Kecskeméti Közlöny, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1920-01-14 / 10. szám
Kecskemét, 1920. január 14. Szerdai. évfolyam 10. szám. BECSKEMÉTI HÖZLÖHY 1~ Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség: III. ker., Szabadság-tér Egész évre...........................120 kor. _ , , __ _.............................. o o 1. szám, II. emelet 3 ajtó. o . Fél évre.................................60 „ Egyes számára 50 fillér - Megfelelő, miden nap Kiadóhivatal, Arany János u. 6. sz. Két ezredév határmesgyéjén... Kelet s nyugat határmesgyéjén, idegen fajok közé beékelve, szenvedtünk évszázadokon át az ütközőpont szerencsétlen szerepében. Egyik kezünkben kard, másik kezünkben az eke szarva, igy küzdöttünk ezer éve becsülettel s ha a nyugati kultúra mérföldes csizmában meg is előzött bennünket, sáros csizmáinkkal egészen mi sem maradtunk el. Államalkotó képességünknek ékesszóló tanúja küzdelmes, viszontagságos múltúnk, de szerencsétlen sorsunk a Habsburg-dinasztia karjaiba sodort bennünket s ettől kezdve megszűnt magunkért való szabad fejlődésünk: Magyarország nem a magyarságé többé, hanem az összbirodalomé. Ennek végzetessége — eltekintve az ebből kifolyó egészségtelen kuruc-labanc politika terméketlenségétől — csak most válik mindenki előtt nyilvánvalóvá, most, amikor Ausztriával való vadházasságunkat szétválasztja az amántnak nevezett főfőbiróság s a magyarságot elmarasztalja a perköltségben, amely a Felvidékkel, Erdélylyel és az egész Délvidékkel egyenlő. Hosszú sorsa volna rámutatni mindazon okokra, amelyeken keresztül bukdácsolva idejutottunk , azt azonban nem mulasztjuk el hangsúlyozni, hogy hivatalos vezetőink mindig az előkelő, nagy tekintélyű, túlnyomórészben a régi, nagy családok „született“ politikusaiból kerültek ki, akik — nem kutatjuk milyen érdekből, de — mindig csak az összbirodalmon keresztül éreztek, gondolkoztak és cselekedtek. Az összbirodalommal élni vagy halni: ez volt az a végzetes rögeszme, amelynek megszállottja lett úgyszólván mindenki, aki csak kormányhatalomhoz jutott. Ez lett a magyarság szabad fejlődésének állandó kerékkötője s ez volt az oka annak, hogy Magyarországnak legföljebb gazdasági egységét, mint el nem sikkasztható természetes szükségességet tudtuk csak megteremteni, de a politikai egységet nem ! Mert az összbirodalom érdeke ellene volt a magyarság túlsúlyának s ezért mesterségesen erősitgették a nemzetiségeket. És ehhez csak hajbókoltak vezetőhelyen levő politikusaink: a „született politikusok“, de a „születendő politikusok“ is: a gróf-, a herceg-, a cím- és egyéb rangjelöltek. A Monarchiává leerőtlenedett összbirodalomban tovább járta a régi nóta s Magyarországon lassan kialakult egy népképviselethez címzett szavazógép-parlament, disszonáns ellenzéki-zenekísérettel. Ez a szavazógéprendszer az összbirodalmmi törk-szabad-rögeszme jegyében, közéletünk teljes lezüllesztésével vált csak lehetségessé. Ez eredményezte aztán, hogy a szavazógép kenőolajául fölhasznált — álhumanizmussal, álliberalizmussal és egy szociáldemokráciának nevezett álszocializmussal, meg szabadkőműves vakoló kanállal dolgozó — zsidó érdekszövetség a közönség félrevezetésével megszervezhette a maga mindenre képes rohamcsapatát, amely a szerencsétlen világháború folyamán a magyarság belső frontján már mint egy új nemzetiség lépett föl, az unos-untig elszajkózott s mindent eltakarni vélt felekezetiség tetszés szerint nyújtható be köpenyében. Megtörténik az átkozott két svindli-forradalom s a szavazógép-rendszeren nyugvó alkotmányosdi menthetetlenül fölborul s magyarország megcsonkítva, megrabolva vonaglik a szörnyű végzet súlya alatt. És akkor — végre — a magyarság ráeszmél, hogy itt csakis az ő bőrére megy minden és egy egészséges rúgással fölrúgja a liberális-szabadkőműves- szociáldemokrata faji maszlaggyárat s visszatér oda, ahonnan egy ezredéve elindult: a keresztény nemzeti gondolathoz. Ez a keresztény nemzeti alapon való tömörülése az egész magyarságnak, ez az egyedül biztató ezekben a válságosan szomorú időkben, mert csak ez adhatja meg a magyarságnak azt a minden akadályt elsodró eleven erőt, amely a mostani rettenetes kényszerhelyzetből kilendítheti egy új élet, egy új magyar évezred felé. A jövőben csak fokozottabb munkateljesítménnyel boldogulhatunk, sok a teendőnk s gyökeresen meg kell változnunk az új idők szellemében. Az összeülő parlamentre életbevágó kérdések elintézése vár, most egy netaláni balkezes politika további évszázadokra visszavetheti az öncélú fejlődésben a magyarságot. A magyar néplélek föltartózhatatlanul sodródik egy újabb királyság felé, de ennek nem szabad a „születendő politikusok“ királyságának lenni, cím- és rangeső reményekkel. Nem szabad felülnünk már semmiféle legális és egyéb szépen hangzó, megtévesztő üres szavaknak, mert mi csak egy alapot ismerhetünk el törvényesnek és megengedhetőnek és ez a magyarság öncélú fejlődésének a biztosítása. Király kell nekünk, de csak olyan, aki nyereséget jelent a magyarságra s nem terhet! A magyar politikai közéletnek ki kell vetni magából — mint salakot — a régi rögeszme-politikusokat, el kell söpörni a mételytermő szavazógépnek berozsdásodott akarnok-srafemberkéit, akik — átfestett cégérrel — egy letűnt nagyság visszareklámozott szellemének mesterségesen fölvalutázott politikai tőkéjéről akarnak egy undorító szaltómortáléval a politikai élre kerülni. Vigyázzunk, most, egy ezredév után, a magyarság jó vagy rossz sorsát döntjük el ismét, új ezredévre ! Gond. Lapunk útján befolyt hazafias adományok A fővezér fogadtatására rendezendő ünnepély költségeire Papp György 100 koronát adományozott. A Nemzeti Hadseregnek: A Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület 103 ezer korona, Dömötör Pál 5000 kor., Papp György főkapitány 5000 kor., Dr. Nagy Imre 400 kor., Kemény Pálné 300 kor., Hegedűs Józsefné 50 kor. Dr. Dudás Dániel ügyvéd 1000, Fekete Béla 300, Filó József 100, Szőlősgazda Ifjak mulatságán összegyűlt felülfizetések 260 kor., Flóris és Dékány gyűjtése 642 kor. Oroszországi foglyaink hazaszállittatására: aranyat—ezüstöt: Özv. Csorba Menyhértné 2 db aranygyűrű, Csorba János gyógyszerész 100 kor. aranypénz és 1 db arany nyakkendőtű, Fekete Béla 10 darab ezüst koronás, Papp György 10 db ezüst korona, Somodi Sárika 46 db ezüst gomb, Pózna József kr. tanár 25 kor., 1 darab 2 márkás, 3 db ezüst kor, és 8 db régi ezüst pénz, Darida Mária 1 db alpaka szivartartó, 1 db ezüst pohár, 1 db ezüstözött fémpohár, 1 db ezüst szalvénatartó, 3 db bronzérem, 3 db nagyobb ezüst érem, 2 db ezüst koronás, 7 db régi nagyobb pénz, 4 db kisebb régi pénz, 9 darab bronz és 1 db nikkel pénz. A MOVE-nek: Tóth Zsigmond 200 kor. A MIVÉ-nek: Tóth Zsigmond 200 kor. A kath. és ref. tápintézetnek : Tóth Zsigmond 100—100 kor. .............................................. 11111 — A Katholikus Legényegylet kéri öszszes tagjait, hogy a szerdán délután 6 órakor az egyesület helyiségében tartandó gyűlésen pontosan jelenjenek meg. A szabadkőművességről. VI. A szabadkőművesség mint titkos érdekszövetkezet. S közben reá érnek a maguk hit ügyeivel is foglalkozni. Ez egyik testvér, mint a pántlika giliszta, tolja fel és húzza a másikat maga után a hivatalokban és intézményekben. A sajtóban egymás dicséretét zengik. Ha valamelyik testvér valamit tesz, vagy valami sérelem éri, azt azonnal meg tudja az egész világ. Más dolgozhat rogyásig, azt gondosan elhallgatják. A közélet terén egymás érdekeit védelmezik, őrszemeik ott állanak az államnál, városnál, az iskolánál, a vasúton, a postán, nem okvetetlen vezető állásban, nekik értékes egy iktató vagy kiadó is, akinek kezén minden darab keresztül megy s a fontos mozzanatokul csak pár órával is hamarabb értesítheti a szövetséget. Hogy ennek a szabadkőműves kereskedők is hasznát látják, az bizonyos. Egy árajánlatnál ez sokat jelenthet. Egymást tologatva, segélyezve jutnak el a legmagasabb polcig, egymás érdekeiért mindenkoron síkra szállnak, egymást ajánlgatják, dicsérgetik s a tájékozatlan nagyközönség nem látja, nem tudja, mi lehet az oka, hogy minden állás betöltésénél, minden intézmény vezetőségénél pontosan ugyanaz a pár név jut előtérbe, még akkor is, ha talán velük szemben érdemes vállalkozó is akadna. Sokszor épen valamely előlépést, vagy választási küzdelmet használnak fel arra, hogy a szövetségükre esetleg hasznos pályázat segítségük béreként megnyerjék a szabadkőművességnek, így azután mindvégig összetart a titkos szövetség, mely nemcsak a hatalom felé törekszik, nemcsak a destrukciós célokat szolgálja, hanem tagjainak a konyhájára is juttatott mindig valamit és pedig nem épen megvetendő falatokat. Szabadkőműves típusok. Mielőtt cikksorozatunk befejezéseképpen a kecskeméti szabadkőművességet vennénk tárgyalásalé, vessünk még egy pillantást arra, hogy a szabadkőművesség az újabb időben milyen egyénekből rekrutálódott. A túlsúlyban lévő zsidóságot elhagyjuk, jellemzésük ma már felesleges. Inkább a magyarság képviselőit lássuk tehát, akiket céljaikra oly kitűnően kihasználtak. A tagok között négy típust különböztethetünk meg:* 1) Olyanokat, akik a magukat műveiteknek nevezők közül kerülnek ki s akik éppen destrukciós és zsidó befolyással átitatott műveltségük folytán azon tévhitben élnek, hogy a társadalom fejlődésének új irányait a szabadkőművességben lelhetik fel. Ezek az idealisták, akik mindig csak kevesen voltak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevésbé veszedelmesek a többieknél. 2) Tehetséges és tehetségtelen akarnokok, akik a szabadkőművesség segítségével igyekeznek érvényesülési céljaikat elérni, hiányzó összeköttetésüket, vagy hiányzó tehetségüket pótolni, vagy erkölcsi hibáikat takargatni. 3) Szürke, rövidlátó, vidéki nyárspolgárok, vezető vagy alantasabb hivatali, vagy társadalmi állásban, akiket éppen ezen szürkeség és rövid látásuk folytán sokkal inkább hatalmába tudta keríteni és céljaira kihasználni a szabadkőműveség, mint az első két típust. Az idealisták mégis valami eszményképet kerestek a szabadkőművességben.