Kecskeméti Lapok, 1870. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1870-07-02 / 27. szám

­­ rátságát igen szívesen. A nyomtatott verseket még Áprilisban megvettem Kis István Pesti könyvárostól a Debreczeni vásárban, és minekutánna azt a nyom­tatványt Lembergbe küldöttem Csehy József bará­tomnak, (a­kit Virág halhatatlanná tett, még maga is halhatatlanná teendi magát) most a magam szá­momra ismét vettem tőle eggy más nyomtatványt az Agustusi Debreczeni vásárban. — Azokról sok jegy­zéseket tettem, és recenseálni készültem a Shedius Pesti Profr. Ur Német nyelven irt Magyarországot illető periodicus írásában s talán fogom a Decsy Ur újságleveleiben, s örvendek, hogy azoknak eggy részét elébb az Urnak magának mondhatom. Első jegyzésem mindjárt az, hogy a titulusnak igy kel­lett volna lenni: Édes Gergely versei. 1) Első etc. kötet. — Az az írómat és Dania — irtóztató neve­zetek ! írómat nem fejezi­ ki, a mit neki kifejezni kellene; — a Danla pedig — azon fel­ül, hogy vég­­hetetlenül alacsony danolást jelent, holott itt a legmagasbb repü­letü énekekre alkalmaztatott, rosszúl, az az ízetlenül mondattatik e szép szó he­lyett : DAL. — A második jegyzésem az, hogy ha az Ur a felét a kinyomtatott daraboknak meg­égette volna (hová minden izgalom nélkül tartozik minden cadentziás distichon és óda;­vesszen az örökre a maga Gyöngyösi Jánosának!) , úgy az Ur most minden fogyatkozás és köd nélkül nézhetné a maga fényét; úgy az Urnak szives örömmel nyúj­taná minden ízléssel biró Olvasó a megérdemlett borostyánt. — Az Úr igen szerencsésen fordít, noha sok helytt a Horátz szavainak egészen más értelmet adott. Azokat én a legszívesebb Örömmel olvasga­tom. Szabad legyen az Urnak valamit súgnom fülé­ben, s szabad legyen arra kérnem, hogy ezt a fülbe­ súgásomat hallja minden estre, mikor lefekvend és minden reggel, mikor fel fog serkenni. Imhol az: limae labor et mora! Annyi talentum mellett, mint a mennyit az Ur­nak a természet adott, és annyi könnyűség mellett, mint a mennyit az Ur maga szerzett magának, ha a limae labor és a mora nem fogja az Urat offen­­dálni, s ha e­gy újabb kiadásban verseinek két har­madát elégeti, az Urat legszerencsésb poetáji közé fogja számlálni a mi köz Anyánk Sáros Patak. Svetannak e szavait: Orthographiam non custo­­dit! az Urra lehet alkalmaztatni. Azt hittem, még nem láttam levelét, hogy a könyv h­ibáji a typothéta hibá­i lesznek. — De a tegnap vett levélben szint­úgy hemzsegnek a hibák. Dicsekedsz (a radix di­csekedik — a dicsekszelnek, dicsekszik) nem jó; dicsekedes­nek kellett volna lenni. — Szájam, miért nem számat? lány azaz lyány. — Citeréja, Galatéja; mit keres itt a j ? —­ ne mond, rossz! — Így kell in imperative mondd,—bocsásd, talán bocsássd, mint nézzd, vessd, lássd. — „Hajh, ne kerüld Cupi­­dót, kit még eggy lyánka sem csalt meg!“ Gondos író, sőt csak Szóló is, nem téveszti­ össze a se-t és sem-et; az eggyik prohibitivum, a másik negatívum. Illyen a ba motus ad locum, és ban quies in loco is. — Az Ur az ist (talán mint a deák a que-t; nem a Görög sem ezt: •/,«'. sem ezt te) öszve ragasztja az előtte álló szóval. Ezt az sem cselekszi, a ki Syncope jelt tesz közzéjek (—) Nagy bába, Diána! és csecs olly nemtelen szók, a mellyekkel élni még a durva theocritusi nyelvben sem szabad. A csecsen segít a monosyllabon melly (quod sinum aeque ac pectus denotat). — A franczia az asszonyok emlőjét még csak sinusnak (sein, olvassd szem­-nek) sem mondja, hanem gorge — olvassd gorzs-nak, melly nyakat tesz. A mit a könyveket nem olvasó szabol­csi pimasz szép csécsi­ lyánnak nevezne, azt a Párisi modestus — legalább szavaiban modestus — ifjú szép nyakú lyánynak mond. — etc. Én Theocritnak ezt az Idylljét igen jól emlí­tem. A kedves Szentgyörgyimmel forditgattam eggy­­kor görögből. Szép költemény, noha Theocritusi parasztság tónusában. Az Ur jól tenné, ha még gyalulgatna a fordításon, mert némelly sora nem bir édességgel. De mondja­ meg az Ur, mint álhatta­ meg az Ur, hogy Horátznak két képzelhetetlen szépségű Epi­­stoláját le nem fordította? a Villice sylvarum et mihi me reddi — és Quinque dies tibi policitus etc. — Készüljön az Ur kérem egész bizodalommal neki és forditsa­ le azokat. Az Epya­xat rajzspa’. nem fogja a nem tanult olvasó előtt szerencséjét csinálni, és félek, hogy a tanult előtt azért nem fogja, a miért a Csokonay által leford. Virgil Georgicajit kellett Csokonaynak magának megégetni. Némelly munka nem szenved fordítást. Az tudniillik, a­hol az érdem nem a dologban, hanem a felette gondosan válogatott szók­ban és csinos beszédben áll. Én Voss-nak német Homérját és Virgiljét nem olvashatom, pedig kisebb szerencsésbb fordítást nem képzelhetni. Az Ur epigrammájit gyönyörködve olvasgatom. Néhol a költött nevek nem szerencsések. — Óhaj­tom, hogy az Ur verseinek nyomtatványai elkelje­nek minél elébb; akkor azt, a mi a kiégetésben, h­e­l Tessék most már a vidéki lapszerkesz­tőnek e kettő közül választani, így is, úgy is egypár év alatt elfogynak előfizetői. Egy kisvárosi lap, előfizetőit illetőleg, egyedül saját városa közönségére van szo­rítkozva. A lapokat olvasni szerető polgá­rok többnyire tagjai a ka mind, vagy vala­melyik olvasó­körnek. Ez egyletek minden­féle lapot tartoznak járatni, azok közt a helybeli lapot is. Miért fizetnének tehát elő polgáraink külön a saját városukban megjelenő lapra, mikor azt úgyis olvashat­ják egyleteikben? Az ilyetén gondolkozás, kivált mikor a közönség legnagyobb része nehezen válik meg egykét garastól is, egész mániává vá­lik és kész az átalános részvétlenség. Van-e szüksége Kecskemét város kö­zönségének helyi lapra, vagy nincs? Sza­vaztassuk meg az intelligentiát, s annak bizonyára három­negyed része azt fogja kiáltani: igenis van! Midőn pedig Kecske­mét város maholnap a törvénykezés egyik kerületi székhelyévé, a honvédség és kö­zös hadsereg vidéki központjává fog létetni, gazdasági és ipariskolák tekintetében pedig a Tisza-Duna közt egyedül Szeged fog vele versenyezhetni, azt hiszem minden intelli­gens ember belátandja, hogy városunkban egy folyóirat létezése nemcsak szükséges, de nélkü­lözhetlen kellék. Mi az oka tehát, hogy a lap jövedel­mét tekintve alig bírja magát évről évre fentartani, s a közönség nagy része miért vonja tehát vissza magát az előfizetéstől? A szerkesztő és a kiadó a közügyek iránt nemes buzgalomból s mondhatni önkárosí­­tásukkal, irigyen, minden haszonélvezet nélkül, működnek. A lap egyedüli költsé­gei a nyomatás és szétküldés. És e költ­ségeket is csak szűken lehet fedezni az előfizetések után bejövő pénzösszegből! Hja! itt nemcsak a vidéki lapokra­­ nézve fentebb átalánosságban elsorolt cala­­mitásokkal, de még a mai legújabb kor vadgyermekével is meg kell küzdeni, s e vadgyermek a politikai (nem pártoskodás többé, de) ízetlenség! Szegény Kecskemét! Azért, hogy a szerkesztő, mint magán­ember, egyik vagy másik politikai párthoz tartozik, képesek többen, kik különben magukat a civilizált osztályhoz szeretik számí­­tani, előfizetéseiket a laptól egészen meg­vonni. Hja­ ezen ne csodálkozzék a vidéki olvasó, mi nagyon furcsa éghajlat alatt élünk! Nálunk némelyek szerint még a rácz­­diák is nagy hazafi, mikor a magyar minis­­teriumot szidja és Mileticset isteníti! És ugyan mit vétett ez a politikusok által elitélt lap? Semmit, épen semmit! Mi­óta existál ép úgy közölte a baloldali, mint a jobboldaliak czikkeit, s főigyekezete min­denkor az volt, hogy a városi közügyekre irányuljon a czikkezők főfigyelme. E szép magatartása föltűnt a vele csereviszonyban álló több fővárosi lapnak is, meg is dicsér­ték érte, de azért ezt nálunk mégsem akar­ják belátni. Nem­régiben történt, hogy néhány úri­ember, kik szintén nem előfizetői a lapnak, bár nagyon is tehetnék, ünnepélyt rendez­tek, fölszól­ták tehát a szerkesztőt, közölje beküldendő czikkeiket. A szerkesztő azon reményben kezdte meg a közléseket, hogy majd tán a tisztelt urak viszonzásul a lapra előfizetnek. Ezt valóban mégis várhatta tőlük! Azonban szomorú csalódás! biz arra hijában várt. De hagyjuk ezt abba! úgy sem használ! Majd ha egészen férfikorba lépnek azon tanult, s már pályát végzett, kecskeméti ifjak, kik ugyan különböző politikai néze­tekkel vannak eltelve, de mindamellett türelmesek egymás nézetei iránt, s vitat­kozásaik daczára legbensőbb , legszívélyebb barátságban tudnak egymás közt megélni, kik nem irigylik felebarátjuk szerencséjét, de sőt azt maguk igyekeznek előmozdítani, kik jobbnak tartják szeretetben, mint ha­lálos gyűlölködésben élni egymással.-----­akkor majd másként lesz az úgy is! Vannak azonban számosan, kik sem személyeskedés, sem egyéb indok miatt, hanem pusztán hanyagság, vagy közönyös­ségből nem fizetnek elő a jelen lapra. — Ezeknek szeretném egyenként megmondo­gatni, hogy mi az a polgári kötelesség, s mi az a város becsülete, mi végett nem engedhető, hogy egy 43 ezer lakossal biró, s maholnap törvény szerint is önálló muni­­cipium egyetlen folyóirata is megszűnjék előfizetők hiányában. — Ujjal mutathat­nának ránk az idegenek, hogy ime ilyenek a szűkkeblűik, vagy legalább is azt kel­lene hinniök, hogy az írni és olvasni tu­dók száma Kecskeméten oly csekély, mi­szerint valóban nem érdemli meg sz. kir. város czímét, bizony tanulhatnának sokan azon derék polgártársunktól, ki magyarul olvasni sem tud, csak a héber betűket ismeri, és még­is folyton előfizetője a lapnak, mert sze­rinte ez polgári kötelesség! * * * Fővárosi Levelek. Pest, Junius 28. 1870. Sokszor halljuk, miként belszervezkedésünk terén száz- meg száz megoldandó kérdés várja vég­leges legombolyitását, s hogy azok elintézésének halogatásából — történjék az önhiba, külrő­l jövő nyomás, vagy időhiány következtében, — kiszá­­míthatlan veszteség háramlik hazánk összes belálla­­potaira, veszéllyel fenyegetve azt is, a­mi már felépítve van. Kétséget sem szenved, hogy közrendészeti viszonyaink — tekintve azok ziláltságát — szinte azon égető kérdések közé tartoznak, melyek gon­dos átalakítást igényelnek, ha nem akarjuk, hogy a régi schlendrián rendszer, mely az újabbkori követelményeknek legtávolabbról sem felel meg, továbbra is útjában álljon egy életerős organisztió létrejöhetésének, mely mindazon garantiák nyújtá­sára képes leend, a­mikkel csak bíznia kell, hogy a személy- és vagyonbiztonság s a társadalmi rend tekintetében mindenki érdeke kellőleg védve legyen. Fővárosunk leginkább érzi primitív rendőri szervezetének hiányait, s epedve várja az annyira sürgetett államrendőrség felállítását. Hogy is ne?! mikor legközelebb is oly szem­betűnő félszegségek jöttek napvilágra, hogy a gyö­keres orvoslás műtéte még a legáldottabb optimista előtt is elodázhatlan szükségnek mutatkozott. Leg­alább az, a­ki szem- és fültanúja volt a Thaisz- Forster sajtóperben látottaknak és hallottaknak, lehetetlen, hogy más vélelemben legyen, és ne vonja légyen magára figyelmét a többféle alakban jelentkező kórállapot, mely e részben csakugyan nagy dimensiót öltött magára. Magáról a sajtóperről szólva, melyet, Thaisz Elek Pest városi főkapitány indított becsületsértés miatt Forster József a „Közbiztonság“ czimű ren­dészeti lap szerkesztője ellen, — ki kell emelnem mindenek előtt azon feszült érdekeltséget, — mely­­lyel ezen esküdtszéki tárgyalást az egész főváros közönsége kisérte. A tárgyalási terem felettébb

Next