Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1875-01-03 / 1. szám
Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. ^ -...■■JP- . , L.... I Nyolcadik évfolyam. 1. szám. Január 3. 1875. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.KECSKEMÉTI LAPOK. Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor, egyszeri hirdetésnél 5 kr.,többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. A nyilt térben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. számittatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában. Sik tized Budai-nagy-utcza 184. sz. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk múlt számával a hetedik évfolyam lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szíveskedjék, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. Új évre. Mire tisztelt olvasóink e sorainkat veszik, a régi év már letűnt az idők mindenségébe és átléptük az 1875-ki új év küszöbét. A múlt év komor árnyai kisérnek át bennünket a rejtelmes titokszerír jövőbe; vidámabb lesz-e ennek képe, avagy újabb szenvedéseknek megyünk-e elébe, ki mondhai mié ? A v ven íré emberi szei nem betolhat a jövő titkos méhébe, gyenge keze nem lebbentheti fel annak sűrű fátyolét, az emberi kebelnek osztályrészül esett csak az aggódás és a remény, de utóbbiból merít erőt a cselekvésre is. Komoly időket élünk és a sors keze súlyosan nehezül az ország népére. Két évi rész termés, pénzválság, a kereskedelem és ipar soha nem ért pangása, politikai válságok, pártoskodás és súlyos országos terhek, mind közreműködnek, hogy mindannyian külön-külön érezzük helyzetünk súlyos voltát. Az élet és megélhetés mindinkább nehezebbé lett, az életviszonyok bonyolultabbak, a társadalom mindinkább fokozottabb igényekkel lép fel az egyes irányában; a tudományos pályára lépett embernek többet kell tanulni és tudni, az iparosnak ha meg akar élni, nagyobb tevékenységet, ügyességet, képzettséget kell kifejteni, a mezőgazda meg nagyon élelmes, szemes és észszerű gazda legyen, ha ősi birtokát meg akarja tartani és talán még öregbíteni. Elmúltak az úgynevezett régi jó idők, mikor úgyszólván még semmittevés mellett is meg lehetett élni, most az élet küzdelem, csak a jól vértezett bátor kitartó küzdő állhatja meg helyét, a léha, tunya dicstelenül elbukik, alámerül. Hiába, megváltoztak az idők és az idővel az emberek és az életviszonyok. Hasztalan mondanánk: térjünk vissza a régi egyszerűbb életmódhoz, a régi erkölcsökhöz és ráadásul a régibb hibákhoz is. Nem áll az többé hatalmunkban; egy nálunknál erősebb hatalom, az idők szelleme, az új eszmék világa hajt bennünket, és ellenállhatlan varázserővel késztet, hogy kövessük. Egy bűvkörben találjuk most magunkat leigézve , melyben elvesztettük a tájékozást, hasonlóan a bűvésztanonchhoz, ki vakmerő kézzel felszabadította a tomboló szellemeket, de nem ismerte a bűvigét, melylyel az igérzetet megtörte. A magyar embert jellemző fellobbanó lelkesedéssel és ifjúi hévvel magunkhoz öleltük a haladás, a művelődés nagy eszméit, óriási léptekkel akartuk utolérni századok mulasztásait, ott akartuk látni ragyogó fényben a hazát, a nemzetet, hol a legkitűnőbbnek osztják a dicső pályátbért, de a nagy lelkesültségben túlbecsültük magunkat, erőnket és tehetségünket. A lelkesülés tagadhatlanul nagyra képesíti az embert, de biztosabban vezet célra a kitartó munka, ez pedig valljuk be őszntén, nem erős oldalunk. Csak egybe’ vagyik prések, kitartók: a pártoskodásban. Emitt szenteljük legjobb erőnket, ennek hozunk legtöbb áldozatot és ennek adózunk legszívesebben. Hasztalan keresné nálunk az idegen az emberszeretet és közművelődés iránti lelkesültségünknek maradandó nagyobbszerűbb emlékeit és műveit; népes városunkban nem vagyunk képesek alapot teremteni sem közkórháznak, sem árvaháznak, nem tudjuk felszerelni tanintézeteinket; de huszonnégy óra alatt mindegyik párt előteremtett tíz, tizenkét ezer forintot klubhelyiség megszerzésére ; igen ám, mert itt már a szenvedély, erosz tanácsadó öntött belénk áldozatkészséget. Mintha nem is tudnánk hevülni és lelkesülni az emberszeretet nemes érzületeiért, és csak a pártviszály és gyűlölet gyakorolná rajtunk daemoni hatalmát! így folytatunk emésztő és pusztító harcot országszerte nagyban úgy, mint kicsinyben , s hogy e szerencsétlen harc alatt csak a közjó, a közérdek szenved azt nagyon jól tudjuk és mondjuk is, de a boldogtalan harccal eddig fel nem hagytunk. De kétségbe essünk-e mindezek láttára? lemondjunk-e a reményről, hogy még idejekorán felismerve tévedéseinket, a józan gondolkodás , a valódi polgári erények jelelenítik a társadalmunkban követendő helyes utat és irányt? Nem lehet, nem szabad arról lemondanunk! Bízzunk még a nemzet jó geniusában, mely sok válságon segítette már át a haza népét. A nemzet a lefolyt évtizedben nagy erjedési folyamaton ment keresztül, a forrásba ment elemek sok zavaros habot vettek fölszínre, sok szennyes üldéket választottak ki, és a megtisztulás csak lassanként következik be, így van ez beírva a természet örök és változatlan törvényében; az életet táplálja a halál, az újjáteremtést megelőzi enyészet és pusztulás, a termékenyítő eset fergeteg és forgószél. Erősen él bennünk a hit, hogy a nemzet az utóbbi évek tévedései és csalódásai után megtisztult eszmékkel és a helyzet helyes felfogásával, megújult erővel egészséges haladásnak fog indulni; táplál bennünket a remény, hogy józan és munkaképes népünk nem hiú ábrándok és teljesíthetlen vágyak sóvárgásával fogja romlatlan erejét sorvasztani, hanem más boldogabb népek példájára komoly tanulásban, ernyedetlen munkában, erkölcsi tisztaságban és egyszerűségben fogja azon tényezőket keresni és találni, melyek egyedül képesek úgy anyagi, mint szellemi haladásunkat, a családok jólétét biztosítani és a társadalom fenállását szilárd alapokra fektetni. E hittel és reménynyel szivünkben lépünk az új év elé és kivárniuk szives olvasóinknak és szeretett hazánknak boldog új esztendőt Kecskemét város deákpárti választóihoz. A már szentesített új választási törvény alapján a központi választmány megválasztva és városunk mindkét kerülete részére, a választók összeírására, a küldöttségek megalakítva lévén, ezen küldöttségek működésüket 1. évi január 10-én kezdendik meg. E határnaptól már csak néhány nap választ el, azért azt nem szabad közönynyel vennünk, mert akit a küldöttség a választók névjegyzékébe nem vesz fel, az a folyó évi követválasztásnál választási jogától elesik, vagyis nem gyakorolhatja választói jogát. Az új törvény értelmében pedig azok, kik különben választói képességgel bírnak a 12. §. szerint: „Választói jogot nem gyakorolhatnak, kik az összeírást, illetőleg a kiigazítást megelőző évre a választókerületben fizetendő egyenes adójukat le nem fizették.“ Tehát hogy valaki a folyó évben választói jogát gyakorolhassa, az 1874-dik évi egész adóját befizetnie kell. Azonban figyelembe kell vennünk a törvény 108. §-át, mely így szól: ,,Akik az összeírást, illetőleg :z évi kiigazítást, megelőző évnél hoszabb idő