Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1875-01-03 / 1. szám

Előfizetési dij: Vidékre, postán: vagy helyben, házhoz hordva: Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KECSKEMÉTI LAPOK. Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor, egyszeri hirdetésnél 5 kr.; —többszöri vagy terjedelmes hirdetések­nél árleengedés adatik. A nyilttérben való közle­mény 3 hasábos soráért 10 kr. számitta tik. Bélyegdij minden beigtatá.sért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, S-ik tized Budai-nagy-útcza 184. se. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk múlt számával a hetedik év­folyam lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szí­veskedjék, nehogy a szétküldésben fenaka- dás történjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. Új évre. Mire tisztelt olvasóink e sorainkat ve­szik, a régi év már letűnt az idők minden- ségébe és átléptük az 1875-ki új év küszö­bét. A múlt év komor árnyai kisérnek át bennünket a rejtelmes titokszeríí jövőbe; vidámabb lesz-e ennek képe, avagy újabb szenvedéseknek megyünk-e elébe, ki mond- hii+'ié ? A v ven íré emberi s^e-i nem betol­hat a jövő titkos méhébe, gyenge keze nem lebbentheti fel annak sűrű fátyolét, az emberi kebelnek osztályrészül esett csak az aggódás és a remény, de utóbbiból merit erőt a cselekvésre is. Komoly időket élünk és a sors keze súlyosan nehezül az ország népére. Két évi rósz termés, pénzválság, a kereskedelem és ipar soha nem ért pangása, politikai válságok, pártoskodás és súlyos országos terhek, mind közreműködnek, hogy mind­annyian külön-külön érezzük helyzetünk súlyos voltát. Az élet és megélhetés mind­inkább nehezebbé lett; az életviszonyok bonyolultabbak, a társadalom mindinkább fokozottabb igényekkel lép fel az egyes irányában; a tudományos pályára lépett embernek többet kell tanulni és tudni, az iparosnak ha meg akar élni, nagyobb te­vékenységet, ügyességet, képzettséget kell kifejteni, a mezőgazda meg nagyon élelmes, szemes és észszerű gazda legyen, ba ősi bir­tokát meg akarja tartani és talán még öreg­bíteni. Elmúltak az úgynevezett régi jó idők, mikor úgyszólván még semmittevés mellett is meglehetett élni, most az élet küzdelem; csak a jól vértezett bátor kitartó küzdő állhatja meg helyét, a léha, tunya dicste­lenül elbukik, alámerül. Hiába, megváltoztak az idők és az idő­vel az emberek és az életviszonyok. Hasz­talan mondanánk: térjünk vissza a régi egyszerűbb életmódhoz, a régi erkölcsökhöz és ráadásul a régibb hibákhoz is. Nem áll az többé hatalmunkban; egy nálunknál erő­r A, A A ^ ^ ­...■■JP- ; , L.... I Nyolcadik évfolyam. 1. szám. Január 3. 1875. színre, sok szennyes üldéket választottak ki, és a megtisztulás csak lassanként kö­vetkezik be. így van ez beirva a természet örök és változatlan törvényében; az életet táplálja a halál, az ujjáteremtést megelőzi enyészet és pusztulás, a termékenyítő esőt fergeteg és forgószél. Erősen él bennünk a bit, bogy a nem­zet az utóbbi évek tévedései és csalódásai után megtisztult eszmékkel és a helyzet helyes felfogásával, megújult erővel egész­séges haladásnak fog indulni; táplál ben­nünket a remény, hogy józan és mun­kaképes népünk nem hiú ábrándok és telj esi thetlen vágyak sóvárgásá­val fogja romlatlan erejét sorvasz­tani, hanem más boldogabb népek pél­dájára komoly tanulásban, ernyedet- len munkában, erkölcsi tisztaság­ban és egyszerűségben fogja azon tényezőket keresni és találni, me­lyek egyedül képesek úgy anyagi, mint szellemi haladásunkat, a csa­ládok jólétét biztosítani és a tár­sadalom fenállását szilárd alapokra fektetni. E hittel és reménynyel szi vünkben lépünk az új év elé és ki­várniuk szives olvasóinknak és szere­tett hazánknak boldog újesztendőt! Kecskemét város deákpárti válasz­tóihoz. A már szentesített új választási törvény alapján a központi választmány meg­választva és városunk mindkét kerülete ré­szére, a választók összeírására, a küldött­ségek megalakítva lévén, ezen küldöttsé­gek működésüket f. évi január 10-én kez- dendik meg. E határnaptól már csak néhány nap választ el, azért azt nem szabad közöny­nyel vennünk, mert a kit a küldöttség a választók névjegyzékébe nem vesz fel, az a folyó évi követválasztásnál választási jo­gától elesik, vagyis nem gyakorolhatja vá­lasztói jogát. Az új törvény értelmében pedig azok, kik különben választói képességgel bírnak a 12. §. szerint: „Választói jogot nem gyakorolhatnak, kik az összeírást, illetőleg a kiigazítást megelőző évre a választó-kerületben fizetendő egyenes adójukat le nem fizették.“ Tehát hogy valaki a folyó évben válasz­tói jogát gyakorolhassa, az 1874-dik évi egész adóját befizetnie kell. Azonban figyelembe kell vennünk a tör­vény 108. §-át, mely igy szól: ,,A kik az összeírást, illetőleg :iz évi kiigazítást, megelőző évnél boszabb idő­sebb hatalom, az idők szelleme, az új esz- j mék világa hajt bennünket, és ellenállhat- lan varázs-erővel késztet, hogy kövessük. Egy bűvkörben találjuk most magunkat leigézve , melyben elvesztettük a tájékozást, hasonlóan a bűvésztanonc íioz, ki vakmerő kézzel felszabadította a tomboló szellemeket, de nem ismerte a bűvigét, melylyel az igé- I zetet megtörje. A magyar embert jellemző fellobbanó lelkesedéssel és ifjúi hévvel magunkhoz öleltük a haladás, a művelődés nagy esz­méit, óriási léptekkel akartuk utol­érni századok mulasztásait, ott akar­tuk látni ragyogó fényben a hazát, a nemzetet, hol a legkitűnőbbnek osztják a dicső pály.tbért; de a nagy lelkesültségben túlbecsültük magun­kat, erőnket és tehetségünket. A lelkesülés tagadhat! anul nagyra ké­pesíti az embert, de biztosabban vezet célra a kitartó munka, ez pe­dig valljuk be ősz ntén, nem erős oldalunk. Csak egybe’ vagyi k prések, kitartók: a pártoskodásban. Emit« szenteljük legjobb erőnket, ennek hozunk legtöbb áldozatot és ennek adózunk legszívesebben. Hasztalan keresné nálunk az idegen az emberszeretet és közművelődés iránti lel- kesültségünknek maradandó nagyobbszerűbb emlékeit és műveit; népes városunkban nem vagyunk képesek alapot teremteni sem köz­kórháznak, sem árvaháznak, nem tudjuk felszerelni tanintézeteinket; de huszonnégy óra alatt mindegyik párt előteremtett tiz, tizenkét ezer forintot klubbhelyiség megszer­zésére ; igen ám, mert itt már a szenvedély, e rósz tanácsadó öntött belénk áldozatkész­séget. Mintha nem is tudnánk hevülni és lelkesülni az emberszeretet nemes érzületei­ért, és csak a pártviszály és gyűlölet gya­korolná rajtunk daemoni hatalmát! így folytatunk emésztő és pusztitó har­cot országszerte nagyban úgy, mint kicsiny­ben , s hogy e szerencsétlen harc alatt csak a közjó, a közérdek szenved azt nagyon jól tudjuk és mondjuk is, de a boldogta­lan harccal eddig fel nem hagytunk. De kétségbe essünk-e mindezek láttára? lemondjunk-e a reményről, hogy még ideje­korán felismerve tévedéseinket, a józan gon­dolkodás , a valódi polgári erények jelölen- í dik a társadalmunkban követendő helyes útat és irányt? Nem lehet, nem szabad arról lemondanunk! Bizzunk még a nemzet jó geniusában, mely sok válságon segitette már át a haza népét. A nemzet a lefolyt évtizedben nagy er­jedési folyamaton ment keresztül, a forrásba ment elemek sok zavaros habot vex-tek föl­

Next

/
Thumbnails
Contents