Kecskeméti Lapok, 1880. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1880-07-04 / 27. szám

Tizenharmadik évfolyam. 27. szám. Július 4. 1880. KECSKEMÉTI LAPOK. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. SS ..... . H Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, i Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési díj: Egész évre 5 irt., félévre 2 frt. 50 kr,, VASÁRNAP. B U 1) AI - N A Gt Y - Ú T C Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 6 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr, ! ^ I • többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár­Az előfizetési pénzek, E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. 1 dójának“ cziinzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. m------------------------- ------------.----------- - !. .*------------------------.________!_________________________a Gazdasági termelésünkről. Bebizonyított tény, bogy azon államok exportálnak gabonát, melyek a legrosszabb termelők; ilyenek Magyarország, a Duna melletti fejedelemségek és Oroszország. Ezek hektáronként átlag alig 7—10 hektoliter gabonát termelnek, mig Francziaország 20—22-őt. A gyenge termeléssel kapcsolat­ban áll a termelés egyoldalúsága, mely a kellően beosztott vetésforgás hiányánál fogva előbb-utóbb a talajnak kimerülésére vezet. A közel múlt évtizedek alatt az expor­táló államok igyekezete főleg a búzaterme­lésére volt irányozva, a mi az akkori vi­szonyok közt némileg indokolt is volt, de most, midőn Amerika évenként ezer meg ezer hold szüzföld feltörése által a vén Euró­pának éléstárává lett, és a magunk kis or­szágában művelés alá vehető friss földet már nem igen találunk: Magyarországnak az eddigi gazdasági irányt meg kell változ­tatni, mert oda lesz kényszerítve az, hogy gazdasági rendszerébe helyesebb arányt be­hozva, a búza mellett a többi elhanyagolt gabnafajokat és kereskedelmi növényeket is művelje, és azon törekedjék, hogy holdan­ként az eddiginél mindenben többet és job­bat termeljen. Az 1873. és 1878-iki világkiállításokon búzánk diadalmasan megállta a versenyt, kitűnő lisztünkkel pedig azóta folytonosan tért hódítunk; de talajunk és éghajlatunk ezen kedvezményét nem szabad túlbecsül­nünk, mert 1873. óta már arról is meg­győződhettünk, hogy hazánknak csak egy kis része termel oly elsőrendű búzát, mely a versenynél legyőzhetlen, de a túlnyomó rész búzája csak másodrendű, melynek ke­lendősége vagy korai piaczra bocsájtásán, vagy átalános európai rósz termésen alap­szik. Mindkét eset oda utal, hogy termelé­sünket helyes vetésforgás és megnemesités által mennyiség és minőségben emeljük, és a versenyt a többi gabnafajokkal és keres­kedelmi növényekkel is megkiséreljük. A rozs mainapság Magyarországnak, úgy mint a többi exportáló államnak is, elhanya­golt terménye, noha jó minőségénél és a búzánál biztosabb piaczánál fogva igen hálás termény lehetne. Francziaországnak szinte a búza a főterménye; Németország rozs termelő államnak nevezhető ugyan, de tetemes belszükséglete miatt versenyétől soha nem tarthatunk. A rizs hazánkban mondhatni teljesen ismeretlen, noha egyes kísérletek igazolták, hogy öntözési rendszer mellett nálunk is igen jövedelmező terménynyé fejlődhetnék. Az árpánál is némi elhanyagolás észlel­hető, nem ugyan mennyiség, mint minőség tekintetében, noha ez azon tavaszi vetemény, mely gabonáink közt holdanként állandóan és absolute a legnagyobb termést adja. E czikk külföldön folytonosan nagy szerepet játszik, és miután a sörfogyasztás és disz­nóhizlalás növekedésével kereslete is emel­kedni fog, valószínű, hogy hazai termelőink is mindinkább nagyobb figyelemben fogják részesíteni. Óhajtandó azonban, hogy kö­vessük a francziák példáját, kiknél a faj- válogatás és nemesítés kitűnő eredményeket mutat fel. A burgonyának mivelésében úgy terje­delem , mint a mennyiség tekintetében nem állunk hátrább a külföldnél, és miután a meghonosult mivelés nálunk már állandó jeles fajokat teremtett, nincs semmi szükség arra, hogy külföldi fajok után kapkod­junk; elegendő, ha a meglevőket nemesí­teni fogjuk. A tarlórépának mivelése , bár rendkívül hálás, hazánkban igen kevés figyelemben részesül; jó fajokkal nem rendelkezünk, külföldi fajok meghonosítására pedig még nem igen gondoltunk. Való ugyan, hogy az eső-szegény alföldnek a tarlórépa neve­lésénél igen sok nehézséggel kell küzdenie, de számos vidéke van ez országnak, hol az pompásan virulna. Még szomorúbbak a viszonyok a czu- korrépa termelésénél. Czukorgyáraink, addig mig a Lajtán túliak szemlátomást gyara­podnak, évről-évre hanyatlanak, és midőn az okot keressük, azt Vagy az adóviszo­nyokban, vagy a forgó tőke drágaságában, vagy pedig a magyar répának csekély czu- kortartalmában véljük feltalálni. Azonban az adóviszonyok a Lajtán túli gyárakra nézve a mieinkkel azonosok lévén, nem gátolhatják a fejlődést; néhány régi és kellő tőkével dolgozó gyárunk új tőkét már nem igényelvén, a hanyatlás okának másban kell rejlenie. Hogy a magyar czukorrépa csekélyebb czukortartalommal bir, mint az osztrák, bebizonyított ténynek vehetjük, akár a talaj- és égalji viszonyokban, akár a mivelési rendszerben legyen is az ott; de kétségtelen, hogy Francziaország az újabbi időben répájának czukortartalmát megvá­lasztás és nemesítés által 9%-ről 16°/0-re tudta felemelni, és igy e példát, miután a természeti tényezők körülbelöl egyformák, mi is utánozhatjuk. A különféle rostos növények közűi egyedül a len és kender az, mit előnynyel termelhetünk. Éghajlatunk és talajunk ki­válóan alkalmas e becses növények művelé­sére, és mégis oly korlátolt annak a ter­melése és czélszertítlen a kezelése, hogy a párisi kiállításon nem az olaszok, — mi természetes is, de még az oroszok is meg­vertek bennünket, — kormányunk évek óta kiváló gondot fordít e két termény fejlesz­tésére ; Rigából magokat hozatott, a ken­der kikészítésének külföldi rendszereit meg­honosítani iparkodott, mintaáztatókat léte­sített stb., de mind hiába, törekvése hajó­törést szenvedett népünknek indolentiáján. Minthogy a kender aratása összeesik a ga­bonaaratás után következő munkahalmazzal: népünknek nem tud arra ereje és ideje jutni, hogy az általa hitványabbnak tartott növénynek növelésével és feldolgozásával is foglalkozzék. E bajhoz járult még az üzérek lelketlen eljárása is, mi miatt ken­der és lentermelésünk a külföld előtt telje- sen hitelvesztetté vált. Kereskedelmi növényeink legfontosabb czikkével, a dohánynyal szinte nem boldo­gulunk sem bel-, sem külföldön. A mono­pólium szorosan véve, nem bir ugyan a termelés milyenségére közvetlen befolyással, de hatása mégis rendkivül kártékony, mert megszorítja a termelésnek szánt területet, leköti a vételárakat s ezzel közvetve a do­hány minőségét és a nehézkes eljárás által lenyűgözi a termelők szabad mozgását. Minthogy a monopólium jövedelmét mai helyzetünkben máshonnan pótolni nem le­het, s igy eltörlésére lehetlen gondolni is, a kormány azon iparkodott, hogy a ter­mesztés kedvezményében minél többen ré­szesüljenek, és hogy a magán tevékenység­nek is tért adjon , a külföldre szóló dohány­kivitelt néhány szabadalmazott kereskedőre bizta: de egyik eljárásában sem volt sze­rencsés. Ugyanis a kivitelre szóló termesz­tés is annyira korlátolt, és a magán keres­kedők üzlete annyiféle megszorításnak és ellenőrzésnek van alávetve, hogy mint vol- taképen csak másodrendű monopólium, az egészséges kereskedés szabad fejlődését nem élvezheti; a termelésnél pedig átalában az extensiv gazdálkodás rendes tünete, az anyag elsilányulása következett be. Ennek oka nemcsak abban fekszik, hogy népünk nagy területen és sokat akar termelni, ha­nem a beváltási árak is okolhatók, melyek­nél a fajbeli minőségre nincs elég tekintet, nemesebb czikk előállítására hiányzik az ösztönzés, és a termelő mintegy elkényez­tetik az által, hogy a közönséges de súlyos dohányért tetemes beváltási összeget kap. Ennek folytán régi jó dohányfajaink úgy­szólván kivesztek; a hajdan hires debrői, csetneki, verpeléti stb. ma közönséges vir­giniai levéllé változott, mely legsúlyosabb lévén, legjobban fizet még akkor is, ha leveleinek legnagyobb része a hitvány ke­zelés miatt nem is első osztályú, nem Aus- stick, és még kevésbé szivartakaró. Amerika éghajlatánál fogva eredeti hazája lévén a dohánynak, vele nem versenyezhetünk, és az egész világot ő látja el finom dohány­nyal ; de hogy a töröknek csúfolt oláh és az ímelygős pfalzi dohány is megverje a miénket, azt egyedül önmagunknak tulaj­doníthatjuk. Hiába alapit a kormány minta- dohánytelepeket, és hiába osztogat a ter­melőknek dohánymagot, ha népünknek in- dolentiája nem változik, és a monopólium rendszere akként át nem alakittatik, hogy a termelőket finomabb dohány előállítására kényszerítse! Mióta a haladott vegyészet a kátrány felhasználásával gyönyörű anilin színeket képes előállítani, a festőnövények egyre veszitenek ugyan fontosságukból, mindamel­lett az indigo készítésére használt Isatis tinctoria művelése Francziaországban igen szép haszonnal jár, és ha nem versenyez is a bengáliai indigóval, de festanyag tartalma évről-évre emelkedik, sőt belőle már indigo-

Next

/
Thumbnails
Contents