Kecskeméti Lapok, 1868. október-december (1. évfolyam, 1-13. szám)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—----------------------------------------------------------6g) Előfizetési díj: Szerkesztői iroda: Hirdetési díjak: Negyedévre ..................................................1 frt 50 kr. 1-sö Tized 107. sz. a., hová a kéziratok és előfizetési 5 hasábos petit sorért, egyszeri hirdetésnél 5 kr.; — több­Félévre ............................................................3 „ — „ pénzek küldendők. szőri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Egész évre ..................................................5 * — „ Hirdetmények elfogadtatnak Milhoffer János A nyilttérben való közlemény 3 hasábos soráért 15 kr. Hegjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. I „Szentháromsághoz“ czimzett gyófryszertárában. számittatik. tó---------------------------------------------------------------------------------------------------------------­--------------------------------------------------------------------------------------■— Lapom czélja. Szorosan összeölelkezve tartja egy szikla­darab a másikat; egy marék meggyujtott lőpor, és az összetartó láncz elszakadva s a testvérileg ölelkezett sziklavilág szétdarabolva, mint épen az emberek közt. Ki ismerte Kecskemétet és ismeri jelenleg, Jókai e hasonlatát sajnosán valósulva látja. Azon polgárok, kik kölcsönös szeretet és bizalomtól vezérelve, a külön hit- felekezetek egyházainak valláskülönbség nélkül egyesült erővel rakták le alapköveit, vállvetve nehéz munka és fáradhatlan kitartással tetemes vagyont szerzettek városuknak, minden neme­sebb czélt, mit a lakosok közül bárki, zászla­jára tűzött, lobogó lelkesedés és áldozatkész­séggel, önzéstelen, sajátjukká tettek, s végre semmi egyébnek látszani nem akartak, mint kötelességüket teljesítő polgároknak, és kik e szép tulajdonaikkal, mert összesített erőt ké­peztek, megtörtek minden nehézséget, legyőz­tek minden akadályt: most apróbb tömegekre szaggatva, eltelve egymásiránt táplált gyűlö­lettel, titkos és nyílt ellenségeskedésben élik napjaikat. Elhallgatok minden tényezőt, nehogy a hegedő sebeket is fölszaggassam, mi a test­véries szeretet és bizalom szilárdulására ily robbantólag hatott, de nem hallgathatom el a veszteségeket, melyek társadalmi életünket, szellemi és anyagi elhaladásunkat úgy, mint városi közügyeinket érzékenyen sújtották. A külön tömegek egymás elleni folytonos harcza, a minden czél nélküli szakadatlan kor­teskedés, csakhamar elölte a szabad eszme­cserét. Hogy ez valóban veszteség úgy hiszem nem szükséges fejtegetnem. Az ellenvélemé- nyűek kerülik egymást, a társalgókörök válo­gatott oly egyénekből alakulnak, kik közt véle­mény különbség nem létezik, s ha valahogy belopódzik is egy másgondolkozású, az ugyan nem fogja egyhamar titkát elárulni, nehogy mél­tatlan bántalmazásokban részesüljön, vagy abla­kait beveresse, vagy midőn háza ég, több legyen a gyönyörködve ácsorgó publikum, mint az oltás­ban résztvevő polgártárs. Mire fog ez vezetni, ha tovább is így tart? arra, hogy lassanként minden nemesebb érzésű polgár gondolatai és érzelmeiben zárkózottabbá , végre pedig az élet piaczát odahagyva, igazi egoistává válik. Nem kis veszteségünk továbbá, hogy a politikai pártoskodást bevittük egyleteinkbe, mi által azokat valódi czéljoktól eltereltük. Véletlen szerencse, hogy mindezideig csak egy szakadáson van módunk sajnálkozni: a két külön dalárdán. Ha a további szakadásoknak elejét nem vesszük s a tétlenségbe esett egy­leteket újjabb munkásságra nem serkentjük, a gazdászat, ipar és szépművészet terén elölünk minden haladást. A pártoskodásból kifolyó veszteségeink közt még érzékenyen sújtja városunkat az is, hogy azok mérséklésére többnyire legszebb jogainkat kell föláldoznunk. így fosztottuk meg önma­gunkat eddig a szabadválasztási jogtól. Ha hi­vatal betöltéséről van szó, először is azt kell megállapítanunk, katholikus ember következik-e vagy református, és nem egyszer szakképzett egyéneket mellőzünk vallásukért, mert válasz­tanunk csak a kitűzött vallásfelekezetből sza­bad. A szabad választás ily korlátozása pedig városi közügyeink, és törvénykezésünknek gyak­ran nem csekély hátrányára van. Végül a pártoskodások folytáni legnagyobb veszteség, miről sokan meg nem gondolják, hogy mindannyiunkat egyaránt súlyt, a rész­vétlenség elharapódzása városi közügyeink iránt. Menjünk házról házra, kérdjük meg polgár­társainkat egyenként, hogy miért közönyös előttök városunk állapota: és megtörténhetik, hogy számos helyen a kiskorúság következő válaszaival fognánk találkozni: „én nem bánom bármi történjék, mert a tisztviselők akaratom ellen lettek megválasztva, lássák azok kik rájok szavaztak„én sem törődöm vele, mert a kép­viselő testületben sok a jobboldali, ha hiba tör­ténik, legalább több okom lesz ellenök agi­tálni ,“ „én nem szólok, mert a baloldaliak előtt még a hangom is kellemetlen s folyton csak gyanúsítgatnak,“ „én bele nem avatkozom; mert városom ügyeihez nem értek, s különben is el vagyok foglalva csapszékekben a magasabb politikával,“ „nekem kötelességem volna ugyan, de nem érek rá, mert három hivatalt vállal­tam ,“ „én meg hasztalan fárasztanám magam, városunk úgy is elsülyed vag)onilag, rántsák ki a sárból azok, kik belevittékstb. Ily mentségek a restség vagy tudatlanság czégérei. Van-e jogunk követelni, hogy más fáradjon helyettünk, mi majdcsak az epret szed­jük. Igaz ugyan, hogy mindenki egyformán nem munkálkodhatik a közjóért, de azért dol­gozzék kiki annyit a mennyit ereje megenged. Ne használjuk kibúvó ajtóul azon gyengeségi vagyinkább éretlenségi nyilatkozatot sem, hogy úgy sem értünk hozzá, mert mint hazánk legna­gyobb reformátora mondá: nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevel­hetné tudományit, s viszont alig van oly tudat­lan a földkerekén, kitől egyet s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni; minden ember­ben van valami jó, mint virágokban méz. Czélom azonban nem az, hogy kárhoztas­sam, ha valaki politikai nézettel is bír és szeret politizálni, mert hisz ez hazafiúi kötelesség, vagy rosszaljam, ha bárki hitfelekezetbeli pol­gártársaihoz különösen ragaszkodik, vagy elérni akarnám azon lehetetlent, hogy senkinek ne legyenek ellenségei; hanem az, hogy városunk Helyi érdekeink. Legutóbb lezajlott nyomorúságos viszonya­ink közt azon meggyőződésre jutottam: hogy társadalmi életünk alapjában megrázkódtatva, köztünk mindennemű téveszme szabadon ter­jesztve, érdekeink ellentétbe állítva s az élő nemzedék erkölcsi és anyagi jövője veszélyezve van, minek fenyegető következményeit csak úgy háríthatjuk el, ha minden jobb erőt egye­sítenünk és különböző érdekeinket kiegyenlíte­nünk sikerül, hogy igy e város jövőjét válvetve megmenthessük és felvirágzását biztosíthassuk. E meggyőződésből kiindulva, legnagyobb érdekű közügyeink nyilvános tárgyalása közben négy év előtt javaslatba hoztam, hogy a városi közönség saját kebelében egy hetenkint megje­lenő, népszerű HelyiLapot alapítson. Indít­ványom elfogadtatott; de a tárgyalás eredmé­nyének érvényre emeltetése végett felterjesztett műveletnek a Helyi Lapot illető része, akkori viszonyok közt, az országos kormányszék előtt hajótörést szenvedett. Most az ily hasznos czélú vállalatnak többé akadálya nincs, s egy közjóra törekvő derék Első évfolyam. Mutatvány szám. October 3. 1868.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­KECSKEMBÜ LAPOK ^ Ismeretterjesztő hetilap. szellemi és anyagi előrehaladásának fejleszté­sére mindannyian kezetfogjunk, s a közjóllét előmozdítása körül se hitfelekezeti, se politikai nézetkülönbség, se személyes ellenségeskedés ne vezesse lépteinket, mert ki városa javáért nem biija leküzdeni előítéleteit, avagy eltűrni ellenségeit, hitvány jellem, ki nem érdemli meg, hogy levegőjét szíja. Czélom továbbá fölrázni az alvó erőket, munkára serkenteni ki elmaradt, polgártársaim mindegyikét közjóllétünk előmozdításában buz­dítani , s városunk ügyei iránt átalánossá tenni az érdekeltséget, mert minden közigazgatási testület, mely magát a néptől egészen elkülönzi, tehetetlenné válik, s viszont a polgárok rész­vétlensége meddővé teszi a buzgó törekvéseket. Czélom végre nem az, mint Széchényi mondá, hogy számos úgynevezett jóakarót és barátokat szerezzek, kik egy nap egekbe emel­ni, másnap pedig sárral dobálni volnának haj­landók , a mint t. i. hiúságuknak kedvezek, vagy ellenzem, hanem, hogy használják, s azért igazat fogok mondani mindenkor és mindenütt, akár tessék, akár nem. Mely kitűzött czéljaim kivitelére, midőn e jelen folyóiratot ezennel megindítom, nemes önérzettel bátran elmondhatom Kossúth Lajos azon szavait, miként szennyes érdekek vezetni soha nem fognak, meggyőződésem nem lesz eladó, s tanulni szeretve észnek és oknak ugyan mindig hódolok, de más semmi, s nevezetesen Nagy Pál egykori szavaival élve: sem a hatal­masok komor tekintete, sem polgártársaim heve soha el nem tántorít. Madarassy.

Next

/
Thumbnails
Contents