Kecskeméti Lapok, 1868. október-december (1. évfolyam, 1-13. szám)

polgártársunk áldozatkész jó akaratából, ime az általam évek előtt indítványozott Helyi Lap első száma forgalomba jut. Minden további indokolás nélkül elmond­hatjuk , hogy az ötvenezer lélekből álló s a pol­­gárisodásban szépen előhaladt városunknak e Lapra tagadhatatlan szüksége van, sőt el­mondhatjuk, hogy annak eddig nem léte szé­gyen , akadályozása pedig menthetetlen polgári bűn volt. Mert az új viszonyok, az emelkedő ipar és kereskedés, a minden irányban előhaladó föld­­mivelés, átalában oda utalják a nemzeteket, községeket, sőt egyes polgárokat is, hogy a társadalom küzdterén magukat mások által túl­­szárnyaltatni ne engedjék. Kecskemétnek és lakosainak rendelkezésük alatt álló nagy földte­rület igen mostoha kezeit viseli magán az anya­­természetnek, hasznosítás tekintetében mégis oly vagyonpusztító adózás alatt áll, hogy ezen köztudomás szerint átalában gyenge talajú s csak fárasztó költséges munkával és magveszte­getéssel mívelhető nagy terület, a kataszter ké­szíttetésekor sokkal magasabb tisztajövedelem­mel rovatott meg, mint az ős­termelő erővel biró, s kevesebb munka és költség után tizszer többet jövedelmező tiszavidék kanadánja, — tizenöt év óta fárad a község siker nélkül, hogy e nagy bajon segíthessen. Ha nem oktatjuk, nem miveljük, nem tanítjuk és föl nem világo­sítjuk e népet, — ha szorgalomra nem ébreszt­jük, ha a gyors közlekedés, a könnyű szállitás, a sűrű forgalom napról napra növekedő ezer meg ezer előnyös eszközeit felhasználni elmu­lasztjuk, s a boldogabb vidék túlszárnyal, meghalad, eltipor minket, s ez a város, mely hajdan gazdag volt, mert apáink a nehéz na­pokban képesek voltak annyi áldozatot hozni a Haza oltárára s a koronás Király javára, hogy kevés megye van, mely egymaga annyit tett volna; ez a város, mely valaha kimeríthetetlen kincsbányája volt a hazafias áldozatoknak s mely most még vagyonos, bizonyosan szegény lesz unokáink korában, ha helyi érdekeink ki­­fejlesztését elhanyagolnánk. Igen sok szükséges tanulmány van a köz­életben, mely akár az oskolai padok, akár az egyházi szószék hatályán kívűl esik, mely a közmivelődés, ipar, kereskedelem, földmivelés, forgalom és közlekedés, közgazdászat és okszerű háztartás terén, az új viszonyokhoz képest nél­külözhetetlen , hasznos és szükséges okulást fel­tételez azok számára, kik már kinőttek ugyan az oskola porából, de kiket a közélet pályáján tüzetesen többé nem kalauzolhat az oltár szol­gája. Sokan vannak polgártársaink között, kik­től a sors megvonta kegyét, kik nincsenek va­gyonnal annyira megáldva, hogy maguknak hasznos könyveket szerezhessenek, vagy drága hírlapot járassanak; sokan vannak, sok köny­veket és szaklapokat szerezni anyagilag képesek lennének ugyan, de nélkülözik a képzettség azon fokozatát, hogy a tudományos szakava­­tottsággal kiállított könyveket, hírlapokat és fo­lyóiratokat hasznosan okulva élvezhessék. Hány birtokos polgár élvezi nagy vagyonát gondtala­nul körünkben, a­ki egész életében egy tíz ga­­rasos imakönyvön s évenkint beszerzett két garasos naptáron kívül semmi hasznos olvas­mányban nem részesül; viszont hány jóravaló szegény munkás és cselédember áhítja köztünk az okulás és felvilágosítás áldásait, a­nélkül, hogy mestere vagy gazdája e vágyát kielégíteni tudná, vagy akarná?! — E különböző viszo­nyokat is kiegyenlítenünk kell: alkalmat kell szolgáltatnunk egy részről a független állású polgároknak arra, hogy hasznos olvasmányt nyerhessenek, mely őket saját körükben tájé­kozza, magukat és övéiket a hazai, vidéki és helyi viszonyokra nézve közvetlenül érdeklő társadalmi, gazdászati és üzleti állapot iránt felvilágosítsa, értesítse és oktassa, egyszersmind és különösen bennük az olvasás, tanulás, és korszerű mivelődés vágyát felébressze; más részről alkalmat kell szolgáltatnunk az aláren­deltségben álló munkás és cselédosztálynak arra, hogy maga is olvasgasson, de amennyiben ezt közvetlenül nem tehetné, amazok felvilágosítása útján, közvetve czélt érhessen. Most, az átélt huzamos megaláztatás keserű évei után egy ferde irány mutatkozik ország­szerte, melynélfogva mindenki politikával és politikai hírlapokkal bíbelődik, s legtöbbnyire a­nélkül, hogy bírná az értelmiség azon foko­zatát , mely a politikai mozzanatok megítélésé­hez megkivántatik; ebből származnak körünk­ben is a minden lépten nyomon tapasztalt azon sajnos események, hogy a nép legnagyobb része saját házi, gazdasági, üzleti, sőt családi ügyei­nek elhanyagolásával, politikai szereplés után kapkod s a félrevezetés kelepczéjébe hanyatt­­homlok rohan, és ez a kiskorúságnak valóságos szegénységi bizonyítványa. Egyetlen tudomány sem kíván annyi alapos készültséget, annyi szakképességet, mint a politika; mégis vannak lelkiismeretlen emberek, kik azt az avatatlan jó nép közt meghonosítani törekednek, s vannak gondatlanok, kik minden előkészültség nélkül abban kontárkodni nem átallanak, egymás közt az elégületlenség s viszálkodás magvait burjá­­noztatják, hogy a zavarosban halászhassanak. E ferde irány megváltoztatása e szerény lapok hivatásához közvetlenül nem tartozik, mert innen a politika ki van zárva, de ide tar­tozik azon jó irány megadása, hogy az országos, vidéki és helyi érdekekre mindenki figyelmez­tetve, azok kifejlesztésére szolgáló igaz ösvény fölfedezve és kimutatva legyen; igen is ide tar­tozik népünk elhanyagolt vagyoni és erkölcsi állapotának megismertetése, s mindazon ténye­zők kijelölése, melyek egy népes embertanyát virágzó várossá, annak lakosait önálló, értel­mes, vagyonos polgárokká, s a haza és nemzet hasznos tagjaivá átalakítani képesek. Ez igénytelen sorok írója ily irányban óhajt e lapok hasábjain napszámoskodni, é s lelke legmélyebb meggyőződéséből származott jó szándékú munkálodását polgártársainak be­cses figyelmükbe ajánlja. Hornyik János: Furcsa, de igaz. Kecskemét város 1867. Sept. 30-kán folya­modik a magyar kir. pénzügyminisztériumhoz, bepanaszolván, hogy katasztere hibás, adója el­viselhetetlen, a mi még 1860-ban elismertetett de megigazíttatása nem foganatosíttatott, kéri tehát valahára eszközöltetni. 1868. Sept. 1. 4391. szám alatt a budai magyar királyi pénz­ügyi igazgatóság által értesítették a város, hogy kérelme alaptalan (?) lévén, annak hely nem adatott. E még nem elég, hanem az eredetében visszaküldött folyamodvány, mely igazoló mel­lékleteivel együtt 20, mond húsz egész ívre terjed, Budán 1868. Aug. 23. kelettel meg­­leleteztetett. Tehát elutasítás mellett még megbirságoltatás! — Ugyan tisztelt nagy uraim, nem méltóztatnának az 1862. Decemb. 13-kán kibocsátott bélyeg pátens magyar szö­vegének f§ tételszámát még egyszer figyelmesen ! átolvasni!? hiszen az 1868. XXIII. törvény azt érvényben hagyta, a folyamodvány pedig e tör­vény kelte előtt adatott be!!! Kecskemét város 1868. évi Sept. 28-án tartott közgyűlése. (A régi városház nagytermében. Kezdete d. e. 9­­. órakor.) Elnök: Nagy Lajos polgármester; jegyzők: Hornyik János fő-, Szálkai Gergely, Dö­mötör Sándor és Czapik Antal aljegyzők. A bizottsági tagok elegendő számmal. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése alkal­mával hoszszan tartó vita fejült ki, úgy az orvosi és rendőri felügyelet alatt álló nők mikénti gyó­gyíttatása, mint a felől, vagyon a tiszti ügyészség­nél szükséges-e külön irnoki állomás? Hitelesítés után a zálogban birt bugaczi puszta megörökítésére lépéseket tenni kiküldött öt tagú bizottság elnöke, Nagy Lajos, rövid szóbeli je­lentést tesz, hogy a tulajdonos Földváry család közös megbízottjával alkudozván, az hajlandónak nyilatkozott azon esetben a család többi tagjait is rábírni arra, hogy a puszta a család által követelt 60,000 ft. összeg helyett 50,000 ft. o. é. reáfizetés mellett, a város örök tulajdonába bocsáttassák, ha a város közönsége ez összeget neki előre megajánlja. Kovács József: Először is fölvilágosítást kér aziránt, hogy a puszta hány holdat képez, s mily nagy a zálogösszeg (fölvilágosittatik); ezután hosz­­szasan előadja, hogy habár a puszta egészen ho­mok, és több helyen sivár, mégis azon okból, mert a tavaszi legeltetésre igen alkalmas, czélszerűnek látja a megörökítést, de szerződésileg kikötni óhajt­ja, hogy az eladó felek még fizetés előtt tulajdon­jogaikat beigazolják. Hornyik: Előttem szóló képviselőtársamnak­­Kovács László beleszól. Én bizony még alkudozni szeretnék, sok az 50.000 ft.) Hornyik: Kérem, még nem fejeztem be, addig pedig hallgasson ki türelemmel. Mi a meg­örökítést illeti, azt én is czélszerűnek látom, de óhajtanám szerződésileg azt kötni ki, hogy a má­sodik rátát a város fizetni mindaddig nem fogja, míg a tulajdonos család tagjai a pusztát előbb sa­ját , azután pedig a város nevére tulajdonjogilag be nem kebeleztetik. Hajagos: A megörökítést nem akarja ezúttal odábbítani, elfogadja a vételárnak 50.000 fribani kimondását, s akként indítványoz megbízást adni a bizottságnak, hogy szerződésileg köttessék ki, miszerint a család tagjai tulajdonjogukat mielőbb tartozzanak kimutatni, hogy a város tudhassa, kikkel kellene a szerződést végleg megkötnie; abban pedig, hogy e kimutatás előtt is fizetések történ­jenek , nem lát semmi veszélyt. Többen hozzá szólnak, mígnem a többség Ha­jagos indítványát mondatja ki végzésül. Szűcs Imre: A múlt közgyűlés jegyzőköny­vének hitelesítéséhez akarok még hozzá­szólni; rö­vid leszek, mert mindenkor szorosan csak a tárgy­hoz szoktam ragaszkodni; indítványozom, hogy ott, hol a jegyzőkönyvben szó van a telekkönyvi hiva­talról, jegyzőkönyvileg jovassanak meg a telek­könyvi hivatalnokok azon pedánságukért, hogy a szegényebb polgárok bármily ésdekléseikre sem jegyzik ki a telekkönyvi számokat, s a törvényre hivatkoznak, hogy az tiltja őket valakivel szíves­séget tenni. Polgármester urat pedig újból inter­pellálom, hogy a következő régibb interpellációimra adjon valahára választ, miket e következő ügyek­ben intéztem, u. m.: 1) A koldulás szabályozása dologházzal. 2) A lámpák szaporítása és újjáren­­dezése. 3) Páhi két felé osztása. 4) Szabó László falopási ügyérőli jelentés. Les­tár: A közönség megnyugtatása végett óhajtja ez interpellációk mielőbbi foganatosítását, s óhajtja, hogy ezentúl minden üdvös határozat foganatosíttassák, mi ha nem történik, ne vegye a polgármester rész néven, ha miattuk hozzá sür­gető fölszólalások intéztetnek. Nagy Lajos: A jövő közgyűlésen kötelessé­gemnek tartandóm Szűcs Imre úr interpellációira tüzetesen válaszolni. Továbbá szóval terjeszti elő a Tisza-gát mikénti igazítására kiküldött bizottság azon nézetét, hogy a kecskeméti rét felől egy zsilip fölállítása volna czélszerű, hogy az iránt már föl­­terjesztés is létetett, de válasz még nem érkezett. Hornyik: A tiszaszabályozási társulat köz­gyűlését kell mielőbb megkeresni a végett, hogy a hiányosan készült gát körül a kellő munkálatokat eszközöltesse. Lestár: Minthogy az elkészült gát földjein­ket legkevésbé sem ármentesítette, fizetéseinket joggal felfüggeszthetjük mindaddig, míg a társulat ígéretét be nem váltandja, mert részünkről még czélszerűbb lett volna, ha gátat sem vonnak, mi­vel azon földjeinket is, melyek eddig szép hasznot hajtottak, hasznavehetlenné tették. Szűcs Imre: A társulatnak nemcsak hogy fizetni nem kell, de kártérítési keresetet indítsunk ellene, mert hiányos munkáikkal kiszámíthatlan károkat okoztak.

Next