Kecskeméti Közlöny, 1919. november (1. évfolyam, 44-68. szám)

1919-11-08 / 49. szám

Censurat: Sub-Locot. Cartis. Kecskemét, 1919 november 8 Szombat___________________________I. évfolyam 49. szám KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Előfizetési ára: felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség : Arany János­ u. 6. sz. Egész évre . .....................120 kor. --------- Kiadóhivatal: Arany János­ u. 6. sz. Fél évre................................60 , szám ára 50 fillér . Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. ifjúságunkról, a könyvkereskedők kötelessé­­geiről s az uj szellemről. Talpraállt végre a számban és erőben megfogyott, de tapasztalatokban gazdagodott keresztény magyarság, hogy felépítse az új Magyarországot, mely nemcsak név szerint, hanem tényleg nemzeti hajlékunk lesz ! Öre­gek a még megmaradt szemernyi erővel, fia­talok, tele munkakedvvel és reménnyel, váll­vetve, reménykedve látnak munkához. Mielőtt azonban a fundamentum lera­kásához fognánk, nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy keserves tapasztalataink vannak. És rá kell eszmélnünk arra, hogy ifjúságunkra vár a munka befejezése, tehát jól előkészítve kell őket útbaindítanunk. Az álkultúra, megtévelyedett üzleti mű­vészet bomlasztó hatásait lapunk hasábjain már kifejtettük. Most az a kérdés, hogy mi legyen az a szellemi táplálék, amit ifjúsá­gunknak nyújtanunk kell? Mi legyen tehát az az erő, amivel fel kell vérteznünk őket, hogy várakozásunknak megfelelő, eredményes alkotó munkát végez­hessenek? Hazafias szellem, valláserkölcsös nevelés és e kettő kerek összege : Magyar becsület! Tudom, hogy félelmükben vergődve gúnyosan mosolyognak e három kincs érces csengésének hallatára a „túlsó parton állók“ és a tévúton járó kétkedők — mert szerin­tük ez nem más, mint a vas frázis ! — de ez nem riaszt bennünket vissza attól, hogy le merjük írni a három szót. Leírjuk... És ha kell, még százszor is leírjuk, aminthogy már a vérünkkel is leírtuk, mert tudjuk, hogy mit akarunk! ... Az iskoláinkat fenyegető szénszünet sem csüggeszthet el bennünket, sőt éppen ez is sarkal és biztat, hogy lesz eredménye ak­ciónknak. Be kell látnunk, hogy bármilyen sokat és szépet nyújt is a tudományból, a szel­lemi kincsekből és a nevelésből az iskola — az nem egyéb alapnál, amire csak építeni lehet, de különben nagyon is kiegészítésre szorul. Ezt a kiegészítést­­a jó környezet, a társadalmi érintkezés, az irodalom és mű­vészet adja meg. Nézzük csak végig a könyvkereskedé­sek kirakatait! Még nagyobbrészt mindig radikális penészgombákat, kék-, lila- és zöld­könyveket, Alraune és Fantomes-féle rohadt gerincű fantasztikumokat láthatunk, de ma­gyar írók remek­műveit vajmi keveset. Tudjuk, hogy azok a keresettebbek és azokon nyernek kereskedőink, de ne tűrjük, hogy valaki Magyarországon és Kecskeméten a legkeresztényebb magyar városban csak azért terjessze az erkölcstelenséget, mert az jobb kenyérkereset! Elvárjuk és reméljük, hogy könyvke­reskedőink is belekapcsolódnak a magyar kultúrmozgalomba. Nem messze, csak az iskolaigazgatókhoz, a szaktanárokhoz kell nekik elfáradniuk és véleményt kérni, hogy milyen irodalmi műveket adjanak ifjúsá­gunk kezébe. A könyvterjesztést nem lehet többé iparszerűleg űzni, hanem igenis szel­lemet, irányítást kell belevinni! Tájékozó­dást kell szerezniük kiadóinknak és kereskedő­inknek az öntudatra ébredt nemzet kultúrigé­­nyeiről és aszerint igazodni. A „Nem az a rossz, amit kivetnek, az a jó, amit bevesz­nek“ kora már lejárt. Az idegen, fertőző be­szivárgások csatornáját, ahol a kommün alatt megfeneklettünk, annak bukása után lecsa­poltuk. És megtisztultan, ifjan emelkedik ki a magyar Géniusz. Az a Géniusz, amely Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, a Hunyadiak, Rákóciak, Bethlen, Bocskay, Kossuth, Széchenyi, Petőfi, Arany szellemé­ből táplálkozik és az ő halhatatlan alakju­kat sugározza körül glóriás ragyogással ! Él-e még a világon rajtunk kívül egy nemzet, amely ennyi nagyságot tudna fel­mutatni ? Méltán lehet büszke a magyar ifjú, akinek ilyen ősei vannak! De méltó büsz­keségében nem elég elsóhajtania: „Régi di­csőségünk, hol késel az éji homályban?“ hanem fiatal lelkének egész hevével, szive minden dobbanásával, tettének már a rugó­jával meg kell mutatnia, hogy nemcsak akar, hanem méltó is tud lenni őseihez! * Örömmel állapítjuk meg, hogy ifjú­ságunk megmozdult és kérni jön. Bűnbá­nóan meaculpázva, de hittel, bizalommal. Kérésüket kész örömmel tolmácsoljuk, annál is inkább, mert érezzük jogosultságát és be­látjuk, hogy ebben, mindezideig hiányt szen­vedtek. Kérelmük csekély. Mindössze az isko­lai év folyamán 6—10 classicus és hazafias dráma előadását kérik a Katonaszínház igaz­gatójától, mely kizárólag a diákság részére tartotnék a tanári kar és a színtársulat igaz­gatójának előzetes megbeszélése alapján. Reméljük, hogy mindkét részről szere­tettel, megértéssel és pártfogó jóakarattal ta­lálkozik a szépért, jóért és igazért rajongó ifjúság, mely a legnehezebb idők viharveré­sét, a legmélyebbre sülyedésünk korát élte át és most tisztán, ízlését finomítva, nem­zeti szellemét ápolva akar felemelkedni. Föl a magyarság Géniuszához ! . . . Serenus. — A Keresztény Ifjúságot Védő Egye­sület közbenjárásával sikerült az iparostanu­lók oktatását a szénszünet idejére biztosítani, amit kormánybiztos főispánunk, polgármeste­rünk és a városi tanács jóindulata és párt­fogása, továbbá az állami főreáliskola igaz­gatóságának nagylelkű áldozatkészsége segí­tett elő. Az iparostanonciskola mellett az elemi népiskola negyedik osztályai is a fő­reáliskola épületében nyernek elhelyezést a szénszünet idejére. Erősen hisszük, hogy a régi törvényszék épülete öt évi igénybevétel után felszabadul tavaszra, mivel csak akkor lehet majd iparosaink képzését arra a nívóra emelni, ahová a háború kitörésekor helyez­tetett, amikor a szakirányban való tanítás sikerét az iparoktatási főigazgató és szak­­felügyelő is elismerték. A meggyilkolt csendőrről. A Kecskeméti Közlöny I. évi 47. száma egy vértanúi halált halt csendőr emlékéről tesz említést. Nem tudom, a kegyelettel adózó baj­társak változtatták-e meg a csendőrőrmester nevét, avagy más tévedés ? Mindegy, de tartozom én is az elhalt iránt annyi kegyelettel, hogy ezen hibát jó­­vátétetni kérjem. Megérdemli ezt tőlem — s talán kegyeletsértést is követnék el, ha el­hallgatnám — hisz derék, becsületes, jó fér­fiú volt, ki szerette hazáját, fiatal hitvesét és 3 kisdedét. De hazáját mégis jobban sze­rette, mert miután otthonát, a változott vi­szonyok folytán elhagyni kényszerült, hőn szeretett családját, Bácskába küldte öz­vegy édes­anyjához, ő pedig fiatalos, üde erejével, becsületes hazafiúi érzettől teli kö­telességtudással feljött az Alföldre, tovább szolgálni megtépett, széttépett hazánkat. Május 5-én a lutheránus temetőben el­vetemült, gonosztevők gyilkos golyói járták át testét annak a férfiúnak, ki senkinek sem ártott, de magyar volt és kötelességtudó. Miután az első golyó nem oltotta ki nemes életét, felkiáltott: „Hitvesem és 3 kisdedem nevében kérlek, ne bántsatok, senkinek sem ártottam.“ Szinte síró fájdalommal teli hangját a vérszomjas bestiák nem értették meg és gyalázatos módon, ugy látszik, tehetetlen tár­saik szeme láttára s elrettentő példaképpen eltették láb alól azt a szerető apát, kit va­lahol a Bácskában ma három kis árva vár haza s nem tudják megérteni gyászba bo­rult édesanyjuk fel-fel törő zokogását. Ezen vértanú halált halt csendőrőrmes­ter neve nem Vén János, hanem Vén András volt. Nem szeretném, ha esetleg családja ér­tesülne, hogy én, mint Vén Andrásnak­­jó ismerőse és volt falusi jegyzője ezt "a téve­dést nem korrigáltam volna s róla részle­tesebb tájékoztatást nem adnék. Horváth Elek jegyző. — Az angolok bort vásárolnak. A ma­gyar bor iránt az angolok igen nagy érdek­lődést mutatnak. Felkérték a földmivelés­­ügyi minisztérium szőlészeti osztályát, hogy részükre borkereskedő cégeket és szőlőtulaj­donosokat ajánljon. A földmivelésügyi mi­nisztérium ezúton is felhívja mindazokat,­­ akik Anglia részére bort akarnak eladni, je­lentkezzenek a minisztérium szőlészeti osz­­tásánál földszint 6. sz. a. Tájékozásul kö­zöljük, hogy Anglia főleg finomabb paraszt­bort akar vásárolni. Értesülésünk szerint a bort angol valutában, fontokban fizetik.­­ Megkezdik a Halasi-út nagyszabású javítását. Mint értesülünk, az államépítészeti hivatal a legrövidebb időn belül megkezdeti a­ Halasi-utnak javítási munkálatait. A mun­kára körülbelül 200 földmunkás szükséges, akiknek szerződtetését pár nap múlva meg­kezdik a hatósági munkaközvetítőben.

Next