Kecskeméti Közlöny, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-14 / 10. szám

Kecskemét, 1920. január 14. Szerda­­i. évfolyam 10. szám. BECSKEMÉTI HÖZLÖHY 1~ Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség: III. ker., Szabadság-tér Egész évre...........................120 kor. _ , , __ _.............................. o o 1. szám, II. emelet 3 ajtó. o . Fél évre.................................60 „ Egyes szám­ára 50 fillér - Megfelelő,­ m­iden nap Kiadóhivatal, Arany János­ u. 6. sz. Két ezredév határmesgyéjén... Kelet s nyugat határmesgyéjén, idegen fajok közé beékelve, szenvedtünk évszázado­kon át az ütközőpont szerencsétlen szerepé­ben. Egyik kezünkben kard, másik kezünk­ben az eke szarva, igy küzdöttünk ezer éve becsülettel s ha a nyugati kultúra mérföldes csizmában meg is előzött bennünket, sáros csizmáinkkal egészen mi sem maradtunk el. Államalkotó képességünknek ékesszóló tanúja küzdelmes, viszontagságos múltúnk, de sze­rencsétlen sorsunk a Habsburg-dinasztia kar­jaiba sodort bennünket s ettől kezdve meg­szűnt magunkért való szabad fejlődésünk: Magyarország nem a magyarságé többé, ha­nem az összbirodalomé. Ennek végzetessége — eltekintve az ebből kifolyó egészségtelen kuruc-labanc politika terméketlenségétől — csak most válik mindenki előtt nyilvánvalóvá, most, amikor Ausztriával való vadházassá­gunkat szétválasztja az amántnak nevezett főfőbiróság s a magyarságot elmarasztalja a perköltségben, amely a Felvidékkel, Erdély­­lyel és az egész Délvidékkel egyenlő. Hosszú sorsa volna rámutatni mindazon okokra, amelyeken keresztül­ bukdácsolva ide­jutottunk , azt azonban nem mulasztjuk el hangsúlyozni, hogy hivatalos vezetőink min­dig az előkelő, nagy tekintélyű, túlnyomó­­részben a régi, nagy családok „született“ politikusaiból kerültek ki, akik — nem ku­tatjuk milyen érdekből, de — mindig csak az összbirodalmon keresztül éreztek, gon­dolkoztak és cselekedtek. Az összbirodalom­­mal élni vagy halni: ez volt az a végzetes rögeszme, amelynek megszállottja lett úgy­szólván mindenki, aki csak kormányhatalom­hoz jutott. Ez lett a magyarság szabad fejlő­désének állandó kerékkötője s ez volt az oka annak, hogy Magyarországnak legföl­jebb gazdasági egységét, mint el nem sik­kasztható természetes szükségességet tudtuk csak megteremteni, de a politikai egységet nem ! Mert az összbirodalom érdeke ellene volt a magyarság túlsúlyának s ezért mes­terségesen erősitgették a nemzetiségeket. És ehhez csak hajbókoltak vezetőhelyen levő politikusaink: a „született politikusok“, de a „születendő politikusok“ is: a gróf-, a herceg-, a cím- és egyéb rangjelöltek. A Monarchiává leerőtlenedett összbiro­­dalomban tovább járta a régi nóta s Magyar­­országon lassan kialakult egy népképviselethez címzett szavazógép-parlament, disszonáns el­­lenzéki-zenekísérettel. Ez a szavazógéprend­szer az összbirodalmm­i tör­k-szab­ad-rögeszme jegyében, közéletünk teljes lezüllesztésével vált csak lehetségessé. Ez eredményezte aztán, hogy a szavazógép kenőolajául fölhasznált — álhumanizmussal, álliberalizmussal és egy szociáldemokráciának nevezett álszocializmus­­sal, meg szabadkőműves vakoló kanállal dolgozó — zsidó érdekszövetség a közönség félrevezetésével megszervezhette a maga min­denre képes rohamcsapatát, amely a szeren­csétlen világháború folyamán a magyarság belső frontján már mint egy új nemzetiség lépett föl, az unos-untig elszajkózott s min­dent eltakarni vélt felekezetiség tetszés sze­rint nyújtható be köpenyében. Megtörténik az átkozott két svindli-forradalom s a sza­vazógép-rendszeren nyugvó alkotmányosdi menthetetlenül fölborul s magyarország meg­csonkítva, megrabolva vonaglik a szörnyű végzet súlya alatt. És akkor — végre — a magyarság rá­eszmél, hogy itt csakis az ő bőrére megy minden és egy egészséges rúgással fölrúgja a liberális-szabadkőműves- szociáldemokrata faji maszlaggyárat s visszatér oda, ahonnan egy ezredéve elindult: a keresztény nemzeti gondolathoz. Ez a keresztény nemzeti alapon való tömörülése az egész magyarságnak, ez az egyedül biztató ezekben a válságosan szomorú időkben, mert csak ez adhatja meg a magyarságnak azt a minden akadályt el­­sodró eleven erőt, amely a mostani rettenetes kényszer­helyzetből kilendítheti egy új élet, egy új magyar évezred felé. A jövőben csak fokozottabb munkatel­jesítménnyel boldogulhatunk, sok a teendőnk s gyökeresen meg kell változnunk az új idők szellemében. Az összeülő parlamentre életbe­vágó kérdések elintézése vár, most egy ne­­taláni balkezes politika további évszázadokra visszavetheti az öncélú fejlődésben a ma­gyarságot. A magyar néplélek föltartózhatat­­lanul sodródik egy újabb királyság felé, de ennek nem szabad a „születendő politiku­sok“ királyságának lenni, cím- és rangeső reményekkel. Nem szabad felülnünk már semmiféle legális és egyéb szépen hangzó, megtévesztő üres szavaknak, mert mi csak egy alapot ismerhetünk el törvényesnek és meg­engedhetőnek és ez a magyarság öncélú fej­lődésének a biztosítása. Király kell nekünk, de csak olyan, aki nyereséget jelent a ma­gyarságra s nem terhet! A magyar politikai közéletnek ki kell vetni magából — mint salakot — a régi rögeszme-politikusokat, el kell söpörni a mételytermő szavazógépnek berozsdásodott akarnok-srafemberkéit, akik — átfestett cégérrel — egy letűnt nagyság visszareklámozott szellemének mesterségesen fölvalutázott politikai tőkéjéről akarnak egy undorító szaltómortáléval a politikai élre kerülni. Vigyázzunk, most, egy ezredév után, a magyarság jó vagy rossz sorsát döntjük el ismét, új ezredévre ! Gond. Lapunk útján befolyt hazafias adományok A fővezér fogadtatására rendezendő ünnepély költségeire Papp György 100 koronát adományozott. A Nemzeti Hadseregnek: A Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület 103 ezer korona, Dömötör Pál 5000 kor., Papp György főkapitány 5000 kor., Dr. Nagy Imre 400 kor., Ke­mény Pálné 300 kor., Hegedűs Józsefné 50 kor. Dr. Dudás Dániel ügyvéd 1000, Fekete Béla 300, Filó József 100, Szőlősgazda Ifjak mulatságán összegyűlt felülfizetések 260 kor., Flóris és Dékány gyűjtése 642 kor. Oroszországi foglyaink hazaszállittatására: aranyat—ezüstöt: Özv. Csorba Menyhértné 2 db aranygyűrű, Csorba János gyógyszerész 100­ kor. aranypénz és 1 db arany nyakkendőtű, Fekete Béla 10 darab ezüst koronás, Papp György 10 db ezüst korona, Somodi Sárika 46 db ezüst gomb, Pózna József kr. tanár 25 kor., 1 darab 2 márkás, 3 db ezüst kor, és 8 db régi ezüst pénz, Darida Mária 1 db alpaka szivartartó, 1 db ezüst pohár, 1 db ezüstözött fém­pohár, 1 db ezüst szalvénatartó, 3 db bronzérem, 3 db nagyobb ezüst érem, 2 db ezüst koronás, 7 db régi nagyobb pénz, 4 db kisebb régi pénz, 9 darab bronz és 1 db nikkel pénz. A MOVE-nek: Tóth Zsigmond 200 kor. A MIVÉ-nek: Tóth Zsigmond 200 kor. A kath. és ref. tápintézetnek : Tóth Zsigmond 100—100 kor. ..........................................­.... 11111 — A Katholikus Legényegylet kéri ösz­­szes tagjait, hogy a szerdán délután 6 óra­kor az egyesület helyiségében tartandó gyű­lésen pontosan jelenjenek meg. A szabadkőművességről. VI. A szabadkőművesség mint titkos érdekszövetkezet. S közben reá érnek a maguk hit ügyei­vel is foglalkozni. Ez egyik testvér, mint a pántlika giliszta, tolja fel és húzza a másikat maga után a hivatalokban és intézményekben. A sajtóban egymás dicséretét zengik. Ha vala­melyik testvér valamit tesz, vagy valami sé­relem éri, azt azonnal meg tudja az egész világ. Más dolgozhat rogyásig, azt gondosan elhallgatják. A közélet terén egymás érde­keit védelmezik, őrszemeik ott állanak az államnál, városnál, az iskolánál, a vasúton, a postán, nem okvetetlen vezető állásban, nekik értékes egy iktató vagy kiadó is, aki­nek kezén minden darab keresztül megy s a fontos mozzanatokul csak pár órával is hamarabb értesítheti a szövetséget. Hogy ennek a szabadkőműves kereskedők is hasz­nát látják, az bizonyos. Egy árajánlatnál ez sokat jelenthet. Egymást tologatva, segélyezve jutnak el a legmagasabb polcig, egymás érdekeiért mindenkoron síkra szállnak, egymást ajánl­­gatják, dicsérgetik s a tájékozatlan nagykö­zönség nem látja, nem tudja, mi lehet az oka, hogy minden állás betöltésénél, minden in­tézmény vezetőségénél pontosan ugyanaz a pár név jut előtérbe, még akkor is, ha talán velük szemben érdemes vállalkozó is akadna. Sokszor épen valamely előlépést, vagy választási küzdelmet használnak fel arra, hogy a szövetségükre esetleg hasznos pá­lyázat segítségük béreként megnyerjék a sza­badkőművességnek, így azután mindvégig összetart a tit­kos szövetség, mely nemcsak a hatalom felé törekszik, nemcsak a destrukciós célokat szolgálja, hanem tagjainak a konyhájára is juttatott mindig valamit és pedig nem épen megvetendő falatokat. Szabadkőműves típusok. Mielőtt cikksorozatunk befejezésekép­pen a kecskeméti szabadkőművességet ven­nénk tárgyalásalé, vessünk még egy pillan­tást arra, hogy a szabadkőművesség az újabb időben milyen egyénekből rekrutá­­lódott. A túlsúlyban lévő zsidóságot elhagy­juk, jellemzésük ma már felesleges. Inkább a magyarság képviselőit lás­suk tehát, akiket céljaikra oly kitűnően ki­használtak. A tagok között négy típust kü­lönböztethetünk meg:* 1) Olyanokat, akik a magukat művei­teknek nevezők közül kerülnek ki s akik éppen destrukciós és zsidó befolyással átita­tott műveltségük folytán azon tévhitben él­nek, hogy a társadalom fejlődésének új irá­nyait a szabadkőművességben lelhetik fel. Ezek az idealisták, akik mindig csak keve­sen voltak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevésbé veszedelmesek a többieknél. 2) Tehetséges és tehetségtelen akarno­­kok, akik a szabadkőművesség segítségével igyekeznek érvényesülési céljaikat elérni, hiányzó összeköttetésüket, vagy hiányzó te­hetségüket pótolni, vagy erkölcsi hibáikat takargatni. 3) Szürke, rövidlátó, vidéki nyárspol­gárok, vezető vagy alantasabb hivatali, vagy társadalmi állásban, akiket éppen ezen szürkeség és rövid látásuk folytán sokkal inkább hatalmába tudta keríteni és céljaira kihasználni a szabadkőműveség, mint az első két típust. Az idealisták mégis valami esz­ményképet kerestek a szabadkőművességben.

Next