Kecskeméti Lapok, 1888. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1888-01-01 / 1. szám

z vényes tag. Az alapító tagok egyszers mindenkorra 10 irtot, a részvényesek pedig évenkint 1 irtot tartoznak az egylet pénztárába fizetni. Mint halljuk, a rabsegélyző-egylet — miután életképességét a társadalom előtt bebizonyította — legközelebb tagok gyűjtése végett aláírási íveket fog kibocsájtani, mégpedig nemcsak helyben, hanem vidéken is, mivel hatásköre a helybeli kir. törvényszék egész területére kiterjed . NI.-Kőrös, Czegléd, Félegyháza, Kun Sz.Miklós városok, sőt Budapest főváros is képviselve vannak tagjai sorában. Sorakozzunk minél tömegesebben ezen nemes törekvésű kultúregyesület zászlója alá! SZÍNHÁZ. Vasárnap, decz. 25-én „Legújabb kitűnő történelmi látványos szkrímű a Rákóczyféle szabadságharca idejéből. Uj jelmezekkel , díszletekkel és görögtűzfénynyel világított képletekkel. Itt először adatott „A lőcsei fehér asszony“. Jókai Mór hasonczímű regénye után színpadra alkalmazta Báthory Mihály. A színház minden része a szó szoros értelmében zsúfolásig telt meg és igy a lőcsei fehér asszony meghozta az igazgatóknak a teljes anyagi sikert, pedig nem hisszük, hogy színpadunkon valaha oly cselekmény nélküli, csupa monológokból álló darabot adtak volna. Jókai e regényének dramatizálása Báthorynak alaposan nem sikerült és csak csodálkozásunknak kell kifejezést adni, hogy az ilyen kísérletezések ellen a koszorús regényíró fel nem emeli tiltakozó szavát. Maga az előadás is igen vontatott volt; már rossz hatást szült az is, hogy Kálnay Izabella „hirtelen“ roszszulléte miatt nem lépett fel és így ennek szerepét Szebeni Sarolta játszotta el úgy, ahogy az ilyen váratlanul kiosztott szerepeket játszani szokták. A színészek különben vetekedtek egymással a szerepnemtudásban. Az előadásnak ma 12 órakor lett vége, mer minden egyes kép közt legalább egynegyed órai szünetet tartottak, melyeket Balog Bandi zenekara igyekezett némileg rövidíteni. Hétfőn, decz. 26-án „A magyar színműirodalom legjelesebb és utolérhetetlen bohózata, mely több mint félszázad óta minden hazai színpadoknak (!) legkedveltebb műsordarabja“, íme ily minden nagy dob ütését és trombita harsogását fölülmúló reklámmal volt hirdetve a Peleskei Nótárius előadása. Tehát oly városban , ahol egy csomó jól berendezett községi, polgári iskolán kívül három középiskola, egy jogakadémia terjeszti a kultúrát és oltja a fiatalságba a magyar irodalom szeretetét, ily módon vélnek közönséget vonzani a színházba. Nagy csalódás! Figyelembe kellene venni, hogy ilyesmi legalább is sértő bármely elmaradt közönségre nézve is, és a kecskeméti publikum valóban legkevésbbé szorult arra, hogy ilynemű oktatásban , felvilágosításban részesüljön. Jobb volna, az igazgató uraknak keveset ígérni és minél többet adni, vagy legalább arra törekedni, hogy a darabok jellege csorbát ne szenvedjen s a bennek rejlő nevezetes jellemvonások minél inkább érvényre jussanak. Hanem mit tapasztaltunk? Azt, hogy a Peleskei Nótáriust ezúttal teljesen kivetkőztették eredeti jellegéből. A mindenre vállalkozó, tüzes, megviselhetetlen kedélyű, magyar humorú Nagy-Zajtai Zajtai István helyett : láttunk egy világfájdalmas, kimerült, uriasan kimért, sőt blazirt modern egyént, ki mindent egykedvűen fogad. Egykedvűsége annyira ment, hogy hiában kerestünk benne , akár legcsekélyebb indulatkitörést is. Pedig meg vagyunk győződve, hogy Aradi teljesen rátermett e szerepre és miként helyes állázása igazolta, némi fáradsággal tökéletes nótáriust állíthatott volna elő. A hortobágyi pusztai jelenet is színtelen volt: elsiették, s elhamarkodták. A vasas németek jelenete (kár, hogy nem láttunk igazi jelmezeket) mulattató volt s teljesen megfelelt volna, ha az ábrázolók az operettszerű fogások helyett megőrzik a kellő mértéket. A tanulság tehát az, hogy ha a társaság akar, úgy tud is, amiről számtalanszor győződhettünk meg, hanem uralkodjék nagyobb buzgalom , több ügyszeretet és igazi törekvés. Deczember 29-én „Gasparone“, Milöckering operetteje. A színlapon , mely ez előadásra vonatkozott, új bérletet hirdettek , egyszersmind egy csomó új és régi darab színrehozatalát helyezték kilátásba. Örvendünk a szerencsének, valamint annak is, hogy a társaság az egész téli évadot itt szándékszik tölteni. Még jobban örvendünk annak az ígéretnek , mely szerint a társulat egy-két elsőrangú taggal fog megerősödni, gyarapodni. A sok ígéret közepett a lehető legfontosabb azonban, mely a legalaposabb emeltyűje volna a hangsúlyozott reformoknak , elmaradt legnagyobb fájdalmunkra. Éreztük ezt ép Gasparone előadása alatt, mely a társaság erejét igazolva, oly közreműködőkkel mint L. Perczel Mari, Berzsenyi , Lórándi, Komlóssy, Szamossi, Lánczi, Mátrai, Szatmári igen összevágóan folyt le és kényesebb igényeket is kielégített volna, ha az éneket annyira támogató, az egyesek gyöngéit annyira fedezni tudó, a szép hangot árnyaló, s az egésznek életet adó zenekar nem hiányzik. Reméljük, hogy a zongorának nevezett száraz bútordarab helyét s az egész tért mihamarább hivatott zenészek fogják elfoglalni. E nélkül nincs üdvösség vagy az ének a dalos madár torkából — rendszertelenül, szabálytalanul, de az érző szív közvetlenségével és melegével ... Hanem hát azok, — a kik szívesek vol- t tak engemet megtisztelő bizalmukra méltatva, ehhez az asztalhoz vezényelni —, elvégre is , most már itt vannak velem szemben és habár nem kérlem is, hogy türelmes elnézésükben fognak részesíteni, mégsem bátorkodnám részletesebben fejtegetni ezt a tárgyat , mert nem akarnám azt mondatni magamról, hogy olyan önző vagyok, mint a pók és azzal a magam szőtte-fonta hálóval törekedtem foglyomul ejteni a figyelmüket, amelynek kezdő szála a saját énemből, a saját szívemből indult ki. Azután meg mindannak, — amit ebből a hangból mondhatnék —, a legnagyobb része olyan gondolatokat tartalmazna, a melyek tisztán az eszményiségnek sokak előtt kétes értékű tárgyai. Fölöttük épen azért e díszes körben is gúnyos mosolyra rándulhat nem egy alak. — Hiszen az eszményiség körülbelül olyan szerepet játszik már a mai korban , aminőt, — hogy egy bohó és groteszk hasonlattal éljek —, a szűz dohány. A befogadására és ápolgatására kínálkoznék ugyan elegendő talaj, de a termelés mindeniknél meg van már szoritva. — Az utóbb említett czikknél az állam pénzügyi szempontjai vonjnak korlátokat; az előbbi fogalomnál pedig az élet, e vén financier — a maga rideg és szigorú valóságában. A korlátokkal utóvégre is meg lehet békülni. Az eszményiség se csapongjon minduntalan a hold és a csillagok körül, hanem történjék szárnyalása itt, a földnek éltető légkörében. A tevékenységre valódi erőt innen menthet az emberi szellem minden nyilvánulásában, mint az a regék Anteusa. Ámde ezt a szárnyas eszmét, az idealismust nem szabad elriasztani végkép az emberi láthatár köréből. — Hadd lebegjen az csak itt a fejeink fölött, mert az idealismus végre is repülni tud és bárha olykor, — ahogyan a levegőt szántó fecske, midőn a talaj színe fölött villámgyorsan elsuhan — , érinti is szárnyainak hegyével a földet, sőt amint az imént mondottam, szükségképen kell is érintenie: a sárba, a mocsokba és a szemétbe mégsem ül meg soha. Ma pedig, — úgy látszik —, épen ott szeret járni a világ. Nem ugyan föltétlenül és nem mindenütt, — de az eszmék és divatok hazájában nagy csoportot képeznek azok, akik valami mosóné vagy szemétdombon kimúlt félvilági leány viselt alsó ruháját libegtetik zászló gyanánt és egyedüli jelszavuk, amely fölött lelkesedni képesek, az anyagiság. — Az irodalom lerúgta a könynyű szandált: bagaria csizmákban vagy épen mezítláb jár, hogy minden feszély nélkül gázolhassa a sarat; a szemétdomb a legkeresettebb termelő helye , ahonnan a buján kinőtt virágokat szerte dobálja a világba. — A színpadokról a „Francillonok* beszélik el a hitvesi hűség útján való tántorgásaikat és fejezik be csiklandós meséjüket olyan formán , hogy azt a megoldást legfölebb csak a férj hiszi el. Sőt Boileaunak, a franczia parnassus e híres törvényhozójának ezen szabályát , hogy „— Mindent el lehet mondani, ha a szavak szemérmessége kellemessé teszi az illetlenségnek képét —* követendőnek találta még az a párisi kapus is, a ki a szállodában tartózkodó nagybácsihoz betért leánykát oda menőben igy üdvözölte: „Bon jour Mademoisselle*; —távozáskor pedig igy: „Bon jour Madame!“ . . . Ez az irány mind szélesebb körben hódít tért az életben is A merev anyagiság, — amelylyel rendszerint együtt jár a rideg és orczátlan czinizmus is —, fegyverkezőkké teszi egymás irányában az embereket. A létért való küzdelem hova tovább, mind óriásabb mérveket ölt és annak gyakorta szennyes hullámait mindennap látjuk egy-egy olyan egyéniség feje fölött összecsapódni, aki erre a sorsra valóban nem lett volna méltó és egyéb körülmények között mindenesetre el is kerülte volna azt. A viadal hevélyében az se kerül-tetik el, hogy ember eltiporja embertársát és annak szája elé vitt falatját ragadja el, vagy testén keresztül lép olyan polezra, amelyről épen az imént segített lezuhintani azt a másikat. És eme küzdelemben, — a külföldön legalább, ha nálunk még nem is —, a nőt i már szintén ott látjuk forgolódni; csak hogy nem a férfi oldalán , — amint természetes és érthető volna —, hanem olyan körülmé ínyek között, amelyek a harcznak egészen sajátságos színezetet kölcsönöznek, — a férfival szemben. Viszás látomány! Maga Darvin, — a midőn hatalmas elméletét a „létért való küzdelem felől vi- i i Igá bocsátották: bizonyára egy pillanat sem gondolhatott arra, hogy ezt a küzdmet a fajok egymásra utalt különnemű eredei ne együttesen vegyék föl, hanem sembe álljanak azok is egymással és a vili nagy színpadán hadat viseljen a nő ellen a frfi és a férfi ellen a nő. Azaz hogy hibásan fejezném ki magamat, ha ezt a hadviselést kétoldalúnak hanám. Annál a csatározásnál, — a szépen megérintettem —, a férfi nem lő fél, hanem csupán megtámadott. Az éhre fent fegyverek kizárólag női kezekben világnak, vagyis helyesebben szólva, női ajak között peregnek. — A „szabadság, egynlőség és testvériség“ nevében jogaikat kövtelik a nők; azokat a jogokat, amelyet állítólag a férfi nem tőlük eltolvajlott — részt a tudományos foglalkozási ágaiból, a közhivatalokból, az állami kormáyzatból , a törvénykezésből és ki tudná, hog miből ? . . . Ez pedig magyarúl azt tesz, hogy a nő ne legyen többé nő: — az a íves, gyöngéd és szelíd teremtés, a ki hitettársa a férfinak és gyermekeinek édes any; hogy a család ne legyen többé az, a : — a boldogságnak csöndes fészke és az mberi czélok legnemesbike ; hogy a szerem ne legyen többé az, a mi: — két szív fejeltebb érzelmeinek egyesülése, hanem egzerű ügylet, a melynek létesültével két katál is kamatoz, hogy a csók se legyen az a mi: — a szerelemnek édes gyümölcse , haim a megszokás mindennapi unott falat (Folytatása következik.) mi l.a kft Irodalom. Vettük a Leányvilág 1888. évi első számát, mely egyúttal a négy év óta fennálló és közkedveltségnek örvendő ifjúsági folyóirat mutatványszáma is. Határozottan mondhatjuk , hogy külső dísz kiállitására nézve hazai ifjúsági lapjaink között páratlanul áll. Tartalma szivhez és az értelemhez egyaránt szól. Alapelve a mulattatva oktatás, talál benne magának valót a tíz-tizenkét éves leányka, de szívesen olvashatja a serdültebb leány, kit a lap az élet komoly hivatására előkészíteni törekszik. Szivet nemesítő, szellemet mivelő czikkeit különben felnőtt ember is olvashatja , kinek kedélye megtartotta fogékonyságát az ifjúság iránt. A lap ára egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. és negyedévre 1 frt 25 kr A lap 1888. évben Pozsonyban, Stampfel Károly magy. kir. udvari és akadémiai könyváros kiadásában jelenik meg. Említett kiadóhivatal mutatványszámokkal , egy leverő lapon történő értesítés következtében bárkinek is szívesen szolgál ingyen és bérmentve. Tájékozásul adjuk az első füzet valóban gazdag KECSKEMÉTI LAPOK és változatos tartalmát: Imádkozó angyal (kép). Téli kép, költemény, Városi Mihály, tér (képpel). Német, franczia és angol költemények (két képpel). Ilonka, elbeszélés, irta Arany Pont. Karácsonyéji álom, szin- I mű, irta Kalocsa Róza (képpel). Tárcza a korcsolyázásról (humoros leirás) Bérczy Bélától. Leány világ otthon és társaságban. Sterfánia és Dorottya főherczegnők (képpel). Karácsonyest (képpel). Boldog újévet (képpel). Pozsony, történeti leírás M. E.-től (képpel). Újévi harangszó, zenemű zongorára. Irodalom és művészet. Rejtvények. — Elmondhatjuk, hogy a szülők aránylag ily olcsó árért alkalmasabb karácsonyi vagy újévi I ajándékot nem vehetnek leányaiknak, mint e folyóiratot, mely minden hónap 1. és 15. napján megjelenvén, egész éven át mindig I újabb szórakozást és tanulni valót nyújt, még pedig érdekes alakban. A legmelegebben ajánljuk. A „Borászati Lapok” a jövő évvel XX i. évfolyamába lép. A lap minden héten egyszer, hat oldalon, nagy ív alakban jelenik meg: Ordódy Lajos, Molnár István és Engelbrecht Károly szerkesztése alatt, Budapesten. A legutóbb megjelent számban a lap kiadóhivatala a jövő év január 1-ére új előfizetést hirdet. A lap ára egész évre 5 frt; félévre 2 frt 50 kr.; negyedévre 1 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek a „Borászati Lapok” kiadóhivatalának Budapest (Köztelek) postautalványnyal küldendők. A lap felöleli a szőlészet, borászat keretébe vágó mindazon ismereteket, melyekkel olvasóinak hasznot tehet- Különös súlyt fektet a filloxera-kérdésre és ismerteti mindazon eljárásokat, melyekkel e részszel szemben sikerrel küzdeni lehet. A lapot melegen ajánljuk szőlőbirtokosaink figyelmébe, főleg a mai filloxerás világban, midőn egy irány- és tanácsadó szakközlöny nélkül a birtokos csakugyan nem tudja, mihez kezdjen, hogy a vészszel szemben védekezhessen. Kaptuk az „Eredeti magyar daltár* IX—X. füzetét november hóról, benne a dalokat a 60-ik számától a 73-ig, a következő szerzőktől: Beleznay Antal, Hoós János , Kecskés Ernő, Szőllősy Attila , Varga József, Hazslinszky Gusztáv, Dr Angyal Armand, Tariczky Ferencz, Krick Jenő , Kereszty István, Gaál Ferencz (kettő) , Zsadányi Armand, Szabados Géza. Énekhangra zongora kísérettel szerkeszti és kiadja Hoós János, dévai áll. tantölkpccdci nonc tanár. E zenefolyóirat évenkint 12 füzetben jelenik meg, egész évre előfizethetni rá 4 írttal a szerkesztőnél Déván Hunyadmegyéiben. Egyes számok is kaphatók 60 krajával, kettős számok ára 1 frt, mi nem magas ár 8—16 oldal csinosan kiállított jó zeneműért. Új lap indult meg „Magyar Nép” czímmel Budapesten , mint képes hetilap a politikát is felöleli, megjelenik minden csütörtökön , szerkeszti Benedek Elek, kiadóhivatala van Budapesten , az Erzsébet körúton 12-ik szám alatt, hová az előfizetések is küldhetők. Egész évre áram frt. Az 1-ső szám mutatvány, és hozza a képviselőház elnöke képét, e 2 íves számban megvan még a franczia köztársaság új elnöke arczképe, a „Deák szobor“ és Karvalytól egy mulató magyar. A képek igen szép kivételűek. 1. sz. 1 KÜLÖNFÉLÉK. — Boldog újévet kívánunk lapunk t. olvasóközönségének! Adja az Isten, hogy zavartalan nyugalomban és megelégedésben tölthessük el a beállt új esztendőt. — A hó. Megvolt a fehér karácsony, de megjött még fagyosabban, még fehérebben az újév. Pár nap óta úszunk a hóban. Múlt szerdán , csütörtökön annyira bőven , sűrűen hullottak az ég fehér, szállongó pihéi, hogy utczán , udvaron alig tudtunk mozdulni tőlük. Előkerültek a szánok rejtekeikből s a pompás, ropogó havon mindenütt a fürge, s csilingelő szánokat látjuk tovasikamlani. Persze, a vasútak járása is meg-megakadt az országszerte általános, néhol több méternyi magasra tornyosuló nagy hóban s városunkba is, felülről-alulról egyaránt elkésve jött több napig is a sokaktól várva-várt posta. Nincs újság — lehetett hallani -lesz-e háború, nem-e, azt se tudjuk. Ne búsuljunk, a posta, ha késik is, megjön, az újságolvasó közönség megkapja táplálékát, eltakarodik a hó is, hanem éppen erről szólván, figyelmeztetjük a t. háziurakat, hogy nem jó ám, ha teljesen ráhagyjuk, hogy a hó a miként jött, úgy hordja is el a sátorfáját. Utczáinkon nem nagy igyekezetet látunk, hogy a járók le lennének tisztítva. Hát még az udvarokban sok helyett valóságos hóhegyek vannak. Elvárjuk a rendőrségtől is, hogy utczáink tisztítása érdekében megteszi a kellő intézkedéseket s reméljük, hogy a háziurak is iparkodni fognak a hótakarítással csökkenteni a locs-pocs kellemetlenségeit, miben az olvadáskor túlságosan bőven szoktunk részesülni. — A városi közigazgatási bizottság deczember hó 30. napján rendkívüli ülést tartott, mely alkalommal a havi folyó ügyek és adóleirások vétettek elintézés alá. — Pápai jubileum a róm. kath. főgymnasiumban. Múlt év és hó 23-ikán d. e. lélekemelő ünnepély folyt le a helybeli róm. kath. főgymnasiumban néhány előkelő vendég jelenlétében XIII. Leo pápa ő szentségének aranymisés jubileuma alkalmat szolgáltatott a r. k. főgymn. tanári kara és ifjúságának arra, hogy hódolatra és gyermeki ragaszkodása jeléül ünnepet rendezzen , mielőtt az ifjúság a karácsonyi szünnapokra szétoszlanék. Az ünnepély fényes segédletű misével vette kezdetét, melynek végeztével a meghívott vendégek, a tanári kar és az ifjúság a gymnrajzoló termébe vonultak át. Itt először is az ezen alkalomra XIII. Leo arrczképével s a pápai jelvényekkel fiam" viteov esküizöttett. Jón Lili igazgató úr lépett, megindító szavaké ecsetelvén az ünnepély jelentőségét, hangsúlyozta, hogy akkor, midőn az egész keresztény világ örömünnepet ül, az örömnyilvánitásban a helybeli róm. kath. gymn. ifjúsága sem maradhat hátra; egyszersmind meleg szavakkal üdvözölte a megjelent vendégeket. Az igazgató beszédje után a főgymnasiumi ifjúság énekkara a Pápai Hymnust adta elő. Ezután Szabó Ferencz, ógymn. tanár és tanulmányi felügyelő úr épett az emelvényre és fölolvasta XIII. -re a pápa élet- és jellemrajzát. A mindvégig feszült figyelemmel kisért felolasást, melyben a pápa életének minden dentősebb mozzanata fel volt említve, maasztalvány őt, mint egyháznagyot, álomférfiút és irót a k. r. növendékpapok éekkarától előadott csinos alkalmi dal, majd szavalat követte: Pintér Kálmán.