Kecskeméti Lapok, 1869. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1869-01-02 / 1. szám

Ez egyedül biztosított ösvényt, az országgyű­lési többség a közjogi kérdések megfejtésénél Hazánk bölcsének, az én tisztelt vezéremnek Deák Ferencznek irányadása mellett, az or­szág szerencséjére, el is találta, s meggyőződést tanúsító hűséggel követte. Az országgyűlési többség, a leglelkiismerete­sebben megvitatott közjogi törvények alapján, a fejedelemnek őszinte szívvel nyújtott jobbját, s alkotmányos önkormányzattal szinte felruházott örökös tartományok szövetségét tartalék nélküli hűséggel és odaadással elfogadta. S ez eszélyes eljárás kívánt eredménye len, hogy a most már alkotmányosan kiegyezett magyar király az óhajtott felelős magyar nemzeti kormányt csakha­mar életre keltette, a magyar királyi minisztérium tagjaivá Hazánknak legjelesb fiait, egész életüket a nemzet ügyének szenteli, és hűségeket szenve­déseikkel pecsételt férfiakat nevezvén ki. És ez eszélyes eljárás rég óhajtott eredménye jön továbbá, hogy a megyei és városi törvényha­tóságok szabad választás útján mielőbb visszaállít­tattak , s hogy végre a nemzettel kibékült fejede­lem , a közel­múlt évben, a nemzet jogosult remé­nye és öröme kíséretében, magyar királylyá, s a velünk szívre lélekre rokon fejedelemnő, a szó legszebb és legnemesb értelmében magyar ki­rálynévá lett megkoronázva. S én, ki mindjárt elöljárójában lelkem meg­győződésével Deák Ferencznek, a haza böl­csének, szerintem is egyedül üdvös politikájához csatlakoztam; e közjogi kérdéseknél ahhoz benső megnyugvással sorakoztam. Az alkotmányos kiegyezés alapjául szolgált közjogi kérdések az 1867. 12. törvényczikkben találtatnak. E hivatkozott törvény semmi egyéb, mint az 1848-iki törvényeknek kifolyása és szükséges ki­egészítése. Ugyanis a 48-iki törvények önmaguk határo­zottan beismerik, hogy a közös fejedelem és örökös tartományok irányában közös viszonyaink és ügye­ink valósággal találtatnak. De az idő rövidsége miatt ez elismert közös ügyeket szabályozatlanul hagyták. És leginkább e szándéktalan mulasztás lett egyik fő ok-, és kútforrása annak, hogy a legfőbb államérdekek mellőzése miatt, a 48-iki törvények az ármány és erőszak által csakhamar meg lettek támadva, nemcsak a 48-iki törvényektől, de ősi alkotmányunktól is elejtettünk. E keserű tapasztaláson okulva, az országgyű­lés polgári kötelessége mulasztása nélkül nem te­hette, hogy a fejedelem és velünk alkotmányos szövetségre lépett örökös tartományok irányában, valósággal létező közös ügyeket agyonhallgassa, nem tehette, hogy azoknak isméti szabályozatlanul ha­gyásáért , akár alkotmányunk visszaállítását — Isten tudja — minő bizonytalan időre elodázza s vissza­vesse ; akár e miatt az alkotmányos kiegyezést elutalván, a magyar hazának és magyar nemzetnek jövendő lételét ismét veszélyesen koc­káztassa; de inkább hivatása lévén, hogy az alkotmányt és al­kotmányos vívmányokat, bár méltányos áldozatok árán, ne csak visszaszerezze, hanem lehetőleg ismét századokra biztosítsa, nagyon természetesen így az országgyűlésnek az is halaszthatlan köte­lességévé vált, hogy a felismert és létező közös ügyeket, ne miként három századon keresztül tör­tént, a magyar király önkényére bízza, de az 1867. 12. t. sz. által törvényhozásilag szabályozván, azok­nak alkotmányos kezelése iránt intézkedjék. A királyi udvartartás költségei, a külhatal­­maknák­ s a külkereskedelemnék­ szükséges képvi­selet természetesen, s egyelőre válságos ország­helyzetünkben, mind a két birodalmi részt egyen­lően illető hadsereg közös ügyeknek ismertetvén el, a hivatkozott s egyéb közjogi törvényeknek in­tézkedni kellett, hogy az adó és a katona meg­­ajánlási jog, bizonyos számarány és évszám meg­határozását illetőleg, tovább is, az országgyűlést illetendőén, a közös viszonyok érdekében teendő intézkedésre évenként mind a két országgyűlésből egy alkotmányosan működendő küldöttség, s a közös ügyek törvényszerű kezelésére szintén felelős kormány rendszeresen kijelöltessék. A közjogi kérdések mellett, az úgynevezett státus adósságok egy részének, a méltányosság és igazságos arány szerinti átvállalását is érintenem kell. S ez átvállalt rész, az egészhez úgy állván, mint 33 a 100-hoz, s a státus adósságból szi­gorú számvetés után jóval kevesebb, mint egyhar­­mada vállaltatván el, nyugodt lélekkel elmondhat­juk, hogy ha ez anyagilag és szellemileg megle­hetősen kimerült nemzet, szabadságharcz után visszanyerte volna is alkotmányát, a­mely szabad­ságharcz bizonyosan egy pár száz ezer honpolgár életébe s az országnak kiszámithatlan száz meg száz millió forint költségébe s egyeseknek végtelen anyagi kárába került volna; a legnagyobb diadal esetében is, a birodalmi státus adósságból a győztes nemzetnek magának kétségtelenül nagyobb és sok­kal terhesebb részt kellett volna utólag is vállal­nia, mint most az országgyűlés által, szabad egyez­kedés útján, át lett vállalva. Ezek tehát azon becsmérelt, oly sokak által az országban félreértésből gyanúsított közjogi ki­egyezési törvények, melyekben a nemzet által három század óta tényleg gyakorolt jogok feladása legtá­volabbról se foglalt iztatik; de igenis tartalmaznak oly jogok megszorítását és szabályozását, a­melyek azelőtt a Császár-király által önkénye szerint gya­koroltatván, most már az alkotmányos élettel, a két egyenjogú országgyűlést és Fejedelmet együt­tesen illetik. A közjogi kérdések megállapítása után, az országgyűlés utolsó időszakában nagyszerű tevé­kenységet fejtett ki, s hazánk történelméből alig van országgyűlés, mely a közjóra annyi idő alatt oly mérvű és számú törvényeket alkotott volna. Az ipar és forgalom s a termék kivitel érde­kében, e rövid másfél év alatt különböző vidéken és különböző irányban az országgyűlés által, ré­szint országos költségen, részint egyesek biztosíték melletti vállalkozása útján, több mint 400 mért­­földnyi vasútnak elkészítése lett megállapítva. S e nagy részben már építtetni meg is kezdett vas-­s utaknak, mint az erdélyi, alföld-fiumei, fehérvári­­gráczi, Kassa-oderbergi, Hatvan-miskolczi s a többi országos vasútaknak eszközlésével, a természettől oly kimeríthetlen kincsbányával bíró ország mi­előbbi anyagi felvirágzása biztosítva van, s az már a közel­jövőben be fog következni. Az anyagi jólét érdekében lettek törvényhozá­silag megkötve Magyarország részéről, a­mi három század óta soha nem történt, a kivitelre oly előnyös külkereskedelmi — mint porosz, angol, schweiczi — s többnemű szerződések. Szintén e közben lett tényleg a Fejedelem által, a törvényhozás közbejöttével megfejtve a czim kérdés, mely szerint három század óta Magyar­­ország mint független alkotmányos ország Európa előtt először szerepelt, és ez eljárással mint alkot­mányos országtest Európa szerte elismerve jön. Hogy Szent István birodalma területileg is bármi keletkező vihar ellenében osztatlanul egy maradjon, s hogy jóravaló népe által bármi ármány és ellenség ellenében egyenlő hűséggel r megvédet­­hessék; az anyaország Horvát- és Slavonországgal, és Fiume, a reményteljes ifjú menyasszony, köz­­megelégedésre egyesíttetett, s a testvér erdélyi unió végleg és részletesen végrehajtatott. Nemzeti és országlétünk érdekében nem ke­vésbé fontos tényező, hogy a nemzet óhajtásához képest a honvédelem törvényhozásilag meg lett állapítva és szentesítve, s az országos honvédség már közelebb életre fog keltetni. S őszintén és biz­tosított reménynyel elmondhatjuk, ha saját eljárá­sunkon, saját eszélyességünkön nem múlik, e hon­védelmi szerkezet bizonyos magva és alapjává váland egykor, isten segélyével, az önálló magyar hadseregnek. Intézkedett az országgyűlés, hogy az ország lakossága hitfelekezeti s fajkülönbség nélkül, ha szükségesnek mutatkozik állam­költséggel is, egyen­lően népoktatásban részesüljön, s fenmaradásunk érdekében, a kor szükségéhez képest párhuzamo­­­­san, szellemileg is tömegestől előhaladjunk. S a népoktatási törvényben egyszersmind egy nagy elv lett kimondva, és megállapítva, hogy egymás iránt hitértelemben bizonyosan türelmesebb és méltá­nyosabb­ utódaink egykor, az előrehaladt korszel­lemhez képest, majdan baj és rázkódás nélkül a közös iskolákat létesíthessék. Intézkedett az országgyűlés, hogy addig is, míg a kor színvonalára felemelkedett, a nemzet szükséges és szelleméhez mért igazságszolgáltatási törvénykönyv, mind a magán­jog, mind a büntető eljárás tekintetében szerkeztetnék, hogy egy köze­lebb már életbe lépendő törvénykezés iránti tör­vénynyel a gyorsabb és olcsóbb igazság­szolgálta­tás eszközöltessék, s a főbb bíróságok már újból szerkesztessenek. Intézkedett továbbá, hogy a magyar s egy­némely nép közt a részakaratúak izgatásával viszály magvát és gyúlékony tárgyát képező nyelvi és nemzetiségi kérdés a jogosultság, méltányosság bölcs korlátai közt törvényhozásilag megállapittas­­sék és érvényesíttessék; reményteljesen mondhat­égető mint a forró nyári nap tűzsugarai; égeti fehér arczát, fehér keblét, fehér lelkét s behat egész a szívig! Tán nem is a pap beszél ott; kicserélték azt egy déli ifjúval?! Mert ő nem látja a hitszónokot, nem látja egy alaktól, ki szüntelen előtte áll fekete fürteivel, magas homlokával, ragyogó szemeivel. Ő csak ezt látja s rajta kivül senkit sem! Ő beszél hozzá oly szé­pen , hisz ott lebeg előtte; nem, most melléje ül, leg­alább úgy hiszi, megfogja kezét s a fülébe sugdos valami csábitó, ingerlő szavakat, miktől vére lázasan kering, forr, hideget, meleget, szomjúságot érez egyszerre s agyában tompa süketltő tombolással kering valami, mitől elbórult, ellágyult, elbágyadt, de ez aléltság oly édes, részegítő, mámoros hatású! A menyasszony halvány arczán gyenge pir kezdett derengeni, elébb csak akkor­a mint egy pic­i rózsalevél piros ujjabegye, majd megnött az, kifejlett s lángba­­bob­tá az egész arczát. Rózsa­pirban ég a menyasszony arcza, két piros rózsa nyílt ki rajta s mily boldog vőle­gény, kinek számára ilyen terem­­? Az alkalmi beszéd hitelvei, eszméi, erkölcsi taní­tásai és példázatai mind elvesztek aztán Máriára nézve; kiáltó szavak valának a pusztában s a pap egy süketnek beszélt, kire hang és beszéd hatással nincsenek. Mária lelke, akarat ereje egy előtte új, ismeretlen, szokatlan érzelem alatt zsibbadozott, mely édes, kábitó mámort adó s mégis kárhozatos volt; az egyik pillanat­ban fölemelte, égbe ragadta, a másikban már pokolra taszita; most gyönyörben reszketett, majd gyötrelmet, kint, fájdalmat okozott neki. És Máriának nincs annyi bátorsága, hogy fejét fölemelve, mindezek okozóját elparancsolja maga elől ilyen szavakkal: távozz, vakmerő, szentségtelen , ne kisértsd az istent saját házában! vagy: irgalom, kegye­lem ! irgalmazz a szegény esendő nőnek s ne nézz reám oly tüzesen azzal a gyújtó szempárral, mert el­égeti a lelkemet! Mindezt nem meri tenni, csak összeesve, hajlott fővel maga elé bámul s néz metően egy bársonykötésü, aranyszegélyű könyvre. És e könyv történetesen a Nagy család imakönyve. T­Á R C­Z A: Uj évi óhajtás. Isten áld meg nemzetem hazáját, S áldd meg őt magát, a nemzetet. Egyetértés Udvadó malasztját Hintsd reá, — hisz annyit szenvedett! Oh ne hagyd, hogy pártviszály manója A gonosz gyümölcsét hintse szét; E csapástól szent kegyelmed óvja Minden honfi lángoló szivét. Áld meg Őt is, a kit trónusában, A dicsét, körz élet és halál. Mig hű, népe boldogitásában Legmagasztosb élvezést talál. És a honfit, a ki szent honáért Szíve vérét kész lesz ontani, Áldd meg isten , mig a nép jogáért küzd, s frigyet nem fog felbontani. Tartsa össze a királyt s a népet Egyetértés szent kötelme hen, Hogy hazánk’ a trónról, melyre lépett, Kormányozza boldogúl s dicsön. Halld meg isten, a miért te hozzád Oly epedve sóhajt e kebel. Vagy ha nem talál parányi szolgád Irgalomra, oh hadd vesszek el! Varga Gyula. Galambosi Mária. Elbeszélés. Irta: Merényi László. (Folytatás.) — Mily szemek, mily homlok s mily kedves férfias vonások! suttogta magának. — Ez ő, titkos eszményképem! így képzeltem én magam előtt azt a derék férfiút, a­kit szerelmemre érde­mesítettem volna! — Nem merek ránézni másodszor, mert megigéz. De mi ez? szivem megmozdult, hangosan dobog; egész testemben melegség terjedez; ereimben futó tűz czikáz s vérem zsibbadozva gyönyör közt pezseg... Szent isten! a pap „amenő­t mondott s én elfelejtettem saját fejemre és e frigyre áldásért könyörögni!... Csendesedj kis szivem, csendesedj, tiltott, lopott eldelet ez, melynek neve bűn! A pap egy alkalmi beszéd elmondásához fogott s fejtegetni kezdé: mi a házasság, mi annak czélja s miért szerezte azt az isten ? Mária, hibáját jóvá teendő, fogadást tett magában, hogy oda figyel, hogy egy igét sem hagy eredménytelenül elröppenni ezután, hanem a hintett magot kész, termékeny ifjú keblébe fogadja a mily dús szálakat fog az hajtani lelke épülésére s erköl­csi érzete nemesbítésére! Nem, nem néz többé arra a varázsló ifjúra, a világért sem tekint rá, hanem hall­gatja a komoly papolatot, mely hozzá is van intézve, hisz Ő a menyasszony s­e fog nem­sokára összekelni vőlegényével, ki amott ü­l az első székben szemben vele. Mária ez erős elhatározással csak a tisztes ősz fér­fiúra nézett, hallgatta annak komoly ihletett szónoklatát s megbámulta galambfehér szakálát, mély üregű beesett szemeit, mozgó fonyadt ajkait s kopasz homlokát. De mi isten csodája! a tisztes ősz férfi ezüst sza­­kála, galambfehér haja szeme előtt bámulni kezd, fényes fekete szint cserél; a fonyadt ajkak pirossá, duzmadtá, testekké gömbölyödnek s a mély Üregü sze­mekből életelevenség, tűz lobog felé! S mily szemsugarak azok! hevítő, gyújtó, égető!

Next