Kecskeméti Lapok, 1882. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1882-01-01 / 1. szám

2 A „Nőegylet“ karácsonyfája. Az emberbaráti szeretetnek kedves és megható ünnepélye folyt le decz. 24-én d. u. , kerületi népiskola várótermében. Ugyanisly díszes karácsonyfát állított itt föl a vácsi „Nőegylet“ a szegény népiskolai tanulók részére, mely igazán méltó volt azon derék és művelt hölgyek ízléséhez, kik fáradságot és áldozatot nem kimélve, igyekeztek a szegény gyermekeknek örömet okozni, s egyszersmind a népnevelés ügyét nemes jótékonysággal előmozdítani. A fényárban úszó karácsonyfa a gyermeki szivnek annyira ködterhelni nem látta jónak és ezen terhet jobb viszonyok reményében és azon hitben, hogy az idők jobbra fordultával ennek pótlására nagyobb terhet is könnyebben viselhetünk, a jövő évekre kívánja fennhagyni, így tehát a piacbérletből 1882. évre előállott 13.500 forint jövedelemcsökkenésből 1882-re csak 4500 frt vétetett fel a költségelőirányzatba, 9000 frt pedig kölcsönnel fedeztetni határoztatok olyképen, hogy ezen összegnek fele az 1883. évi, más fele pedig az 1884. évi költségelőirányzatba felveendő lesz. Ezen kívül még a polgári leányiskola 6197 frt költsége , szemben azon kilátással, hogy az állam ezen iskolát átfogja venni, függő hiányul hagyatott. Midőn ezen sorokat írjuk, még ezen iskolának sorsa eldöntve nincs, de reméljük, hogy a miniszter úr méltányolni fogja Kecskemétnek a tanügy terén kifejtett, erejét túlhaladó, nemes áldozatkészségét és nemcsak ezen 6197 frtot, hanem később még jogos és törvényes igényeinkhez képest többet is át fog vállalni az államkincstár terhére. Ekkor aztán kivált ha sikerül a város birtokait még jobban jövedelmeztetni és a budapesti házat jó áron eladni, bizton remélhetjük, hogy a háziadó beszüntethető lesz, de bizony ahhoz több önzetlenség és a közérdeknek jobban szem előtt tartása szükségeltetik , mint amit a legutóbbi közgyűlésen tapasztaltunk, midőn az érdekelt felek, kiknek véleményünk szerint szavazni sem kellene , 150 hold semmit sem jövedelmező földbirtoknak eladását és igy jövedelmezővé tételét majdnem megakadályozták. — És ezt tették akkor, midőn a legelő jószágállománya a hajdaninak talán negyedére leolvadt. Mindezek után újévi üdvözletül azon biztatást adhatjuk, hogy csüggedésre nincs okunk, tevésre szép terünk van, s ha a csüggedetlen tenni kész akarat, buzgósággal tenni kiván, bizonynyal jobb eredményt érünk el, mint a mit reményleni merünk, s bizton elmondhatjuk, hogy mi ránk még a költő szava — múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény — nem alkalmazható. 6. TÁRCZA A miről az egész városbeszél. Láttam templomot torony nélkül, harangot, a melyen kívül volt az ütő; láttam hallgatag asszonyt és hű férfit, de olyan várost, a melyben ne akadjon folytonosan beszédtárgy, mivel az egész társaság foglalkozik — olyant nem láttam. Most egy pikáns történet, majd egy feltűnő öltönydarab, egy érdekes fiatal ember, egyszóval mindig van miről beszélni úgy a nagy Párisban, mint a kis Piripócson. Ebben a mi kedves városunkban sem lehet máskép. Egyik tárgyat megvitatnak inde és unde, felmagasztalnak az égig, lerántanak a sárig és a másikra kerül a sor. A híres „gallér-por“ által felzavart kedélyek újra a régi mederbe tértek vissza, a borús homlokok redői szépen elsimultak, a villogó szemek újra nyájasan mosolyognak. Tehát új beszédtárgyról kell gondoskodni ! Ki lenne méltóbb tárgya a szónak, mint a várva várt Carneval herczeg, ki nálunk 7-én tartja ünnepélyes bevonulását. Tehát január 7-től kezdve Farsangol a világ! kinek nincs: Feleséget keresni jó. Mellőle szökik, kinek van .... Oh boldog farsangi idő! mint a kedélyes Tompa mondja. Hölgyeink azonban valami újat gondoltak ki. Megunták már az egyszerű hódítást, fényes diadalt akarnak, és végre meg akarják törni a jégpánczélt, melylyel úgy látszik, háromszorosan van körülövezve ifjaink szive. Ez volt tehát a czél — és Evőé, ezen istennők Cselt használnak és miként, Evőé, ezen istennők , Csalják tőrbe a legényt, így született meg a jelmezbál eszméje! Hölgyeink nemcsak fényleni, hanem tündökölni is akarnak. Jaj azoknak, akiket már a fény is elvakított! Jelmezbál! Hozzá még első jelmezbál! Mennyit lehet erről beszélni, os miért nincs kezemben Börne vagy Saphir tolla, hogy le tudnám írni a sok fejtörést, a sok töprengést, haragot, aggódást, amit a jelmezbál előidézett ?! Az egész hölgyvilág egyetlen beszédtárgya a jelmezbál. Eufrozina nagyság erősen ragaszkodik ahhoz, hogy valami hitreges jelmezben jelen meg. De melyikben? Junónak kicsiny, Ámornak nagy, Hébének komoly, Minervának vidám; Aphroditének kövér, Venusnak sovány! Valamelyik angol király országot ígért egy lóért, Eufrozina nagysám egy csókot ad egy eszméért! Brigitta nagysám minden imádójának megígérte, hogy vele párosan öltözködik. Ha az imádó Rómeó lesz, ő Julia; ha Göndör Sándor lesz, ő Finum Rózsi leend. De hajh, meg van írva: Az asszony ingatag Álnok és csalfa lény, Megbánja holnap azt, Amit ma megígér ... Ő nagysága is felülteti minden imádóját! De ki birná leírni mindenik hölgy gondját, baját? Eveline czigány menyecske lesz, de már egy hét óta nem engedi enni sem a gondolat, vájjon nem tenné-e originálisabbá egy kurtaszárú kis cseréppipa. Pollixena kisasszonynak egy hét óta álmatlan éjei vannak. Pesten rendelte meg jelmezét s azon aggódik, hogy hátha csak 8-ára érkezik meg a jelmez? Egyszóval töprenkedés, fejtörés, boszankodás az egész hölgyvilágban, amiket semmi más nem képes megszüntetni, csak január hetedikének elérkezése. Akkor majd elenyészik minden gond, eltűnik minden harag és kárpótlásul a kiállott szenvedésekért, mulatunk kivilágos kivirradtig. Úgy legyen! Camedrio. KECSKEMÉTI LAPOK ves aranyozott diós-, almái- s egyéb csecsei becséivel egyrészről, a fölhalmozott s kiosztandó ruhaneműek másrészről fényesen igazolták, hogy a „Nőegylet“ a szív és léleknek e szeretet által való nemesítését s a testi sanyarúságoknak enyhítését egyformán szép föladatának tekinti. Megjelentek az ünnepélyen a „Nőegylet“ részéről: Kovács Teréz bizottsági elnöknő, Szeless Józsefné, Zombory Lászlóné, Kiss Györgyné, Krizsán Józsefné, Szabó Lászlóné, Hornyik Józsefné, Csolnoky Ferenczné, Kovács Juliska stb., a közs. iskolaszék küldöttsége s a tanítótestület számos tagja. A karácsonyfa gyertyáinak meggyújtása után bevezettetvén a terembe a kijelölt szegény iskolásgyermekek (25 fiú, 25 leány), Pásthy Károly népiskolai igazgató intézett hozzájuk rövid magyarázó beszédet a karácsonyünnep jelentőségéről, s buzdította őket jóviseletre, szorgalomra s jótevőik iránt hálára; megköszönte egyúttal a szegény tanulók s az iskolaügy nevében is a „Nőegylet“-nek ezen nemes jótékonyságát. Ezután Kovács Teréz bizottsági elnöknő s a jelenlevő nőegyleti tagok kiosztották a ruhanemüeket s a karácsonyfa díszeit a gyermekek között. Isten áldja meg érte a városi „Nőegylet“-et s annak működését ! Lehetetlen ez alkalomból a jótékonyság alkalmazásának módjáról egyet mást el nem mondanunk. Tudomásunk szerint a helybeli pénzintézetek adományaiból több mint 200 frt., a városi „Nőegylet“ most leírt karácsonyfája alkalmával az ő pénztárából több mint 100 frt., a polgármesteri hivatalnál begyűlt összegekből szintén körülbelül 100 frt., összesen tehát 400 frt. körül fordíttatott szegény népiskolai tanulók ruházatára. Tekintélyes összeg, melylyel azokon, kik igazán rá vannak szorulva, bizonyára lehet is segíteni. De épen ezért a segélyezésben rendkívüli óvatosság és gondos körültekintés szükséges, hogy amennyi erkölcsi hasznot egyfelől teremt az emberbaráti jótékonyság, ugyanannyi erkölcsi kárt meg ne okozzon másfelől. Kecskemét város lakosságának azon része, mely épen dologtalanságánál és egyéb erkölcsi bűneinél fogva nyomorult, a szegény tanulóknak ruházattal és könyvekkel való segélyezéséből máris arra a következtetésre jutott, hogy ha neki kötelessége gyermekét iskolába járatni, a társadalomnak meg kötelessége a gyermeket ruhával és könyvvel ellátni. A munkás társadalom tehát fáradjon és áldozzon azért, hogy a dologtalanokat a gyermekeik iránt való kötelességeik teljesítése alól fölmentse, s hogy a mit az ily munkakerülő netalán keres, nyugodtan elrhassa. Ez veszedelmes nézet, melynek terjedését minden áron meg kell gátolni; ez okkól csak azon szegény emberek gyermekeit kell és szabad segélyezni, kik szívesen dolgoznak ugyan, de részint a gazdasági és kereseti viszonyok rosszasága, részint a család nagyságánál fogva nem képesek családi kötelezettségeiknek eleget tenni. Eddig az ily segélyezésnél az volt a szokás, hogy a tanítók a népiskolai igazgató útján előterjesztették azon tanulók neveit, akik mint szegények jelentkeztek s segélyt kértek. Természetes, hogy a tanító nem ismerheti összes tanítványainak családi és anyagi viszonyait. Nézetünk szerint jövőben úgy kellene eljárni, hogy a polgármesteri hivatal minden tizedből kérne föl 2—3 olyan becsületes polgárt, kik az egész tized lakosságát ismerik, s a beterjesztett névsorokat ezek vizsgálnák át, s csak azokat ajánlanák segélyezésre, kik arra valóban érdemesek is és rá is szorulnak. Kívánatos volna még az is, hogy a testületek és egyesek ily célú nemes adományai együttesen , egy összegben már október elején fordíttassanak ruházattal való segélyezésre. Azt hisszük, ez az ügy méltó a gondolkozásra, mert ha egyszer az emberbaráti szeretet és áldozatkészség megvan, arról is szép kötelesség gondoskodni, hogy az eredmények nemesek és valóban a társadalom javára valók legyenek. Színház. Vasárnap, m. hó 25-én előadatott „Egy magyar plébános“ Lukácsynak egy minden lélektani fejleményt és drámai egyöntetűséget nélkülöző gyártmánya, melynek legcsekélyebb hatását is színészeink hanyag, erőltetett játéka tönkretett. Sokszor volt már alkalmunk e helyen megemlékezni közönségünk részvétlenségéről, melylyel a sok anyagi gonddal küzdő színtársulatok iránt viseltetik, de nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy ezen indolenciának leküzdésére elsősorban is maga a művésztársaság tehet legtöbbet. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy különösen mióta színészeink kétfelé oszlottak, hogy egy időben nálunk is, Czegléden is működjenek, a helybeli színházban alig akadt egy-egy közönséges jó előadás. Azért minthogy a különben jól szervezett és egyes kitűnőségekkel is rendelkező társaság iránt folyton jó indulattal viseltetünk, figyelmeztetjük az igazgató urat, hogy az előadások menetére és általában a repertoire összeállítására több gondot fordítson, ha azt nem akarja, hogy a nélkül is tartózkodó közönségünket magától teljesen elidegenítse. Hétfőn, december 26-án „Marcsa az ezred leánya“ adatott igen szép közönség előtt. Az előadásról kevés jót mondhatunk. Demény Viktória ugyan eléggé iparkodott játékával, énekével megnyerni a közönség jóindulatát, de mit ér, ha Skultéti atyus az ő fáradozásait kárba vesztette, Bokodi úr Fülöpje kissé túlzott volt, s e miatt csak a karzatnak tetszett, holott lehetne azt kissé természetesebb színben is előállítani. Szerdán „A hol unatkoznak“ franczia színművet ismételték szép közönség előtt. Bágyoni, Bokody és Maár Júlia, kik mostanában alig vannak idehaza, emelték az előadás értékét. Elvárjuk az igazgató úrtól, hogy társulatának legjobb erőit ne foglalkoztassa másutt, külömben könnyen megeshetik, hogy két szék között a földre esik. Csütörtökön, deczember 29-én Demény Viktória jutalmára Győry Vilmos „Nótás Katá“-ja adatott olyan rosszul, amint csak lehet egy népszínművet rosszul adni. — Jutalmazott játéka és csinos dalai, Juhász szép éneke nyújtott ugyan sok élvezetet, de az átalában gyenge és döczögős előadás részbe Az incognito (Novelette) Írta: Castelli F. Egy herczeg — nevezzük Alidornak, a kinek atyját kellett követni az uralkodásban, utazásra kell Európát összejárni, amivel általában ki szokták egészíteni a trónörökösök politikai nevelését. Szerencsétlenségére azonban úgy utazott, hogy minden udvarnál ünnepélyes fogadtatással várták s az embereket s a viszonyokat úgy látta, a mint azokat neki mutatni akarták, nem pedig, hogy tanulhatott volna azokból. Udvarmestere Marcus Aski, egyike volt azon udvaron azoknak, kiknek elvük, hogy gyorsabban jut előbbre az ember térden csúszva s gondosan ellátta mindazzal a herczeget, a mi hiúságának hízeleghetett. A herczeg helyet változtatott ugyan, de a hazugság és hizelgés légkörét magával vitte s csupán az volt a szerencséje, hogy a természettől nyílt szívvel s őszinte vágygyal az igazság iránt volt felruházva. Csak alkalomra volt szükség, hogy szétoszoljon a fátyol, melyet udvaronczai szőttek szelleme köré. Azon tudósítás, hogy atyja meghalt s neki hazájába kell visszatérni, Görögországban találta, zarándokolásának utolsó állomásán s azonnal sietett haza. Hátrahagyva cselédségét, csak udvarmesterével utazott incognito. A Pruth partján egy kis fogadóba beszálltak s Marcus jelente urának, hogy mily eszközök állnak rendelkezésükre útjuk tovább folytatására. Az utolsó postahajó már megérkezésük előtt elment , más hajó nincs, tehát nem marad egyéb, mint a rendes gőzhajóval elutazni, mely naponként közlekedik. — Jól van! — szólt a herczeg — tehát menjünk a rendes gőzhajóval, mert egy perczet sem akarok elszalasztani, végre is a viziutazás igen kellemes. — Fenséged szokott éles elméjével azonnal felfogja a viziút előnyeit — mondá Marcus , ki urának minden szavát s mozdulatát alázatos mosolylyal kisért, — azonban engedje meg fenséged, hogy közöljem a kellemetlenségeit is. A hajónak csak egyetlen cafut-je van s fenséged magas személyének a tömeg közé kell vegyülni. — S baj ez? Ön mindig megfeledkezik incognitónkról. Hisz ön elárulja kilétem az egész világnak, mivel nem vagyok képes rábírni, hogy ne fenségnek, hanem egyszerűen Alidornak nevezzen. — Bocsánatot kérek s ha megengedtetik , hogy magam védelmezhessem, úgy azt vagyok bátor mondani, hogy a hiba nem bennem rejlik. Fenséged alakja, tekintélyes külsejes mozdulatai nem engedik meg, hogy magas rangját elfeledjük és valóban magam is félek, hogy fenségedet előkelő tulajdonairól az egész világ felismeri. És az imént áradozott hangos dicséretben a fogadós is fenséged nemes vonásai és fenséges mozdulatai felett. — A fogadós bizonyára észrevette, hogy ön hallja — szólt a herczeg nevetve — s a dicséret árát majd számlánkba fogja vezetni. — Ah, semmi sem kerüli ki fenséged éles elméjét! Fenséged a szivek belsejéből 1. sz. nyomásait el nem enyésztethették. Közönség középszámban jelent meg s jutalmazott nőt két csinos bokrétával tisztelte meg s nemcsak megjelenésekor, de az egész előadás alatt zajos tapsokkal tüntette ki. OO IRODALOM. — Pulszky Ferencznek a nemzeti színház drámabiráló bizottsága által elutasított darabja a „Felsülés“ megjelent az Athenaeum kiadásában. A vén csatalónak — mint magát Pulszky nevezi — aligha volt előnyére, hogy a Pegazussal egy hámba keveredett és kénytelen darabja czímének ominózus értelmét most kritika gyanánt elfogadni. Aki azonban a szellemes essay — és mémoire iró ezen egészen új költői kísérlete iránt érdeklődik, annak ajánljuk azt mint politikai röpiratot, mely a „Kabarék“-párt üdvözitése mellett tör lándzsát. Ára 70 kr., kapható Scheiber Józsefnél és a többi könyvkereskedésekben. — A „Magyar pénzügy“ cz. hetilap ez évi utolsó számát vettük. Gazdag tartalommal, szakavatott körültekintéssel és hazafias szellemmel tárgyalja az hazánk financziális ügyeit és lelkesen felkarolja a vidéki takarékpénztárak, pénzintézetek és iparvállalatok érdekeit. Szerkesztője Kormos Alfréd, kiadói hivatal Budapesten, nagydiófa-utcza 3. sz. Ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt., a kereskedők lapja és az általános sorsolási értesítő mellékletekkel együtt. Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. — Kaptuk a „Szombati újság“ czimű zsidó vallási, községi, társadalmi és közművelődési hetilap 1. számát és felhívjuk rá a közönség érdekelt részének figyelmét, annyival inkább, mivel ez tudtunkkal az első zsidó vallási újság, mely a sok hasonló irányú és meglehetősen elterjedt német lapoktól magyar nyelve és szelleme által előnyösen külömbözik. Ára egész évre 6 forint. ÚJDONSÁGOK. — Tisztelt olvasóinknak e helyen , mely apró közleményeket fog hozni a helyi társadalom köréből, boldog új évet kívánunk. Óhajtjuk, hogy ez éven át újdonsági rovatunk minél szegényebb legyen balesetek, szerencsétlenségek és szomorú hírek hozatalában. A nőegylet által jövő évi január 7-én a kaszinó termeiben rendezendő jelmezbál iránt társas köreinkben sokkal nagyobb érdeklődés mutatkozik , mint eleinte a kezdeményezéssel járó nehézségeket és előítéleteket tekintve hinni és remélni lehetett. Különösen örvendetes hír gyanánt jegyezzük fel, hogy a jelmezben megjelenendő hölgyek és urak száma egyre szaporodik, s a kezdetben tapasztalt idegenkedést élénk érdeklődés és megbeszélés váltotta fel. És mi őszintén örvendünk a haladás e kétségtelen jelén, mert míg nemcsak nagyobb, hanem jóval kisebb városokban is rendeztetnek koronként ily jelmez-estélyek, addig nálunk az egész csaknem ismeretlen, sőt némelyeknél elég hibásan még előítéleteket is szült. A nőegylet helyesen cselekedett s a kezdeményezésért elismerés illeti, de hogy fáradozásait siker koronázza, az a közönségtől függ. Részünkről őszintén kívánjuk a szerencsét s megérdemlett jutalmat. Egyszersmind illetékes forrásból vett értesülés alapján netáni félreértések kikerülése végett megjegyezzük, hogy a nőegylet rendező bizottsága, bár óhajtja, hogy a n. é. közönség minél nagyobb számmal jelmezben jelenjék meg, de a jelmez nélküli báli öltözékben megjelenőket is nemcsak szi-