Kecskeméti Lapok, 1874. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1874-01-04 / 1. szám
Kecskemét sz. kir. város köztörvényhatóságának 1873-ik évi december 29-én tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök: Bagi László polgármester; jegyzők: Hornyák, Szalkay, Boodor; bizottsági tagok közép számmal. Kevéssel 9 óra után elnök polgármester úr az ülést megnyitván, röviden előterjeszti, hogy ezen rendkívüli gyűlés tartására tökép azért van szükség, mert a nyíri erdőben eladásra kitűzött 120 részlet keményfa iránt e hó folyama alatt megtartott árverés eredménye jóváhagyva mindez ideig nincs, anélkül pedig vevők a fa árát nem fizethetik; ezenkívül pedig jónak látta elnök polgármester úr ezen rendkívüli gyűlés megtartását már azért is, hogy az időközben beérkezett s a tárgyjegyzéken részletesen felemlített ügyiratok elintézése a jövő évre ne maradjon. Ezen elnöki előterjesztés után olvastatott a nagyméltóságú m. k. belügyminisztériumnak azon rendelete, mely szerént az 1866. évi ínséges pénzsegély maradékáról a számadások felterjesztése kéretik: —a kívánt számadások elkészíttetése és felterjesztése , átalában az ügyben szükséges intézkedések megtétele végett, a városi tanácshoz utasittatik. — Olvastatott a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumnak azon rendelete, melylyel e város közönsége értesittetik a Zimonyba kinevezett új török konzulnak ő felsége által megadott legfelsőbb exequator tárgyában s egyszersmind felhivatik, hogy a szomszéd hatalmasság ezen konsuljától, névszerint Fido Effenditől netán érkező megkereséseknek készséggel feleljen, meg tudomásul vétetett. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi nagyméltóságú minisztérium felhívja a város közönségét, hogy az úgynevezett Phylloxera Vastasrix rovar pusztításai által okozott szöllőbetegség constatálhatása végett, netán előforduló szőllőbetegség esetén felküldendő venyigék jól mélyen ásattassanak fel, s a rájuk tapadt földtől ne tisztittassanak meg. — Szokott módon a lakosságnak tudomására hozatik, s a netán felmerülő szőllőbetegség esetén szükséges eljárás iránt érdedekelt szőllőbirtokosok kitanuttassanak. — Olvastatott a nagyméltóságú honvédelmi minisztériumnak a mozgósítandó hadsereg és honvédség számára szükséges lovak kiállítása iránt kiadott rendelete: a foganatosítás elrendeltetik, s az iratok e végből Szappanos István úr elnöklete alatt, a ménlovak és magnak való anyakanczák összeírására kiküldött bizottságnak kiadatnak, utasíttatván a bizottság, hogy munkálata eredményét a jövő évi február havi rendes közgyűlés elé okvetlenül beterjessze. A hajdúkerület az országnak czélba vett új felosztása ellen az országgyűléshez intézett feliratát, a Jászkun kerületek pedig a minisztériumhoz intézett azon felterjesztésüket, mely szerint az országnak új felosztása iránti törvényjavaslata beterjesztését elhalasztatni kérik — pártolás és hasonló felterjesztés megtétele végett a város közönségének megküldetik — egyszerűen tudomásul vétetett. Posta Pál helybeli állatorvosnak a második állatorvosi állomás elnyerhetése iránti kérelme azon időre halasztatott, mikor ezen állomás szervezése jóváhagyva, s annak folytán a pályázat kihirdetve s a választás napja kitűzve leend. Dékány István és érdektársai a múltkor arra kérték a város közönségét, hogy az általok haszonbérelt pusztaszeri földek árverési feltételei szerént letett s félévi haszonbérre kiegészített s az utolsó félévbe számítandó bánatpénzekre nézve, vagy engedtessék meg nekik, hogy azt takarékpénztári könyvecskével, vagy más értékpapírral cserélhessék ki, vagy pedig ha ez nem volna lehetséges , a méltányosság alapján részekre kamat számíttassák , kérésüktől azonban — hivatkozva az általuk aláírt szerződésben kikötött feltételekre — elutasíttattak. Ezen határozat ellen most felebbezési jogukkal élnek, mihez képest az iratok felülvizsgálat végett a nagyméltóságú Belügyminisztériumhoz felterjesztetnek. Olvastatott Ági L. gazdászati osztály tanácsnok úrnak a nyiri erdőben eladott 12(1 részlet keményfa árverésének eredménye iránt beadott hivatalos jelentése, melyben nevezett tanácsnok úr előterjeszti, hogy az árverés eredménye 6310 frt, s azt jóváhagyni véleményezi,—jóváhagyatik. A tárgyalás ezzel kimerítve lévén, elnök polgármester úr jelenti, hogy ülés alatt érkezett be két régibb számadás, nevezetesen Szalai Pál és Virág Menyhért által 1869. évtől 1872. áprilióig vezetett számadás az ezen idő alatt általok besze-edett váltság, továbbá Kolloides Ferenc és Nyirádi Benő által 1864—1867-ig ugyancsak váltság-tőke kezeléséről készített számadás, melyek mindegyike a szabályszerű revision átvitetett s a városi tanács nevezetteket ezen számadásokból eredeti felelősség alól őket feloldatni véleményezi: — a városi tanács véleménye elfogadtatván, mind Szalai Pál és Virág Menyhért, mind Lollonics Ferenc és Nyirádi Benő a beterjesztett számadások terhe alól feloldattak. Több tárgy nem lévén, elnök polgármester úr a gyűlés egyes tagjaihoz intézett meleg szavakban köszönte meg a lefolyt év alatt tanúsított ügybuzgalmat s azon óhajtása után, vajha az új év folyamában édes hazánk, e város és annak minden rendű, rangú lakosa, az idén szenvedett sokszoros csapásoktól menten maradjon, boldog újévet kívánt, magát és tiszttársait a bizottsági tagok szives jóindulatába ajánlotta; mire a bizottsági tagok helyeikről felemelkedve, elnök polgármester úrnak jókivánatait szívélyes „éljen“ kiáltásokban viszonozták, s ezzel 1873.ik évben tartott utolsó törvényhatósági közgyűlés eloszlott. QO TÁRCA. Újévvel. Éve tűnt le újra életemnek, Sok reményét lángoló szivemnek Elrabolta sorsom a kaján. Isten! áld az üldözőnek ajka, Téged áld, hogy léte, mint hányt sajka, Nem merült el a habok zaján! Küzd szivem , mély sejtelem homálya, Mint a felhő úgy borul reája, Köd borítja fájó lelkemet. Tán kertében a kétes jövőnek Nékem újra hú virági nőnek? Sors ürömmel tölti kelyhemet! Él az Isten, őrködik felettem, Benne bizva el nem csüggedetten Járok a nemes tűrök nyomán. Hab ha fordul gyenge csolnakomnak, S fájdalomnak érzeményt nyomnak: Isten átvisz a kin ostromán . . . Véghetetlen adj erőt, kegyelmet, Hogy szivemben hordva lángszerelmet, Hűn betöltsem embertisztemet. C5 A bécsi viláorlat gazdasági sz« „»pontból. Tekintettel Magyarországra. A világkiállítások nagy horderejéről, roppant anyagi és szellemi hasznairól vitatkozni ma már késő és túlhaladott kérdés. A világkiállításokból az összes emberiségre háramló anyagi haszonnál nem kisebb, sőt nagyobb a szellemi haszon, vagyis az emberiség elhaladását követő mivelődés. A világkiállításokon nemcsak az anyagi, de a szellemi munka és ennek vívmányai, eredményei is a versenytérre lépnek, vagyis az emberi kéz munkája úgy, mint az emberi ész működése. A világkiállítások a legnemesebb és legszentebb célú, az emberiség boldogítását célzó harcok, vagyis a mivelt nemzetek békés versenyei egymás közt, ahol szülőföldeik terményeit, gazdagságait feltárván, versenyre, nemes harcra kel az emberi szorgalom, ész és ügyesség. Hazánknak még alig volt alkalma ily világversenyben részt venni, és magát bemutatni, mert a londoni és párisi világkiállításokban, részint a távolság, részint az akkori nehéz körülményei miatt csak részben, de leginkább nyomott politikai körülményei s helyzete miatt, csak mint egy nagy államnak tartománya és része, foglalhatott el nagyon szerény helyet. Ma ez mind máskép van, és midőn a bécsi világtárlat szomszédságunkban, a testvérbirodalom fővárosában megnyílt, mint önálló nemzet jelenhettünk meg a világversenyen. A nagy világ, sőt csak Európa is alig ismert bennünket, vagy mi még roszabb: nagyon rosszul és félreismert bennünket. E kiállítás igen kedvező alkalom volt hazánk gazdagsága és nemzetünk életrevalósága és miveltségi állapotának megismertetése és el is mondhatjuk, hogy hazánk méltóan volt képviselve. * * * Magyarország „istentől megáldott föld“ ; tejben, vajban úszó Kánaán; alföldünk viruló rónáin gazdag aranykalászok lengenek ; délibábos síkságunkon nagy gulyák, ménesek száguldanak, legelésznek ; hegyeinkben aranyszínű tűzbor terem; bérceinkben arany, vagy aranynál drágább kincsek gazdag érhálózata van elrejtve, folyóinkban , tavainkban halak bősége, őserdőink százados fáiban még eddig fel nem használt kincsek rejlenek , és keblükben gazdag vadállomány tanyáz. Ily boldog és a természettől oly gazdagon, annyi kincsekkel, javakkal megáldott ország nem maradhatott el az általános versenyből és megjelenését siker koronázta. * * * Magyarország legelső sorban, és főleg földmivelő, termelő ország; ezt szem elől tévesztenünk soha sem szabad, de szégyenlenünk nincs is okunk. Minden állam közjóléte a mezőgazdaságon, mint eredeti és biztos alapon nyugszik, anyagi és szellemi hatalma, ereje, gazdagsága addig van biztosítva , míg a mezőgazdászatot el nem hanyagolja vagy annak nagy fontosságát félre nem ismeri. Az államok jólétének, a népek műveltségének legvalódibb és első jelképe az eke. Mert az államok jóléte, a népek műveltsége ott kezdődik, midőn a harcias és vándor népek a kardot ekével cserélik fel és a vándorlásról lemondva , a földhöz tapadnak, vagyis minden hazát, othont szereznek. Ezen elvitázhatlan igazságtól nemzetünknek is át kell hatva lennie, és a földmivelés, mezőgazdaság nagy horderejéről megyőződve, és ezen meggyőződésnek erős gyökeret kell verni hazánk lakosságának nagy zömében, és meggyőződni, áthatva lenni avval, hogy a mezőgazdaság szorgalmas ápolása és előhaladása egyszersmind az ipartevékenység és fejlettség, úgy a kereskedelmi forgalomnak is teremtője, emeltyűje s a szellemi műveltségnek hatalmas előmozdítója és felvirágoztatója. Ezen eszmék és igazságoktól áthatva, a bécsi világtárlatot mint igen kedvező alkalmat elengedhetetlen honfiúi kötelességünk volt felhasználni arra, hogy míg áldott országunk gazdagságait az ott összesereglett művelt világnak bemutassuk, nemzetünk műveltségi állapotát, életrevalóságát is megismertetve, magunk pedig az ott látottakból tanulságot, hasznot merítve, tapasztalatunkat, tanulmányainkat hazánk javára felhasználjuk és érvényesítsük. * * * Magyarországnak a bécsi világtárlat iparpalotájában, valamint a művészet csarnokában figyel-S bármikor lesz végnapom megírva: Nyugalommal tudjak szállni sírba. — Emlegessék áldva nevemet! Losonczy László. Novellet, mende-mondákból. Irta: Bagi László. A fatalitások közé számítják, mikor az ember 30 fok melegben az ötödik emeletbe fölmászik, s fönn adják értésére, hogy a kit keres a földszintre költözött. Azt is boszantó dolognak tartják, ha az ember éjjel hazatérve, 20 fok hidegben a kaput ki akarja nyitni, s úgy találja, hogy a kulcs zsebéből a kabátja bélésébe csúszott. Én azt hiszem a malheureök némely, emberrel különös játékot űznek, például velem. Épen ma vettem a legbájosabb angyal levelét, melyben találkát igér délutáni hat órára a sétányon, és íme ez az átkozott vihar, azon fölül, hogy valamennyi villámával belecsap vérmes reményeimbe, még magamat is az utcán csip és nyakon önt, hogy nem kevésbé vagyok átázva, mint Nepomuki János lehetett, midőn a Moldvában megfüröszték; sőt nem mondhatnám , hogy Petőfi „szél barátja“ is valami gyöngéd lenne, midőn így tépi fürjeimet. Mi boldogok, kik most az ablakból nézik, hogy ez a vihar milyen őrült táncot jár, s hogy én milyen ronz kedvvel járom itt vele, mint valami akaratos Kató! Hja! a Katókat sem mind könnyű táncra vinni, de még a táncok sem mind egyfélék! így van az, ha az ember szerelmes. Jól mondják, hogy a szerelem olyan lepel, mit szemünkre borítunk , bár nem tudjuk, hogy jegykendő vagy szemfedő lesz-e belőle? Hanem nem is látunk tőle. Egész délután az utcán, vagy isten tudja hol ábrándozom, s egyszer csak azt veszem észre, hogy a torony órája ötöt kondul, az ég meg feleletül rádörgi a hatodikat, s aztán én szépen benne vagyok a lében. Így gondolkodott Sólymos Gusztáv fiatal festő, kit egy nyári délután a vihar az utcán lepett, miközben siettetett léptekkel igyekezett fedél alá jutni. Gondolatai közben sikerült is neki egy vendéglő kilincsét hatalmába keríteni, melynek segélyével magát a vendéglő nagy termébe bellebbezte. Az ott időző vendégek mit sem látszottak törődni azzal, hogy kívül milyen idő van, vagy tán nagyon is jól tudták, azért igyekeztek itt elütni az időt ama hangos csevegéssel, mely a teremben egy hang-caossá vegyülve, a bábeli nyelvzavarodásra emlékeztetett. Annyit a jól figyelőnek ki lehetett venni két fiatal orvos beszédéből, hogy nem kevéssé idézte elő csodálkozásukat azon körülmény, hogy Franciaország Gard megyéjében egy „elephas muridionalis“ fajhoz tartozó őslénytani emlőst találtak nemrégiben, mely nagyszerű vagy sövényes elephantnak nevezhető, s mely időrendben a mammuthokat megelőzte és a harmadik geológiai korszak végén élt.