Kecskeméti Lapok, 1869. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1869-01-02 / 1. szám
Ez egyedül biztosított ösvényt, az országgyűlési többség a közjogi kérdések megfejtésénél Hazánk bölcsének, az én tisztelt vezéremnek Deák Ferencznek irányadása mellett, az ország szerencséjére, el is találta, s meggyőződést tanúsító hűséggel követte. Az országgyűlési többség, a leglelkiismeretesebben megvitatott közjogi törvények alapján, a fejedelemnek őszinte szívvel nyújtott jobbját, s alkotmányos önkormányzattal szinte felruházott örökös tartományok szövetségét tartalék nélküli hűséggel és odaadással elfogadta. S ez eszélyes eljárás kívánt eredménye len, hogy a most már alkotmányosan kiegyezett magyar király az óhajtott felelős magyar nemzeti kormányt csakhamar életre keltette, a magyar királyi minisztérium tagjaivá Hazánknak legjelesb fiait, egész életüket a nemzet ügyének szenteli, és hűségeket szenvedéseikkel pecsételt férfiakat nevezvén ki. És ez eszélyes eljárás rég óhajtott eredménye jön továbbá, hogy a megyei és városi törvényhatóságok szabad választás útján mielőbb visszaállíttattak , s hogy végre a nemzettel kibékült fejedelem , a közelmúlt évben, a nemzet jogosult reménye és öröme kíséretében, magyar királylyá, s a velünk szívre lélekre rokon fejedelemnő, a szó legszebb és legnemesb értelmében magyar királynévá lett megkoronázva. S én, ki mindjárt elöljárójában lelkem meggyőződésével Deák Ferencznek, a haza bölcsének, szerintem is egyedül üdvös politikájához csatlakoztam; e közjogi kérdéseknél ahhoz benső megnyugvással sorakoztam. Az alkotmányos kiegyezés alapjául szolgált közjogi kérdések az 1867. 12. törvényczikkben találtatnak. E hivatkozott törvény semmi egyéb, mint az 1848-iki törvényeknek kifolyása és szükséges kiegészítése. Ugyanis a 48-iki törvények önmaguk határozottan beismerik, hogy a közös fejedelem és örökös tartományok irányában közös viszonyaink és ügyeink valósággal találtatnak. De az idő rövidsége miatt ez elismert közös ügyeket szabályozatlanul hagyták. És leginkább e szándéktalan mulasztás lett egyik fő ok-, és kútforrása annak, hogy a legfőbb államérdekek mellőzése miatt, a 48-iki törvények az ármány és erőszak által csakhamar meg lettek támadva, nemcsak a 48-iki törvényektől, de ősi alkotmányunktól is elejtettünk. E keserű tapasztaláson okulva, az országgyűlés polgári kötelessége mulasztása nélkül nem tehette, hogy a fejedelem és velünk alkotmányos szövetségre lépett örökös tartományok irányában, valósággal létező közös ügyeket agyonhallgassa, nem tehette, hogy azoknak isméti szabályozatlanul hagyásáért , akár alkotmányunk visszaállítását — Isten tudja — minő bizonytalan időre elodázza s visszavesse ; akár e miatt az alkotmányos kiegyezést elutalván, a magyar hazának és magyar nemzetnek jövendő lételét ismét veszélyesen kockáztassa; de inkább hivatása lévén, hogy az alkotmányt és alkotmányos vívmányokat, bár méltányos áldozatok árán, ne csak visszaszerezze, hanem lehetőleg ismét századokra biztosítsa, nagyon természetesen így az országgyűlésnek az is halaszthatlan kötelességévé vált, hogy a felismert és létező közös ügyeket, ne miként három századon keresztül történt, a magyar király önkényére bízza, de az 1867. 12. t. sz. által törvényhozásilag szabályozván, azoknak alkotmányos kezelése iránt intézkedjék. A királyi udvartartás költségei, a külhatalmaknák s a külkereskedelemnék szükséges képviselet természetesen, s egyelőre válságos országhelyzetünkben, mind a két birodalmi részt egyenlően illető hadsereg közös ügyeknek ismertetvén el, a hivatkozott s egyéb közjogi törvényeknek intézkedni kellett, hogy az adó és a katona megajánlási jog, bizonyos számarány és évszám meghatározását illetőleg, tovább is, az országgyűlést illetendőén, a közös viszonyok érdekében teendő intézkedésre évenként mind a két országgyűlésből egy alkotmányosan működendő küldöttség, s a közös ügyek törvényszerű kezelésére szintén felelős kormány rendszeresen kijelöltessék. A közjogi kérdések mellett, az úgynevezett státus adósságok egy részének, a méltányosság és igazságos arány szerinti átvállalását is érintenem kell. S ez átvállalt rész, az egészhez úgy állván, mint 33 a 100-hoz, s a státus adósságból szigorú számvetés után jóval kevesebb, mint egyharmada vállaltatván el, nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy ha ez anyagilag és szellemileg meglehetősen kimerült nemzet, szabadságharcz után visszanyerte volna is alkotmányát, amely szabadságharcz bizonyosan egy pár száz ezer honpolgár életébe s az országnak kiszámithatlan száz meg száz millió forint költségébe s egyeseknek végtelen anyagi kárába került volna; a legnagyobb diadal esetében is, a birodalmi státus adósságból a győztes nemzetnek magának kétségtelenül nagyobb és sokkal terhesebb részt kellett volna utólag is vállalnia, mint most az országgyűlés által, szabad egyezkedés útján, át lett vállalva. Ezek tehát azon becsmérelt, oly sokak által az országban félreértésből gyanúsított közjogi kiegyezési törvények, melyekben a nemzet által három század óta tényleg gyakorolt jogok feladása legtávolabbról se foglalt iztatik; de igenis tartalmaznak oly jogok megszorítását és szabályozását, amelyek azelőtt a Császár-király által önkénye szerint gyakoroltatván, most már az alkotmányos élettel, a két egyenjogú országgyűlést és Fejedelmet együttesen illetik. A közjogi kérdések megállapítása után, az országgyűlés utolsó időszakában nagyszerű tevékenységet fejtett ki, s hazánk történelméből alig van országgyűlés, mely a közjóra annyi idő alatt oly mérvű és számú törvényeket alkotott volna. Az ipar és forgalom s a termék kivitel érdekében, e rövid másfél év alatt különböző vidéken és különböző irányban az országgyűlés által, részint országos költségen, részint egyesek biztosíték melletti vállalkozása útján, több mint 400 mértföldnyi vasútnak elkészítése lett megállapítva. S e nagy részben már építtetni meg is kezdett vas-s utaknak, mint az erdélyi, alföld-fiumei, fehérvárigráczi, Kassa-oderbergi, Hatvan-miskolczi s a többi országos vasútaknak eszközlésével, a természettől oly kimeríthetlen kincsbányával bíró ország mielőbbi anyagi felvirágzása biztosítva van, s az már a közeljövőben be fog következni. Az anyagi jólét érdekében lettek törvényhozásilag megkötve Magyarország részéről, ami három század óta soha nem történt, a kivitelre oly előnyös külkereskedelmi — mint porosz, angol, schweiczi — s többnemű szerződések. Szintén e közben lett tényleg a Fejedelem által, a törvényhozás közbejöttével megfejtve a czim kérdés, mely szerint három század óta Magyarország mint független alkotmányos ország Európa előtt először szerepelt, és ez eljárással mint alkotmányos országtest Európa szerte elismerve jön. Hogy Szent István birodalma területileg is bármi keletkező vihar ellenében osztatlanul egy maradjon, s hogy jóravaló népe által bármi ármány és ellenség ellenében egyenlő hűséggel r megvédethessék; az anyaország Horvát- és Slavonországgal, és Fiume, a reményteljes ifjú menyasszony, közmegelégedésre egyesíttetett, s a testvér erdélyi unió végleg és részletesen végrehajtatott. Nemzeti és országlétünk érdekében nem kevésbé fontos tényező, hogy a nemzet óhajtásához képest a honvédelem törvényhozásilag meg lett állapítva és szentesítve, s az országos honvédség már közelebb életre fog keltetni. S őszintén és biztosított reménynyel elmondhatjuk, ha saját eljárásunkon, saját eszélyességünkön nem múlik, e honvédelmi szerkezet bizonyos magva és alapjává váland egykor, isten segélyével, az önálló magyar hadseregnek. Intézkedett az országgyűlés, hogy az ország lakossága hitfelekezeti s fajkülönbség nélkül, ha szükségesnek mutatkozik államköltséggel is, egyenlően népoktatásban részesüljön, s fenmaradásunk érdekében, a kor szükségéhez képest párhuzamosan, szellemileg is tömegestől előhaladjunk. S a népoktatási törvényben egyszersmind egy nagy elv lett kimondva, és megállapítva, hogy egymás iránt hitértelemben bizonyosan türelmesebb és méltányosabb utódaink egykor, az előrehaladt korszellemhez képest, majdan baj és rázkódás nélkül a közös iskolákat létesíthessék. Intézkedett az országgyűlés, hogy addig is, míg a kor színvonalára felemelkedett, a nemzet szükséges és szelleméhez mért igazságszolgáltatási törvénykönyv, mind a magánjog, mind a büntető eljárás tekintetében szerkeztetnék, hogy egy közelebb már életbe lépendő törvénykezés iránti törvénynyel a gyorsabb és olcsóbb igazságszolgáltatás eszközöltessék, s a főbb bíróságok már újból szerkesztessenek. Intézkedett továbbá, hogy a magyar s egynémely nép közt a részakaratúak izgatásával viszály magvát és gyúlékony tárgyát képező nyelvi és nemzetiségi kérdés a jogosultság, méltányosság bölcs korlátai közt törvényhozásilag megállapittassék és érvényesíttessék; reményteljesen mondhatégető mint a forró nyári nap tűzsugarai; égeti fehér arczát, fehér keblét, fehér lelkét s behat egész a szívig! Tán nem is a pap beszél ott; kicserélték azt egy déli ifjúval?! Mert ő nem látja a hitszónokot, nem látja egy alaktól, ki szüntelen előtte áll fekete fürteivel, magas homlokával, ragyogó szemeivel. Ő csak ezt látja s rajta kivül senkit sem! Ő beszél hozzá oly szépen , hisz ott lebeg előtte; nem, most melléje ül, legalább úgy hiszi, megfogja kezét s a fülébe sugdos valami csábitó, ingerlő szavakat, miktől vére lázasan kering, forr, hideget, meleget, szomjúságot érez egyszerre s agyában tompa süketltő tombolással kering valami, mitől elbórult, ellágyult, elbágyadt, de ez aléltság oly édes, részegítő, mámoros hatású! A menyasszony halvány arczán gyenge pir kezdett derengeni, elébb csak akkora mint egy pici rózsalevél piros ujjabegye, majd megnött az, kifejlett s lángbabobtá az egész arczát. Rózsapirban ég a menyasszony arcza, két piros rózsa nyílt ki rajta s mily boldog vőlegény, kinek számára ilyen terem? Az alkalmi beszéd hitelvei, eszméi, erkölcsi tanításai és példázatai mind elvesztek aztán Máriára nézve; kiáltó szavak valának a pusztában s a pap egy süketnek beszélt, kire hang és beszéd hatással nincsenek. Mária lelke, akarat ereje egy előtte új, ismeretlen, szokatlan érzelem alatt zsibbadozott, mely édes, kábitó mámort adó s mégis kárhozatos volt; az egyik pillanatban fölemelte, égbe ragadta, a másikban már pokolra taszita; most gyönyörben reszketett, majd gyötrelmet, kint, fájdalmat okozott neki. És Máriának nincs annyi bátorsága, hogy fejét fölemelve, mindezek okozóját elparancsolja maga elől ilyen szavakkal: távozz, vakmerő, szentségtelen , ne kisértsd az istent saját házában! vagy: irgalom, kegyelem ! irgalmazz a szegény esendő nőnek s ne nézz reám oly tüzesen azzal a gyújtó szempárral, mert elégeti a lelkemet! Mindezt nem meri tenni, csak összeesve, hajlott fővel maga elé bámul s néz metően egy bársonykötésü, aranyszegélyű könyvre. És e könyv történetesen a Nagy család imakönyve. TÁ R CZ A: Uj évi óhajtás. Isten áld meg nemzetem hazáját, S áldd meg őt magát, a nemzetet. Egyetértés Udvadó malasztját Hintsd reá, — hisz annyit szenvedett! Oh ne hagyd, hogy pártviszály manója A gonosz gyümölcsét hintse szét; E csapástól szent kegyelmed óvja Minden honfi lángoló szivét. Áld meg Őt is, a kit trónusában, A dicsét, körz élet és halál. Mig hű, népe boldogitásában Legmagasztosb élvezést talál. És a honfit, a ki szent honáért Szíve vérét kész lesz ontani, Áldd meg isten , mig a nép jogáért küzd, s frigyet nem fog felbontani. Tartsa össze a királyt s a népet Egyetértés szent kötelme hen, Hogy hazánk’ a trónról, melyre lépett, Kormányozza boldogúl s dicsön. Halld meg isten, a miért te hozzád Oly epedve sóhajt e kebel. Vagy ha nem talál parányi szolgád Irgalomra, oh hadd vesszek el! Varga Gyula. Galambosi Mária. Elbeszélés. Irta: Merényi László. (Folytatás.) — Mily szemek, mily homlok s mily kedves férfias vonások! suttogta magának. — Ez ő, titkos eszményképem! így képzeltem én magam előtt azt a derék férfiút, akit szerelmemre érdemesítettem volna! — Nem merek ránézni másodszor, mert megigéz. De mi ez? szivem megmozdult, hangosan dobog; egész testemben melegség terjedez; ereimben futó tűz czikáz s vérem zsibbadozva gyönyör közt pezseg... Szent isten! a pap „amenőt mondott s én elfelejtettem saját fejemre és e frigyre áldásért könyörögni!... Csendesedj kis szivem, csendesedj, tiltott, lopott eldelet ez, melynek neve bűn! A pap egy alkalmi beszéd elmondásához fogott s fejtegetni kezdé: mi a házasság, mi annak czélja s miért szerezte azt az isten ? Mária, hibáját jóvá teendő, fogadást tett magában, hogy oda figyel, hogy egy igét sem hagy eredménytelenül elröppenni ezután, hanem a hintett magot kész, termékeny ifjú keblébe fogadja a mily dús szálakat fog az hajtani lelke épülésére s erkölcsi érzete nemesbítésére! Nem, nem néz többé arra a varázsló ifjúra, a világért sem tekint rá, hanem hallgatja a komoly papolatot, mely hozzá is van intézve, hisz Ő a menyasszony se fog nemsokára összekelni vőlegényével, ki amott ül az első székben szemben vele. Mária ez erős elhatározással csak a tisztes ősz férfiúra nézett, hallgatta annak komoly ihletett szónoklatát s megbámulta galambfehér szakálát, mély üregű beesett szemeit, mozgó fonyadt ajkait s kopasz homlokát. De mi isten csodája! a tisztes ősz férfi ezüst szakála, galambfehér haja szeme előtt bámulni kezd, fényes fekete szint cserél; a fonyadt ajkak pirossá, duzmadtá, testekké gömbölyödnek s a mély Üregü szemekből életelevenség, tűz lobog felé! S mily szemsugarak azok! hevítő, gyújtó, égető!