Kecskeméti Lapok, 1878. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1878-01-06 / 1. szám
sz* TA X / j/t • f 1 Tizenegyedik évfolyam. 1. szám. Január 6. 1878. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési díj: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-IJTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ------ - — többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek, E lap így szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is ,,Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. 8----- - — . ; 1 -jr ~~~ & m________________________________________|----------------------------------------------------- ----------------------------------------------------------__________________________________,-----—SS ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a tizenegyedik évfolyamának első számát adjuk, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, miszerint e lap további megrendeléséről gondoskodni szíveskedjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. A szerkesztőség. Tisztelt olvasó közönség! Méltán megvárja valamely múlttal biró lap olvasó közönsége ennek új szerkesztőjétől, hogy az ha nem is ad részletes és terjedelmes programmot, legalább szándéjkát nyilvánítsa, mily irányban fog működni, mit fog első és legfőbb feladatának tartani? megvárhatja ezt nemcsak az olvasó közönség , hanem egyúttal az is, a ki, vagy a kik a lapot alapították, a kik a gyermeknek mintegy szülei, a kik annak olvasó közönséget teremtettek, pártfogókat szereztek s annak tétele biztosítása végett minden lehetőt megtettek. Mert minden iránt szabad közönyt tanúsítanunk, csak az iránt nem, a mit egyszer mint üdvöset, szépet és hasznosat felkaroltunk s a minek fentartása végett egykor szellemünk legjobb erejével küzdöttünk. A „Kecskeméti Lapok“ jelen számával tizenegyedik évfolyamát nyitja meg; tiz évi fennállta annak bizonysága, hogy szükség volt reá s képes volt azon igényeknek megfelelni , melyeknek teljesítését olvasói tőle elvárták, mert ha szükség nem volt volna reá, vagy, ha nem felelt volna meg azon feladatnak, melyet meg kellett oldania, egy-két évi zengés után meg fogott volna szűnni. Hogy a közönség e lap fenntartásának szükségességét még most is érzi, az iránt a lapfelügyelő bizottság tagjai meggyőződést szereztek maguknak; más, és épen a legfontosabb kérdés ez után az, ha vagyon alulírott szerkesztősége alatt képes lesz-e egyúttal feladatának is úgy megfelelni, mint eddig? lehet ugyanis valaki különben értelmes és jóravaló ember, de, ha különös szakismeretekkel, e lapoknál kiválóan helyi viszonyok ismeretével nem bír, azokban kellően nem jártas, akkor zöld ágra sohasem fog vergődni, mert mint a gyenge nádszál jobbra balra kénytelen hajlani, ahhoz képest, amint innen vagy onnan fúj erősebb szél. S ez valóban nagy hiba volna! vétek volna ez azok ellen, kik e lapot életképessé tették, s a kik e lap megjelenésének szükségét érzik. De gondoskodva van róla, hogy e baj elkerültessék; gondoskodva van az által, hogy a szerkesztő munkájának könnyítése végett különösen helyi érdekkel biró, s az itteni viszonyok részletes ismeretét feltételező ’ ügyekben értelem és jellem által kiváló egyének által támogattassék, s ezek nagyobbára oly férfiak, a kik részint mint szerkesztők , részint mint munkatársak e lapok közül máig is érdemesültek. Csakis az ő támogatásuk, lelkiismeretes és szorgalmas munkásságuk mellett válik alulírottra nézve lehetségessé e lapot a közönség igényeinek megfelelően összeállíthatni, azt azon felszínen , melyre elődjei emelték, megtartani, velük előbbre tán még mehet, nélkülük okvetetlenül elbukik. Ennek tudatával nemcsak a szerkesztő, hanem a megnevezett főmunkatársak s munkatársak is bíznak, s ennélfogva alulírott elégnek találja biztosítékként az ő neveikre utalni. De hogy e lap Kecskemét életének lehetőleg teljes és kimerítő képét adhassa, alulírott itt egyúttal az olvasó közönséget is felkéri közreműködésre. A ki mi közlésre méltónak tudomására jut, ne restelje a fáradtságot a szerkesztőt, a főmunkatársak vagy munkatársak egyikét erről értesíteni s ekként kétszeresen szépet és jót tenni, adatot szolgáltatni a helyi klinikához s az olvasó közönség újdonság utáni vágyát kielégíteni. Ami a lapok irányát illeti, az a régi marad: vegyestartalmú hetilap, mely elsősorban mindig a városunk s annak intézeteivel s életével való foglalkozást tekinti feladatának, ahol szükséges lesz, ott országos kérdéseket is megvitat, mindig a magyar haza és nemzet érdekei mellett törve lándzsát. Szelleme egészségesen szabadelvű marad , mentsen minden újítási és felforgatási viszketegtől, egyedüli alapelvének a becsületes meggyőződésen nyugvó igazságot ismerve el. Ami ezzel megegyez, azt közli, ami nem, azt nem. Főelve szerkesztősége kebelében épúgy, mint más lapok irányában a tárgyat és módot illetőleg: „fortiter in re, suaviter in modo.“ A munka nem csekély, s ha valaki lelkiismeretesen óhajtja elvégezni, jól számot kell vetnie magával; de hogy lelkiismeretesen fog végeztetni, az iránt kezességet nyújt a tisztelt olvasó közönségnek a főmunkatársak névsora, kiknek ép úgy mint alulírottnak főczélja és vágya. Kecskemét városa olvasó közönsége kezébe vasárnaponként oly lapot szolgáltatni, mely értelmi s érzelmi világát ha nem is egészben, legalább részben kielégiti. Kecskemét, 1878. január hó 3-án. Beliczay Jónás: Hazánk és a nagyvilág. Úgy a magyar, mint az osztrák lapok nagyban foglalkoznak most Andrássy grófnak újév napján a felség részéről történt kitüntetésével, mely szerint az neki az aranygyapjas rendjelt adományozta. Ehhez a magában véve tisztán fejedelmi elismerés és kitüntetés—jóllehet nem csekély jelentő- ségű — tényéhez, különféle combinatiókat fűznek Andrássy politikájának irányára vonatkozólag s monarchiánk keleti politikájában egy új fordulat initiatívájának akarják azt tekinteni, amely politikai felsége beleegyezését és legnagyobb mérvű bizalmát is bírja. A bécsi lapok legtöbbje azon óhajának ad kifejezést, vajha Andrássy igazolná e legfelsőbb bizalmat. A „Deutsche Zeitung“ megjegyzi, hogy eddig Levante és kincsei voltak a mi aranygyapjúnk , iparunk ennél sok gazdagságot hozott; ez az aranygyapjú most nagyon fenyegetve látszik. — mentse meg azt nekünk Andrássy ha még van idő. A „Fremdenblatt“ erősen bizonyítja, hogy nem sokára meggyőződik róla a világ, mikép Andrássy csakugyan megérdemelte, hogy a legfényesebb nevű magyar családok , az Apponyiak , Pálffyak , Eszterházyak sorába helyeztessék. Ugyancsak idevonatkozólag a „Hon“ így ír: „Nehezebb viszonyok közt mint a mostaniak, alig vezette valaha miniszter a Habsburg monarchia külügyeit, mint Andrássy, s midőn a világfontosságú keleti kérdés megoldásának előestélyén az uralkodó legmagasabb rendjével, a mivel csak rendelkezik, tünteti ki Andrássyt, eclatáns bizonyítéka annak, hogy az uralkodó legnagyobb mértékben helyesli a külügyér politikáját s a külügyér a királynak bizalmát a legnagyobb mértékben bírja. Ha valaki , bizonyára a király az, ki ismeri Andrássy politikájának végczélját s ha valaki, úgy bizonyára az uralkodó az, kinek szivén kell viselnie monarchiája biztosságát, jövőjét és jólétét.“ Andrássy kitüntetése mellett a magyar kormányelnök Tisza Kálmán berlini útja felé irányult a lefolyt héten a közfigyelem. Nagyszabású politikai kérdések: a keleti háború és a német vámszerződés ügyének megbeszélésével és ezek fölötti nézetek kicserélésével és kölcsönös megállapodások reményével hozták azt kapcsolatba a lapok, míg a legújabb hírek szerint, midőn már Tisza Kálmán vissza is tért, tisztán magánjellegű látogatásra devalválódik az egész. A magyar miniszterelnök nem tett, nem is fogadott semmiféle hivatalos látogatásokat. Jan. 2-án este tért vissza Tisza Kálmán Berlinből. Az országgyűlési szabadelvű pártnak a fővárosban időző tagjai 3-án délelőtt tisztelegtek nála újév alkalmából gr. Péchy Manó vezetése alatt. Ily esetekben a megtisztelő megemlékezés ténye mellett rendesen politikai horderővel bíró nyilatkozatok is szoktak történni, úgy a párt mint a miniszterelnök részéről, így történt ez alkalommal is. A lapok pártárnyalataik különfélesége szerint különfélekép fogják fel a tett nyilatkozatok horderejét. Az „Ellenőr“ így ír: „Ha Magyarország jobbjai el lesznek határozva egyfelől arra, hogy megvédjék Magyarország alkotmányos szabadságát azok ellenében is, kik a szabadosság útján kívánják azt veszélyeztetni, és másrészről el lesznek határozva szemben a külbonyodalmakkal megvédeni a monarchia és Magyarország érdekeit minden viszonyok közt: biztat a remény, hogy isten segítségével sikerülni fog úgy a monarchiát, mint édes hazánkat minden nagyobb bajtól megóvni.“ Igen sikerülni fog isten segítségével s a magunk erején, ezt mondjuk mi is Tisza Kálmán kormányelnök úr szavaival. A „Közvélemény“ erős ellenzéki szellemben ezeket mondja: „Tisza Kálmán úgy mer beszélni, mintha politikájától nagy és üdvös eredményeket kellene várni Magyarországnak. Pedig az aggodalom és kétkedés keresztül törik magukat azon diplomatiailag sima mondatokon is, melyekből Péchy Manó gróf, a tisztelgő kormánypárt szónoka fűzte össze beszédét. Először történik alkotmányosságunk visszaállítása óta, hogy hasonló tisztelgésnél tér jutott lappangó bizalmatlanságnak is. A „Kelet Népe“: „A kormánypártnak gróf