Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1869-07-03 / 27. szám

Második évfolyam. 11. szám. Julius 3. 1869. KECSKEMÉTI LAPOK Ismeretterjesztő hetilap. W) Válasz „egy közpolgár“ néhány ész­revételére. (Folytatás.) Az „egyközpolgár“ csupán négy tantételét egyenkint tárgyalja, de azokban mindenről és még valamiről, csak arról nem beszél, hogy miket akarna tehát a szabályozásnál ? Az 1-ső alatt újra elmondja, hogy nem akar boulevardszerü utczát: úgy is elhiszszük. A 2-dik alatt azon hitét nyilvánítja, hogy Kecskemét még díszes város leend; osztjuk vé­leményét, hanem azt csak úgy érjük el, ha azt is megmondjuk, hogy mit akarunk szépítésére, nem csak azt mit nem akarunk, és akarjunk annyit és azt, a mennyit és a mit ki is bírunk vinni, — mert sokat akarna a szarka, de nem nem bírja a farka. A 3-dik pont alatt elmondja, hogy „a ter- vezésnéli rendetlenséget tűrj ük békével, a jövő díszes rendjéért“ nagyon bölcs mondás és dicsé- retreméltó tanács, de mégis különös, hogy a 23-dik számban igy gondolkodván és érezvén, a 25-dik számban pedig már „el nem gondol­hatja, hogy az utcza a jó karban levő Sántha Firtling házak oldalán tágittassék,“ és igy na­gyon hamar elfelejtette tantételei azon egyik pontját, hogy „az unokák számára szabályo­zunk.“ Ugyanezen pont alatt megemlíti a szabályo­zási tőkére vonatkozólag, hogy „a szabályozás által a telkekhez juj telekdarabok jönnek, ezek értékesítéséből is uj pénzerő támad“ — no ugyan abból egy darab utczácskát sem fogunk szabályozhatni. A 4-dik pont alatt a többi közt a közgyű­lésre vonatkozólag azt mondja: „a megvitatott és egyszer elfogadott alapelveket megdönt- hetetlenekké, megnyirbálhatlanokká, tőlök el nem térhetökké hitelesítse.“ Az egy közpolgár soraiból gyakran azon gondolatra kell jönnünk, hogy azon észre­vételeket csakugyan egy jó akaratú, de szakis­merettel nem biró polgár irta, — ki az eddigi részletes és gyakran elhibázott szabályozásokról vonva következtetést, jóakaratból származott félénkségből ád érzelmeinek kifejezést, ki meg is tudja az elhibázott lépést majdan ítélni, de azért kiindulási alapelveket ajánlani nincs kellő szakismerete. Az ily nemes indokból származó észrevételekre, mert azok indokait tiszteljük, kötelességünk felvilágosításokat adni. De leginkább kirí az egy közpolgár sorai­ból a szakember szava, oly szakemberé, kinek agyában egy szabályozási tervezet már embryo- ban van, de nem tud életre támadni, — vagy meg van chaosban, de tisztázásra vár. És mert ez igy lévén, annyira meg van az ő születendő tervezetének tökéletességéről győ­ződve — melyet ugyan nem tud szabatosan kör­vonalazni, — hogy féltékenységében minden más tervezettől görcsöket kap és ijedten kiált tüzet. Mert csak igy érthető meg, hogy az én ter­vezetem alapelveiből azt olvashatta ki, a mit az egy közpolgár abból kiolvasott. Csak igy érthető meg, hogy azon hús-vér- csontnélküli 4 pontban foglalt valamit szabályo­zási alapul tantételnek ajánlhatta, mert merő tagadásokkal semmit sem lehet életre hozni. De még igy is értetlen marad azon fentebbi mondata, hogy „a megvitatott s egyszer elfoga­dott alapelveket megdönthetetlenekké, megnyir- bálhatatlanokká, tőlök el nem térhetökké hite­lesítse.“ Mit akar ez tenni, mi akar ennek az ér­telme lenni ? mert valóban nem értem, és érteni egyátalában lehetlen. Tisztázzuk a fogalmakat, mert igy örökké szóvitázhatunk anélkül, hogy tisztába jönnénk, mert egyetlen kis utcza szabályozásáról iveket lehetne tele Írni. Hát azt hiszi az egy közpolgár, hogy a vi­lág legbölcsebb, leggyakorlatibb mérnöke tudna oly szabályozási átalános elveket megállapítani, melynek csak egyetlen egy pontját is egy régi város rendezésénél mindig eltérés nélkül lehetne alkalmazni ? Ezt tagadom én, a ki pedig hiszi, annak a szabályozásról fogalma sincs. A mit be is bizonyitok, — alkalmazzuk például az általam javaslott alapelveket, — mert miután az egy közpolgár semmi positiv tantételt nem állitott fel, azokat alkalmazni sem lehet. Minden utcza szabályozása röviden az utcza egyenessége, szélessége és párhuza­mossága meghatározásából áll. Már most az egyenességre minő bizo­nyos meghatározott elvet állít fel a küldöttség, melytől semmi feltétel alatt eltérni szabad ne legyen, midőn maga az egy közpolgár is a 23- dik számban azt mondja, hogy „még csak meg­pendítve sem hallotta azon eszmét, hogy a csongrádi, budai, halasi, vásári stb. főutczáink zsinoregyenesek lehetnek;“ tehát az egyenes­ségre ugy-e nem lehet oly átalános szabályt megállapítani, melytől soha sem lehessen el­térni ? —• és igy megáll az én javaslatom első pontja. A szélességre mondja ki például a bi­zottság , hogy első rendű főutczáink vásári, bu­dai, halasi stb. szélessége legyen 10 öl, — kérdem az egy közpolgártól, hogy mindig meg­tartható-e ez? tagadom, — mert legyen 10ölre a budai utcza szélessége meghatározva, váljon a piaristák épületei és az átelleni egyenes sor, mert most 12 vagy 13 öl széles utczát ád és szabályos vonal is, tehát megszükittessék 10 ölre, mert most esetleg 12 vagy 13 öl, ezt is­mét tagadom, mert meg fog maradni a mostani szélességében, — vagy hát oly esetben, midőn egy utcza bele folyik a másik utczába, mint a kis-budai a nagy-budai utczába, tehát mikép lesz ott 10 öl széles, hol most 24 öl; — ugy-e lehetlen, és igy a szélességre nézve is lehetlen oly meghatározott elvet kimondani, melytől el­térés soha sem lehessen, és igy itt is áll az én alapelvem. Talán párhuzamosság tekintetéből sze­rencsésebb lesz, — az sem, mert itt csak az elébbi esetre hivatkozom, vagy még megemlí­tem a plebánia-utczát, vagyis inkább a Szécse- nyi tért, mely utczába mindkét végén egy má­sik utcza is befolyik; — lehet-e tehát az utcza párhuzamosságot is mindig megtartani és kí­vánni ? tagadom, legalább józanon kívánni nem is lehet, és igy ismét megáll az én alapelvem­Lássa tisztelt közpolgár, hová visz a «saját eszméinkhezi merev s elfogult ragaszkodás, vagy tán azon véleményben van, hogy tehát alkottas­sanak minden ilyenekre kötelező szabályok, no hiszen akkor több paragraphust kellene alkot­nunk , mint a mennyivel az osztrák jog bir. Azonban önnek előbbi szigorú feltételét én is elfogadom és helyeslem. — egy szó válto­zással. Igen is, állapíttassanak meg bizonyos alap­elvek, melyek szerint szabályozandó lesz az egész város, — de térjen el ezen alapelvtől a szabályozást eszközlő mindannyiszor a hol an­nak szükségét látja, és győzze meg annak he­lyességéről a szabályozásra kiküldött bizottsá­got, igy midőn az egész város már szabályozva leend, a bizottság által megbírálva és helyesel­ve lesz, terjesztessék a közgyűlés és annak el­fogadása után a minisztérium elé, s akkor az „a megvitatott és egyszer elfogadott szabályo­zást (tehát nem alapelveket) megdönthetlenek- ké, megnyirbálhatlanokká, s tőlök el nem tér- hetőkké hitelesítse.“ Ezt mondom én is, igaz csak egy szó kü­lönbség, de azon különbség óriási. A közpolgár átalános nagy, de semmit sem mondó phrasisait szó nélkül hagyom. Biztosítom különben, hogy a szabályozás körül nem talál a félénkek közt, — de a leve­gőben járni épen nincs kedvem. A Előfizetési dij: Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Hirdetési díjak: Negyedévre..........................................................1 frt 50 kr. Gal„a Föl8p könyvkereskedésében Kecskeméten. - Hír- 5 hasábos petit sorért- egyszeri hirdetésnél 5 -több­Pélévre......................................................................3 „ — „ szőri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. „ , , - detések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési ügesz evre..........................................................t>n „ ..... , ... . A nyilttérheo való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. irodájában. (Pest, Király-utcza 60. sz.) számittatik. Részemről utolsó szó a város sza­bályozásáról. Tekintetes szerkesztő ur azon észrevételeire, melyekkel a „K. L.“ 25. számában megjelent „Ismét a város szabályozásáról“ czimü soraimat megtisztelni érdemesnek és jónak látta, vála­szolni indíttatva érzem magamat; — azonban korántsem feleselési vágytól, mely betegségbe

Next

/
Thumbnails
Contents