Kecskeméti Lapok, 1889 (22. évfolyam, 27-52. szám)
1889-07-07 / 27. szám
2 Déli 1 óra volt, midőn a tanácskozásban elfáradt tanítók Beretvás éttermében egybegyűltek. Kedélyes hangulat között együtt maradt a társaság 4 óráig. Szellemes felköszöntőkben nem volt hiány. Négy óra felé a nők a városi műkertbe rándultak, mintegy előhírnökei ama kedélyes társaságnak , amely ott az éjjelre tanyát ütött. A férfi vendégek a városi széktóban kerestek üdülést, majd zárt sorokban ők is kivonultak a műkertbe. A fesztelen jó kedv csak itt tudott kellő magasságra emelkedni, mert az egész mulatozás oly jelleget öltött, mint egy soktagú családnak örömnapja. Táncz, dal fölváltotta egymást, majd midőn esti 9 órakor Tóth József kir. tanácsos s tanfelügyelő úr is megjelent, mint a tanítói családnak vezére, feje, apja, az öröm és lelkesedés szokatlan módon, szűnni nem akaró éljenzésben tört ki. Azórától fogvást hatványozott jó kedvvel rakták a csárdást, sőt midőn a tanfelügyelő úr egy kis lassúfrisset megengedett magának, a tanítók öregebb tagjai is nekiherültek a táncznak. A jó kedv a későbbi éjjeli órákban ért véget, és bízvást elmondhatjuk, hogy ritkán látott a műkerti nagy pavilion fesztelenségben , barátságban és családias összetartásban szebb társaságot a mainál. Vidéki vendégeink elragadtatással szólanak a kitűnő fogadtatásról és van okunk hinni őszinteségükben. Örülünk, hogy mindenben jót végeztünk és büszkék vagyunk városunk nemes Tanácsára, akinek bőkezűségéből mindez hitellett. Böszörményi Mihály ötvenéves tanítói jubileuma. F. hó 3-án d. e. 11 órakor a városháza tanácsterme kegyeletes, lélekemelő ünnepélynek volt színhelye, oly ünnepélynek, melylyel a rendezők és mindazok, kik az ünnepélyen részt vettek, önmagukat tisztelték meg. Ötven, a tanítói pályán becsülettel betöltött év! Már maga e szó mennyi küzdést, munkát és fáradságot foglal magában, hisz nincs sivárabb, háladatlanabb pálya a néptanítói pályánál! Nehézségeket, előítéleteket kell a tanítónak lépten-nyomon leküzdeni és mi érte a jutalma ? A tudat, hogy kötelességét lelkiismeretesen betöltötte; ez pedig a mai korban, hol mindenki a vagyonosodás után tör, bizony vajmi csekély erkölcsi jutalom! A városház tanácsterme a zsúfolásig telt meg városunk intelligens közönségével, hogy a veterán tanító iránt elismerését, becsülését és szeretetét méltóan kifejezze. Pásthy Károly, polgári iskolai igazgató nyitotta meg az ünnepélyt, a következő beszéddel: Mélyen tisztelt közönség! Ötven év egy ember életében még akkor is szép idő — és bízvást elmondhatjuk, hogy Isten kegyelme — hogy ha minden küzdelem nélkül, teljes kényelemben telik el. De ha ez az 50 év fárasztó munkában, sokszor nehéz küzdelemben telik el, akkor ez az 50 év nem csupán Isten kegyelme, hanem valósággal tiszteletreméltó is. — A tanítói pályát mindennek lehet mondani, csak rózsásnak nem. Igaz ugyan, hogy oly lelki örömek teremnek rajta, amelyeket némely ember soha nem élvez, de ezekkel a lelki örömökkel szemben ott van a nép tudatlansága is, mely a lélek megvilágosodását a napszámban kapott számú bevándorlott magyaroknak, kiknek nagyobb része kétségkívül Ázsiában maradt vissza (mert hiszen egy János pápától fennmaradt okmány szerint, még az Árpád királyok idejében is kétségkívül létezett egy nagyobb tömegű magyar nép ott valahol ahol az Oxus és Yaxartes vidékén, mivel ezek királyának kérésére kívánja János pápa, hogy küldjenek hozzájuk Magyarországról hittérítőket) — a sokféle viszontagságok között is folyvást megmaradniok a magyar Alföldön. S ez adat teszi érthetővé azt is , hogy viszont az e hazában talált idegen nemzetiségek a hódító faj betelepülte daczára is miért maradhattak meg minden átváltozás nélkül — hogy úgy szóljunk — napjainkig , Magyarországnak az alföldet környező hegyvölgyes vidékein. Éppen a jövő magyar állam érdekében mind szélesebb körben erősítenünk kell tehát azon meggyőződést, hogy e most Magyarországnak nevezett, jelenleg kicsiny, de a jövőben nagy szerepre hivatott állam alapítói nemesebb matériából állottak, mert épp úgy , mint a mai Egyesült államok, nagy virágzásukat az ott alapított puritán atyákból állott jó magnak köszönhetik, úgy a jövő Magyarország is csak úgy fejlődhetik ki a mai caosból az új nemzetképződési processusnál, ha a régi magyar erkölcsök képezik a jegeszedési magvat. Megbecsülhetlen kincs rejlik a jövő ! Magyarságra nézve azon egyszerű régi jó magyar erkölcsökben, melyeket még most is fel lehet találni a magyar Alföldön —, mint Jókai is írja a Hortobágyról. Becsüljük meg tehát mi is azokat! KECSKEMÉTI LAPOK pénzhez méri; ott vannak az előítéletek, a családi nevelés terén megrögzött ferdeségek, amelyekkel megküzdeni a legkitartóbb buzgalomnak is majdnem lehetetlen; ott van a szerény anyagi helyzet, a mely a magasabb törekvéseknek szárnyát szegvén, igen sokszor napszámos munkára kényszerit. Mindezek oly akadályok, a melyek a leglelkesebb idealizmust is a sárba rántják. — Ha most már akad egy tanító, a ki 50 év alatt lelkének rugalmasságát el nem vesztette ; ha akad egy tanitó, ki mindezen küzdelmek daczára pályájáért ifjúi lelkesedéssel rajong; hogy ha akad egy tanító, aki 50 év alatt sohasem feledkezett meg pályájának méltóságáról, és nevelt olyan nemzedéket, amely elismeréssel hódol tanítójának; ha akad egy oly tanító, aki a nevelés és oktatás terén ez utóbbi 50 év alatt mélyre, egészen a nevelés gyökeréig ható változásoknak zászlóvivője volt, akkor megérdemli az a tanító, hogy volt tanítványai , de sőt a társadalom is, ezen tanító ötvenéves munkásságáról megemlékezzék és külső jelekben is kifejezést adjon elismerésének. És ilyen tanító — Böszörményi Mihály! Ezen gondolatok vezérelték volt tanítványait, kartársait és összes tisztelőit, hogy az érdemekben megőszült tanítónak 50 éves tanítói működését jubileummal ünnepeljék meg. A jubileum a mai napra tűzetett ki. S midőn én a rendezőség részéről meleg köszönetet mondok a ma tisztelt közönségnek szíves megjelenéséért, melylyel az ünnepelendő férfiút és, jólesik hinnem, a népoktatásügyet megtisztelte, tisztelettel indítványozom, méltóztassák 3 tagból álló küldöttséget küldeni az ünnepelendőhöz, a mely őt fölkérte, hogy itten megjelenni szíveskedjék. Ajánlom a küldöttségbe ns. Tóth József kir. tanácsos és tanfelügyelő urat, tek. Darányi Ferencz ügyvéd urat, mint volt tanítványát és t. Molnár Imre tanító urat. E küldöttség a város diszfogatán elment Böszörményi Mihályért, ki megérkezvén a jelenlevőktől óriási, szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadtatott. Erre a városi dalárda „Mi zengi túl a bérczeket“ ünnepi dalt énekelte el. Ezután Dr. Szelese József, a jubiláns tanítványai nevében üdvözölte az ünnepeltet. A szónok magas szárnyalású beszéde, melynek minden egyes szaván megértett, hogy szívből jön, a jelenlevőkre nagy hatást gyakorolt. Dr. Szeless József üdvözlő beszédében mindenek előtt a jubileumok közti különbséget méltató, kiemelve az úgynevezett mondvacsinált és csak az egyéni hiúság kielégítését czélzó jubileumok fölött azokat, melyeknek valódi alapját és jogczímét az igazi érdem és az évek hosszú során át kiérdemelt általános elismerés képezi. Ez utóbbiak közé sorolja a mai ünnepélyt is, s élénk színekkel vázolja Böszörményi Mihálynak a tanítói pályán félszázadon keresztül , gyakran küzdelmek közt folytatott de mindig ernyedetlen buzgalom és lelkiismerettel teljesített működését és fáradozásait. Aki — úgymond — egy hosszú életpályán keresztül teljes odaadással és szakértelemmel párosult hivséggel szolgálta a népnevelés szent ügyét, az méltán megérdemli, hogy félszázadot meghaladó fáradozásaiért az elismerés babérkoszorúját fejére tegyük. Ezután volt tanítványai kartársai és tisztelői nevében melegen üdvözli, mint a tanítótestület nestorát, a tanítók tanítóját és a népnevelés egyik előharczosát. Végül a közadakozásból szerzett ajándéktárgyakat nyújtotta át a jubilánsnak, kiemelve, hogy ezen kívül még egy réznél maradandóbb emlékkel is megörökíteni kívánták az ő nevét és emlékezetét az által, hogy ugyancsak közadakozásból egy 200 frtot meghaladó s az ő nevére szóló alapítványt tettek le a népnevelés czéljaira, s ennek kezelésére a helybeli községi iskolaszéket kérték fel. Végül az ég áldását kérve a jubiláns egésségére és további működésére, annak éltetésével zárta be üdvözlő szavait. Böszörményi Mihály meghatottan köszönte meg a megtiszteltetést és a szeretet emlékeit, melyekben részesítették. A gyertyatartók és a tintatartó, melyeket e napon emlékül kapott, mint a világosság és a munka jelképei, bizonyítják azt, hogy 50 éves pályáján lelkiismeretesen működött, de egyszersmind buzdításul fognak neki szolgálni a jövőre. Zajzon Dénes, félegyházi tanítóképezdei igazgató a jubilánst a pestmegyei hivatalos tantestület nevében ülvözli, mint olyan férfit, ki nemcsak e városnak, megyének és vidéknek, hanem a magyar népnevelés ügyének tett szolgálatokat. Szónok bebizonyítva látja, hogy ünnepeltnél a polgári erények mind a négy csoportja található, melyeket Plato, a nagy görög bölcs az emberi kötelesség követelményei gyanánt állított fel t. i. bölcsesség, mértékletesség, igazságosság és önuralom. Tóth József, kir. tanfelügyelő üdvözlő beszédjében kiemeli, hogy őt nem hivatalos teendő hozta ide, hanem elhozta szive, hogy szeretettel vegyen részt ez igazán magasztos ünnepélyen és hogy kifejezze az ünnepeiknek jókivánatait, a városi közönségnek pedig legmelegebb köszönetét, hogy a tanügy egy szerény munkáját ily melegen ünnepli. Varga István, N.-Kőrösi tanító a kecskeméti ref. egyházmegyei tanítótestület és az ünnepelt szülőföldje Mező-Csát nevében üdvözli az ünnepelt tanítót, ki mindezen beszédekre meghatottan válaszolt. A lélekemelő ünnepélyt a dalárda által szépen elénekelt „Szózat“ zárta be. A városháza tanácstermében lefolyt jubiláris ünnepélyt a Beretvás-szálló termeiben bankett követte, melyen mintegy 150-en vettek részt, köztük városunk előkelőségeinek szine-java. Már a harmadik fogásnál felemelkedett Lestár Péter, kir. tanácsos, polgármester. Gondolatokban gazdag, átérzett pohárköszöntőjében azt a kérdést vetette fel, hogy kié lenne a mai nap, ha nem a Böszörményi Mihályé? Üdvözölték őt e mai napon tanítványai hálából, kartársai, tisztelői elismerésből és szeretetből. Azonban ha a jubiláns érdemeinek elismeréséről van szó, akkor Kecskemét város közönsége sem maradhat el. A szónok a tanítás ügyét annak eredményéből ítéli meg. Kecskemét városa a tanügy, a nevelés ügyéért a magyar városok között a legnagyobb áldozatot hozza, de nem is sajnálja ezt az áldozatot, mert a tanítás eredménye meglátszik a népén. A polgármester úr a jubilánst Kecskemét város közönsége nevében élteti. Dömötör Sándor kir. közjegyző szépen átgondolt beszédjében hangsúlyozza, hogy ez az ünnep édes mindnyájunké. Neki állásánál fogva igen sokszor van dolga osztozkodó felekkel, kik osztályos részeiket követelik. Szónok nem érti, hogy ez ünnepélyből a rendezők miért hagyták ki a város közönségét és az iskolaszéket, azért mint az iskolaszék elnöke, emeli poharát az ünnepeltre. — Zajzon Dénes, félegyházi tanító képezdei igazgató Kecskemét város közönségére , mely a tanügy szerény napszámosának érdemeit annyira tudja megbecsülni, különösen pedig a város "érdemdús polgármesterére emeli poharát. Mády Lajos, újpesti népiskolai igazgató köszönetét mondva Kecskemét város közönségének a szives fogadtatásért, melyben a pestmegyei tanítókat részesítette — Tóth József kir. tanfelügyelőt, a pestmegyei tanügy vezérférfiát élteti. Laukó Károly evang. lelkész magvas beszédben kifejti, hogy a valláserkölcsi nevelés és a tanítás oly elválaszthatlan testvérek, hogy az iskola eredménye kérdésessé válik, ha külön-külön ápoltatnak. Poharát Zajzon Dénesre emeli. Pásthy Károly, polgári leányiskolai igazgató és a helybeli népiskolák igazgatója a kegyelet ez ünnepén köszönetet mond e város közönségének azon nemeslelkű eljárásáért, melyet a tanítók nyugdíjazásának kérdésében tanúsított. Kecskemét város közönségét élteti. Dr. Szeless József a tanítónőket, mint a tanítótestület szebb részét, Parragh Gedeon, a jubiláló unokáit, Elefánti czeglédi polgári iskolai igazgató a jubiláns nejét, Mádi János bankigazgató a jubilánst éltették, ki e napon 32 üdvözlő sürgönyt kapott. A pohárfelköszöntések után Kiss József, szarkasi tanító a közönség zajos éljenzései és tetszésnyilatkozatai között olvasta fel alkalmi, ódás lendületű költeményét, melyet lapunk mai tárczarovatában közlünk. A sürgönyök közül ide igtatjuk Dr. Schuster Konstantin, váczi egyházmegyei püspök úr ő nagyméltóságának következő sürgönyét: Böszörményi Mihály tanítónak a városházán Püspök atyai szeretetem egész melegével üdvözlöm önt a népoktatás terén ötven éven át töltött munkálkodásában és további életére kérek szent áldást. Szívem mélyéből kívánom Konstantin váczi püspök. A bankett a legjobb kedélyhangulatban délutáni 4 órakor ért véget. E referádánkat azon őszinte óhajtással zárjuk be, hogy az ünnepelt tanító úr áldásos működésének folytatásában még igen sokáig éljen! —s— kiállított munkákat, teljes megelégedéssel hagyhatta el e kiállítást, mert meggyőződhetett ez iskola fontosságáról, hivatásáról és intenzív, példányszerű vezetéséről. Minden egyes darab dicsérte a vezetők finomízlését, gyakorlati érzékét. A háztartásban oly elengedhetlenül szükséges ruhaszabási, javítási munkákon és ruhaszabási rajzokon kívül legnagyobb számmal voltak képviselve a fehérhímzések, ingbetétek, hálókabátok ingbetétekkel és hajtásozásokkal; ezeken kívül láthattunk gyönyörű keret- „a jour- és filigrán munkákat, asztalterítőket, csipkeveréseket, zsinórozott asztalfutókat, a kész ruhák mellett ízléssel készített diványpárnákat és különféle dísztárgyakat, melyek mindannyian fényes tanúbizonyságot tesznek elsősorban Nagy Erzsi és másodsorban Fehér Magit kisaszonyoknak fejlett ízléséről, fáradságot nem ismerő lankadatlan szorgalmukról és odaadó tevékenységükről. Őszinte elismeréssel kell adóznunk Seemann Kálmán, főreáliskolai tanár úrnak is, ki a növendékek rajztanításában, daczára a kezdet nehézségeinek, oly szép eredményt tudott felmutatni. Bármennyire is jól esett látnunk azonban azt, hogy a közönség e kiállítás iránt oly melegen érdeklődött, mégsem tudunk belenyugodni abba a gondolatba, hogy ez intézetet oly nagy városban, mint a mienk, csakis negyvenhét növendék látogatta. Nem lehet feladatunk az otthon háziasan működő leánykának munkásságát, szorgalmát, derült vidám kedélyét a feleziczomázott, pillanatig körülrajongott, szeszélyes, üres lelkű léhasággal szembeállítani; a női kézimunkák fontosságáról sem akarunk elmélkedni, mert mindenki tudja, hogy mennyi megtakarítás származik azon aránylag csekélynek látszó összegből, melyet ruha vagy fehérnemű varrásra kiadunk, ha azt otthon elvégezhetjük és mennyire megkímélhetjük fehérneműinket és ruháinkat, ha azokat képesek vagyunk javítgatni vagy átdolgoztatni. Tanulni soha sem szégyen! A legmelegebben ajánljuk azért ez iskolát a közönségnek, a jótékony nőegyletnek pedig csak gratulálhatunk, hogy ez iskolát felállította, fentartja és oly tanerői vannak, kiknek munkásságáról e kiállítás is oly fényesen tanúskodik. — s — A helybeli nöipariskola munkakiallitasa. Múlt hó 28., 29. és 30-ik napjain állíttattak ki közszemlére a jótékony nőegylet által fentartott nőipariskolában a növendékkek által ez évben készített kézi munkák. A közönség ez alkalommal fokozódott érdeklődést tanúsított e kiállítás iránt, mely az előző évit már a kiállított tárgyak számát tekintve is felülmúlta; de különbözött e kiállítás a megelőző évitől még abban is, hogy ez alkalommal voltak először kiállítva a növendékek rajzai is, mert a Nőegylet e tanévben rendszeresítette iskolájában a rajztanítást is, mely elengedhetlen feltétele a jó ízlés és ezzel együtt a fokozott munkakedv fejlesztésének. Az intézet 47 növendéke 800 db. munkát állított ki. Ha a látogató nem sajnálta a fáradságot és behatóan megtekintette az A közigazgatási bizottság 1. július hó 5-én gróf Szapáry István elnöklete alatt tartott rendes havi üléséről közöljük a következő közérdekű adatokat: 1. A polgármesteri jelentés szerint június hóban a város házi pénztárának bevétele a háztartási alapnál 41,213 írt 54 kr., kiadása pedig 36,923 írt 31 kr, az iskolaalapnál pedig a bevétel 9,708 írt 80 kr., a kiadás 8,950 írt 17 kr. volt. A városi adópénztár állami és községi adók , hadmentességi díj, kataszteri költség és közmunkaváltság czimén bevett összesen 5,777 írt 41 krt. A közbiztonság állapota június hóban a következő volt: a személybiztonság egy esetben sem támadtatott meg, a vagyonbiztonságot pedig belterületen 1, külterületen pedig 2 kisebb tolvajlási eset háborútá. 2. A kir. adófelügyelő jelentése szerint a közadó kezelés június havi állapota a következő volt: június végéig esedékes volt: 198,623 frt 59 kr; befizettetett pedig 102,841 frt 20 kr., maradt tehát hátralék 95,782 frt 39 kr. Öszszehasonlítva ezen eredményt a múlt év ugyanezen szakában történt befizetés eredményével kitűnik, hogy ez, a múlt évinél 5,685 frt 60 krral kedvezőtlenebb. 3. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségi állapot ezen hóban átalában kedvező volt; a közönségesen előfordulni szokott betegségeken kívül heveny fertőző kórok — néhány elszigetelten maradt és enyhe lefolyású vörheny eset kivételével — nem fordultak elő. A népesedési mozgalmat illetőleg június 2-től június 29 ig terjedő időszakban az élve születések száma volt 144, szemben 72 halálozási esettel s igy a születési többlet 72 volt. A városi kórházban ápolt betegek száma volt 50. A városi szegényházban tartózkodó szegények száma június végén 66 volt, a házon kívül pedig 92 szegény nyert városi segélyt. 4. A kir. ügyész jelentése szerint a felügyelete alatti fogházban a vizsgálat alatti foglyok és az elitéltek átlagos napi létszáma volt összesen 173. — Az ev. református papválasztás. Habemus papam. Ez utóbbi czim a helyi viszonyok és idő tekintetbe vételével magyarul azt jelenti, hogy a kecskeméti ref. egyháznak — hála Istennek — ismét van papi feje, kiben bízva reméljük, hogy újra egy szebb jövő hajnala derült fel egyházunkra a f. é. június 30 án megejtett papválasztással , midőn az egyház közönsége nagy többséggel Mészáros János, czeczei lelkészt, a tolnai egyházmegye főjegyzőjét Tóth Sándor 150 és Ádám Kálmán 38 szavazatával szemben 427 szavazattal és igy nagy abszolút többséggel papjává megválasztotta. Mi nyújthat biztosítékot és mi adhat reményt egyházunk jövője iránt, midőn 27. sz.