Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)
1919-10-07 / 22. szám
Censurat: ELocot. Ulorariu. Kecskemét, 1919 október 7 Kedd 1. évfolyam 22. szám KECSKEMÉTI HÖZLÖHY —Mimi i i i>winrriiTmigrag«BBgfcsgBggiqHB«a^^ ^jw^^ggggegaagi^apaaBisaare^^ Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: Dr. KISS EHDSE Szerkesztőség : Arany János u. 6. sz. Egész évre...........................120 kor. --------- Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Félévre.................................60 „ Egyes szám ára 50 fillér - Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A kommunizmus üldözte az isteni erkölcsöket, mert ezekkel nem lehet az embereket, az Isten képmásait, Lenin-fiukká aljasítani. Százharminckét napos rémuralom viharzott át felettünk, 132 napig volt üldözött ezer éves hazájában a magyar! Méltán sorakozhatik Mohács és Világos mellé e 4 hónapos Golgota, melyet proletár-diktatúrának neveztek el azok, kiknek érdekében állott piszkos céljaik eltitkolása, amely igaz magyar testvéreink ártatlanul kiontott vérével jegyezte be magát Hazánk történelmébe. Akármerre tekintünk, mindenütt vér, üszők és enyészet jelzi azok uralmát, kik a fegyházak celláibólkerültek a legmagasabb polcra, kik lábbal tiportak mindent, mi isteni és szent, kik Jézusunk nevét is felhasználták aljascéljaik elérésére, kik templomainkban — csudálatosképen csak a keresztyénekben — fegyvertárakat kerestek, s kik halomszámra ölették legjobbjainkat csak azért, mert nem tagadták meg magyar voltukat s mert nyíltan kitartottak a nemzeti zászló mellett. De ne folytassuk ezeknek a szomorú, szívet szaggató eseményeknek a felsorolását, mert ennek se vége, se hossza. De legyen ez a 132 nap iskola mindnyájunk számára. Okuljunk a múltból, mert ez kötelességünk! A lángra lobbant nemzeti érzést, mely oly impozáns módon nyilatkozott meg a napokban, hassa át az Istenbe vetett bizalom, az erő és kitartás! t te OlvaSellCIZ. A román kir. katonai hatóság engedélye alapján egy hónapi hallgatás után ismét szóhoz jutunk. Köszönetet mondunk ez alkalommal olvasóközönségünknek a kitartó érdeklődésért, mellyel a mostani nehéz viszonyok között lapunk sorsát állandó és élénk figyelemmel kisérte. Egyben biztosítjuk az olvasót, hogy a magunk részéről minden tisztességes igyekezetünket arra irányítottuk a hallgatás alatt, hogy újból engedélyt nyerjünk. Biztosítjuk továbbá arról is olvasóinkat, hogy azon irányt követjük, amit eddig, hogy époly annyira pártatlan szószólói maradtunk az igaz ügynek, miként azt eddig is tapasztalhatták. Nem ígérünk aranyhegyeket, máról holnapra való lényeges változásokat, helyzetünk azonnali javulását, mert mi az igazságot követjük, aki pedig azt állítja, hogy a kibontakozás rövid idő munkája lesz, aki azt mondja, hogy elég egy személyváltozás, elég egy kormánycsere, s akkor országunk ismét a háború előtti bőségben fog úszni, lesz pénz, szén, fa, élelem és munkaalkalom, az a leggaládabban hazudik. Négy és félévi háború és a 9 hónapi osztályharc rombolásai után csak nehéz hónapokat, súlyos, fáradságos, küzdelmes munkát és nélkülözést jósolhatunk. Teljes erőnkkel azon leszünk azonban, hogy ezen nélkülözésben és ezen munkában egyenlően vegye ki részét mindenki, mert azt csakis így lehet zúgolódás nélkül mindannyiónknak eltűrni, fajunk és hazánk jobb jövőjébe vetett rendíthetetlen hitünk erejével. Lapunk részletes programját vasárnapi számunkban hozzuk. Egyelőre erről tehát csak annyit, hogy nem állunk egyetlen pártnak sem szolgálatában, de támogatunk minden pártot, amely a nemzeti érzés és krisztusi erkölcsök alapján vállalja az újjáépítés munkáját. Végül áldozatot kérünk olvasóinktól. A hosszú hallgatás olyan költségeket rótt ránk, az anyagbeszerzés oly nehéz, hogy mi, akik mögött nem állanak titkos szervezetek olvasatlan százezrei, akik az újságírásra csakis a magunk erejéből vállalkoztunk s véleményünket pénzért soha el nem adjuk, kénytelenek vagyunk az egyedüli tisztességes bevételi forráshoz, lapunk árának emeléséhez fordulni, az egyes példányok árát ideiglenesen 50 fillérre emelni. Az előfizetési díjat szintén felemeltük, úgy, mint az lapunk más helyén olvasható. Eddigi előfizetőink részére az előfizetési időre lapunkat ráfizetés nélkül szállítjuk- a „szabad** sajtó. Az utcasarkokon papírhegyek tornyosulnak, a szabad sajtó okádja magából a szennyet, rágalmat és lélekmérgezést. Úgy látszik, hogy a túloldalon semmit sem tanultak az elmúlt időkben és semmit sem felejtenek. Nem akarják elismerni, hogy nagyon sokan vannak már, akik megtanultak látni és nyitott szemmel olvasni. Az a hang, amit újból megütöttek, nagyon ismeretes előttünk, ugyanaz a hegedű, amelynek lármás hangjai mellett kilenc hónapon át kergettek romlásba és kétségbeesésbe százezreket s tették tönkre századok munkáját, ugyanaz a hegedű, csak most hangfogóval játszanak. Ha azt hiszik, hogy így létre jő az egyetértés, keservesen csalódnak. Új polgárháborúnak vetik csak a magvát, résen legyen tehát mindenki, jól nézze meg, mit vesz meg, s ha mégis nem sajnálja a kidobott pénzt, olvasson nyitott szemmel, megértő lélekkel és ne ugorjon be a hangos ígéreteknek, ne higgjen a lálekmérgezőknek. Szeptember hónap halottjai. Özv. Bencsik Jánosáé szül. D. Kalics Terézia asszony szeptember hó 4-én elhunyt 92 éves korában. Halála kiterjedt családot borított gyászba. K. Kovács Jánosné Molnár Anna szeptember 12-én hunyt el, temetése 13-án, délután volt a Szentháromság-temetőben. V éközv. Oláh Imréné szül. Magyar Róza, törvényszéki bíró özvegye, életének 63-ik évében szept. 6-án elhunyt. Az elhunytban Oláh Gyula, Oláh Béla és dr. Oláh Iván törvényszéki bírák édesanyjukat, Stoy Antal helybeli építész pedig anyósát gyászolja. Herczegh György birtokos, a római kath. egyháztanács tagja, a Kecskeméti Néptakarékpénztár igazgatósági tagja, a törvényhatósági bizottságunk jellegzetes alakja szeptember hó 12-én 73 éves korában elhunyt. Az ő élete példája a legteljesebben cáfolja meg azt a sok rágalmat, amit a közelmúltban a nemzetköziek társadalmunk antidemokratikus voltára koholtak. Egyszerű sorból küzdötte fel magát, tisztán szorgalmával és magyar józan eszével városunkban s minden téren elérte azt az elismerést, amit a tisztességes munka magának joggal követelhet. Temetése nagy részvét mellett szept. hó 14-én ment végbe a Szentháromság-temetőben. Heindl Aladár gyógyszerész szeptember hó 13-án hunyt el 52 éves korában, a helybeli gyógyszerészi kar kiváló munkatársának ravatalára díszes koszorút helyezett. Temetése e hó 15-én volt, nagy részvét mellett.