Kecskeméti Lapok, 1889 (22. évfolyam, 27-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

2 KECSKEMÉTI LAPOK 27. sz. Déli 1 óra volt, midó'n a tanácsko­zásban elfáradt tanítók Beretvás éttermében egybegyűltek. Kedélyes hangulat között együtt maradt a társaság 4 óráig. Szelle­mes felköszöntó'kben nem volt hiány. Négy óra felé a nők a városi mükertbe rándultak. mintegy előhírnökei ama kedélyes társaság­nak , a mely ott az éjjelre tanyát ütött. A férfi vendégek a városi széktóban kerestek üdülést, majd zárt sorokban ők is kivonul­tak a műkertbe. A fesztelen jó kedv csak itt tudott kellő magasságra emelkedni, mert az egész mulatozás oly jelleget öltött, mint egy soktagú családnak örömnapja. Táncz, dal fölváltotta egymást; majd midőn esti 9 órakor Tóth József kir. tanácsos s tan- felügyelő úr is megjelent, mint a tanítói családnak vezére, feje, apja: az öröm és lelkesedés szokatlan módon, szűnni nem akaró éljenzésben tört ki. Azótától fogvást hatványozott jó kedvvel rakták a csárdást, sőt midőn a tanfelügyelő úr egy kis lassú- frisset megengedett magának, a tanitók öre­gebb tagjai is nekiheviiltek a táncznak. A jó kedv a későbbi éjjeli órákban ért vé­get, és bízvást elmondhatjuk, hogy ritkán látott a műkerti nagy pavilion fesztelenség­ben , barátságban és családias összetartásban szebb társaságot a mainál. Vidéki vendégeink elragadtatással szó­lanák a kitűnő fogadtatásról és van okunk hinni őszinteségükben. Örülünk, hogy min­denben jót végeztünk és büszkék vagyunk városunk nemes Tanácsára, a kinek bőke­zűségéből mindez kitel lett. Böszörményi Mihály ötvenéves tanítói jubileuma. F. hó 3-án d. e. 11 órakor a városháza tanácsterme kegyeletes, lélekemelő ünne pélynek volt szinhelye, oly ünnepélynek, melylyel a rendezők és mindazok, kik az ünnepélyen részt vettek, önmagukat tisz­telték meg. Ötven, a tanitói pályán becsülettel betöltött év! Már maga e szó mennyi küzdést, munkát és fáradságot foglal magában; hisz nincs sivárabb, hála- datlanabb pálya a néptanítói pályánál! Ne­hézségeket, előítéleteket kell a tanítónak lépten-nyomou leküzdeni és mi érte a jutalma ? A tudat, hogy kötelességét lelkiismeretesen betöltötte; ez pedig a mai korban, hol mindenki a vagyonosodás után tör, bizony vajmi csekély erkölcsi jutalom! A városház tanácsterme a zsúfolásig telt meg városunk intelligens közönségével, hogy a veterán tanító iránt elismerését, becsülését és szeretetét méltóan kifejezze. Pásthy Károly, polgári iskolai igazgató nyitotta meg az ünnepélyt, a következő beszéddel: Mélyen tisztelt közönség! Ötvenév egy ember életében még akkor is szép idő — és bízvást elmondhatjuk, hogy Isten kegyelme — hogy ha minden küzdelem nélkül, teljes kényelemben telik el. De ha ez az 50 év fárasztó munkában, sokszor nehéz küzdelemben telik el, akkor ez az 50 év nem csupán Isten kegyelme, hanem valósággal tiszteletreméltó is. — A tanitói pályát min­dennek lehet mondani, csak rózsásnak nem. Igaz ugyan, hogy oly lelki örömek teremnek rajta, a melyeket némely ember soha nem élvez, de ezekkel a lelki örömökkel szemben ott van a nép tudatlansága is, mely a lélek megvilágosodását a napszámban kapott számú bevándorlott magyaroknak, kiknek nagyobb része kétségkívül Ázsiában maradt vissza (mert hiszen egy János pápától fenn­maradt okmány szerint, még az Árpád ki­rályok idejében is kétségkívül létezett egy nagyobb tömegű magyar nép ott valahol ahol az Öxus és Yaxartes vidékén, mivel ezek ki­rályának kérésére kívánja János pápa, hogy küldjenek hozzájok Magyarországról hitté­rítőket) — a sokféle viszontagságok között is folyvást megmaradniok a magyar Álföl­dön. S ez adat teszi érthetővé azt is , hogy viszont az e hazában talált idegen nem­zetiségek a hóditó faj betelepülte daczára is miért maradhattak meg minden átválto­zás nélkül — hogy úgyszóljunk — napja­inkig , Magyarországnak az alföldet környező hegyvölgyes vidékein. Éppen a jövő magyar állam érdekében mind szélesebb körben erősítenünk kell tehát azon meggyőződést, hogy e most Magyar- országnak nevezett, jelenleg kicsiny, de a jövőben nagy szerepre hivatott állam ala­pitói nemesebb matériából állottak, — mert épp úgy a mint a mai Egyesült-államok, nagy virágzásukat az ott alapított puritán atyákból állott jó magnak köszönhetik, úgy a jövő Magyarország is csak úgy fejlődhe­tik ki a mai chaosból az új nemzetképző­dési processusnál, ha a régi magyar erköl­csök képezik a jegeczedési magvat. Megbecsülhetlen kincs rejlik a jövő J Magyarságra nézve azon egyszerű régi j jó magyar erkölcsökben, melyeket még most is fel lehet találni a magyar Alföldön —, mint Jókai is írja a Hortobágyról. Becsüljük meg tehát mi is azokat! pénzhez méri; ott vannak az előítéletek, a családi nevelés terén megrögzött ferdeségek, a melyekkel megküzdeni a legkitartóbb buzgalomnak is majdnem lehetetlen; ott van a szerény anyagi helyzet, a mely a magasabb törekvéseknek szárnyát szegvén, igen sokszor napszámos munkára kényszerit. Mindezek oly akadályok, a melyek a leg­lelkesebb idealizmust is a sárba rántják. — Ha most már akad egy tanító, a ki 50 év alatt lelkének rugalmasságát el nem vesz­tette ; ha akad egy tanitó, ki mindezen küzdelmek daezára pályájáért ifjúi lelkese déssel rajong; hogy ha akad egy tanitó, a ki 50 év alatt sohasem feledkezett meg pályá­jának méltóságáról, és nevelt olyan nem­zedéket, a mely elismeréssel hódol tanító­jának; ha akad egy oly tanitó, a ki a ne­velés és oktatás terén ez utóbbi 50 év alatt mélyre, egészen a nevelés gyökeréig ható változásoknak zászlóvivője volt: akkor megérdemli az a tanitó, hogy volt tanít­ványai , de sőt a társadalom is, ezen tanitó ötvenéves munkásságáról megemlékezzék és külső jelekben is kifejezést adjon elismeré­sének. És ilyen tanitó — Böszörményi Mihály! Ezen gondolatok vezérelték volt tanítvá­nyait, kartársait és összes tisztelőit, hogy az érdemekben megőszült tanítónak 50 éves tanitói működését jubileummal ünnepeljék meg. A jubileum a mai napra tűzetett ki. S midőn én a rendezőség részéről meleg köszönetét mondok a m. tisztelt közönség­nek szives megjelenéséért, melylyel az ün­nepelendő férfiút és, jólesik hinnem, a nép­oktatásügyet megtisztelte: tisztelettel in­dítványozom, méltóztasssk 3 tagból álló küldöttséget küldeni az ünnepelendőhöz, a mely őt fölkérje, hogy itten megjelenni szíveskedjék. Ajánlom a küldöttségbe ns. Tóth József kir. tanácsos és tanfelügyelő urat, tek. Darányi Ferencz ügyvéd urat, mint volt tanítványát és t. Molnár Imre tanitó urat. E küldöttség a város diszfogatán el­ment Böszörményi Mihályért, ki megér­kezvén a jelenlevőktől óriási, szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadtatott. Erre a városi dalárda „Mi zengi túl a bérczeket“ ünnepi dalt énekelte el. Ezután Dr. Sze­lese József, a jubiláns tanítványai nevé­ben üdvözölte az ünnepeltet. Á szónok magas szárnyalású beszéde, melynek minden egyes szaván megérzett, hogy szívből jön, a jelenlevőkre nagy hatást gyakorolt. Dr. Szeless József üdvözlő beszédében mindenek előtt a jubileumok közti külömb- séget méltatá; kiemelve az úgynevezett mondvacsinált és csak az egyéni hiúság ki­elégítését czélzó jubileumok fölött azokat, melyeknek valódi alapját és jogczimét az igazi érdem és az évek hosszú során át ki­érdemelt általános elismerés képezi. Ez utóbbiak közé sorolja a mai ünnepélyt is, s élénk színekkel vázolja Böszörményi Mi­hálynak a tanitói pályán félszázadon keresz­tül , gyakran küzdelmek közt folytatott de mindig ernyedetlen buzgalom és lelkiisme­rettel teljesített működését és fáradozásait. A ki — úgy mond — egy hosszú életpályán keresztül teljes odaadással és szakértelem­mel párosult hivséggel szolgálta a népne­velés szent ügyét, az méltán megérdemli, hogy félszázadot meghaladó fáradozásaiért az elismerés babérkoszorúját főjére tegyük. Ezután volt tanítványai kartársai és tisz­telői nevében melegen üdvözdi, mint a tanítótestület nestorát, a tanitók tanító­ját és a népnevelés egyik előharczosát. Végül a közadakozásból szerzett ajándék- tárgyakat nyújtotta át a jubilánsnak, kiemelve, hogy ezen kívül még egyé réz­nél maradandóbb emlékkel is megörö­kíteni kívánták az ő nevét és emlékeze­tét az által, hogy ugyancsak közadakozás­ból egy 200 frtot meghaladó s az ő nevére szóló alapítványt tettek le a népnevelés czéljaira, s ennek kezelésére a helybeli köz­ségi iskolaszéket kérték fel. Végül az ég áldását kérve a jubiláns egésségére és to­vábbi működésére, annak éltetésével zárta be üdvözlő szavait. Böszörményi Mihály meghatottan köszönte meg a megtiszteltetést és a szere­tet emlékeit, melyekben részesítették. A gyertyatartók és a tintatartó, melyeket e napon emlékül kapott, mint a világosság és a munka jelképei, bizonyítják azt, hogy 50 éves pályáján lelkiismeretesen működött, de egyszersmind buzdításul fognak neki szolgálni a jövőre. Zajzon Dénes, félegyházi tanitóké- pezdei igazgató a jubilánst a pestmegyei hivatalos tantestület nevében üddözli, mint olyan férfit, ki nemcsak e városnak, me­gyének és vidéknek, hanem a magyar nép nevelés ügyének tett szolgálatokat. Szónok bebizonyítva látja, hogy ünnepeltnél a pol­gári erények mind a négy csoportja talál­ható, melyeket Plato, a nagy görög bölcs az emberi kötelesség követelményei gya­nánt állított fel t. i. bölcsesség, mértékle­tesség, igazságosság és önuralom. Tóth József, kir. tanfelügyelő üd­vözlő beszédjében kiemeli, hogy őt nem hi­vatalos teendő hozta ide, hanem elhozta | szive, hogy szeretettel vegyen részt ez ' igazán magasztos ünnepélyen és hogy kife­jezze az ünnepeiknek jókivánatait, a városi közönségnek pedig legmelegebb köszönetét, hogy a tanügy egy szerény munkását ily melegen ünnepli. Varga István, N.-Kőrösi tanitó a kecskeméti ref. egyházmegyei tanítótestület és az ünnepelt szülőföldje Mező-Csát ne­vében üdvözli az ünnepelt tanítót, ki mind­ezen beszédekre meghatottan válaszolt. A lélekemelő ünnepélyt a dalárda által szépen elénekelt „Szózat“ zárta be. A városháza tanácstermében lefolyt jubiláris ünnepélyt a Beretvás-szálló ter­meiben bankett követte, melyen mintegy 150-en vettek részt, köztük városunk elő­kelőségeinek szine-java. Már a harmadik fogásnál felemelkedett Lestár Péter, kir. tanácsos, polgármester. Gondolatokban gaz­dag, átérzett pohárköszöntőjében azt a kér­dést vetette fel, hogy kié lenne a mai nap, ha nem a Böszörményi Mihály-é? Üdvözölték őt e mai napon tanítványai hálából, kartársai, tisztelői elismerésből és szeretetből. Azonban ha a jubiláns érdemeinek elismeréséről van szó, akkor Kecskemét város közönsége sem maradhat el. A szónok a tanítás ügyét annak eredményéből Ítéli meg. Kecskemét városa a tanügy, a nevelés ügyéért a magyar városok között a leg­nagyobb áldozatot hozza, de nem is saj­nálja ezt az áldozatot, mert a tanítás ered­ménye meglátszik a népén. A polgár- mester úr a jubilánst Kecskemét város kö­zönsége nevében élteti. Dömötör Sándor kir. közjegyző szépen átgondolt beszédjében hangsúlyozza, hogy ez az ünnep édes mind­nyájunké. Neki állásánál fogva igen sokszor van dolga osztozkodó felekkel, kik osztályos részeiket követelik. Szónok nem érti, hogy ez ünnepélyből a rendezők miért hagyták ki a város közönségét és az iskolaszéket, azért mint az iskolaszék elnöke, emeli poharát az ünnepeltre. — Zajzon Dénes, félegyházi tanitó képezdei igazgató Kecskemét város közön­ségére , mely a tanügy szerény napszámo­sának érdemeit annyira tudja megbecsülni, különösen pedig a város "érdemdús polgár- mesterére emeli poharát. Mády Lajos, újpesti népiskolai igaz­gató köszönetét mondva Kecskemét város közönségének a szives fogadtatásért, mely­ben a pestmegyei tanítókat részesítette — Tóth József kir. tanfelügyelőt, a pestme­gyei tanügy vezérférfiát élteti. Laukó Károly evang. lelkész magvas beszédben kifejti, hogy a valláserkölcsi nevelés és a tanítás oly elválaszthatlan testvérek, hogy az iskola eredménye kérdésessé válik, ha külön-külön ápoltatnak. Poharát Zajzon Dénesre emeli. Pásthy Károly, polgári leányiskolái igazgató és a helybeli népisko­lák igazgatója a kegyelet ez ünnepén kö­szönetét mond e város közönségének azon nemeslelkű eljárásáért, melyet a tanitók nyugdíjazásának kérdésében tanúsított. Kecskemét város közönségét élteti. Dr. Szeless József a tanítónőket, mint a tanítótestület szebb részét, Parragh Ge­deon, a jubiláló unokáit, Elefánti czeg- lédi polgáriiskolai igazgató a jubiláns nejét, Mádi János bankigazgató a jubilánst él­tették, ki e napon 32 üdvözlő sürgönyt ka­pott. Á pohárfelköszöntések után Kiss Jó­zsef, szarkási tanitó a közönség zajos él­jenzései és tetszésnyilatkozatai között ol­vasta fel alkalmi, ódái lendületű költemé­nyét, melyet lapunk mai tárczarovatában közlünk. A sürgönyök közül ide igtatjuk Dr. Schuster Konstantin, váczi egyházme­gyei püspök úr ő nagyméltóságának követ­kező sürgönyét: Böszörményi Mihály taní­tónak a városházán Püspök atyai szerete­tem egész melegével üdvözlöm önt a nép­oktatás terén ötven éven át töltött munkál­kodásában és további életére kérek szent áldást. Szivem mélyéből kívánom Kons­tantin váczi püspök. A bankett a legjobb kedélyhangulatban délutáni 4 órakor ért véget. E referádánkat azon őszinte óhaj­tással zárjuk be, hogy az ünnepelt tanitó úr áldásos működésének folytatásában még igen sokáig éljen! —s— A helybeli nöipariskola mun- kakiallitasa. Múlt hó 28., 29. és 30-ik napjain állít­tattak ki közszemlére a jótékony nőegylet által fentartott nőipariskolában a növendé- | kék által ez évben készített kézi munkák. A közönség ez alkalommal fokozódott | érdeklődést tanúsított e kiállítás iránt, j mely az előző évit már a kiállított tárgyak [ számát tekintve is felülmúlta; de különbö­zött e kiállítás a megelőző évitől még abban is, hogy ez alkalommal voltak először ki­állítva a növendékek rajzai is, mert a Nő­egylet e tanévben rendszeresítette iskolájá­ban a rajztanitást is, mely elengedhetlen feltétele a jó ízlés és ezzel együtt a foko­zott munkakedv fejlesztésének. Az intézet 47 növendéke 800 db. mun­kát állított ki. Ha a látogató nem sajnálta a fáradságot és behatóan megtekintette a kiállított munkákat: teljes megelégedéssel hagyhatta el e kiállítást, mert meggyőződ­hetett ez iskola fontosságáról, hivatásáról és intenzív, példányszerű vezetéséről. Min­den egyes darab dicsérte a vezetők finom- ízlését, gyakorlati érzékét. A háztartásban oly elengedhetlenül szükséges ruhaszabási, javítási munkákon és ruhaszabási rajzokon kívül legnagyobb számmal voltak képviselve a fehérhimzések, ingbetétek, háló kabátok ingbetétekkel és hajtásozásokkal; ezeken kívül láthattunk gyönyörű keret- „á jour- és filigran munkákat, asztalterítőket, csip­keveréseket, zsinorozott asztalfutókat, a kész ruhák mellett Ízléssel készített divány- párnákat és különféle dísztárgyakat, me­lyek mindannyian fényes tanúbizonyságot tesznek elsősorban Nagy Erzsi és másod­sorban Fehér Magit kisaszonyoknak fej­lett ízléséről, fáradságot nem ismerő lan­kadatlan szorgalmukról és odaadó tevékeny­ségükről. Őszinte elismeréssel kell adóznunk Seemann Kálmán, főreáliskolai tanár úrnak is, ki a növendékek rajztanitásában, daczára a kezdet nehézségeinek, oly szép eredményt tudott felmutatni. Bármennyire is jól esett látnunk azon­ban azt, hogy a közönség e kiállítás iránt oly melegen érdeklődött, még sem tudunk belenyugodni abba a gondolatba, hogy ez intézetet oly nagy városban, mint a mienk, csakis negyvenhét növendék látogatta. Nem lehet feladatunk az otthon háziasán működő leánykának munkásságát, szorgal­mát, derült vidám kedélyét a feleziczomá- zott, pillanatig körülrajongott, szeszélyes, üres lelkű léhasággal szembeállítani; a női kézimunkák fontosságáról sem akarunk el­mélkedni, mert mindenki tudja, hogy mennyi megtakarítás származik azon aránylag cse­kélynek látszó összegből, melyet ruha vagy fehérnemű varrásra kiadunk, ha azt otthon elvégezhetjük és mennyire megkímélhetjük fehérneműinket és ruháinkat, ha azokat képesek vagyunk javítgatni vagy átdolgoz­tatni. Tanulni soha sem szégyen! A legmelegebben ajánljuk azért ez is­kolát a közönségnek; a jótékony nőegylet­nek pedig csak gratulálhatunk, hogy ez iskolát felállította, fentartja és oly tanerői vannak, kiknek munkásságáról e kiállítás is oly fényesen tanúskodik. — s — — A közigazgatási bizottság f. július hó 5-én grót Szapáry István elnöklete alatt tartott rendes havi üléséről közöljük a kö­vetkező közérdekű adatokat: 1. A polgár- mesteri jelentés szerint június hóban a vá­ros házi pénztárának bevétele a háztartási alapnál 41,213 írt 54 kr., kiadása pedig 36,923 írt 31 kr; az iskolaalapnál pedig a bevétel 9,708 írt 80 kr., a kiadás 8,950 írt 17 kr. volt. A városi adópénztár állami és községi adók , hadmentességi dij, kataszteri költség és közmunkaváltság czimén bevett összesen 5,777 írt 41 krt. A közbiztonság állapota június hóban a következő volt: a személybiztonság egy esetben sem támadta- tott meg, a vagyonbiztonságot pedig bel­területen 1, külterületen pedig 2 kisebb tolvajlási eset háboritá. 2. A kir. adófel­ügyelő jelentése szerint a közadó kezelés június havi állapota a következő volt: jú­nius végéig esedékes volt: 198,623 frt 59 kr; befizettetett p^dig 102,841 frt 20 kr., maradt tehát hátralék 95,782 frt 39 kr. Ösz- szehasonlitva ezen eredményt a múl t év ugyan­ezen szakában történt befizetés eredményé­vel kitűnik, hogy ez, a múlt évinél 5,685 frt 60 krral kedvezőtlenebb. 3. A tiszti fő­orvos jelentése szerint az egészségi állapot ezen hóban átalában kedvező volt; a közön­ségesen előfordulni szokott betegségeken kívül heveny fertőző kórok — nehány elszi­getelten maradt! és enyhe lefolyású vörheny eset kivételével — nem fordultak elő. A né­pesedési mozgalmat illetőleg június 2-től június 29 ig terjedő időszakban az élve szü­letések száma volt 144, szemben 72 halá­lozási esettel s igy a születési többlet 72 volt. A városi kórházban ápolt betegek száma volt 50. A városi szegényházban tar­tózkodó szegények száma június végén 66 volt, a házon kívül pedig 92 szegény nyert városi segélyt. 4. A kir. ügyész jelentése szerint a felügyelete alatti fogházban a vizsgálat alatti foglyok és az elitéltek átla­gos napi létszáma volt összesen 173. — Az ev. református papválasztás. Habemus papam. Ez utóbbi czim a helyi viszonyok és idő tekintetbe vételével ma­gyarul azt jelenti, hogy a kecskeméti ref. egyháznak — hála Istennek — ismét van papi feje, kiben bízva reméljük, hogy újra egy szebb jövő hajnala derült fel egyhá­zunkra a f. é. június 30 án megejtett pap­választással , midőn az egyház közönsége nagy többséggel Mészáros János, czeczei lelkészt, a tolnai egyházmegye főjegyzőjét Tóth Sándor 150 és Ádám Kálmán 38 sza­vazatával szemben 427 szavazattal és igy nagy abszolút többséggel papjává megválasz­totta. Mi nyújthat biztosítékot és mi adhat reményt egyházunk jövője iránt, midőn

Next

/
Thumbnails
Contents