Kecskeméti Lapok, 1874. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1874-01-04 / 1. szám

Kecskemét sz. kir. város köztörvényható­ságának 1873-ik évi december 29-én tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök: Bagi László polgármester; jegyzők: Horny­ák, Szalkay, Boodor; bizottsági tagok közép számmal. Kevéssel 9 óra után elnök polgármester úr az ülést megnyitván, röviden előterjeszti, hogy ezen rendkívüli gyűlés tartására t­ökép azért van szük­ség, mert a nyíri erdőben eladásra kitűzött 120 részlet keményfa iránt e hó folyama alatt meg­tartott árverés eredménye jóváhagyva mindez ideig nincs, anélkül pedig vevők a fa árát nem fizethe­tik; ezenkívül pedig jónak látta elnök polgármes­ter úr ezen rendkívüli gyűlés megtartását már azért is, hogy az időközben beérkezett s a tárgy­jegyzéken részletesen felemlített ügyiratok elin­tézése a jövő évre ne maradjon. Ezen elnöki elő­terjesztés után olvastatott a nagyméltóságú m. k. belügyminisztériumnak azon rendelete, mely szerént az 1866. évi ínséges pénzsegély maradékáról a számadások felterjesztése kéretik: —a kívánt szám­adások elkészíttetése és felterjesztése , átalában az ügyben szükséges intézkedések megtétele végett, a városi tanácshoz utasittatik. — Olvastatott a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumnak azon rendelete, melylyel e város közönsége értesittetik a Zimonyba kinevezett új török konzulnak ő fel­sége által megadott legfelsőbb exequator tárgyában s egyszersmind felhivatik, hogy a szomszéd hatalmas­ság ezen konsuljától, névszerint Fid­o Effenditől netán érkező megkereséseknek készséggel feleljen, meg­ tudomásul vétetett. —­ A földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi nagyméltóságú minisztérium felhívja a város közönségét, hogy az úgynevezett Phyl­loxera Vastasrix rovar pusztításai által okozott szöllőbetegség constatálhatása végett, netán előfor­duló szőllőbetegség esetén felküldendő venyigék jól mélyen ásattassanak fel, s a rájuk tapadt földtől ne tisztittassanak meg. — Szokott módon a lakos­ságnak tudomására hozatik, s a netán felmerülő szőllőbetegség esetén szükséges eljárás iránt érde­­dekelt szőllőbirtokosok kitanuttassanak. — Olvasta­tott a nagyméltóságú honvédelmi minisztériumnak a mozgósítandó hadsereg és honvédség számára szükséges lovak kiállítása iránt kiadott rendelete: a foganatosítás elrendeltetik, s az iratok e végből Szappanos István úr elnöklete alatt, a ménlovak és magnak való anyakanczák összeírására kikül­dött bizottságnak kiadatnak, utasíttatván a bizott­ság, hogy munkálata eredményét a jövő évi feb­ruár havi rendes közgyűlés elé okvetlenül beter­jessze. A hajdúkerület az országnak czélba vett új felosztása ellen az országgyűléshez intézett felira­tát, a Jászkun kerületek pedig a minisztériumhoz intézett azon felterjesztésüket, mely szerint az or­szágnak új felosztása iránti törvényjavaslata beter­jesztését elhalasztatni kérik — pártolás és hasonló felterjesztés megtétele végett a város közönségének megküldetik­ — egyszerűen tudomásul vétetett. Posta Pál helybeli állatorvosnak a második állatorvosi állomás elnyerhetése iránti kérelme azon időre halasztatott, mikor ezen állomás szer­vezése jóváhagyva, s annak folytán a pályázat kihirdetve s a választás napja kitűzve leend. Dékány István és érdektársai a múltkor arra kérték a város közönségét, hogy az általok ha­szonbérelt pusztaszeri földek árverési feltételei sze­rént letett s félévi haszonbérre kiegészített s az utolsó félévbe számítandó bánatpénzekre nézve, vagy engedtessék meg nekik, hogy azt takarékpénz­tári könyvecskével, vagy más értékpapírral cserél­hessék ki, vagy pedig ha ez nem volna lehetsé­ges , a méltányosság alapján részekre kamat szá­míttassák , kérésüktől azonban — hivatkozva az ál­taluk aláírt szerződésben kikötött feltételekre — elutasíttattak. Ezen határozat ellen most felebbezési jogukkal élnek, mihez képest az iratok felülvizs­­gálat végett a nagyméltóságú Belügyminisztériumhoz felterjesztetnek. Olvastatott Ági L. gazdászati osztály tanács­nok úrnak a nyiri erdőben eladott 12(1 részlet keményfa árverésének eredménye iránt beadott hi­vatalos jelentése, melyben nevezett tanácsnok úr előterjeszti, hogy az árverés eredménye 6310 frt, s azt jóváhagyni véleményezi,—jóváhagyatik. A tárgyalás ezzel kimerítve lévén, elnök pol­gármester úr jelenti, hogy ülés alatt érkezett be két régibb számadás, nevezetesen Szalai Pál és Virág Menyhért által 1869. évtől 1872. ápril­ió­ig vezetett számadás az ezen idő alatt általok besze-­e­dett váltság, továbbá Kolloides Ferenc és Nyirádi Benő által 1864—1867-ig ugyancsak váltság-tőke kezeléséről készített számadás, melyek mindegyike a szabályszerű revision átvitetett s a városi tanács nevezetteket ezen számadásokból eredeti felelősség alól őket feloldatni véleményezi: — a városi tanács véleménye elfogadtatván, mind Szalai Pál és Virág Menyhért, mind Lollonics Ferenc és Nyirádi Benő a beterjesztett számadások terhe alól feloldattak. Több tárgy nem lévén, elnök polgármester úr a gyűlés egyes tagjaihoz intézett meleg szavakban köszönte meg a lefolyt év alatt tanúsított ügybuz­galmat s azon óhajtása után, vajha az új­ év fo­lyamában édes hazánk, e város és annak minden rendű, rangú lakosa, az idén szenvedett sokszoros csapásoktól menten maradjon, boldog újévet kí­vánt, magát és tiszttársait a bizottsági tagok szi­ves jóindulatába ajánlotta; mire a bizottsági tagok helyeikről felemelkedve, elnök polgármester úrnak jókivánatait szívélyes „éljen“ kiáltásokban viszo­nozták, s ezzel 1873.ik évben tartott utolsó tör­vényhatósági közgyűlés eloszlott. QO TÁRCA. Újévvel. Éve tűnt le újra életemnek, Sok reményét lángoló szivemnek Elrabolta sorsom a kaján. Isten! áld az üldözőnek ajka, Téged áld, hogy léte, mint hányt sajka, Nem merült el a habok zaján! Küzd szivem , mély sejtelem homálya, Mint a felhő úgy borul reája, Köd borítja fájó lelkemet. Tán kertében a kétes jövőnek Nékem újra hú virági nőnek? Sors ürömmel tölti kelyhemet! Él az Isten, őrködik felettem, Benne bizva el nem csüggedetten Járok a nemes tűrök nyomán. Hab ha fordul gyenge csolnakomnak, S fájdalomnak érzeményt nyomnak: Isten átvisz a kin ostromán . . . Véghetetlen­ adj erőt, kegyelmet, Hogy szivemben hordva lángszerelmet, Hűn betöltsem embertisztemet. C5 A bécsi viláo­­rlat gazdasági sz« „»pontból. Tekintettel Magyarországra. A világkiállítások nagy horderejéről, roppant anyagi és szellemi hasznairól vitatkozni ma már késő és túlhaladott kérdés. A világkiállításokból az összes emberiségre há­ramló anyagi haszonnál nem kisebb, sőt nagyobb a szellemi haszon, vagyis az emberiség el­haladá­­sát követő mivelődés. A világkiállításokon nemcsak az anyagi, de a szellemi munka és ennek vívmányai, eredményei­­ is a versenytérre lépnek, vagyis az emberi kéz munkája úgy, mint az emberi ész működése. A világkiállítások a legnemesebb és legszen­tebb célú, az emberiség boldogítását célzó harcok, vagyis a mivelt nemzetek békés versenyei egymás közt, a­hol szülőföldeik terményeit, gazdagságait feltárván, versenyre, nemes harcra kel az emberi szorgalom, ész és ügyesség. Hazánknak még alig volt alkalma ily világ­­versenyben részt venni, és magát bemutatni, mert a londoni és párisi világkiállításokban, részint a távolság, részint az akkori nehéz körülményei miatt csak részben, de leginkább nyomott politikai körülményei s helyzete miatt, csak mint egy nagy államnak tartománya és része, foglalhatott el na­gyon szerény helyet. Ma ez mind máskép van, és midőn a bécsi világ­tárlat szomszédságunkban, a testvérbirodalom fő­városában megnyílt, mint önálló nemzet jelenhet­tünk meg a világversenyen. A nagy világ, sőt csak Európa is alig ismert bennünket, vagy mi még roszabb: nagyon rosszul és félreismert bennünket. E kiállítás igen kedvező alkalom volt hazánk gazdagsága és nemzetünk életrevalósága és miveltségi állapotának megismer­tetése és el is mondhatjuk, hogy hazánk mél­tóan volt képviselve. * * * Magyarország „istentől megáldott föld“ ; tejben, vajban úszó Kánaán; alföldünk viruló rónáin gazdag aranykalászok lengenek ; délibábos síkságun­kon nagy gulyák, ménesek száguldanak, legelész­nek ; hegyeinkben aranyszínű tűzbor terem; bér­ceinkben arany, vagy aranynál drágább kincsek gazdag érhálózata van elrejtve, folyóinkban , tava­inkban halak bősége, őserdőink százados fáiban még eddig fel nem használt kincsek rejlenek , és keblükben gazdag vadállomány tanyáz. Ily boldog és a természettől oly gazdagon, annyi kincsekkel, javakkal megáldott ország nem maradhatott el az általános versenyből és megjele­nését siker koronázta. * * * Magyarország legelső sorban, és főleg föld­­mivelő, termelő ország; ezt szem elől tévesztenünk soha sem szabad, de szégyenlenünk nincs is okunk. Minden állam közjóléte a mezőgazdaságon, mint eredeti és biztos alapon nyugszik, anyagi és szellemi hatalma, ereje, gazdagsága addig van biztosítva , míg a mezőgazdászatot el nem hanya­golja vagy annak nagy fontosságát félre nem ismeri. Az államok jólétének, a népek műveltségének legvalódibb és első jelképe az eke. Mert az államok jóléte, a népek műveltsége ott kezdődik, midőn a harcias és vándor népek a kardot ekével cserélik fel és a vándorlásról le­mondva , a földhöz tapadnak, vagyis minden hazát, othont szereznek. Ezen elvitázhatlan igazságtól nemzetünknek is át kell hatva lennie, és a földmivelés, mezőgazdaság nagy horderejéről megyőződve, és ezen meggyőző­désnek erős gyökeret kell verni hazánk lakossá­gának nagy zömében, és meggyőződni, áthatva lenni avval, hogy a mezőgazdaság szorgalmas ápo­lása és előhaladása egyszersmind az ipartevékeny­ség és fejlettség, úgy a kereskedelmi forgalomnak is teremtője, emeltyűje s a szellemi műveltségnek hatalmas előmozdítója és felvirágoztatója. Ezen eszmék és igazságoktól áthatva, a bécsi vi­lágtárlatot mint igen kedvező alkalmat elengedhetet­len honfiúi kötelességünk volt felhasználni arra, hogy míg áldott országunk gazdagságait az ott összese­­reglett művelt világnak bemutassuk, nemzetünk műveltségi állapotát, életrevalóságát is megismer­tetve, magunk pedig az ott látottakból tanulságot, hasznot merítve, tapasztalatunkat, tanulmányainkat hazánk javára felhasználjuk és érvényesítsük. * * * Magyarországnak a bécsi világtárlat iparpalo­tájában, valamint a művészet csarnokában figyel-S bármikor lesz végnapom megírva: Nyugalommal tudjak szállni sírba. — Emlegessék áldva nevemet! Losonczy László. Novellet, mende-mondákból. Irta: Bagi László. A fatalitások közé számítják, mikor az ember 30 fok melegben az ötödik emeletbe fölmászik, s fönn adják értésére, hogy a kit keres a földszintre költözött. Azt is boszantó dolognak tartják, ha az ember éjjel haza­térve, 20 fok hidegben a kaput ki akarja nyitni, s úgy találja, hogy a kulcs zse­béből a kabátja bélésébe csúszott. Én azt hiszem a malheureök némely, emberrel különös játékot űz­nek, például velem. Épen ma vettem a legbájosabb angyal levelét, melyben találkát igér délutáni hat órára a sétányon, é­s íme ez az átkozott vihar, azon fölül, hogy valamennyi villámával belecsap vérmes reményeimbe, még magamat is az utcán csip és nyakon önt, hogy nem kevésbé vagyok át­ázva, mint Nepomuki János lehetett, midőn a Mold­vában megfüröszték; sőt nem mondhatnám , hogy Petőfi „szél barátja“ is valami gyöngéd lenne, mi­dőn így tépi fürjeimet. Mi boldogok, kik most az ablakból nézik, hogy ez a vihar milyen őrült tán­cot jár, s hogy én milyen ronz kedvvel járom itt vele, mint valami akaratos Kató! Hja! a Katókat sem mind könnyű táncra vinni, de még a táncok sem mind egyfélék! így van az, ha az ember szerelmes. Jól mondják, hogy a szerelem olyan le­pel, mit szemünkre borítunk , bár nem tudjuk, hogy jegy­kendő vagy szemfedő lesz-e belőle? Hanem nem is látunk tőle. Egész délután az utcán, vagy isten tudja hol ábrándozom, s egyszer csak azt veszem észre, hogy a torony órája ötöt kondul, az ég meg feleletül rádörgi a hatodikat, s aztán én szépen benne vagyok a lében. Így gondolkodott Sólymos Gusztáv fiatal festő, kit egy nyári délután a vihar az utcán lepett, mi­közben siettetett léptekkel igyekezett fedél alá jutni. Gondolatai közben sikerült is neki egy­­ vendéglő kilincsét hatalmába keríteni, melynek segélyével magát a vendéglő nagy termébe bellebbezte. Az ott időző vendégek mit sem látszottak tö­rődni azzal, hogy kívül milyen idő van, vagy tán nagyon is jól tudták, azért igyekeztek itt elütni az időt ama hangos csevegéssel, mely a teremben egy hang-c­aossá vegyülve, a bábeli nyelvzavarodásra emlékeztetett. Annyit a jól figyelőnek ki lehetett venni két fiatal orvos beszédéből, hogy nem kevéssé idézte elő csodálkozásukat azon körülmény, hogy Fran­ciaország Gard megyéjében egy „elephas muridio­­nalis“ fajhoz tartozó őslénytani emlőst találtak nem­régiben, mely nagyszerű vagy sövényes elephant­­nak nevezhető, s mely időrendben a mammuthokat megelőzte és a harmadik geológiai korszak végén élt.

Next