Kecskeméti Lapok, 1888. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

2 ivén 4 írt 31 kr., ugyanannak gyűjtése 9-ik tizedből 26. sz. ivén 5 írt 05 kr., Be­­rényi Feren­cz tizedes gyűjtése 11-ik tized­ből 35. sz. ivén 10 írt 98 kr., ugyanannak gyűjtése 11-ik tizedből 36. sz. ivén 8 frt 35 kr., a „Kecskeméti Központi Takarék­pénztár“ adománya 25 frt, a „Kecskeméti Casinó-egyesület“ adománya 25 frt, Kovács Lajos úr gyűjtése 5. tizedből 16. sz. ivén 23 frt, Kiss Mihály úr gyűjtése 5. tizedből 15. sz. ivén 28 frt 25 kr., Weszelovszky Benő tizedes gyűjtése 11. tizedből 33. sz. ivén 4 frt 15 kr., ugyanannak gyűjtése 11. tizedből 34. sz. ivén 5 frt 13 kr., Lédeczy István úr gyűjtése 1. tizedből 3. sz. ivén 27 frt 05 kr., Héjjas István úr gyűjtése 1-ső tizedből 1. sz. ivén 18 frt 88 kr., Sántha László úr gyűjtése 2. tizedből 4. sz. ivén 40 frt 55 kr., Hazai József úr gyűjtése 2 tizedből 5. sz. ivén 14 frt 95 kr., Kalmár József tizedes gyűjtése 2-ik tizedből 6. sz. ivén 9 frt 90 kr., a „Kecskeméti jótékony nőegylet“ adománya 20 frt, Ambrus József tizedes gyűjtése 3-ik tizedből 8. sz. ivén 13 frt 90 kr., Benkő Pál tizedes gyűjtése 3-ik tizedből 7. sz. ivén 12 frt 65 kr., Ambrus József tizedes gyűjtése 3. tizedből 9. sz. ivén 45 frt 05 kr., Szeles Imre úr gyűjtése 6. tizedől 18. sz. ivén 4 frt 50 kr., ugyan­annak gyűjtése 6-ik tizedből 19. sz. ivén 8 frt 52 kr., a „Kecskeméti izr. nő­egylet“ adománya 25 frt, Mádi Imre tizedes gyűj­tése 4. tizedből 13. sz. ivén 10 frt 89 kr., ugyanannak gyűjtése 4. tizedből 12. sz. ivén 5 frt 35 kr., Szili Imre tizedes gyűjtése 10. tizedből 30. sz. ivén 2 frt 98 kr., ugyan­annak gyűjtése 10. tizedből 31. sz. ivén 4 frt 18 kr., Hagymási Károly tizedes gyűj­tése 10. tizedből 32. sz. ivén 3 frt 18 kr., Hemző Károly tizedes gyűjtése 4. tizedből 11. sz. ivén 11 frt 80 kr., Végh József úr gyűjtése 1. tizedből 2. sz. ivén 10 frt 59 kr., Marsa István tizedes gyűjtése 7. tized­ből 20. sz. ivén 13 frt 65 kr., ugyanannak gyűjtése 7. tizedből 21. sz. ivén 10 frt 32 kr., ugyanannak gyűjtése 7. tizedből 22. sz. ivén 4 frt 55 kr., Laczi Pál úr gyűjtése 6. tizedből 17. sz. ivén 20 frt 95 kr., Fa­ragó István úr utólagos adománya 50 kr., a „Kecskeméti Kereskedemi Ipar­hitelintézet és Népbank“ adománya 100 frt, a „Kecske­méti kereskedő Casino egyesület“ adománya 10 frt, a „Kecskeméti József gőzmalmi rész­vénytársaság“ adománya 20 frt, Hegedűs István tizedes gyűjtése 8. tizedből 24. sz. ivén 2 frt 31 kr., Vári Lajos úr gyűjtése 4. tizedből 10. sz. ivén 37 frt 40 kr., a helybeli dalárda és műkedvelők zenekara által május 26-án rendezett tavaszi mulat­ság tiszta jövedelme 79 frt 42 kr., a városi közönség adománya 200 frt, az időközileg takaréki betét útján kezelt összegek kamata 3 frt 46 kr., összesen 1105 frt 84 kr. Kecs­keméten, 1888. június 18-án. If­j. Bagi László s. k. t. főjegyző. — A nőipariskolában lefolyt kiállítás másodnapján vizsgálat is tartatott, melyet a nőegylet_buzgó—elnöke—G4W—Ferenczné úrhölgy vezetett. A vizsgálat nemcsak ér­dekes , hanem tanulságos volt egyszersmind. Az intézet tanítónéja, Nagy Erzsi k­ a. finom tapintattal intézte a kérdéseket az elnökné által felhívott leánykákhoz, és kiki meggyőződhetett, hogy a növendékek ott a legegyszerűbb, legjobb módszer szerint ta­nulnak. Valóban öröm volt hallgatni, mily ügyesen felelnek minden egyes kérdésre, hasonló biztonsággal magyarázták meg gya­korlatilag is feleleteiket a táblán való raj­zolással , a­miért is csak elismerésünket kell kifejezni Nagy Erzsi kisasszonynak. — Péter-Pál napja az egész Alföldön az aratás kezdetét jelenti. Meg is kezdődött és javában is foly már a munka. A gazdák reményei azonban nem igen teljesülnek, mert az aratás eredménye sok helyen még a közepesen alul is marad , hozzájárul még, hogy a börzehatalmasságok politikája folytán a búza ára most is még lefelé esik. — Halálozás. Ta­lapkö­vics Vazul, pénzügyi titkárt, a helybeli m. k. illetéki­­szabási hivatal köztiszteletben álló főnökét súlyos veszteség érte. Édes atyja, bilkei lelkész és munkácsegyházmegyei czimzetes kanonok, az ottani klérusnak egyik kiváló tagja és dísze, június hó 23 án hosszas szen­vedés után életének 84. évében meghalt. Béke poraira! — Építkezések. A város mérnöki és építési osztályának előttünk fekvő félévi kimutatása szerint a folyó év első felében a városi tanács által 31 új épület emelésére és 11 épületnek nagyobb mérvű átalakítá­sára adatott ki hatósági engedély. Az új építkezések közül kiemelendők: Nyíri Károly és neje, és Kokovai Rozália építke­zései , kik teljesen új, nagyobb szabású, díszes laképületek emelésére nyertek en­gedélyt, továbbá a róm. kath. egyházköz­ség , és a város közönsége építkezései, az előbbi egy tornacsarnokot, az utóbbi pedig egy 4 osztályt magában foglaló leányiskolát építtet. Az építkezések a folyó évben már eddig is jóval nagyobb mérvet öltöttek mint az előző években, mi kétségtelen bizonyi­­tékát képezi úgy városunk haladásának, mint a polgárok rendezett vagyoni állapo­tának. — Előléptetés Stoics Károly, hely­beli róm. kath. segédlelkész a váczi egyház­­megyei püspöki kormány által Hatvanba neveztetett ki adminisztrátornak. Őszintén gratulálunk a megérdemelt előléptetéshez ! — Természettani készülékek. A Parragh Gedeon, főgimnáziumi tanár által feltalált természettani eszközök leírását a helybeli ref. főgimnázium 1887. évi érte­sítőjéből átvették a következő folyóiratok: A müncheni „Centralblatt für Elektrotechnik“, a magdeburgi „Praktische Physik“ és a „Természettudományi Közlöny“ pótfüzetei, melyeknek legutóbbi két számában 2 újabb fizikai készülék leírása is közöltetett ugyan­azon szerzőtől. — Óvoda. A Péntek Józsefné szül. Szent-Gály Gizella, városi óvónő vezetése alatt álló, — sétatéri óvoda , — a himlőjár­vány megszűnvén, — a mai napon, vagyis július 1-én ismét megnyílik. — A zenede igazgatójának hozzánk beküldött jelentése szerint nevezett intézet­ben a délelőtti előadások a szünnapokban is meg fognak tartatni. — Népesedési mozgalom. Városunk­ban június hó 17-től 23-ig született 22 fiú, és 17 leány, tehát összesen 39; ugyanezen idő alatt 31 haláleset fordult elő. — Az orsz. szinésziskola igazgató­­ságától a következő értesítést vettük: „Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akadémia szinészeti (drámai és operai) osztályainak következő 1888—89 iki tanfolyamára f. évi szeptember hó 3. 4. 5. napjain lehet beirat­kozni. A jelentkezőktől megkívánjuk, hogy vagy szüleik, esetleg gyámjaik kíséretében jelentkezzenek , vagy ezek írásbeli beleegye­zését hozzák magukkal. Ifjúkat 18, leányo­­­­kat 15 éven alul, a szabályok értelmében, nem vehetünk fel. Ez életkor betöltését hi­teles okirattal kell igazolni. A föl­veendőktől annyi műveltségről és iskolai képzettségről való bizonyítványt kívánunk, mennyi ily korú művelt ifjaktól megvárható, de leg­­kivárt a magyar nyelvtan alapos ismeretét. A beiratkozó növendékek 1 frt beiratási díjat tartoznak fizetni. A beiratást követő napokon, szeptember 10-én délelőtt operai , délután drámai felvételi vizsgálatnak vettet­nek alá, mely a drámánál szavalat-, az ope­ránál énekpróbából áll. A felvételre alkal­masaknak talált jelentkezők 5 frt felvételi díjat fizetnek. Az évi tandíj ezen kívül a drámai osztályokban 30 frt, az operai osz­tályokban , a nagyméltóságú vallás- és közokt. Minisztérium 20.747/1888. számú rendelete alapján, 70 frt. Ennyit kívánunk egyelőre tájékoztatásul közölni. A felvételi szabályok teljes szövegét még a szünidők folyamán közzétesszük, de benne foglaltatnak azok évkönyvünk- és alapszabályainkban is, me­lyeket kívánatra bárkinek szívesen megküld a titkári hivatal. A tudakozó levelekhez 5 kiros postabélyeg melléklendő. Budapesten, 1888. június hó 15-én. Az igazgatóság“. — Tíz hasznos tudnivalót jegyzett be felesége albumába egy praktikus ameri­kai ; e tudnivalók a mily rövidek és velősek, és oly hasznosak bármely jóravaló gazdasz­­szony háztartásában: 1. Tudd meg, hogy az legnagyobb úrnő, a ki annyira a maga asszonya, hogy még szakácsnőjére, szobaleányára sem szorul rá. 2. Ha bosszant, hogy kezed a munkától durva lett s attól tartasz, hogy urad olyan bárgyú, hogy téged ezért megcsal a helyett, hogy hálásan csókolná meg azt a kezet, mely neki az élet terhét elviselni segít: mosd meg czitrom­lével (ne az uradat, de a kezedet, ámbátor ez amannak sem fogna ártani). 3. A tintafol­tokat a selyem-és gyapjúszövetekből terpen­tinnel távolítsd el. 4. Sohase tégy el ugor­kát oly edénybe, a­hol előbb zsir volt. 5 A halakat előbb forró vizbe áztasd, mert h úgy könnyebben megtisztíthatod a pikke­lyeitől. 6. A kemény hús vizébe egy kis eczetet tégy, mert igy puha és ízletes lesz. 7. Ha tojás fehéréből gyorsan akarsz habot verni, tégy közé egy kanálnyi sót. Annál hamarább fog tajtékzani, minél hidegebb. Az avas vajat mosd meg jól friss vízben , egy kevés sót és porrá tört czukrot tégy bele, a vaj ismét jó izű lesz. 9. Az úton festett edényekbe tégy vízben egy marok szénát, ez elveszi a festék szagát. 10. Tégy sassafvas-héjat az aszalt gyümölcsök közé, hogy attól a férget távol tartsad! — A szegedi szamarak. „Mit szült az ártézi-kút?“ Kérdi a „Szegedi H.“ — sza­marakat , még pedig többeket. Ez ugyan még nem egészségügyi eredmény, de bizonyos. T. ill. annyira kapós lett az ártézi-kút szép tiszta vize városszerte, hogy roppant mennyiségben hordják naponta a távolabb eső külvárosokba is. Az élelmes szegedi népből aztán akadtak vállalkozók, a­kik fölelevenítették a régi jó világot, a­mikor még háton (köcsögökben) és kétkerekű talyigán (hordókban) hordták a vizet a Tiszából a lakosságnak. Most hordják az­­ártézi­ kútvizet mindenféle alkalmatosságon , így a régi jóemlékű talyigán is, a­melyek elé a teherhordó állatok legolcsóbbjai: sza­marak vannak fogva. Úgy kipusztultak volt pedig már a szamarak a város belse­jéből (értjük a kétlábúakat), hogy csak egy köteles „tudós“ szamara egymaga dominálta a tért a kétkerekű talyiga-sport terén. Most már vannak feles számmal, s egynémely külvárosi utczában látni lehet őket, a­mint a jól végzett munka után legelészve sziesz­tálnak a derék fülesek. íme, ezt szülte mindenek előtt az ártézi-kút. Hogy a nem­sokára fúrandó második ártézi-kút fogja-e majd szaporítani a türelmes jószágokat, azt nem tudjuk. Kívánjuk, hogy a jövő igenlő választ adjon , de tartunk tőle, hogy miatta meg fog maradhatni a „szamár-status quo“. — A hadsereg létszáma. A közönséget, melynek a delegácziós urak olyan kérdezet­­lenü­l szoktak a zsebébe nyúlni, valahány­szor újabb milliókra van szüksége a hadse­regnek , bizonyára érdekelni fogja, hogy kikből áll hát az a kolosszus, mely olyan rengeteg sokat bír fogyasztani. Felvilágosít erre nézve a közös hadügyminiszter költség­­vetése, mely a hadsereg létszámát a követ­kező részletezéssel közli: Ez idő szerint van a hadseregben 12.962 tábornok , törzs- és fő­tiszt, tehát 583-al több, mit tavaly; van továbbá 1711 katonai lelkész, hadbíró, or­vos és csapatszám­vevő, azaz héttel több, mint tavaly; 1526 katonai tisztviselő és ta­nár, a­mi 113-al több a tavalyi számnál; 499 havi díjas és díjosztályon kívüli, végül 252.935 altiszt és közkatona, 1636-al több, mint tavaly és 2180 növendék. A hadsereg e szerint most összesen 271.813 emberből áll, melynek 49.228 lő áll rendelkezésére. — A dohányméreg. Thewrewk Árpád­tól e czím alatt egy röpirat jelent meg, melyet minden dohányos embernek el kellene olvasni. A leghatározottabban hadat üzen benne a dohányzásnak. A dohány méreg, melyet Amerika azért küldött, hogy vele Európát megölje. A pálinka és a dohány gyilkolják, pusztítják az európai nemzeteket. Thewrewk állítását egész csomó tudósnak a tapasztalataival bizonyítja. A pipa, szivar, cigaretta és bagó mind méreg. Maga a do­hánynövény kigőzölgése is hervasztja a kö­rülötte levő növényeket. Az ajakrák , nyelv­rák kizárólag erős dohányosoknál szokott mutatkozni. Sőt a gyomorráknak is sokszor a dohányzás az oka. Legkártékonyabb kü­lönben a cigarettázás. Solly dr., a franczia tudós azt állítja, hogy az utolsó háború páratlan csapásait Francziaországban a do­hány és az alkohol készítették elő; ezek tették — úgymond — a francziát hanyatlás­ban levő őrjöngő nemzetté. A dohányzás gyöngíti az emlékező tehetséget Egyetlen szivarban annyi mérges anyag van, hogy képes megölni egy embert. A hasonló erejű mérgeket a patikában zár alatt szokták tartani. Különösen arra kell vigyázni, hogy a fiatal emberek korán ne kezdjenek dohá­nyozni. Az iskolákban a dohánytilalmat szi­gorúan kell venni. No de már most benne vagyunk, tör­ténjék hát a minek történni kell! És jön óriási zápor. Az egek csatornái megnyíltának s negyven perczig és negyven másodperczig szünet nélkül szakadt az eső__ — Viz, víz! sikoltozának helyieikről felugrálva hölgyeink. — Viz, viz! sopánkodott helyén fész­­kelődve a sógor. — Hol van a viz ? Kiáltam ép a ten­gerre gondolva. — Mindenütt! az égen, a földön, a kocsiban, a bundákban ... a rékliben, a szok­nyában , a czipőben, a mellényben, a nad­rágban .... viz, viz, viz! Körül néztem s úgy találom, hogy akként vala, a miként mondatott legyen. S ha már ennek meg kellett lenni, hát Isten neki. Eltűrtem volna a vizet mindenütt, de a­mint megrenditően kellett tapasztalnom , hogy a kulacs is vízzel lett tele, ezt már egy gyönge emberi erő könnyek nélkül nem bírhatta el. Szerencse, hogy a zápor végig folyt a rezomon, mert különben észrevették volna, hogy szivem sir, zokog keservesen. A jó sógor is fejét búsan lehajtva mély gondolatokba merült. — Oh én tudtam min­den gondolatát, hisz a rokon keblek nagyon is megértik egymást. Eszébe jutott a sors rettentő hatalma s ezzel szemben az emberi erő semmisége. Igen is! Eszébe jutottak azon födél alatti boldog perezek, melyek quaterkák között múlván, annyiszor han­goztatta, hogy ő a vizet még a csizmájában sem tűri meg! S­ok komikus sors! nemhogy a csizmája volt vízzel tele, de még azon 25 esztendős kulacsa is, mely hosszú és hű szol­gálati ideje alatt vizet még nem ismert soha! Lám lám, még ily szomorú jubileum is lehet. Csak azt az egyet csodálom, hogy az a szerencsétlen kulacs fájdalmában ketté nem repedt. Mindez, t. i. a­miket elmondottam, megtörténvén, szemeinket a délszaki ég felé meresztgettü­k, hogy nem látjuk-e va­lahol vágyaink Mekkáját — a félegyházi tornyot. Nem sokára sikerült ez is. Minek írjam le a kebleinkben ágaskodó örömet, mely e pillanatban mindent felej­tetett velünk. Hisz még csak egypár ostor­csapás kell . .. s ott vagyok komámkisasszony (eh , mindig rámegy a szám !) komámasszony ölelő karjai között.... Hölgyeim és uraim! Ha még nem láto­t­tak egy roppant érdekes utazó csoportot,­­ hát örökké sajnálhatják, hogy minket a megérkezés pillanatában nem láttak. Voltak-e már szemtanúi egy véglegesen eláztatott pulyka­csoportnak? — No hát ez­­ még semmi sem volt mi hozzánk képest! S a­mi ismét a legszörnyűbbek közé­­ tartozik, az, hogy a lucskos állapot miatt még az ölelkezésnek is el kellett maradnia. Még csak kezet sem foghattam az én való­ságos komaasszonyommal és a czimzetes kedves komámmal! „Jaj Istenem“-mel fogadtak bennünket s mi „jaj“-okkal köszöntöttünk. Ugye, hogy szörnyű egy állapot? De a­mi ez után következett, az már megint a nagyszerűségekhez tartozik. Az ablakok függönyei hirtelen legördültek; házi úr és úrnő titokzatosan suttogtak, mire a szobaleányok és kocsisok azonnal mozgósítva lettek . . . s pár percz múlva minden nőben a háziasszonyra, minden férfiúban pedig a házi úrra lehetett ismerni. Komikus az egészben csak az volt, hogy az én kedves komám egy hatalmasan megtermett egyéni­­s­­ég, mi pedig hozzá képest csak holmi apró­­ emberkék lévén, nadrágunk egy kissé pö­­työgőssen állott. Lett is ám aztán muri a dicsőséges fel-­­ száradás őszinte örömére! Hogy többet ne mondjak: félegyháza olyat még nem pipált!­­ S mi, vagy jobban mondva ki okozta ezt? Hát ki más cselekedte volna, mint a­­ kecskeméti menyecske! A házi körülményeket megvizsgálván,­­ nem is hiszem, hogy nem az én kedves komám csinálta nőtelen korában azt a nótát, hogy: „Híres város az alföldön Kecskemét, A ki legény onnan hozzon menyecskét!“­­ Ezt a tárczát pedig Bass bátyám elolvas­ván , százat teszek egy ellen, hogy ezt mondja rá: Derék legény vitte el a menyecskét. Mégis mégis sajnálja azt Kecskemét! KECSKEMÉTI LAPOK Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hírlap“-nak a hazai művelt olvasó­­közönség vetette meg a lapját. A lap eleitől fogva meg­értette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk­ és fajunkért, ez egyet­len jelszóval: magyarság! Viszont az ország leg­kiválóbb intelligenc­iája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a leg­fényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesztő­ségnek annyi belső tagja van, a­mennyivel egy magyar lap sem dolgozik: minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kívül, a­kik a nap történetét írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől ren­des levelezőn kívül saját külön tudósító értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a­nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap ” arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírlap" politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelle­méhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, mi­nőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bír a lap: a „Budapesti Hírlap" távirati tudó­sításai manap már teljesen egy fokon ál­lanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a­kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésű tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti Hírlap“ e czélokra havonként oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A „Budapesti Hírlap" Tárczarovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló írók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy meg­maradjon előkelő színvonalán. A napi rovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesülés is­mert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a fő­város sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovat­ban a magyar gazda, birtokos, iparos, keres­kedő megtalálja mindazt, a­mi tájékozására szük­séges. A regénycsarnokban csak kiváló írók legújabb műveit közöljük. Az előfizetés feltételei, 27. sz.

Next