Kecskeméti Közlöny, 1919. augusztus (1. évfolyam, 1-17. szám)

1919-08-06 / 1. szám

W­H Előfizetési ére: ■««■■■ ■.■■■■■■ BBIHIW AMW n|aBV|W Szerkesztőség: Egész évre... ti GO PPPUPPH 8*1*11 F!$T il B Eli al Ul Rittei'“1 5'szamn­iiijiiBSfiK \ 1 nUfiLuni Egyes szám 30 fillér A Hl BmSa *&!$§ Ha ara, fiaEV A hl SL tSrmW ML A WHHI W Mu A Megjelenik minden nap Kecskemét, 1919. Szerda, augusztus 6. I. évfolyam 1. szám. Négy és félévi háború­s havi osztályharc mérhetetlen szenvedései után, mikor városunk és pusz­­táink megszálló csapatok dübörgésétől hangos és idegen lobogó követel tiszte­letet, vérző szívvel, fájdalomprrral ar­cunkon, hajlunk le a sárba taposott magyar zászlóért, hogy azt fölemeljük. Gondolunk a kis nemzetek sorsára, kikre a világháború súlyos megpróbálta­tásokat rótt, de akik kitartottak, erős fajszeretettel összetartottak s lángoló haza­­szeretettel nem csüggedtek s lobogóju­kat immár büszkén lengetik. A magyar név is fennen ragyogott, nem is olyan régen. S most itt vagyunk: az örvény fenekén .... Bármerre nézünk, pusztulás min­denfelé ! Ezer sebből vérzik szegény hazánk. Hol van a négy folyó között bércek koszorúzta tejjel-mézzel folyó szép kanaán ? Megszállva, évezredes intézményeink lerombolva, gazdaságaink kifosztva, állat­­állományunk megsemmisítve, gyáraink állanak, boltjaink, raktáraink üresek, vasutunk nem jár, pénzünk elértéktele­nedve, köztünk menekülők, bénák, cson­kák ezrei, rokontalan drága vérünk legjava megtizedelve, gyermekeink le­rongyolódva, magunk az ínség küszöbén. Sajnáljuk hazánkat, népünket, év­ezredes intézményeinket, fáj az értékes anyagok pusztulása, iszonyodva takarjuk el szemeinket az ezerszámra feldúlt családi hajlékok előtt, fájt a sok anya­­köny, szánakozunk háborús sérültjeinken, tüzel a cél nélkül kiontott drága magyar vér minden cseppje és éget, legjobban éget a rettenetes rombolás, ami az erkölcsökben esett. Hazugság, irigység, durvaság, gyű­lölet, rágalom, vádaskodás, izgatás, ön­kény, lopás,­­rablás, fosztogatás, gyikos­­ság uralkodók a hazában. Ide jutottunk. S idejuttatott különö­sen nemzeti érzésünk megtagadása és az osztályharc dúló viharja. S itt az örvény fenekén emeljük föl fejünket, tekintsünk Szerbiára, Romániára és ne csüggedjünk. Ne csüggedjünk és bízzunk a jö­vőben. Régi mondás, hogy magyar csak a saját kárán tanul. Hisszük ezért, hogy a mostani mér­hetetlen megpróbáltatás, a tengernyi szen­vedés nem múlt el hiába. Hisszük, hogy népünk egész tömege levonja ezekből a tanulságot: csak össze­tartás, erős hazaszeretet és tiszta erkölcs az, mi fenmaradásunkat biztosítja. Reá­jöttünk arra is, hogy nem mindig az a legjobb barátunk, aki hizeleg, de izgat, aki aranyhegyeket mutat és igér, de ma s mire holnap oda érünk: sivatagban éhen-szomjan pusztulunk. Hisszük, hogy a munkásság is meg­érti a harc tanulságait, mibe nagyhangú, bűnös vezetőinek lelketlensége sodorta. Hisszük, hogy a magyar munkás­ság is belátja már, hogy érvényesülését, boldogulását csak a haza keretén belül csakis a hazaszeretet és nemzeti érzés alapján valósíthatja meg, s csakis ebben az esetben foglalhatja el az őt megillető helyet. S ha ez így van, s pedig így van, mert másként nem lehet: nincs semmi akadálya annak, hogy e hazában min­denki, földmives és ipari munkás, gazda, kereskedő és szellemi munkás, rokkant és épkézláb, férfi és nő összefogjon s ne mindig azt keresse, hogy ki, hanem mi volt az ok s ne arra fektesse a fősulyt, hogy egy bűnös se meneküljön, hanem hogy megvalósítson minden eszméből, régiből és újból mindent ami szükséges, ami jó, ami nemes s ami minden tisztes­séges lélek boldogulását előmozdítja e hazában, de lehetetlenné teszi a meg­élhetését annak, aki lop, csal, rabol és hazudik. Emberek, magyarok, munka vár reátok, hosszú, fáradságos nehéz munka; hosszú munka, amely nem rombo­lásból, rablás és fosztogatásból áll; de munka, amely épit; fáradságos munka, melyet nem gyűlölet, irigység, kajánság tüzel; de munka, mit evangéliumi felebaráti szeretet nemesit, s munka, nehéz munka, amelyen az ég áldása lesz. A fegyver kezünkből kiesett. Nem maradt más védőeszközünk csak ez a munka. Csak evvel a munkával foglal­hatjuk el újra Árpád hazáját, csak evvel építhetünk benne hajlékot, csak evvel kényszeríthetjük, hogy földünk többet és mindnyájunknak eleget teremjen. Csak evvel emeljük fel a magyar nevet arra a magaslatra, melyet a múltat és jövendőt megbünhödött népünk meg­érdemel. Jöttek magyarok hát munkára, épít­sünk a romokból új magyarországot, melyben mindannyiunknak boldog ott­hona lesz, hol mindenki, aki kötelessé­gét híven teljesíti és dolgozik, álljon bármely polcon, a társadalomnak és államnak egyenlően értékes tagja lesz, hol egymás tisztességes munkáját elisme­rik és megbecsülik, hol egyetértés, béke és szeretet honol, s nem gyűlölet, izga­tás és hazugság uralkodik. Az óra utolsót ütött! Magyar hajósok az élet vizein, az örvény fenekén, jörtek, ne csüggedjetek, ne ijedjetek a zugó vihartól, tornyosuló hullámoktól, ütött kopott bárkátok bírja meg: milliók karjának erős evezőcsapása, milliók szivének ütemes dobbanása, milliók lelkének egy akaratban egyesü­lése, milliók hitének erős tisztasága, nem messze a biztos rév, az ígéret földje, az új, szabad Magyar­­o­r­s­z­á­g.­­ A kommunista kormány ___ lemondása. Rendszerváltozás Kecskeméten. A rendszerváltozás Kecskeméten, hála a városparancsnokság céltudatos intézkedéseinek, miket régi, bevált csendőrségünk és rendőrsé­günk a legnagyobb tapintattal, de mindig meg­felelő eréllyel hajtott végre,­­ mindeddig a legnagyobb rendben, minden vérontás és zavar nélkül ment végbe. A négyhónapos terror alatt visszafojtott és felgyülemlett sok keserűség ugyan nem egy­szer kemény szavakban jutott kifejezésre a diktatúra és annak egyes személyei ellen.­­ Azonban a hatóságok tapintatos intézkedései által sikerült minden nagyobb zavarnak elejét venni. A kommunista uralom bukása, mint an­nak idején a szomorú emlékezetű március hó 21-én, a kommunisták kormányra jutása is fő­leg a katonaság magatartása következtében ál­lott be. A vörös hadsereg, mely eleinte a jól fizető kommunisták vak eszköze volt, a kudarc­cal végződött tiszai átkelés után ellentállóké­­pességének utolsó maradványait is elvesztve kénytelen volt a román hadsereg előtt fegyve­reit letenni. Ez pedig egyúttal a kommunizmus magyarországi uralmának végét is jelentette. A Budapesttel való összeköttetés már na­pok óta teljesen szünetel, úgy, hogy lapunk olvasóit csak a változásoknak Kecskeméten való lefolyásáról tájékoztathatjuk, mert a jelen pillanatban még teljesen tájékozatlanul vagyunk az átalakulásnak Budapesten és az ország egyéb helyein való lefolyásáról. Egyedül bizo­nyos az, hogy a tegnapi nap folyamán Buda­pestet is megszállták a román csapatok. A kommunista kormány bukásának első híre már pénteken este kezdett terjedni Kecs­keméten. Az első biztos hír azonban csak az „intéző­bizottság“ szombaton reggel közzétett falragasza volt, melyben közli a kommunista kormány lemondásának hírét és hogy egy szo­­cialistákból álló kormány vette át a hatalmat. Ez volt a bomlás első hivatalos beismerése. A kora délelőtti órákban elterjedt már a vörös hadsereg teljes felbomlásának és a ro­mánok ceglédi bevonulásának híre. Szombat este volt csendőrökből álló jár­őrök járták végig a kávéházakat s felszólítot­ták a jelenlevő liszteket és altiszteket a csilla­gok felvarrására. Vasárnap délután már kezdtek sugdosni róla, hogy a románok és franciák még aznap megszállják a várost. Vasárnap éjszaka meg is érkeztek az első román lovas járőrök, kiket hétfőn reggel ro­mán lovas csapatok, majd egy tüzérezred kö­vettek, kik mind a körösi országút felől jöt­tek be Kecskemétre. A bevonuló románokat a város parancs­noka, Császár István csendőrfőhadnagy fogadta. Általános feltűnést keltett románok kitűnő fel­szerelése és gazdag, magukkal hozott élelmi­szerraktáruk. A román csapatok bevonulásuk után ka­szárnyáikba vonultak. — Zavaró incidens nem adta elő magát, a megszálló csapat

Next