Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

Az iskolásgyermek-betegségek, ha nem is életveszélyesek, de annyiban figyelemre méltók, hogy a tanulóknak egész későbbi életére nagy és maradandó hátrányaik vannak és annak boldo- gulhatását akadályozzák. E betegségek különösen az agyat és idegrendszert, a látás szervét, a hát- gerinczet és a vér alkotását és keringését illetik. Köztük elsők: a rövidlátás és a hátgerincz- görbülés, az elsőt, mely inkább a fiúknál fordul elő, mint mondják leginkább a czélszerütlen asz­talok és padok, a rósz világitás és a látás szervé­nek túlságos megerőltetése eredményezik; a máso­dikról pedig, mely inkább a lányoknál található föl, azt állitják, hogy a hibás testtartásnak köszöni eredetét, leginkább a nem alkalmas padok, székek stb. miatt. Úgy látszik, a könyvekkel való foglal­kozás inkább a fiúk szemeinek, a női kézi munka pedig inkább a lányok hátgerinczének és mellkasá­nak árt. — A vérszegénység, mely az egész életre nagy mérvű gyengeséget hagyhat maga után, külö­nösen a leányokat keresi meg s közönségesen nagy izomgyengeség, valamint gyenge látás és ideges fájdalmak (fejfájás, szédülés, fülzúgás, nehézkór, vitustáncz) járnak vele. Ez állítólag részben a szervek, különösen az agy, érzékek és izmok (a nyugodt és egyenes ülésnél) megerőltetésének ered­ménye, részben pedig a tanulókkal túltömött szo­bákban levő rósz iskolai levegőtől származik. Agy- és idegbántalmak származnak, mint mondják, az agy mértéktelen munkálkodásából; úgynevezett dugulások (congertio) a fej, nyak és mell szer­veiben a helytelen ülésből kapcsolatban a testnek elörehajlott tartásával stb. Hogy beláthassuk, miszerint azon betegségeket illetőleg , melyeknek keletkezését oly méltánytalanul és kimélytelenül az iskolának tulajdonítják, sokkal inkább hibás a szülői ház, nincs egyébre szükség, mint figyelemmel kisérni a gyermek életét születé­sétől azon korig, midőn iskolába kezd járni. A legtermészetesebb táplálék a téj helyett igen korán oly (liszt- és ezukordús) tápszert adnak a csecse­mőnek, mely sem a csontok és izmok, sem az agy és idegek erősbitésére nem alkalmas. Csontocskái még nem eléggé csontkemények és petyhüdt sovány húsa még nem eléggé izmos, már is kiveszik a gyermeket a pólyából és felültetik , valamely tapasz­talatlan dajka óraszámra hordozza csak az egyik karján, korai és erőltetett állásra és járásra, a játszásnál pedig hosszas ülésre kényszerítik. Hogy a gerinczoszlopnak és a hátizmoknak ezen helytelen kezelése mellett, mi közben a gyermek majd mindig összegörnyed és ide-oda hajlik, a hátgerincz az ő egyenes irányát megtarthassa, tisztára lehetetlenség. Ehhez járul még, hogy a szülők mindent a gyermek „szép“ azaz jobb kezével tétetnek és hogy a jobb kéznek és jobb karnak ezen túlnyomó használata mindig a hátgerincz melli részének (azon rész, mely az úgynevezett mellcsi­golyákból áll) némi elgörbülését jobb felé eszközli. Ez és a testnek helytelen tartása irás közben fejti meg a gerinezoszlop gyakori elgörbülését jobbra. A mint gyermek növekszik, igen gyakran nem gyermekmódra bánnak vele és egészségében (különösen vére alkotásában és táplálkozásában) megkárosítják: nem alkalmas tápszerek, (hevítő Kecskeméttől Philadelphiáig. — Hanusz István. — (8. Folytatás és vége). Láthatunk repülő halakat, ilyenek a morgó kolty (trigla liirundo), melyet a tengerészek fecs­kének neveznek, elég nagy (2/5 méter hosszú) és kivételkép nem néma, mint a hal, mert ha kézre kerül, morgással fejezi ki nemtetszését, továbbá a röpdencz (dactylopterus) számos fajai, melyek repülő képessége addig tart, mig úszonyaik meg nem száradnak, leggyakoriabbak azonban a lógák (exocoetus), mely csuka alakú halak hosszú úszony- szárnyaik segélyével néha százig menő csoportok­ban szöknek fel a vízből, leginkább pedig egyesé­vel a hajó oldalához ütödő hullámokból és 30 másodpercz alatt 10 méter magasságban 200 méter hosszú ivet is képesek meghaladni, az útasok örömére olykor a hajóra esnek, mi leginkább azért történik, mert, mint a gyermekek papírsár­kányai , mindig szél ellen repülnek. E légutazás a tenger útonállói, a tinhal és aranyos rokona a coryphaena, a czápa és delfinek miatt történik, melyek szünetlenül éheznek ez igen jóizü hal húsára, mivel szélcsendben sohasem láthatók, azt hiszi Humboldt, hogy inkább tiszta légnek szívása miatt repülnek. A tenger útonállói is valószinüleg a zavarosban szeretnek halászni! Sorsukat azonban szegény menekvők ritkán kerülik el, mert zsákmá­nyaivá lesznek a tenger felett szünetlenül kóválygó ikrász (diomedea) vagy keselypelikánnak (tachype- tes). E két vizi madár elseje ugyan a déli félteke lakója, de gyakori vándorlást tesz az egyenlítőn innen is messzire, a másik pedig, mivel gyenge kis lábait sem járás-, sem úszásra nem használ­hatja, egészen a légben való járásra van utalva, miért is 2 méter röpterjével és hosszú villás far­I kával, melyről szabónak is nevezik, mert repülése közben gyakran összecsukja és kinyitja, a partoktól 400 mértföldnyire is láthatni, a mint a végtelen vizek felett lebeg. Hajónkat czápák kisérgetik éhesen és kajánul pislogva fel, vájjon melyünk lesz az, ki kedvökért a hajó korlátjáról leszédül? E 10 méter hosszú és 15 mázsa súlyú szörny száz mértföldeken át kiséri a hajókat, hogy fölfaljon mindent, mi azokról a tengerbe esik. Mint halak és tenger fejedelme ritkán jár kiséret nélkül, társasá­gában gyakori a hajósz (naucrates), melyet a tengerészek azért a czápa hírnökének neveznek. A gálya gáncs (echincis) azonban, mivel vele különben versenyt úszni képtelen, szívó korongjával magát hozzáerösiti. Udvarát képezi végre a borza (diodon), mely el is hagyja magát nyeletni általa és vigan úszkál gyomrában, de ha megúnta fogsá­gát, keresztül rágja magát, mint dr. Allan beszéli, a czápának egész testén, melynek ez operatio éle­tébe kerül. Elég gyakori jelenség a phocaena communis nevű csellefaj , melyet orra alakjáról közönségesen tengeridisznónak neveznek, de hibásan, mert mint emlős állat tüdővel szedvén a lélekzetet, turkálás végett a tenger fenekén nem időzhetik, nagyon meg van már szorulva a vizi emlős, ha üldöztetés következtében 14--15 perczet tölt a viz alatt, úszása esetlen, mint minden fajrokonáé szegzugos, de elég gyors, mert hosszú karjai vannak. Láthat­juk a bálnák több faját, ezek közt az ormányos balaenoptera boops nevűt, mely 30—31 méter hosszúságával minden állatot meghalad, vagy annak törpe rokonát, mely csak 9 méter. Figyelemre méltóbb a zsirföd (physeter macrocephalus), mely a déli szélesség 70-ik fokától ugyanannyira észak felé minden tengerben előkerül, tehát legnagyobb kiterjedésű területen az emlős állatok közt. Ez a világtengerek összes állatvilágának, magát az em­berevő czápát sem véve ki, valódi réme, mely bő halászat végett közel jár a Golf-áramhoz, de lan­gyossága miatt benne tartózkodni nem szeret. Mi­helyt az orrlyukain kifecskendett, magasra szökő vizsugár valamely bálna közellétét elárulja, lázas nyugtalanság vesz a matrózokon erőt, szeretnének megküzdeni vele, a czetir (sperma ceti) és a jó illatú ambra, mely ez állat belsejében található, szép pénzt hozna, ha a legelső parti városban eladhatnák, miért sietnek is jelenteni a kapitány­nak, de az hallgatagon veszi tudomásul és szobor­merevséggel áll emelvényén, a legénység pedig szo­morúan követi szemmel a biztosnak hitt prédát és számolgatja azon 70—90 tonna halzsirnak, 40—50 mázsa czetirnak árát, mely igy elúszott. Ámbár újabb időben kéksavval mérgezik a szigonyokat, hogy rögtön öljenek, de mégis aligha telnék ki félnapból e jól úszó állat megközelítése, elejtése és a hajóra rakása annak, mi belőle értékesíthető, a kapitány pedig pontosan akar megérkezni. Ilyen vagy ezekhez hasonló szórakozások közt telik el a határtalan tengeren való átkelés; ha útközben szelek nem ellenkeztek, vagy úszó jég­hegyeket kerülgetni nem kellett, Hamburgból való elutazásunk 12-ik napján kiáltás hangzik le a Masch-ból, mint a tengerészek az árboczkosarat nevezik, mely jelszó a szárazulathoz közeledést TÁRCZA Deák Ferencz. — Irta: Rogge Valter. Ford. H. J. — (7. Folytatás.) Minden vita nélkül elfogadta az országgyűlés augusztus 8-án Deák válaszfeliratát, mely már ha­tározat volt fólirat alakban: „Ünnepélyesen protes­tálunk az ellen, hogy a reiehsrath bármely irányban hatalmat gyakorolna Magyarországon; nem fogunk ' a reichsrathba követeket küldeni s ha ez az ország- gyűlésen kívül megtörténnék, úgy kinyilatkoztatjuk, hogy a választottak Magyarországot nem képviselik. Kinyilatkoztatjuk most, hogy a reichsrathnak Ma- ' gyarországot s tartományait illető rendeletéit érvény­teleneknek tekintjük; nem fogunk kötelezőnek elis­merni semmiféle terhet, Magyarországra nézve semmi­féle kötelezettséget, s nem az általa megszavazott [ kölcsönöket, sem az általa elhatározott államjószág I eladásokat. Nem fogadunk el semmiféle octroyiro- zást s kijelentjük, hogy oly kevésbé fogadjuk el adómegszavazási jogunknak a reichsrathra átvitelét, mint nem engedhetjük meg, hogy az 1848-iki tör­vények egyoldalúan a kormány által átalakittassa- | nak. Fájdalommal látjuk, hogy Felséged minden értekezést lehetetlenné tett, fonalait definitiv elsza- kitá. Mély sajnálkozással tehát mi is kijelentjük, hogy a leirat következtében az országgyűlési alku­dozások fonalát mi is megszakitottnak vagyunk kénytelenek tekinteni“. A már most elkerülhetlenné vált feloszlatás előtt, az országgyűlés aug. 14-én megcsinálta végrendeletét, Deák ünnepélyes tilta­kozását elfogadván, mely szerint az országgyűlés [ az 1848. IV. t. ez. 9. §. értelménél fogva fel nem oszlatható, mig az országgyűlés a múlt évi száma­dásokat meg nem vizsgálta s a jövő évi költség- vetést meg nem szavazta. így ismételtetett az 1848. okt. 7-iki jelenet vonásról vonásra 13 év múlva — ez új declaration of rights ez alkalommal nem for­radalmat, hanem Bachrendszer-szerű provisoriumot vont maga után. „A hatalomnak — igy végzi Deák tiltakozását — tényleg nem állhatunk ellen; de ki­nyilatkoztatjuk, hogy szentesített, jogilag fennálló, országgyűlésileg meg nem változtatott 1848-iki tör­vényeinkhez híven ragaszkodunk, minden ellenkező tényét a hatalomnak alkotmányellenesnek tekintend- jük.“ Egy további Deáktól tervezett nyilatkozvány- ban a képviselőház kimondja: hogy jogtalanul s törvénytelenül megtagadott kiegészítése s a magyar minisztérium föl nem állítása gátolta a nemzetiségek kielégítését, mennyiben azt az ország területi és politikai integritása megengedi, a vallások közötti teljes egyenlőség behozatalát, beleértve a mózesféle vallást is, s az úrbéri viszonyokkal kapcsolatos né­mely birtokviszonyok méltányos kártérítés útjáni rendezését. Aug. 21-én az országgyűlés tényleg fel­oszlatott és Deák kényszrülve látta csaknem négy évre a magán életbe visszavonulni. Kikerülhetlen volt most már a merev katonai, burearikratikus kormányzat felállításával, hogy Ma­gyarországon újabb és újabb összeesküvések föl ne merüljenek. Jellemző Deákra nézve, mily föltétle- | nül távol maradt mindentől, mely intrigua vagy complot színét viselte magán. A nagy összeeskü­vésbe, melynek következtében 1864. évi márczius ( 16-án úgy a fővárosban, mint a vidéken nagyobb szerű elfogatások eszközöltettek, Deák egy öcscse j is belevonatott. Haladéktalanul meglátogatta Deák az ifjú embert börtönében, ép úgy mint nem félt j a Bach-uralom alatt a forradalmi (?)*) költő Vörös­marty hátrahagyott árvái feletti gyámságot elvállalni. Ez ügyről további dolgok köztudomásra nem kerül­tek, csupán midőn a „Wiener Zeitung“ 1865. febr. [ 6. számában hat sorban jelenté, miszerint: „Almássy Pál és társai halálra ítéltettek, hanem a császártól 20 évi börtönre megkegyelmeztettek.“ Kézalatt el­terjedt a hir, hogy a titkolódzást diplomatiai tekin­tetek tették szükségessé, mert a tuileriák udvara, nevezetesen a vörös herczeg erősen compromittálva lennének. Mindazonáltal Deákra a gyanú legkissebb árnya sem esett, ép úgy mint később Szilágyi Virgil összeesküvésénél, mely Fiúménak az olasz terület- hezi átadását czélozta, mely Szilágyinak húsz évi várfogságot Péterváradon eredményezett, midőn ép Schmerling bukása szabadságát visszaadta. Ez annál többet nyom, mert a provisorium hatóságai nem ép kedvetlenül kötöttek volna hozzá némely gyanúsí­tásokat. Mert p. o. midőn a feloszlatott országgyűlés tagjai Deáknál tisztelkedtek s őt egy alkalommal, mely mindnyáj ok arczképét tartalmazta, tisztelték meg, a kiválóbbak ellenében bejelentetlen demon­stratio miatt vizsgálatot indítottak. Deák ellenke­zőleg minden czéltalan mozgalmat lecsendesiteni s élczekkel visszatartani iparkodott. Egy lap a provi­sorium cs. kir. adóhivatalnokait „cs. kir. vérnadá- lyoknak“ nevezte. „Mond meg barátocskám“, kérdé I Deák a szerkesztőt az „Angol királynő“ éttermé- I ben egy asztalnál, „a te vérnadályaid kardjokat jobb vagy bal felől viselik-e?“ Még az este tudta I mindenki Pesten, hogy Deák az ilyféle kifakadáso- I kát nem helyesli. italok, mint erős kávé vagy thea, sör és bor, nehéz emésztésű ételek stb.), rendetlen evés (nyalánkság), kevés alvás (hosszas ébrenlét kivált társaságban és nyilvános helyeken, igen korai felkelés), rósz levegő (kivált az alvószobákban), czélszerütlen és vékony ruházat, elhanyagolt bőrtisztitás (meleg fürdők által), a beteges tünetek (kivált hurut, köhögés, étvágytalanság) tekintetbe nem vétele által. Ha a kis gyermek rajzolással, Írással foglal­kozik, sem arra nem ügyelnek, hogyan ül, sem arra, milyen a világitás (nem túlságos erős, vagy nem túlságos csekély-e a világosság). Később a sok magán óra, a kis betűkkel nyomott köuyvek gyakori olvasása, a finom kézi munkák (gyöngy- himzés) is kártékonyán hatnak a szemekre és a hátgerinezre, minthogy a szülők az ülést és világí­tást nem szokták ellenőrizni. Szóval, ha a gyer­mekeket midőn az iskolába lépnek, valami orvosi iskolafelügyelő megvizsgálná, kitűnnék, hogy azon betegségek, melyek az iskolalátogatás idejében az iskolás gyermeknél mindegyre jobban előtűnnek, már a felvételkor is megvoltak csirájokban. Tehát szülőknek és tanítóknak egyiránt kötelességük figyelmüket e bajokra forditaniok és elhárításukon vállvetve fáradozniok. (Folytatjuk). *) Nem tudnák, miképen bizonyíthatná be szerzőnk emez állítását. Ford, (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents