Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

Hetedik évfolyam. 27. szám. Július 5. 1874. Előfizetési dij: Vidékre, postán: vagy helyben, házhoz hordva: Negyedévre . . 1 írt. 50 kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Fgész évre . . 5 „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: llal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. SKEMÉTIL jj^ji Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor, egyszeri hirdetésnél 5 kr.; —többszöri vagy terjedelmes hirdetések­nél árleengedós adatik A nyilttél’ben való közle­mény 3 hasábos soráért 10 kr. számitta tik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-útc/.a 184. sz. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk múlt számával a hetedik év­folyam második negyede lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, liogy e lap további megrendeléséről mielőbb gon­doskodni szíveskedjék, nehogy a szétkül­désben fenakadás történjék. Előfizetési dij postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva : Egész évre... 5 frt. — kr. Fél „ . . . 2 „ 50 „ Negyed „ . . . 1 „ 50 kr. A kecskeméti takarékpénztár. Az úgynevezett „Kecskeméti taka­rékpénztár“ mind a fővárosban, mind a vidéken már is jelentékeny névre és hitelre tőn szert. Kezünkben az intézetnek 1873. évre vonatkozó űzletforgalmi kimutatása, s azon elvitázhatlan tény, hogy egyenlő bevétel és kiadási tételben íízletforgalma már a hato­dik évben, és egy gazdálkodó városban négy millió s hatvanhétezer frt. 67 kr. ősz- szegre emelkedett: a jelzett jó nevet és biz­tos hitelt önmagában fényesen igazolja. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a mi városunk is , mind anyagi mind szellemi tekintetben, párhuzamban a korábbi évek­kel , és egészben véve, nevezetes előhaladást tanúsít. Ezt különösen feltünteti azon né­hány solid nevű és hitelű ifjú intézet, a mely anyagi előhaladásunk emelését tűzvén ki feladatául, szerencsés tapintattal lett mind alakítva, mind célszerűen szervezve és fen- tartva. Ilyenekül jelenthetjük a helyben működő két társulati gőzmalmot. Tisztes versenyben évek óta egymással nemcsak a közönségnek és vidéknek fogyasztási igényeit készletük és forgalmukkal teljesen kielégítik, de a közgazdaság örvendetes előnyére szépen és basznothajtólag is működnek. Ilyen intézetekül ismerhetjük el a ke belbeli három pénzintézetet, az úgynevezett népbankot, a központi, s a kecskeméti ta­karékpénztárt. A jelzett pénzintézetek nem lármával, de csöndesen s elég áldásosán működnek. Az utolsó időkben a még társulatoknál is j betegséggé fajult szédelgéstől és nyervágytól nem hagyván magokat elragadtatni, követ­kezetes távoltartással és szilárd üzletvitellel mind egyeseket, mind részvénytársulataikat j megkímélték a károsodástól. Es ezen elis­merésre méltó jelenség nemcsak azt tanú­sítja , hogy az intézetek sorsa és üzletvitele jó és hűséges kezekben van letéve, hanem azt is, hogy a közönség bizodalmát egész­ben megérdemlik. A jelzett intézetek elseje s legrégibb az úgynevezett „Kecskeméti takarékpénztár.“ Ha visszaemlékezünk azon nem igen rég múlt évekre , a midőn még a negyven­ötezernyi népességű Kecskemétnek takarék- pénztára nem volt, s a fővárosi megyei takarékpénztárnál személyes hitele kivéte­lesen csak kevés helybelinek levéli, majd­nem az összes népesség, rendes és rendkívüli szükségei esetében úgyszólván egyedül a kevés számú, és azért monopolizáló pénz- tőzsérekre és uzsorásokra lett utalva, a midőn egyesek jelentéktelen kölcsönzése is csak rizikóval , tetemes anyagi hátrány és károsodással volt eszközölhető, s a midőn a filléreit megtakarítani tudó, és gyümöl- csöztetni akaró polgár azt veszélyeztetés nélkül el sem helyezhette: valóban ezen kínos visszaemlékezésnél nemcsak azon cso­dálkozik az ember, hogy ugyan, legalább a községhatóság nemes feladata szerint miért nem törekedett már évtizedek előtt a köz­szükség érzetében ilyes pénzintézetet, bárba községi garancia mellett érvényesiteni, úgy más részről lehetlen elismeréssel nem vi­seltetni azon első és legrégibb pénzintézet iránt, a mely évek előtt igen tapintatosan, a kellő órában a közérdekben nem habozott, nem késlekedett tényleg takarékpénztárrá alakulni; elég eszélyes, gondos és tevékeny volt csakhamar nyitott hitelével és üzletével mind a közszükségen segélni, mind a népünknél addiglan meglehetősen hiányzott takarékosságra kedvező alkalmat, biztos alapot, és szemlélhető lendületet nyújtani. Nem kisebb érdeme az intézetnek, hogy működése kedvező első évében már a fővárosi pénzintézetek főbbjeinél hitelt szerezvén és biztosítván magának, ez által akkor is, a midőn nálunk, gazdanépességnél a pénzfor­galom rendesen fel szokott akadni, képe­sítve lett a pénzszükségen előnyösen segéleni, s jótékonyságát minden körülmények közt, és mindinkább szélesebb mérvben érvénye­siteni. Ha hozzá vesszük és gondoljuk azon valóban patriarchalis modort, és díjfizetéssel nem járó előzékenységet, a melyet nálunk a más vidéki pénzintézetektől eltérőleg, a segélyt igénylő a takarékpénztárnál biztosan feltalál: ágy ezen intézet irányában még több elismerés és bizalommal kell visel­tetnünk. Nem kis mérvben fokozza érdemét az intézet azzal, hogy ép a város közepén, tetemes áldozattal megszerezvén a Czollerné- íéle háztelket, ott az ismeretes terv szerint, egy eddig nálunk páratlan szépségű kéteme­letes palotát kezd épittetni. Mind ezen jótékonyság, mind ezen ér­dem érvényesítésénél oroszlánrésze van az intézet élén álló derék igazgató Lestár Péternek, a vele hűségesen és önzetlenül működő kevés számú régi tisztikar és vá­lasztmánynak. Hogy a jeles intézet mind a városi népesség kebelében, mind a főváros­ban és vidéken oly szilárd névvel és hi­tellel bir , hogy egyikének ismertetik el már üzlet-forgalmának hatodik évében az ország jelesebb és biztosabb pénzintézeteinek: az kétségtelenül legnagyobb részben -az ő ta­pintatos vezérletük-, az ő következetes te­vékenységük- és hűségüknek tulajdonítható. Adja Isten, hogy az eddigi működésével annyi jót, annyi üdvösét gerjesztett intézet még szélesebb mérvben fokozhassa és érvé­nyesíthesse tevékenységét, s azon intézet, a mely közelebbi üzlet-kimutatása szerint oly jelentékeny és áldásos forgalmat volt képes egy kizárólag gazdaközönség kereté­ben eszközleni, az bizonyosan méltó is arra , hogy irányában a tápláló bizalom és párt fogolás évről-évre kiválólag fokoztassék és megkétszeueztessék! e. Kecskemét szab. kir. város köztörvóny- hatósági bizottságának 1874. évi június 17-dikén és 18-dikán tartott rendes havi közgyűlése. (F olytatás.) Szél Pál és tilosban legeltetésen ért társai azon folyamodásának, melyben magokat a birságolás alól azon okból kérik felmentetni, mivel azon időben, mikor ők a kisrétet legeltették, a kisrét senkié sem volt, mert a régi bérlők bérlet ideje lejárt, újabban pedig még nem volt haszonbérbe adva: — a közgyűlés azokat, kik a tilalmazás után újólag a tilos legeltetésen kapattak, a birság alól felmentette. Ifjú Zsifkovics Antal sebész oklevele kö- zönségesittetett. Kurzweil Nándor lovas örvezetó' 500 frt. fize­tését 700-ra kérte felemeltetni; kérelmével eluta- sittatott, azonban a drágasági pótlék 3 hónapi időszakra részére 10 írtban havonként megállapit- tatott. Hábel János a várostól csücskö földet vásárol­ván, annak vételárából 200 frtot 1875. évi január 1-ső napjáig kamat nélkül kívánt magánál hagyatni, de e kívánságát a városi tanács nem teljesítette, kötelezvén öt f. évi Szent Mihály napján a 200 frtot 6% kamatával együtt befizetni, e végett a közgyűlést kéri, hogy a tanácsi intézkedés meg­szüntetésével kiváuatát teljesítse, de a közgyűlés a városi tanács intézkedését hagyta helybe. Nemes Gergely és bárány vágó társai a városi 1 tanácstól azt kérték, hogy a vágásra szánt bárá­nyok legeltetése miatt rájuk rótt birság lefizetése alól mentessenek fel; folyamodványukra a tanács a bírság behajtását felfüggeszté, mivel ez ideig a bárányoktól szájbér nem szedetett, s intézkedést kért az iratok beterjesztésével: — a közgyűlés a tanács eljárását helyeselvén elrendeli, hogy a bá­rányokra nézve ezentúl 10 kr. száj bér szedessék. S. Kovács Gáspár és Tormássy István lovas I kézbesítők, a lovas pandúrok részére utalványozott drágasági pótlékot magok részére is kiadatni kér­ték , azonban a közgyűlés kérelmöket elvetette. A városi követelések kamatainak felszámítása iránt a jogügyi bizottság véleménye alapján tett intézkedését — mely szerént a kamatok kamatai nem követelhetők — a városi tanács közgyűlés elé terjeszté, minek következtében a könyvelő hivatal ] oda utasitt.atott, hogy ezután a lakosok terhére

Next

/
Thumbnails
Contents