve van, kimondja a ha­tározatot : Bárány György solvens. Mire György összetörve a haza­térő asszony felé kiáltja: Anyuskám add át a libát a kosztosoknak újra solvens vagyok. Levico I évfoly­m.

Next