Kecskeméti Lapok, 1869. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1869-01-02 / 1. szám

Előfizetési díj: Szerkesztői iroda: Hirdetési díjak: Negyedévre..........................................................1 frt 50 kr. 1-sö Tized 104. sz. a., hová a kéiiratok és előfizetési 5 hasábos petit sorért, egyszeri hirdetésnél 5kr.; — több­Félévre......................................................................3 „ —. „ pénzek küldendők. szőri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Egész évre..........................................................5„ „ Hirdetmények elfogadtatnak Milh offer János A nyilttérben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr ík? * Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. „Szentháromsághoz“ czipizett gyógyszertárában. számittatik. ^ Előfizetési fölhívás. Tisztelettel fölkérjük előfizetőinket aTejárt előfizetéseiket megújítani s azok mellé újakat szerezni, figyelmeztetvén egyúttal, hogy meg­rendeléseiket lapunk jövő folyamára mielőbb megtenni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében felakadás ne történjék. Előfizetési dij: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva: Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. Félévre .... 3 frt. — „ A kiadóhivatal. Hajagos Illésnek a választók nevé­ben mondott üdvözlő beszéde Horváth Döméhez. Mélyen tisztelt Hazafi! Engedtessék meg nekem, hogy mielőtt válasz­tóidhoz intézett meghívásod szerént, nemzettörté­nelmünkben korszakot képező 1865/s hongyülés alatti tevékenységed irányárul bennünket értesíte­nél, irántad viseltető érzületünknek kifejezést adhassak. Szerény anyagi helyzetű, de becsületes iparos polgári szülőktűl vévén származásodat, zsenge ko­rodtól önerődre utalva, magasabb képzettségedet, s ennek alapján a kitüntetett állást, melyet pol­gártársaid bizodalmából elfoglaltál, kizárólag ten- fáradozásaid s önérdemed sikeréül tekintheted. Fényes tulajdonaid magasabb rang és anyagi kényelmes helyzet elfoglalására, számodra tág me­zőt biztosítának, de te előbbre tevéd a közügyek és honfitársaid érdekét; következetesen bű marad­tál a haza, hozzánk és önmagadhoz, és hisszük, hogy jövőre is ugyanezen indulat fogja lépéseidet vezérelni. Avagy van-e köztünk csak egy is, kinek hoz­zád intézett bizodalmas felszólítására, bármely ügyében a legnagyobb készséggel, és többnyire kívánt eredménynyel nem jártál volna el? Van-e e városnak egyetlen közintézete; tár­sulata, társadalmi üdvös vállalata, melylyel neved és tényezőkénti közreműködésed ne lenne kapcso­latban? Azonban mindezen tevékenységedet zaj és feltűnés nélkül érvényesíted, nem várván, nem követelvén magad részére polgártársaid bizodal­mánál egyebet. Avagy nem igazolja-e mindezt, körünkben azon csenddel történt megjelenésed, hogy alkalmilag még egy „Isten hozott“ forró kézszoritással sem üdvözölhettünk ? Tudjuk mi, hogy nem vágyói külcsillogásra; a nép bölcsőjéből származott nép embere nem is szorult erre. Fogadtatásod amúgy is egyszerű és fénynélküli leendett; de őszinte, nyílt és a bizalom szülemé­nye, melyet a rokonérzelem kelt s forrása a sziv; ennek sugaraival övedzünk mi ez alkalommal kö­rül és mondjuk szívből eredve: , Isten hozott kö­rünkbe!!“ Isten hozott szerencsésen, mint egyik hű apostolát azon országgyűlés többségének, mely­nek sikerült nemzetét királyával kibékíteni; mely teremtője hazánk azon közjogi és nemzetközi ön­állóságának és függetlenségének, minővel soha nem dicsekedhetett. Ezen alapon haladva, a nyert vív­mányokat szükségeink és jogos kívánalmaink sze­rint tovább fejleszteni önmagunktól függ; hogy ezt békés úton eszközölhessük, a mérsékletet tartjuk meg kalauzul. A nemzet jövendője és nagysága épületének szilárd alapja általatok megvettetett; engedje a Mindenható, hogy e teljesen kiépítendő közös haj­lékunk minden idő viszontagságaival daczolni képes betetőzést nyerjen; melynek egyik szerény mun- kássát, téged, kívánjuk, hogy az Isten igen sokáig éltessen! * * Horváth Döme Kecskemét város második ke­rülete képviselőjének követjelentése. Tisztelt Polgártársak! Három éve múlt, hogy önók megtisztelő bizal­mából országgyűlési képviselőjükké . megválaszta- tám. Az országgyűlés közele)b befejeztetvén, a bennem helyzett bizalomnál fogva jogosult, de kedves feladatommá is vált, hogy önöknek mint választóimnak, az országgyűlés folyamáról és ered­ményéről s abban saját eljárásomról, egyszerűen és őszintén, miként lelkemből jön — kellő jelentést tegyek. Egy évvel ezelőtt önöknek a fejedelem és nemzet közt megtörtént alkotnányos kiegyezésről, a kiegyezés alapjául kölcsönösen elfogadott közjogi törvényekről, élő szóval felvilágosítást adván, nem lehet czélom, hogy azokat itt újra mind elő­soroljam. Elegendőnek tartón., ha azokat szives emlékezetükbe, általánosságban és főbb vonások­ban , visszatükröztetem. Hogy azt eszközölhessen, szükséges, hogy megelőzőleg a három óv előtt létezett országos vi­szonyokra egypár szóval visszatérjek s a most létező helyzet, és a régibb országos viszonyok közt, fu­tólag, némi párhuzamot tüntessek föl. Három év előtt még, több mint 16 éven ke­resztül, Magyarország s a magyar nemzet ősi alkot­mányos önkormányzatától, az erőszak által tényleg megfosztva találtatott. Az évenkénti országgyűlés, a magyar nemzeti felelős kormány, a nép által választottakból alakuló megyei és városi törvény- hatóságok, s mindezek életbeléptetéséhez a kétség­telen jog, az üres remény a törvénykönyvben, a puszta papíron léteztek, s ezekkel együtt sz. István birodalmának területi egysége és épsége csakis a régi térképeken, de nem a valóságban találtattak. A magyar nemzet irányában mindig idegen kormány, a törvényt és alkotmányt nemismerő önkény Bécsben székelvén, onnan hajtá végre, vakengedelmességhez szoktatott közegei által az ország jogai és a nép érdekeire tekintet nélkül, parancsait. Legfőbb feladatává vált, hogy félszeg rendszabályainak s a közjóléttel homlokegyenest ellenkező beolvasztási tervének keresztülviteli költ­ségeire, az országot szokatlan terhekkel tetézze s azokat meghonosítsa; hogy azokkal az ország ere­jét és képességét aránytalanul kimerítse, a nélkül, hogy a teherviselő népnek anyagi és szellemi elő- haladásáról kellő arányban, és kellő jövedelmi for­rásokról gondoskodott volna. E súlyos évek alatt a gondviselés bár az or­szágnak többször szép termésű, s nem egyszer a remény feletti kivitellel pénzelhető éveket nyújtott is; de mert a nemzethez idegen kormány, olykor rósz akaratból, többször rövidlátásból csakis azt eszközlötte, hogy a termónykivitel által befolyt pénzerő rendszeresen az országból ismét kiszivá­rogjon, ne pedig a teherviselő nép által adófizetési képességét biztosan öregbítő beruházásokra fordi- tathassék; e súlyos évek alatt az ország népessé­gének anyagi és szellemi ereje évről évre szemlá­tomást apadt, egészben óvenkint szegényebbé lett s a helyzet majdnem elviselbetlennó, úgy szólván, mindinkább reménytelenebbé vált. Ily helyzetben a nemzet egésze mintegy ösz- tönszerüleg, s a nemzet jobbjai világosan, szük­ségképen beismerték és érezték, hogy puszta vé­letlen iránti vakhittel és csalóka reményekkel, örökké a teljes kimerülés és elfásulásig többé nem táplálkozhattunk; hogy a kényszerű események kö­zepette a nemzet jobbjai, az élő idősb ivadék maholnap a hallgatag várokozás és tétlenségbe belefojtatván, a közelgyengülés és kimerülés mellett, mindig ellenségesebb viszonyok közt a tapasztalat­lan ifjabb nemzedék a magyar hazát és magyar nemzetet megmenteni igy aligha lesz képesítve; hogy ily súlyos helyzetben nincs egyéb hátra, mint férfias elszántsággal fátyolt vetve a múlt szenvedé­seire, legyőzve jogosult ellenszenvünket és fájdal­mainkat , inkább szeretve a hazát, mint gyűlölve ellenségünket, az első kedvező alkalommal őszintén elfogadni a jobban értesült, a jobban felvilágosított fejedelemnek felénk nyújtandó jobbját, s bárha anyagi áldozatok árán, de nemzeti fennmaradásunk és lételünkért, vissza­szerezni az alkotmányt s a magyar hazát, és a magyar nemzetet ismét századokra biztosítani. Ily nézet és elhatározás közt következett be, az Istennek hála — alkotmányos reményeink tekin­tetéből — szerencsésebb új országgyűlés batárideje: az 1865-ik évi decz. 10-ike. Az egybegyült országgyűlés, nagyszerű fel­adata érzetében, mind három éven át, polgári kö­telességét híven teljesítette. Érezvén, hogy hivatása betöltésénél nemcsak elhatározottságra, de súlyos helyzetünkben nem kevesebb eszély és mérséklésre van szükség, az egybegyúrt országgyűlés ismételten ünnepélyesen kijelentette, hogy a nemzet ősi alkotmánya s par­lamenti felelős kormányzatáért; mindenkor kész méltányos áldozatot hozni; s bár jogilag nem kö- teleztetnénk reá, de nehogy az önkény uralma idejéből felhalmozott terhek alatt, a velünk alkot­mányos szövetségre lépő örökös tartományoknak, a mienktől el nem választható jóléte, a mienkkel együtt összeroskadjon, cserében alkotmányunkért, kész a nemzet azon terhek viseléséhez , igazságos és méltányos arányban hozzájárulni; de mert az ország Önalkotmányától jogtalanul, erőszak által lett megfosztva, s mert végérvényesen fejedelmével csakis egy alkotmányos jogaiba, tényleg visszahe­lyezett nemzet intézkedhetik, az országgyűlés által föltétlenül követeltetett, hogy az alkotmány min­denekelőtt tényleg visszaállittassék. Önök, tisztelt Polgártársak, vissza fognak em­lékezni reá, miszerint a kormány, vagy még az akkor létezett kedvezőbb helyzetében és szívóssá­gában bízva, vagy talán nem leven még teljes biza­lommal az országgyűlés őszintesége iránt, az alkot­mány visszaállításával késlekedett; s ez alatt a rövid, de eredményeiben meglepő olasz-porosz hadjárat kiütvén, az országgyűlés el lett napolva. E hadjárat következtében a kormány egy szép tartománynyal, az eddig is — úgy szólván — a birodalom minden erejét fölemésztett olasz-velen- czei tartománynyal szegényebb, de egy általa is valahára beismert tapasztalattal mind a kormány, mind a nemzet gazdagabb lett. A kormány végre belátta, hogy többé józanon a birodalom súlypontját nem kizárólag Bécsben, s támpontját nem Németországban, de az alkotmá­nyába visszahelyezett, és hű szövetségesül veendő Magyarországban és magyar nemzetben kell ke­resnie. Viszont ez utóbbi hadjárat alkalmával még világosabbá, még bizonyosabbá vált előttünk is, hogy a nemzet feltámadása és újjászületése tekin­tetéből nem az őt csak vakeszközül felhasználó külsegélyre, de saját erejére és eszélyességére, s mindenekelőtt a törvényes fejedelmével eszközlendő őszinte kibékülésre, s bárha méltányos áldozatok árán, de óletszükségkónt, ősi alkotmánya vissza­szerzésére van utalva. És az újabban összehívott országgyűlésnek e napokban, e hónapokban kellett a férfias elhatá­rozottsággal egyetemben nem kisebb, és ép oly szükséges eszélyt és mérsékletet tanúsítania; rend­kívüli eszélyt és mérsékletet, azért, hogy az ezer­féle nyílt és titkos ellenséges érdekek ellenére, az őszinte közeledésre hajlékony fejedelem szivét, a nemzetügynek és irányunkbani foltétlen bizalomnak mindinkább megnyerje, hogy eszélyes magatartása és mérsékletével az ármányt ide benn, és oda künn egyenlően lefegyverezze, s hogy az alkotmányos nemzetügyet magát, annyi nyilt és alattomos aka­dály daczára ne csak pillanatnyi révpartra juttassa, de állandóan biztosítsa. Második évfolyam. 1. szám. Január 2. 1800. C|fÍ^ KECSKEMÉTI LAPOK Ismeretterjesztő hetilap.

Next

/
Thumbnails
Contents