Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1876-07-02 / 27. szám
Az iskolásgyermek-betegségek, ha nem is életveszélyesek, de annyiban figyelemre méltók, hogy a tanulóknak egész későbbi életére nagy és maradandó hátrányaik vannak és annak boldogulhatását akadályozzák. E betegségek különösen az agyat és idegrendszert, a látás szervét, a hátgerinczet és a vér alkotását és keringését illetik. Köztük elsők: a rövidlátás és a hátgerinczgörbülés, az elsőt, mely inkább a fiúknál fordul elő, mint mondják leginkább a czélszerűtlen asztalok és padok, a rosz világítás és a látás szervének túlságos megerőltetése eredményezik; a másodikról pedig, mely inkább a lányoknál található föl, azt állítják, hogy a hibás testtartásnak köszöni eredetét, leginkább a nem alkalmas padok, székek stb. miatt. Úgy látszik, a könyvekkel való foglalkozás inkább a fiúk szemeinek, a női kézi munka pedig inkább a lányok hátgerinczének és mellkasának árt. A vérszegénység, mely az egész életre nagy mérvű gyengeséget hagyhat maga után, különösen a leányokat keresi meg s közönségesen nagy izomgyengeség, valamint gyenge látás és ideges fájdalmak (fejfájás, szédülés, fülzúgás, nehézkór, vitustáncz) járnak vele. Ez állítólag részben a szervek, különösen az agy, érzékek és izmok (a nyugodt és egyenesülésnél) megerőltetésének eredménye, részben pedig a tanulókkal túltömött szobákban levő rész iskolai levegőtől származik. Agy- és idegbántalmak származnak, mint mondják, az agy mértéktelen munkálkodásából; úgynevezett dugulások (congertio) a fej, nyak és mell szerveiben a helytelen ülésből kapcsolatban a testnek előrehajlott tartásával stb. Hogy beláthassuk, miszerint azon betegségeket illetőleg , melyeknek keletkezését oly méltánytalanul és kimélytelenül az iskolának tulajdonítják, sokkal inkább hibás a szülői ház, nincs egyébre szükség, mint figyelemmel kísérni a gyermek életét születésétől azon korig, midőn iskolába kezd járni. A legtermészetesebb táplálék a tej helyett igen korán oly (liszt- és czokordús) tápszert adnak a csecsemőnek, mely sem a csontok és izmok, sem az agy és idegek erősbítésére nem alkalmas. Csontocskái még nem eléggé csontkemények és petyhüdt sovány húsa még nem eléggé izmos, máris kiveszik a gyermeket a pólyából és felültetik , valamely tapasztalatlan dajka óraszámra hordozza csak az egyik karján, korai és erőltetett állásra és járásra, a játszásnál pedig hosszas ülésre kényszerítik. Hogy a gerinczoszlopnak és a hátizmoknak ezen helytelen kezelése mellett, miközben a gyermek majd mindig összegörnyed és ide-oda hajlik, a hátgerincz az ő egyenes irányát megtarthassa, tisztára lehetetlenség. Ehhez járul még, hogy a szülők mindent a gyermek „szép“ azaz jobb kezével tétetnek és hogy a jobb kéznek és jobb karnak ezen túlnyomó használata mindig a hátgerincz melli részének (azon rész, mely az úgynevezett mellcsigolyákból áll) némi elgörbülését jobb felé eszközli. Ez és a testnek helytelen tartása írás közben fejti meg a gerinczoszlop gyakori elgörbülését jobbra. Amint gyermek növekszik, igen gyakran nem gyermekmódra bánnak vele és egészségében (különösen vére alkotásában és táplálkozásában) megkárosítják: nem alkalmas tápszerek, (hevítő italok, mint erős kávé vagy bea, sör és bor, nehéz emésztésű ételek stb.), rendetlen evés (nyalánkság), kevés alvás (hosszas ébrenlét kivált társaságban és nyilvános helyeken, igen korai felkelés), rosz levegő (kivált az alvószobákban), czélszerűtlen és vékony ruházat, elhanyagolt bőrtisztítás (meleg fürdők által), a beteges tünetek (kivált hurut, köhögés, étvágytalanság) tekintetbe nem vétele által. Ha a kisgyermek rajzolással, írással foglalkozik, sem arra nem ügyelnek, hogyan ül, sem arra, milyen a világítás (nem túlságos erős, vagy nem túlságos csekély-e a világosság). Később a sok magánóra, a kis betűkkel nyomott könyvek gyakori olvasása, a finom kézi munkák (gyöngyhímzés) is kártékonyan hatnak a szemekre és a hátgerinczre, minthogy a szülők az ülést és világítást nem szokták ellenőrizni. Szóval, ha a gyermekeket midőn az iskolába lépnek, valami orvosi iskolafelügyelő megvizsgálná, kitűnnek, hogy azon betegségek, melyek az iskolalátogatás idejében az iskolás gyermeknél mindegyre jobban előtűnnek, már a felvételkor is megvoltak csirájokban. Tehát szülőknek és tanítóknak egyiránt kötelességük figyelmüket e bajokra forditaniok és elhárításukon vállvetve fáradozniok. (Folytatjuk). TÁRCZA Deák Ferencz. — Irta: Rogge Valter. Ford. H. J. — (7. Folytatás.) Minden vita nélkül elfogadta az országgyűlés augusztus 8-án Deák válaszfeliratát, mely már határozat volt felirat alakban: „Ünnepélyesen protestálunk az ellen, hogy a reichsrath bármely irányban hatalmat gyakorolna Magyarországon; nem fogunk a reichsrathba követeket küldeni s ha ez az országgyűlésen kívül megtörténnék, úgy kinyilatkoztatjuk, hogy a választottak Magyarországot nem képviselik. Kinyilatkoztatjuk most, hogy a reichsrathnak Ma- gyarországot s tartományait illető rendeleteit érvényteleneknek tekintjük, nem fogunk kötelezőnek elismerni semmiféle terhet, Magyarországra nézve semmiféle kötelezettséget, s nem az általa megszavazott kölcsönöket, sem az általa elhatározott államjószági eladásokat. Nem fogadunk el semmiféle odrogirozást s kijelentjük, hogy oly kevésbé fogadjuk el adómegszavazási jogunknak a reichszatúra átvitelét, mint nem engedhetjük meg, hogy az 1848-iki törvények egyoldalúan a kormány által átalakíttassa- nak. Fájdalommal látjuk, hogy Felséged minden értekezést lehetetlenné tett, fonalait definitiv elszakító. Mély sajnálkozással tehát mi is kijelentjük, hogy a leirat következtében az országgyűlési alkudozások fonalát mi is megszakítottnak vagyunk kénytelenek tekinteni“. A már most elkerülhetlenné vált feloszlatás előtt, az országgyűlés aug. 14-én megcsinálta végrendeletét, Deák ünnepélyes tiltakozását elfogadván, mely szerint az országgyűlés [ az 1848. IV. t. sz. 9. §. értelménél fogva fel nem oszlatható, mig az országgyűlés a múlt évi számadásokat meg nem vizsgálta s a jövő évi költségvetést meg nem szavazta, így ismételtetett az 1848. okt. 7-iki jelenet vonásról vonásra 13 év múlva — ez új declaration of rights ez alkalommal nem forradalmat, hanem Bachrendszer-szerű provisoriumot vont maga után. „A hatalomnak — így végzi Deák tiltakozását — tényleg nem állhatunk ellen; de kinyilatkoztatjuk, hogy szentesített, jogilag fennálló, országgyűlésileg meg nem változtatott 1848-iki törvényeinkhez híven ragaszkodunk, minden ellenkező tényét a hatalomnak alkotmányellenesnek tekintendjük.“ Egy további Deáktól tervezett nyilatkozványban a képviselőház kimondja, hogy jogtalanul s törvénytelenül megtagadott kiegészítése s a magyar minisztérium föl nem állítása gátolta a nemzetiségek kielégítését, mennyiben azt az ország területi és politikai integritása megengedi, a vallások közötti teljes egyenlőség behozatalát, beleértve a mózesféle vallást is, s az úrbéri viszonyokkal kapcsolatos némely birtokviszonyok méltányos kártérítés útjáni rendezését. Aug. 21-én az országgyűlés tényleg feloszlatott és Deák kényszrülve látta csaknem négy évre a magánéletbe visszavonulni. Kikerülhetlen volt most már a merev katonai, bureakkratikus kormányzat felállításával, hogy Magyarországon újabb és újabb összeesküvések föl ne merüljenek. Jellemző Deákra nézve, mily föltétle-nül távol maradt mindentől, mely intrigua vagy complot színét viselte magán. A nagy összeesküvésbe, melynek következtében 1864. évi márczius 16-án úgy a fővárosban, mint a vidéken nagyobb szerű elfogatások eszközöltettek, Deák egy öcscse is belevonatott. Haladéktalanul meglátogatta Deák az ifjú embert börtönében, és úgy mint nem félt a Bach-uralom alatt a forradalmi (?)*) költő Vörösmarty hátrahagyott árvái feletti gyámságot elvállalni. Ez ügyről további dolgok köztudomásra nem kerültek, csupán midőn a „Wiener Zeitung“ 1865. febr. 16. számában hat sorban jelenté, miszerint: „Almássy Pál és társai halálra ítéltettek, hanem a császártól 20 évi börtönre megkegyelmeztettek.“ Kéz alatt elterjedt a hír, hogy a titkolódzást diplomatiai tekintetek tették szükségessé, mert a tuileriák udvara, nevezetesen a vörös herczeg erősen compromittálva lennének. Mindazonáltal Deákra a gyanú legkissebb árnya sem esett, ép úgy mint később Szilágyi Virgil összeesküvésénél, mely Fiuménak az olasz területkezi átadását czélozta, mely Szilágyinak húsz évi várfogságot Péterváradon eredményezett, midőn ép Schmerling bukása szabadságát visszaadta. Ez annál többet nyom, mert a provisorium hatóságai nem és kedvetlenül kötöttek volna hozzá némely gyanúsításokat. Mert p. o. midőn a feloszlatott országgyűlés tagjai Deáknál tisztelkedtek sőt egy alkalommal, mely mindnyájok arczképét tartalmazta, tisztelték meg, a kiválóbbak ellenében bejelentetlen demonstratio miatt vizsgálatot indítottak. Deák ellenkezőleg minden czéltalan mozgalmat lecsendesiteni s életekkel visszatartani iparkodott. Egy lap a provisorium cs. kir. adóhivatalnokait „cs. kir. vérnadályoknak“ nevezte. „Mond meg barátocskám“, kérdés Deák a szerkesztőt az „Angol királynő“ éttermé- I ben egy asztalnál, „a te vérnadályaid kardjokat jobb vagy bal felől viselik-e?“ Még az este tudta I mindenki Pesten, hogy Deák az ilyféle kifakadáso- I kát nem helyesli. *) Nem tudnák, miképen bizonyíthatná be szerzőnk emez állítását. Ford, (Folytatása következik.) Kecskeméttől Philadelphiáig. — Hanusz István. — (8. Folytatás és vége). Láthatunk repülő halakat, ilyenek a morgó kolty (trigla birundo), melyet a tengerészek fecskének neveznek, elég nagy (2/5 méter hosszú) és kivételkép nem néma, mint a hal, mert ha kézre kerül, mozgással fejezi ki nemtetszését, továbbá a röpdenéz (dactylopterus) számos fajai, melyek repülő képessége addig tart, míg uszonyaik meg nem száradnak, leggyakoriabbak azonban a lógák (exocoetus), mely csuka alakú halak hosszú uszonyszárnyaik segélyével néha százig menő csoportokban szöknek fel a vízből, leginkább pedig egyesével a hajó oldalához ütődő hullámokból és 30 másodpercz alatt 10 méter magasságban 200 méter hosszú ívet is képesek meghaladni, az utasok örömére olykor a hajóra esnek, mi leginkább azért történik, mert, mint a gyermekek papírsárkányai , mindig szél ellen repülnek. E légutazás a tenger útonállói, a tinhal és aranyos rokona a coryphaena, a cápa és delfinek miatt történik, melyek szünetlenül éheznek ez igen jóízű hal húsára, mivel szélcsendben sohasem láthatók, azt hiszi Humboldt, hogy inkább tiszta légnek szívása miatt repülnek. A tenger útonállói is valószínűleg a zavarosban szeretnek halászni! Sorsukat azonban szegény menekvők ritkán kerülik el, mert zsákmányaivá lesznek a tenger felett szünetlenül kóválygó ikrász (diomedea) vagy keselypelikánnak (tachypetes). E két vízi madár elseje ugyan a déli félteke lakója, de gyakori vándorlást tesz az egyenlítőn innen is messzire, a másik pedig, mivel gyenge kis lábait sem járás-, sem úszásra nem használhatja, egészen a jégben való járásra van utalva, miért is 2 méter repterjével és hosszú villás far-skával, melyről szabónak is nevezik, mert repülése közben gyakran összecsukja és kinyitja, a partoktól 400 mértföldnyire is láthatni, amint a végtelen vizek felett lebeg. Hajónkat cápák kisérgetik éhesen és kajánul pislogva fel, vájjon melyünk lesz az, ki kedvökért a hajó korlátjáról leszédül? E 10 méter hosszú és 15 mázsa súlyú szörny száz mértföldeken át kiséri a hajókat, hogy fölfaljon mindent, mi azokról a tengerbe esik. Mint halak és tenger fejedelme ritkán jár kiséret nélkül, társaságában gyakori a hajósz (naucrates), melyet a tengerészek azért a cápa hírnökének neveznek. A gályagáncs (echinois) azonban, mivel vele különben versenyt úszni képtelen, szívó korongjával magát hozzáerősíti. Udvarát képezi végre a borza (diodon), mely el is hagyja magát nyeletni általa és vígan úszkál gyomrában, de ha megunta fogságát, keresztül rágja magát, mint dr. Allan beszéli, a cápának egész testén, melynek ez operatio életébe kerül. Elég gyakori jelenség a phocaena communis nevű csellefaj , melyet orra alakjáról közönségesen tengeridisznónak neveznek, de hibásan, mert mint emlős állat tüdővel szedvén a lélekzetet, turkálás végett a tenger fenekén nem időzhetik, nagyon meg van már szorulva a vizi emlős, ha üldöztetés következtében 14--15 perczet tölt a víz alatt, úszása esetlen, mint minden fajrokonáé szegzugos, de elég gyors, mert hosszú karjai vannak. Láthatjuk a bálnák több faját, ezek közt az ormányos balaenoptera boops nevűt, mely 30—31 méter hosszúságával minden állatot meghalad, vagy annak törpe rokonát, mely csak 9 méter. Figyelemre méltóbb a zsírföd (physeter macrocephalus), mely a déli szélesség 70-ik fokától ugyanannyira észak felé minden tengerben előkerül, tehát legnagyobb kiterjedésű területen az emlős állatok közt. Ez a világtengerek összes állatvilágának, magát az emberevő cápát sem véve ki, valódi réme, mely bő halászat végett közel jár a Golf-áramhoz, de langyossága miatt benne tartózkodni nem szeret. Mihelyt az orrlyukain kifecskendett, magasra szökő vízsugár valamely bálna közellétét elárulja, lázas nyugtalanság vesz a matrózokon erőt, szeretnének megküzdeni vele, a czetir (sperma ceti) és a jó illatú ambra, mely ez állat belsejében található, szép pénzt hozna, ha a legelső parti városban eladhatnák, miért sietnek is jelenteni a kapitánynak, de az hallgatagon veszi tudomásul és szobormerevséggel áll emelvényén, a legénység pedig szomorúan követi szemmel a biztosnak hitt prédát és számolgatja azon 70—90 tonna halzsirnak, 40—50 mázsa czetirnak árát, mely igy elúszott. Ámbár újabb időben kéksavval mérgezik a szigonyokat, hogy rögtön öljenek, de mégis aligha telnek ki félnapból e jól úszó állat megközelítése, elejtése és a hajóra rakása annak, mi belőle értékesíthető, a kapitány pedig pontosan akar megérkezni. Ilyen vagy ezekhez hasonló szórakozások közt telik el a határtalan tengeren való átkelés, ha útközben szelek nem ellenkeztek, vagy úszó jéghegyeket kerülgetni nem kellett, Hamburgból való elutazásunk 12-ik napján kiáltás hangzik le a Masch-ból, mint a tengerészek az árboczkosarat nevezik, mely jelszó a szárazulathoz közeledést