Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)

1919-10-09 / 24. szám

Censurat: Sub-Lt. Sf. Olteanu. Kecskemét, 1919 október 9 Csütörtök 1. évfolyam 24. szám KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Előfizetési ára: Egész évre........................ Fél évre.............................. 120 kor. 60 „ Felelős szerkesztő: Dp. Egyes szám ára 50 fillér ■ KISS ENDRE Megjelenik minden nap Szerkesztőség: Arany János-u. 6. sz. Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. -------- "- 1 - . ............................. A birtokreform. Sokorópátkai Szabó István kisgazdapárti miniszter nyilatkozata. Az októberi forradalom földmivelés­­ügyi minisztere nagy hangon hirdette bir­tokreform tervét. Tette ezt anélkül, hogy átgondolta volna mit tesz, várjon van-e józan alapja annak, amit mond. A vesztett háború után földúlt kedélyeket nemhogy megnyug­tatta volna, hanem még jobban felkorbá­csolta. Hogy sok és nagy terület bevetetlen maradt és az idei terméseredmény nem éri el a tavalyit, dacára, hogy a termés hozama nagyobb, az az agitatórius célok szolgála­tába állított birtokreform-ígéretek számlájára írandó. Mindez nem bizonyítja azt, hogy bir­tokreformra nincs szükségünk. Mindenki tudatában van, mint azelőtt is tudta, hogy egészséges állapotokat kell a birtokelosztás terén létesítenünk, de higgadt tervszerű­séggel. A kisgazdák minisztere sokorópátkai Szabó István a birtokreformra vonatkozólag a következőket mondta: — Nem fogadhatom el a Buza-Barna­­féle törvényt két igen veszedelmes pontja miatt sem. Az egyik azt mondja, hogy ha az új gazda három éven keresztül nem éri el a vidék termésátlagának négyötödét, visz­­sza lehet tőle venni a birtokot. A másik pont pedig kimondja, hogy a népgazdasági miniszternek jogában van meghatározni, hogy a birtokosnak hol mit kelljen termel­nie. Világos most már, hogy a marhaállo­mány a nagybirtokokon kevés ahhoz, hogy földosztás után intenzív gazdálkodást lehes­sen folytatni a kisbirtokokon, tehát a ter­mésátlagnak vissza kell maradnia. A birto­kot így el fogják venni az új tulajdonostól, de a régi birtokos is elkedvetlenedett, nem akarja majd visszavenni és igy a birtokokra azok vetik magukat, akik addig is oly elő­szeretettel tették azt, vagyis a tulajdonosok faji elosztása ismét a magyarság rovására tolódnék el. A másik pont teljesen elkobozza a termelési szabadságot, mert pedig ehhez ragaszkodik a kisgazda, inkább nem kell neki semmi. — A földbirtokreformot okvetlenül ke­resztül kell vinni, de megfontolva, fokozato­san. Ragaszkodni kívánok ahhoz, hogy az egyszeri vagyonadót a nagybirtokosok ter­mészetben róják le. Elsősorban az így nyert birtoktestek volnának fölosztandók. Azután lehetne lassan kint tovább menni. Nem aka­rom én a nagybirtokokat egyszerre földara­bolni. Mindenképpen a magántulajdon alap­ján kell a földosztást végezni, mindenféle termelő­szövetkezeti rendszert el kell vetni. — A jelszónak annak kell lenni: utat a tehetségeknek. Vagyis akik a múltban szorgalmukkal annyi tőkét takarítottak, hogy a birtok árát kifizethetik, azokat kell előny­ben részesíteni. A kisbirtokosok száma fog így szaporodni. Lehet aztán a nincstelenek­nek is juttatni, ha van tőkéjük. De roppant veszedelmesnek látom, hogy adósságra adjuk a birtokot. A gazda beláthatlan nagy időkig nem mondhatja a magáénak a birtokot és igy teljesen elkedvetlenedik. Egy darabig immel-ámmal dolgozik, de munkájának ered­ményét nem látva, birtokát is odább adja. — Tévedés, hogy csak a nagybirto­kokon lehetséges intenzív gazdálkodás. Ezt a bankok akarják úton-útfélen a köztudatba vinni, mert magukat szeretnék odaállítani, mint olyanokat, akik tőkével rendelkeznek, egyedül képesek az intenzív gazdálkodásra. Tudott dolog, hogy a kisbirtokok marha­­állománya viszonylagosan nagyobb mint a nagybirtokoké, aztán meg megirigyeltük, hogy ahol a nagybirtokosnak egy kalász termett, nekünk kettő vagy legalább is annyi. A mezőgazdasági ipar fejlesztése is lehetséges. A gazdát csak rá kell venni, hogy cukor­répát, olajos növényeket stb. termeljen. Szí­vesen megteszi, mert többet hoz neki.­­ Semmiféle mezőgazdasági kamarai rendszert nem tartok szükségesnek. Egyedül célravezető a gazda érdekeinek megvédésére a szövetkezeti rendszer kiépítése. Termelő szövetkezetek, és az értékesítés szempont­jából az értékesítő szövetkezetek. Közvet­len kapcsolatba kívánom hozni a termelőt a fogyasztóval. — Kereskedő tanoncok be­iratása. Azok a kereskedők, kik az üz­letükben alkalmazott tanoncokat vagy gya­kornokokat (a próbaidőre felvetteket is) még nem íratták be a kereskedőtanonc iskolába, ezeket legkésőbb folyó hó 10-én vagy 11-én d. u. 3—5 óráig az állami főreáliskola VIII. o. tantermében a saját érdekükben okvetle­nül írassák be. Beiratási díj 4 korona. Igazgató.

Next