Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1877-01-07 / 1. szám

Előfizetési dij: Egész évre 5 frt., félédre 2 frt. 50 ki., negyedévre \ frt. 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető. Megjelen hetenként egyszer, VASÁRNAP. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom­dájának“ czimzendők. Szerkesztő- és kiadó-hivatal: BUUAI-NAGY-DTCZA 184. SZÁM. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- hivatalhoz intézendő. Hirdetési dij : 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár­leengedés adatik. Bélyegdij minden beigtalásért 30 kr. Kecskemét, január 1. 1877. Boldog újévet! — Ez üdvözlet hangzik ma mindenfelől , — ezzel köszöntöttük egy­mást, midőn a lehanyatlott év ntolsó percze is eltűnt s egy reményekben gazdag jövő küszöbén állottunk. Vajh, mit hoz a jövő — ki tudná megmondani ? — de mi reményiünk és várunk s e reményben kiváltunk boldog újévet! De kiknek kívánjunk boldog újévet? Kívánjunk először is szeretett édes hazánk­nak, melynek bizonyára szüksége van egy megérdemlett boldogabb jövőre. Adja az ég, hogv a béke, egyetértés és a természet áldásai közös erővel igyekezzenek nemzetün­ket annyi tévelygés után biztos révpartra juttatni! — azután kívánjunk városunknak, melyhez a múltnak annyi jó és rósz emlékei csatolnak bennünket, — de melyet azért mégis szeretünk, mert szeretnünk kell, — s ennek érdekeit mint sajátunkat szivünkön viselni s védelmezni kötelességünk! De boldog újévet kívánunk mi legkö­zelebb t. olvasóinknak s pártunknak, a szabadelvű-pártnak, melyhez a legközvet­lenebb érdekközösség fűz bennünket, mely­nek élő orgánumát képezzük s melynek aka­ratában és elhatározásában birja lapunk fenn­állásának alapját s biztos zálogát! E pártnak kivánunk mi erőt, kitartást s egyetértést, melyet a véleménykülönbségek jogosult elágazása soha meg ne zavarjon, hanem mint a nemzet zömét, anyagi és szellemi erőit egyesitő párt végrehajthassa a nagy munkát, melyre vállalkozott s az elé- gördiilő akadályokat csiiggedést nem érző erélylyel s bátorsággal küzdhesse le! És ha most már azon kérdést tesszük fel, van-e okunk ezt szivünkből kívánni? — csak azt felelhetjük, hogy igenis van, még több mint valaha. Minél válságosabb hazánk helyzete; minél több oldalról fenyegeti azt a megtámadhatás veszélye, annál inkább van szüksége arra, hogy a nemzet egyetértsen, — s ha már ez,egészben kivihetetlen, legalább egy életerős párt tartsa kezében és vezesse annak kormányát. Pedig ki tagadhatná, hogy ha­zánk helyzete válságos? — midőn kivül úgy mint belül Democles kardja alatt állunk. S ha külügyi helyzetünk sötét színét némileg levetkezni látszik, elbizakodás nélkül, de önérzettel mondhatjuk el, hogy abban nem­zetünk ritka egyetértéssel nyilatkozott érzü­lete s határozottsága nevezetes tényezőként szerepelt. S ha merészek vagyunk koczkáz- tatni a feltevést, hogy összetartásunk a népek jogait s békéjét fenyegető vész elhárítására is befolyást gyakorolt, mily őszinte szívvel s hazafias érzülettel kell óhajtanunk, vajha e nemzet saját jogai és érdekei megvédésében is oly egyöntetűséget s egyező akaratot nyil­vánítana ! Bizonyára az összetartás ez irány­ban sem tévesztené jótékony hatását s bámu­latos erejét. Fájdalom! — be kell vallanunk, hogy ezt el nem érhetjük. A nemzet, mely idegen népek jogait egy szívvel lélekkel s ha kell, közös erővel kész véd dmeztii, saját létkér déseiben pártokra szaggatva gyengíti erejét s erősbiti elleneink fegyverét. Ezt látva és tapasztalva, nincs-e okunk szivünkből ki vánni, hogy legalább a nemzet túlnyomó többsége egyértelműséget tanúsítson s egy akarattal eineje fel szavát önérdekei védel­mére is? Mit szóljunk e jókivánathoz városunk érdekében? Van-e okunk, helyi érdekeinket tekintve, a szabadelvű-pártnak erőt, kitartást s egyetértést kívánni? Itt természetesen első sorban is azon kérdés terülhet fel, mi köze egy politikai pártnak helyi viszonyainkhoz s községi ügyeinkhez ? — S valóban, erre nem válaszolhatunk mást, minthogy semmi köze sincs. — De a mily bizonyos, hogy városi közügyeink vezetésében politikai párt­szempontok által vezéreltetni nagy hiba, sőt veszélyes eljárás: másrészről ép oly kívá­natos, hogy városunk egyforma gondolko­záséi polgárai, kiket egyébként is érdekkö- közösség csatol egymáshoz, saját ügyeink rendezésében is összetartók legyenek s vezér­szerepet játszanak. A helybeli szabadelvű párt városunk in- telligentiáját, a vagyon és értelmiség túl­nyomó részét foglalja magában s e két al­katelem egyesülésétől méltán megvárhatjuk, hogy akaratát és befolyását városunk érde­kében is érvényre s kifejezésre juttassa. Ez újévi beköszöntő körén kivül esik azt fejtegetni, hányféle szempont teszi ezt szük­ségessé és kívánatossá; elég ha rámuta­tunk közügyeink hiányos vezetésére; visszás társadalmi viszonyainkra s minden irány báni hátramaradásunkra, hogy beismerjük az egyesülés szükségességét városunk érdeké­ben is. E szempontból kiindulva kivánunk ismé­telve boldog újévet t. elvtársainknak. Sok és nagy feladat veszi igénybe tevékenysé­günket e ránk virradt új esztendőben is. De ne csüggedjünk, ne ingadozzunk, ha­nem egy lélekkel s egy akarattal legyünk, hogy majdan ha e reményteljes év ismét le- hanyatlik, megnyugvással s önérzettel tekint­hessünk arra vissza s egy szerencsésen átélt esztendő leforgása után megelégedetten kí­vánhassunk egymásnak ismét boldog újévet! —s. Tekintetes szerkesztőség! Bátorkodom tiszteletteljesen megkérni, szíves­kedjék az ide mellékelt sine ira irt igazoló vála­szomnak ellenem iskolai ügyben intézett megtáma­dásra, becses lapjaiban tért engedni. Az igazság azon főéivé szerint: „audiatur et altera pars“ , szabad legyen jogosított kérelmem teljesítését reménylenem. *) A tisztelt „Kecskeméti Lapok“ múlt évfolya­mának 52. számában magamviselete hitközségem iskolai ügyében nem épen különös kímélettel meg- támadtatott. Megvallom, hogy csak hosszabb meg­fontolás után határozhatom magamat erre vála­*) Tért nyitunk e válasznak már csak azért is, hogy olvasó közönségünk kellőleg tájékozva legyen a rabbi úr gondolkodásmenetéről s nehogy azzal vádolhasson, hogy megjegyz®seiukkel iparkodtunk válaszát megfosztani hitsorso- sai rokouBzenvétől, közöljük azt s minden megjegyzés nélkül bocsájtjuk úgy a mint írva van, a közönség itélőszéke elé. szólni s engemet a t. közönség előtt igazolni. Mert nemcsak az ellenem irányzott m igtámadásokból okulva, hanem már régóta meggyőződtem s bi­zonyosan a t. közönség is meggyőződött, miképen némelyektől az újság raktárául használtatik a pár­toskodás , különféle előítélet s a hiúság kifakadá- sainak, melyek ellen a bölcs Pytagorasz rendszere — a hallgatás — a legtanácsosabb védelem. Miután azonban az érintett megtámadás, noha a végén ostorként pattan, még sem az előbb jelle­mezettek közé sorozható s tekintetbe véve, hogy itt mindenkit érdeklő ügy s igen fontos eszme fennforog, melyre nézve a közönség közt téves s balfogalmak elterjesztve vannak; kötelezve érzem magamat, a frázisok által zavart közösiskolai esz­mét, tagadh atlan tényekre hivatkozással, felderitni s tisztázni s szem előtt tartva az ismert mondatot: kiara paeta amici! A vallás feladata lévén az em­bereket boldogítani s nemesíteni, már a leges leg­régibb időkben az átalános tudományt s ennek ter­jesztését, mely nélkül emberi boldogság s a népek nemesítése nem gondolható, gondnoksága s legbuz­góbb ápolásának föfőczéljául emelé s különösen az elemi iskolát védő szárnyai alá vévé. Minden liit- j felekezet tehát a tanodákat, mint legszentebb inté­zeteit megismerte, mint noli me tengerét féltékeny szemekkel őrizte s fentartására a legnagyobb áldo­zatokat örömest s lelkesülten hozta. Csak a leg­újabb időben kezde az állami . törvényhozás az elemi oktatás fontosságát kellőképen érdemesitni s tekintetbe véve, hogy vannak hitfelekezeti közsé­gek , kik legjobb akaratuk s áldozatkészségük da­czára, nem győznek annyi elemi tanodát alapítani, a mennyi iskolaköteles gyermekeihez képes, szük­séges volna s a polgári közönségek tehát kötelez- tettek, ilyen esetben közösiskolákat s pedig hitfe- lekezetnélküiieket alapítani, mivel a polgári kö­zönség többnyire vegyes hitfelekezetekböl áll s ha jóakaratból nem teszi, nem köteleztethetik, hogy az egyik vagy a másik hitközséget segéljen isko­láját fenntartani. Ezen állami gondoskodás vitázhatatlan dicsé­retes haladás s azonban nagytévedés s eszmezava- rodás ebből következtetni, hogy az iskola hitfele- kezetnélkülisége magában haladás s becses újkori vívmánynak tekinthető volna. A világi oktatás a hittanitástóli elkülönítése, ott, a hol szükséges, elkerülhetlen baj , de mindenesetre, kivált az elemi iskolában baj; mert a hitfelekezetnélküliség csak eszme, a valódiságban pedig igen könnyen elfajul­hat átalános hitlenségre s ennélfogva igenis hala­dásnak ^nevezhető, de csak az újkori nyavalyában, a defraudatus s öngyilkoló materialismus pályán. Az állam, illetőleg a polgári közönség gondos intézkedése, hogy az ifjúság kivétel nélkül az elemi oktatásban részesüljön s részesülhessen, igen örvendetes haladás s üdvös jótett; de ez által a hitfelekezeti község semmiképen nem mentetik fel ifjúságának oktatásáról, mint a vallás legmagasz- tosb feladatáról a legczélszerübb módon gondos­kodni. Ha tehát valamely hitközség oly helyzetbe jött, hogy e kötelmének nem felelhet, ez száuandó baj , szomorú szorultság s nem haladás. Tény is, hogy mind a hitfelekezetek széles e hazában , ke­vés kivétellel, nemcsak elemi tanodáit, hanem gymnasiumaikat, sőt hitfelekezetíí jogakademiáikat most is fentartják. Midőn én tehát érdemes hitközségemet buzdí­tottam, hogy szedje össze minden erejét s ne ki- ; méljen semmi áldozatot, negyven év óta fennálló, közel s távol körökben hires ,s mintául elismert elemi főiskoláját továbbá is fentartani s csak arra I buzdítottam, a mi szent kötelessége s csak azt tettem, a mi az éti legszentebb kötelmem. Úgy 1 cselekedtem, mint áz őszinte orvos, ki egy anyá­nak tanácsolja, ne bízza meg kedves csecsemőjét, a természetellen divatot utánozva, dajka, mint helyettes anya, ápolására, hanem szoptassa s ápolja ő maga. Ha szememre hányatott, hogy sajnálom az iskola gyámságom alóli kisiklását s nem szégyen­Tizedik évfolyam. 1. szám. Január 7. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK. VEGYESTARTALMÜ HETILAP.

Next

/
Thumbnails
Contents