Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1874-07-05 / 27. szám
Hetedik évfolyam. 27. szám. Július 5. 1874. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Negyedévre . . 1 írt. 50 kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: ital-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. SKEMÉTIL Írji Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor, egyszeri hirdetésnél 5 kr., —többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik A nyilttéliben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. számittatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kv. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utc.a 184. sz. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk múlt számával a hetedik évfolyam második negyede lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szíveskedjék, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. Előfizetési dij postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre... 5 frt. — kr. Fél „ . . . 2 „ 50 „ Negyed „ . . . 1 „ 50 kr. A kecskeméti takarékpénztár. Az úgynevezett „Kecskeméti takarékpénztár“ mind a fővárosban, mind a vidéken már is jelentékeny névre és hitelre ten szert. Kezünkben az intézetnek 1873. évre vonatkozó üzletforgalmi kimutatása, s azon elvitázhatlan tény, hogy egyenlő bevétel és kiadási tételben ízletforgalma már a hatodik évben, és egy gazdálkodó városban négy millió s hatvanhétezer frt. 67 kr. öszszegre emelkedett, a jelzett jó nevet és biztos hitelt önmagában fényesen igazolja. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a mi városunk is , mind anyagi mind szellemi tekintetben, párhuzamban a korábbi évekkel , és egészben véve, nevezetes előhaladást tanúsít. Ezt különösen feltünteti azon néhány solid nevű és hitelű ifjú intézet, amely anyagi előhaladásunk emelését tűzvén ki feladatául, szerencsés tapintattal lett mind alakítva, mind célszerűen szervezve és fentartva. Ilyenekül jelenthetjük a helyben működő két társulati gőzmalmot. Tisztes versenyben évek óta egymással nemcsak a közönségnek és vidéknek fogyasztási igényeit készletük és forgalmukkal teljesen kielégítik, de a közgazdaság örvendetes előnyére szépen és hasznolhajtólag is működnek. Ilyen intézetekül ismerhetjük el a kebelbeli három pénzintézetet, az úgynevezett népbankot, a központi, s a kecskeméti takarékpénztárt. A jelzett pénzintézetek nem lármával, de csöndesen s elég áldásosan működnek. Az utolsó időkben a még társulatoknál is betegséggé fajult szédelgéstől és nyelvágytól nem hagyván magukat elragadtatni, következetes távoltartással és szilárd üzletvitellel mind egyeseket, mind részvénytársulataikat megkímélték a károsodástól. És ezen elismerésre méltó jelenség nemcsak azt tanúsítja , hogy az intézetek sorsa és üzletvitele jó és hűséges kezekben van letéve, hanem azt is, hogy a közönség bizodalmát egészben megérdemlik. A jelzett intézetek elseje s legrégibb az úgynevezett „Kecskeméti takarékpénztár.“ Ha visszaemlékezünk azon nem igen rég múlt évekre , amidőn még a negyvenötezernyi népességű Kecskemétnek takarékpénztára nem volt, s a fővárosi megyei takarékpénztárnál személyes hitele kivételesen csak kevés helybelinek levéli, majdnem az összes népesség, rendes és rendkívüli szükségei esetében úgyszólván egyedül a kevés számú, és azért monopolizáló pénztőzsérekre és uzsorásokra lett utalva, a midőn egyesek jelentéktelen kölcsönzése is csak rizikóval , tetemes anyagi hátrány és károsodással volt eszközölhető, s a midőn a filléreit megtakarítani tudó, és gyümölcsöztetni akaró polgár azt veszélyeztetés nélkül el sem helyezhette, valóban ezen kínos visszaemlékezésnél nemcsak azon csodálkozik az ember, hogy ugyan, legalább a községhatóság nemes feladata szerint miért nem törekedett már évtizedek előtt a közszükség érzetében ilyen pénzintézetet, bárha községi garancia mellett érvényesíteni, úgy más részről lehetlen elismeréssel nem viseltetni azon első és legrégibb pénzintézet iránt, amely évek előtt igen tapintatosan, a kellő órában a közérdekben nem habozott, nem késlekedett tényleg takarékpénztárrá alakulni; elég eszélyes, gondos és tevékeny volt csakhamar nyitott hitelével és üzletével mind a közszükségen segélni, mind a népünknél addigran meglehetősen hiányzott takarékosságra kedvező alkalmat, biztos alapot, és szemlélhető lendületet nyújtani. Nem kisebb érdeme az intézetnek, hogy működése kedvező első évében már a fővárosi pénzintézetek többjeinél hitelt szerezvén és biztosítván magának, ezáltal akkor is, amidőn nálunk, gazdanépességnél a pénzforgalom rendesen fel szokott akadni, képesítve lett a pénzszükségen előnyösen segéteni, s jótékonyságát minden körülmények közt, és mindinkább szélesebb mérvben érvényesíteni. Ha hozzávesszük és gondoljuk azon valóban patriarchális modort, és díjfizetéssel nem járó előzékenységet, amelyet nálunk a más vidéki pénzintézetektől eltérőleg, a segélyt igénylő a takarékpénztárnál biztosan feltalál, úgy ezen intézet irányában még több elismerés és bizalommal kell viseltetnünk. Nem kis mérvben fokozza érdemét az intézet azzal, hogy ép a város közepén, tetemes áldozattal megszerezvén a Czollernéféle háztelket, ott az ismeretes terv szerint, egy eddig nálunk páratlan szépségű kétemeletes palotát kezd építtetni. Mindezen jótékonyság, mindezen érdem érvényesítésénél oroszlánrésze van az intézet élén álló derék igazgató Lestár Péternek, a vele hűségesen és önzetlenül működő kevés számú régi tisztikar és választmánynak. Hogy a jeles intézet mind a városi népesség kebelében, mind a fővárosban és vidéken oly szilárd névvel és hitellel bír , hogy egyikének ismertetik el már üzletforgalmának hatodik évében az ország jelesebb és biztosabb pénzintézeteinek, az kétségtelenül legnagyobb részben -az ő tapintatos vezérletük-, az ő következetes tevékenységük és hűségüknek tulajdonítható. Adja Isten, hogy az eddigi működésével annyi jót, annyi üdvösét gerjesztett intézet még szélesebb mérvben fokozhassa és érvényesíthesse tevékenységét, s azon intézet, amely közelebbi üzlet kimutatása szerint oly jelentékeny és áldásos forgalmat volt képes egy kizárólag gazdaközönség keretében eszközleni, az bizonyosan méltó is arra , hogy irányában a tápláló bizalom és pártfogolás évről-évre kiválólag fokoztassék és megkétszereztessék b e. Kecskemét szab. kir. város köztörvényhatósági bizottságának 1874. évi június 17-dikén és 18-dikán tartott rendes havi közgyűlése. (Folytatás.) Szél Pál és tilosban legeltetésen ért társai azon folyamodásának, melyben magokat a birságolás alól azon okból kérik felmentetni, mivel azon időben, mikor ők a kisrétet legeltették, a kisrét senkié sem volt, mert a régi bérlők bérlet ideje lejárt, újabban pedig még nem volt haszonbérbe adva: — a közgyűlés azokat, kik a tilalmazás után újólag a tilos legeltetésen kapattak, a birság alól felmentette. Ifjú Zsifkovics Antal sebész oklevele közönségesittetett. Kurzweil Nándor lovas örvezető 500 frt. fizetését 700-ra kérte felemeltetni; kérelmével elutasittatott, azonban a drágasági pótlék 3 hónapi időszakra részére 10 írtban havonként megállapittatott. Hábel János a várostól csücske földet vásárolván, annak vételárából 200 frtot 1875. évi január 1-je napjáig kamat nélkül kívánt magánál hagyatni, de e kívánságát a városi tanács nem teljesítette, kötelezvén öt f. évi Szent Mihály napján a 200 frtot 6% kamatával együtt befizetni, e végett a közgyűlést kéri, hogy a tanácsi intézkedés megszüntetésével kívonatát teljesítse, de a közgyűlés a városi tanács intézkedését hagyta helybe. Nemes Gergely és bárány vágó társai a városi tanácstól azt kérték, hogy a vágásra szánt bárányok legeltetése miatt rájuk rótt birság lefizetése alól mentessenek fel; folyamodványukra a tanács a bírság behajtását felfüggeszté, mivel ez ideig a bárányoktól szájbér nem szedetett, s intézkedést kért az iratok beterjesztésével; — a közgyűlés a tanács eljárását helyeselvén elrendeli, hogy a bárányokra nézve ezentúl 10 kr. szál bér szedessék. S. Kovács Gáspár és Tormássy István lovasi kézbesítők, a lovas pandúrok részére utalványozott drágasági pótlékot maguk részére is kiadatni kérték , azonban a közgyűlés kérelmüket elvetette. A városi követelések kamatainak felszámítása iránt a jogügyi bizottság véleménye alapján tett intézkedését — mely szerint a kamatok kamatai nem követelhetők — a városi tanács közgyűlés elé terjeszté, minek következtében a könyvelő hivatala oda utasíttatott, hogy ezután a lakosok terhére