Kecskeméti Lapok, 1890. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

­­ zem támogatásomat és figyelemmel fogom kísérni a gyűlés működését“. A végrehajtó­bizottság azon kérelmét azonban, hogy a negyedik egyetemes tanítógyűlés rendezé­sével járó költségek fedezése czéljából 2000 írt államsegélyt engedélyezzen ő nagymél­tósága , fedezet hiányában, nem teljesíthette. Ez a körülmény kényszerít bennünket arra, hogy a magyar társadalom lelkes pol­gáraihoz forduljunk kérelmünkkel; egyéb­ként nem fedezhetnek a gyűlés rendezésével járó költségeket, így pl. a felhívások, iga­zolványok, értesítések, meghívók, bélyegek, postabér , a gyűlés tartama alatt napi „érte­sítő“, később „napló“ szerkesztése és nyom­tatása , gyorsírók és szolgák díjazása, az iskoláknak hálótermekül való berendezése, a tanszer-kiállítás felszerelése is tetemes költségbe kerül. Mindezek s egyéb nélkülöz­­hetlen kiadásaink összege az 1874-ben tar­tott s 1528 tanító által látogatott egyete­mes gyűlésen 5558 írtra rúgott. Ez évben oly nagy az egyet,­gyűlés iránti érdeklődés, hogy 2000-nél is több tanító részvételére számíthatunk, ehez képest kiadásunk, bár­mennyire takarékoskodjunk is, a fentebb említett összegnél kevesebb nem lehet. A magunk erejéből pedig nem fedezhetjük azt. Budapest főváros hatóságának erkölcsi támogatása felől biztosítva vagyunk , de ma még nem tudhatjuk, támogathat-e bennün­ket anyagilag, pénzbeli segélylyel is. Ezért fordulunk bizalommal a nagy­közönséghez , a magyar nemzet lelkes polgáraihoz, ne vonják meg a nemzet legszerényebb nap­számosaitól segítő kezeket, midőn azok a nemzet népoktatásügyének emelése czéljából gyűlnek össze a haza fővárosában. Most, midőn hosszú, nehéz évek után ismét össze­gyűlünk , hogy új életet teremtsünk a már­­már zsibbadozó tanítói közszellem működési terein, nem habozva, nem aggodalmaskodva, de teljes bizalommal nyújtjuk ki támaszt kereső kezeinket Önök felé, mélyen tisztelt Polgártársak, kik értik és érzik, hogy a közoktatásügy s a nemzeti népnevelés nem lehet egyedül a tanítók munkája. Az egyetemes­ gyűlés napirendjében benn foglaltatnak többek közt azok a pontok is, melyek a nemzeti szellemnek ápolására, a népiskolák berendezésére s a tanítói köz­szellem fejlesztésére vonatkoznak. Ezen az egyetemes gyűlésen fognak tanácskozni a kisdedóvók s a nőnevelés hivatott munkásai oly kérdésekről, melyekhez minden hazafi­nak, akár tanitó, akár nem, van szava, s melyek iránt érdeklődnie kell mindenkinek, a ki magyar s a ki hazája javát előmozdí­tani igyekszik. Sokat, nagyon sokat kell még dolgoz­nia Magyarország tanítóinak a nemzetlét, érdekében is, s e munkában a legnagyobb ösztön az, ha érezzük, hogy nem vagyunk magunk, nem lehetünk elhagyatva, mellet­tünk van a magyar nemzet lelkes polgár­sága s buzdít, lelkesít bennünket a további küzdelemre. Az adományokat augusztus hó 1-ig, Kurz Sámuel pénztárosunkhoz (Budapest, IV. ker., Deák­ tér 4. sz.) beküldeni méltóz­­tassék. Kérelmünket ismételve, kiváló tiszte­lettel s hazafias üdvözlettel vagyunk Budapesten, 1890. évi junius hó 2- án. A III. egyetemes tanitógyűlés végre­hajtó-bizottsága nevében: Lakits Vendel, elnök, időjárás mellett a túlélés csak további 14 nap alatt következik be. Az aratásra legkedvezőbb idő tehát e két időszak közepére esik. Az ilyen , a maga idejében aratott gabona nem hullatja a szemét, mert ez még erősen ül a kalászban, súlyos, nagymennyiségű és finom fehér lisztet ad, s csak kevés korpát, mert a héjjá vékonyabb Ha azonban a szem túlérik, a héjjá egyre­­ vastagodik, a keményítő része farosttá és gummivá változik , a­minek az a következ­­­­ménye, hogy az ily gabona sok darát, de kevesebb és barna lisztet ad. Természetesen a túlérett gabonának a piac­on is rossz az ára. De a szalma is sokat veszít takarmány­­értékéből A tövén elszáradt szárban a czukor­­anyag farosttá változik, mely kevésbbé értékes. Kivált a nagyobb gazdaságok veszítenek sokat a későbbre halasztott aratás által , főleg ott, a­hol csak kézzel aratnak s nem géppel. Itt az utolsó táblák rendszerint későre maradnak, mert csak ritka esetben van elég arató. Ha hirtelen hőség áll be, úgy hogy az összes táblák egyszerre, nem pedig a vetési sorrend szerint egymásután érnek, nem győzik a munkát. Tanácsos tehát kezdeni az aratást, mihelyt a búza nem teljes többé, ha még egészen puha volna is, mert csakis az érési stádiumban adja az a legszebb szint, vékony héjat, jó súlyt, finom, fehér lisztet és éri el a piaczon a legmagasabb árat. Ugyanígy járjuk el a tavasziak aratása körül, hogy szemet és jó takarmány-szalmát kapjunk. Az árpát okvetlenül félig éretten kell vágni. A zabot szintén , de ekkor pár napig renden kell hevernie, hogy átmenjen az utóérésen. A szem ezáltal nem lesz rosszabb, mint az, a­mely lábán érett meg, a szalma pedig kitűnő takarmányt ad. A dült vetésnél nem szabad késlekednünk, nehogy koc­káztassuk , hogy szem és szalma egyaránt elrothadjon s legalább megmentjük a korai aratással a szemtermés egy részét, a szalma pedig jobb lesz takarmánynak. Az aratásnál a második, s igen gyakori hiba, a czélszerűtlen munkaerőfelosztás. Ha az aratáskor, esős idő áll be, ez, ha nem győzzük a munkát, megsemmisítheti a legszebb terméskilátásokat is. Ilyenkor a rövid derült időközöket kell teljes erővel felhasználnunk, ha nem akarjuk magunkat kitenni a veszteségnek , mely kétszeres lesz akkor, ha a renden levő gabonát folyton veri az eső. E tekintetben legczélszerűbb az a beosz­tás, hogy minden kaszás után két nő jár, az egyik a markot szedi kévébe, a másik­­ pedig a magával hordott kötéllel rögtön fel is kötözi azokat. Minden 20 kaszásra egy férfit osztunk be, a­ki a kévéket azonnal keresztbe állítja. Ezen utóbbi munkára, mely nagy pontosságot igényel, nagyon megbízható embert válaszszunk , az elhamar­kodott munka itt nagyon megboszulná magát. Ilyen beosztás mellett azután, ha jön is hirtelen eső, az a learatott gabna leg­nagyobb részét keresztekben találván , nem árthat oly nagy mértékben. KÜLÖNFÉLÉK. — Az új városháza építésének ter­vezetére a városi tanács a pályázatot már kihirdette. A pályázat határideje 1891. január 1 je. A pályázatból külföldi építészek ki vannak zárva. — A kecskemét-lajosmizsei vasúti indóház helye véglegesen meg van álla­pítva. A vásári kapuban lesz, mert a mi­niszter , mint halljuk, elvetette azon fel­lebbezést, mely a vásári kapuban épí­tendő vasúti állomás ellen beadatott. — Bankett. A helybeli állami főreáliskola tanártestülete a tanév befejeztével, múlt hó 30-án igen szép tanú­bizonyságát adta azon benső szeretetnek és tiszteletnek, melylyel igazgatója, fj. Ha­­nusz István úr iránt viseltetik. A főreál­iskola igazgatója a tanév végével töltötte be tanárkodásának 25 ik évét. Ezt az alkal­mat használta fel a tanári testület arra, hogy az igazgató tiszteletére a Beretvás fogadó termeiben bankettet rendezett, mely úgy­szólván, családi körben, minden zaj nélkül folyt le. A testületnek, igazgatója iránti őszinte ragaszkodását, szeretetét Vi­rányi Ignácz tanár úr tolmácsolta, át­nyújtva neki e nap emlékéül a testület csoport-arczképét. Hanusz István igaz­gató meleg szavakban köszönte meg a tisz­teletére rendezett ovácziót és hangsúlyozta, hogy mint eddig, úgy ezentúl is igyekezni fog a testület tagjai közti egyetértést, sze­­retetet ápolni, mert ez feltétele a testületi összműködés sikerének. A minden tekintet­ben sikerült kis ünnepély éjfélkor ért véget. — A phonograph Kecskeméten. Sok­szor élünk azon közmondással, hogy elmúlt a csodák ideje, pedig ha csak egy kicsit is gondolkodunk a tudomány vívmányai felett, úgy azt kell bevállalnunk, hogy épen a 19. század mondható a csodák századá­nak. A művelt gondolkodó ész mindinkább és inkább nagyobbra tör, s mondhatni, hogy merészen, de mégis önérzettel „eget kér“. Mert nem phantáziákkal, hanem biztos , csal­hatatlan alapokra fektetett számításokkal kezdi meg eszméjének megvalósításához az áttörést, és a kitartással párosult tudomá­nyosság „legtöbb esetben győzelemmel is bontja ki zászlaját, és fennen hirdeti az eszme megtestesülését. Hisz szárazon és vizen gyorsan tovább vizetünk; gondolatainkat villámgyorsasággal egyszerű sodronyon tova szállíthatjuk; közvetlen hangjainkkal meg­­szállíthatjuk a nagy távolban lévő szerette­inket ; dynamo-gépekkel utánozzuk a nap vakító fényét, végeztetünk vele megmérhe­tetlen munkát; elsorolhatnánk még több, meglepőnél meglepőbb produktumokat, a­mik mind az emberi ész dicsőségét hirdetik, és mind az emberiség hasznára válnak. A mai kornak — a reális téren — legkimagas­lóbb alakja az amerikai Edison Tamás, a­kiről bátran el lehet mondani, hogy nem is alkot, hanem teremt. Gondolataiban me­rész , akaratában törhetlen, kitartóságában fékezhetetlen , emberszeretetében páratlan , mert ha valakiről, úgy róla el lehet mon­dani, hogy nem önmagának és önmagáért dolgozik, hanem az emberiségnek és az em­beriségért. Teremtő eszét és nagy anyagi birtokát nem tekinti saját vagyonának, ha­nem tekinti ezeket eszközöknek , a­miknek segítségével elősegítheti az emberiség bol­­dogul hatását, és a­minek megvalósítására egybefűzi a nappalt az éjjellel, és fáradha­tatlanul dolgozik a laboratóriumában. Sok üdvös és hasznos találmányait nem c­élunk itt felsorolni, hanem csak egyet említünk meg, a­minek meglepő tökéletességéről al­kalmunk volt meggyőződni. Ez a tökélete­sített phonograph. 1878-ik évben Edison egy készüléket phonograph név alatt bocsá­tott világnak , a­mely a beszédet följegyzi és tetszés szerinti időben ismét hallhatóvá teszi. A készülék iránt a publikum részéről az érdeklődés nagy volt, de a meglepetés nem , mert a tökély fokától még messze áll, és ezért a gyakorlatban értékkel nem is bírt. Azonban Edison produktumának silány­sága felett nem csüggedett el, hanem éles elméjének találékonyságában bizakodva, ti­tokban tíz éven át javítgatott a készüléken , és nem eredménytelenül, mert mai nap már — ha szerit teheti a közönség — özönlve siet megtekinteni, és ha megtekintette, és működését meghallotta, úgy beszél róla, mint valami csodaszülöttről; pedig a csoda­szerű jelenetet, t. i. a beszéd, ének, zene, nevetés, köhögés stb. visszaadását semmi más sem reprodukálja , mint egy rugalmas lemez, egy tű és egy legnagyobbrészt vi­­aszkból készült henger. Négy napon át városunkban is megtekinthető volt a töké­letesített phonograph, és a­kik azt megte­kintették , illetve működését meghallgatták, az­nap másról sem­ beszéltek, mint Edison csodaszülöttjéről. És várhatni is, hogy a kis ördöngös készülék nem sokára a legtöbb család szobájában nem mint fényűző szoba­darab fog szerepelni, hanem a mostani Wert­­heimnál is becsesebb és mint megfizethetet­len örökség , mert talán ebben fogjuk őrizni megboldogult szeretteink örömkifakadásait, panaszkodó elkeseredéseit vagy végső búcsúzó szavait és sóhajait. — Kinevezés. Dr. Ludányi Béla, egri kir. törvényszéki jegyző a helybeli kir. ügyészséghez kir. alügyészszé neveztetett ki.­­ A gyalogsági új laktanya építésének előmunkálatai halasztást szenvednek azért, mert a hadügyminisztérium kifogásolja a laktanya részére kijelölt területen levő víz minőségét, illetőleg ihatóságát, pedig az építendő laktanyát a lovassági laktanyától alig pár lépés fogja elválasztani, itt pedig a víz minősége ellen eddig tudvalevőleg senki sem emelt panaszt.­­ A bérkocsisok és azok tulajdono­sai, úgy látszik, nagyon is kezdik érez­tetni a közönséggel azt, hogy ők semmiféle szabályrendelethez nincsenek kötve és így azt tehetik, a­mi nekik tetszik. Nehogy az illetők azt higyjék, hogy ok nélkül panasz­kodunk , az állapotok jellemzésére csak két esetet hozunk fel. Pár nap előtt lapunk egyik barátja temetésre több bérkocsit foga­dott fel. Mikor a temetőben a gyászszertar­tásnak vége lett, a kocsis urak a gyászoló­családtagokat visszavitték ugyan a városba, de a nagytemplom előtti téren leszállították őket és igy a közönségnek innen gyalog kellett haza sétálni.­­ A másik rendetlen­ség az, hogy ha valaki a Mária városi für­dőbe akar menni és igy kocsira ülve, ki­adja a kocsisnak a parancsot: a vendégnek azt felelik, hogy ez a kocsi csak a Szék­tóra jár és igy a fürödni óhajtó vendéget a kocsiról szépen leparancsolják. Hol van­nak a jelzőtáblák, hogy melyik kocsinak mi az útja és privilégiuma? Jól tudjuk, hogy e panaszunk a nyári idényben nem első és nem is utolsó. De addig fogjuk bolygatni e dolgot, míg a kellő helyen e kérdésben is rendet csinálnak. — Zeneestély. „A kecskeméti zene­kedvelők egyesülete“ által a folyó évi június hó 28-án a városi műkertben párt­fogó tagjai tiszteletére rendezett 2-ik zene­estély, eltekintve az anyagi haszontól, igen jól sikerült. A hangverseny 6 órakor vette kezdetét, melynek számait az egyleti zene­kar a legnagyobb szabatossággal adta elő, miért is a közönség zajos tapsokkal jutal­mazta. Faddy úr, ki már egy ízben a Ka­szinóban is szavalt, ezúttal újból bebizonyí­totta, hogy igazán ügyes szavaló. Petőfi „Orü­lt“-jét, mely nagy tanulmányt igé­nyel, nagyon jól adta elő, mitől nem sok­ban maradt el Petőfi „írás közben“ czímű művének elszavalása sem. Többször meg­újuló tapsvihar jutalmazta előadásait. A programra befejeztével táncz következett, mit kitartással járt a fiatalság egész reg­geli két óráig. Tiz óra tájban tűzijáték volt, melyet Pécsy úr igen ügyesen rendezett és elmondhatjuk, hogy a tűzijáték kitűnően sikerült. A négyeseket 20 pár tánczolta, melyre midőn a párok felállottak, tudósí­tónknak a következők neveit sikerült fel­jegyezni: Katona Mariska, Fekete Rózsa, Fekete Jolán, Révay Margit, Tarkői Kle­­mentin , Halasi Ilka, Darányi Ilona , Harkai nővérek , Kürmöczy N., Zombory Alojzia , Szinyay Mariska, Tóth Gézáné, Györffy Balázsné, Papp Sándorné, dr. Szeles Jó­­zsefné , Pécsy Györgyné, Pátkay Lajosné, Fekete Istvánná, Halasy Gyuláné, Baktai Mihályné, Szinnyai Imréné, Harkai Józsefné, Révayné, Nagy Imréné, Tormási Sándorné, Weisz Sándorné, özv. Darányi Pálné. — Nyugdíjazás. Kovács Jó­zsef, kir. törvényszéki biró , ki a helybeli kir. törvény­széknél a szervezés kezdetétől fogva páratlan buzgalommal működött és évek hosszú során át a bűnfenyítő osztálynak elnöke volt, az igazságügyi miniszter által saját kérelmére nyugdíjaztatott. A kiváló készü­ltségű és szorgalmú bíróban a törvényszék egyik jeles tagját veszti. Őszintén kívánjuk, hogy a nyugdíjazott biró úr , mint társadalmi életünk egyik köztiszteletben álló tagja , a közügyek javára a legjobb egészségben még igen sokáig éljen ! — Hymen. Perényi Lajos, fővárosi tanító, a színházunkban is előadott „Fehér elefánt“ czímű operettnek írója, kinek ügyes tollából lapunkban is több tárczát közöltünk , e napokban eljegyezte Szentkirályi Tóth Ferencz, helybeli birtokos leányát Terus­­kát. Tartós boldogságot és megelégedést kívánunk e kölcsönös szereteten alapuló frigyre! — Elvesztett kalap. Lánczy Ilka, úrhölgynek, a nálunk vendégszerepelt szí­­nésztársaság egyik közkedveltségű tagjának , múlt hó 28-án, a „Három kalap“ előadása után egy nagy fehér szalma kalapja rózsa­szín rüssel elveszett a színháztól a Beren­yás­­szállodáig tartó úton. A becsületes megtaláló kéretik a kalapot a kapitányi hivatalba átszolgáltatni, hol illő jutalomba részesül. — Nyári mulatság. A „Kecskeméti Polgári Dalkör“ 1890. július 13-án, vasár­nap a városi műkertben több zenekedvelő szives közreműködésével saját pénztára ja­vára ének és zeneelőadással egybekötött nyári mulatságot rendez a következő prog­rammal: 1. „Marseillaise“, Rouget de l’ Is­létől; előadja a Polgári Dalkör. 2. Trio, hegedű, gordonka és zongorára; előadják: hegedűn ifj. Kisfaludy Lipthai Pál, gordon­kán Nemesszeghy István és zongorán K. Lipthai Sándor. 3. „Rám se nézett“ , Dankó Pistától; előadja a Polgári,Dalkör. 4. „Miért szeretlek drága lány“, románcz, Nemes­szeghy Istvántól, baryton-solo zongorakisé­­rettel; énekli Csősz József. 5. Bordal, Sz. Nagy Józseftől; énekli a Polgári Dalkör. 6. Szavalat; előadja Dallos Kálmán. 7. „Be­borult az ég felettem“, Nemesszeghy Ist­vántól ; előadja a­­Polgári Dalkör. — Búcsú vacsora. A női ipariskola növendékei Nagy Erzsi kisasszonynak, szeretett tanítójuknak tiszteletére, az inté­zettől megválása , és a városból történt el­távozása alkalmából június hó 30. napján a városi műkertben bucsúvacsorát rendez­tek , melyen az intézet növendékein kívül igen szép számmal jelentek meg a kisasz­­szony tisztelői közül. A vacsora '/1 8 órakor vette kezdetét; a második fogás után Les­tár Péter, kir. tanácsos, polgármester úr poharat emelt s szellemes felköszöntőjében a körünkből távozó kisasszony érdemeit mél­tatva , neki hosszan tartó boldogságot és megelégedést kívánt azon az úton, mely őt eddigi állásának elhagyására birta. Vacsora után a fiatalság tánczra perdült, melynek csak a késő éj vetett véget. — Építkezések. A mérnöki és építé­szeti osztály kimutatása szerint a folyó év első felében a városi tanács a mérnöki hi­vatal véleménye alapján 12 új lakház, 21 melléképület, 1 tánctterem építésére, 25 nádas épület tetejének tűzmentes tetővel leendő ellátására, és 2 épület átalakítására adott engedélyt, e szerint hat hó alatt 34 új épület és 27 új tető készült. Most az 1888. s 1889. évek első felében történt épít­kezések és fedél újításokhoz viszonyítva ha­ladás mutatkozik, mi vagyoni állapotunk javulására vezethető vissza. — Beküldetett. A következő sorok közlésére kérettünk fel. Többek részéről megtámadtatásnak voltam kitéve, mert a­ ­ratási hibák. Azok a hibák, melyeket az aratásnál még mindig el szoktak követni, s az ebből gazdákra származó hátrányok igen sokfélék és sokkal fontosabbak, mint hinnék. Az alábbiakban csupán a két legfontosabb aratási hibával foglalkozunk. Leggyakrabban a legnagyobb mértékben szoktak hibázni az aratás idejének megha­tározása körül. Vagy nagyon későn vagy nagyon korán kezdenek hozzá, a­mikor a szem még éretlen, vagy már túlérett. Mind­azonáltal a túl korai aratás sokkal gyakoribb, mint a késői. Az előbbinek hátrányai abban állanak, hogy a még fejes szemek összezsugorodnak, tehát térfogat és súlyban veszítenek, s csakis nyomott árakon akadnak vevőre. Az ebből származó kár sokkal nagyobb, semhogy azért a szalmának tápértéke kárpótlást nyújtana. A korai aratás által okozott kár azonban még­sem oly nagy, mint a­minőt a meg­késett aratás okoz. Itt kettős a veszteség, mert a levágás, felkötözés, hordás stb. alatt sokkal több szem hull ki, mint a vetőmag, másrészről pedig a szem minősége is rosszabbá válik. A tudomány már régen kimutatta, hogy az érés kezdetekor a gabonaszemekben czukor és tejnedv van, s ezen folyadékok egyre sűrűsödnek, a czukor keményítővé, a tejnedv pedig sikérré és fehérnyévé válik. Ez az átváltozási folyamat mintegy két hétig tart, nagy hőség mellett azonban gyorsabban megy végbe, s ezt nevezi a gazda megszo­­rulásnak, vagy kényszeritett érésnek. .Rendes KECSKEMÉTI LAPOK 27. sz.

Next