Kecskeméti Lapok, 1892 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-03 / 27. szám

4. Gazdasági felső népiskolánk árván ma­radt: jeles igazgatója, az intézet lelke, Máthé Sándor június 29 én , esti 11 órakor hosszas szenvedés után, élete 48-ik s bol­dog házassága 4-ik évében elhunyt. Elment pár nappal előbb elhalt kis­fia után. A te­metés meghatóan szomorú alkalma július elsején gyűjtötte össze ismerőit, barátait, a­mit igy is mondhatnánk: azokat, a kik szerették s tisztelték, mert a ki ismerte, az tisztelte, a ki barátja volt az szerette. Temetésén alig maradt szem szárazon, de, ha maradt is, olyan szív, a mely­ez előre látott s rettegett, de mégis hihetetlen csa­páson meg nem indult volna — nem akad­hatott. Az ő kedves, megnyerő egyénisége senkit nem bántó, kíméletes, nyájas mo­dora társas életünknek olyan kedvelt alak­jává tette, hogy kiszakadása bizonyára érezhető hézagot hagy hátra. Igen hogy s ha még a messzebben álló társaság is meg­érzi a veszteséget, milyen nagy lehet a család fájdalma, az özvegy vesztesége, ki a délceg férfiú érzelminek s szeretetreméltó egyéniségének legbensőbb vonásait is meg­ismerhette a boldog s bizalmas családi körben ?! De ne érintsük e szent fájdalmat, me­lyet az elköltözött érdemeinek átalános el­ismerése is csak élénkebben érzetté tehet, tudatossá tevén a veszteség nagyságát. Nyugodjék békében a megboldogult, ki­ben a vezetésére bízott intézet lelkét, tár­saséletünk kiváló tagját s lapunk dolgozó­társát veszté, mert bár a betegség nem en­gedte is meg a működést, betegen is közénk állt, hogy ez úton is szolgálja a közügyet! Isten veled nemes, derék férfi! Hazánk s a külföld. A képviselőház múlt heti története semmi fontos és szokatlan mozzanatot sem szolgáltatván — ezúttal a hét történetét adjuk s tekintetünket Nagyvárad felé for­dítjuk először is. Nyolcszáz esztendeje, hogy a nagy­váradi püspökséget László király megalapí­totta , hatszáz esztendeje, hogy Celesztin pápa Lászlót a szentek közé igtatta és kétszáz esztendeje volt június elején , hogy Nagy-Várad felszabadult a török iga alól. Ennyi fontos körülmény halmozódván össze, nagy ünnepélyt rendeztek Nagy-Vá­radon, mely június 26-án kezdődött s három napig tartott. A főpapok oda sereglettek az ünnepély fényét emelni. Maga a prímás is készült, de egészségi állapota meggátolta a résztvevésben. Ott volt Tisza Kálmán gr. Csáky Albin miniszter, József főherceg két fia stb. Természetesen istentisztelettel vette kez­detét az ünnepély június 26-án. A székes­­egyházba kilenc órakor vonult be a teljesen megtelt templom szentélyébe a papság. A káptalani imaszékekben foglalt helyet: Császka kalocsai érsek , Schopper rozsnyói, Desewffy Csanádi, Bubics kassai, Steiner fehérvári, Hornig veszprémi, Fraknói, No­­gáll címzetes püspökök, Belopotoczky tábori püspök, Szabó János szamosujvári, Pável Mihály nagy­váradi görög kath. püspök, Schlauch nagy­váradi püspök gyöngélkedett s helyette Bende besztercebányai püspök végezte az isteni tiszteletet. A város diszgyűléssel és emléktábla fölállításával ünnepelte a török uralma alól felszabadulást. E diszgyülés a főgimnázium nagytermében volt, melyet Dőry B. főis­pán nyitott meg rövid beszéd kíséretében. Ezután Bunyitay Vince kanonok Nagy-Vá­rad török általi megostromlásáról s vissza­vételéről olvasott fel történelmi tanulmányt. Díszgyűlés után a Szent-László templom keleti falába illesztett emléktábla leleplezése következett, hol a főjegyző tartott beszédet. Schlauch püspök szt. László ereklyéje számára 20,000 forintért készíttetett tartót s ezt 26-án d. e. szentelték föl. Este kivilágítás, fáklyásmenet, kato­nazene s szerenád volt a püspök és főispán tiszteletére. Június 27-kén, mint László napján, fényes isteni tisztelet után Schlauch püspök tartott beszédet. Ezután tisztelgések voltak. A­ hadsereg s honvédség tisztikara József Ágost és László főhercegeknél , valamint a megye, város és Kolozsvár küldöttsége is. A főispán vezetése alatt gr. Csáky minisztert is k­ül­­ küldöttség kereste fel. A püspöki palotában díszebéd volt, melyen a házigazda fel­köszöntötte a pápát, a királyt, a jelen volt főhercegeket , Csáky minisztert, ki viszont Schlauch püspököt, gr. Zichy Nándor a hadsereget s erre Nemecsics altábornagy tetszést idézve elő felelt. A katonai zenekar a „szózat“-ot játszotta s az egész társaság fölállva éne­kelte a nemzeti dalt — a két főherceg is. Győrben szintén díszesen ülték meg László király szentté avattatásának száza­dos évfordulóját. Zalka püspök misézett s az ereklyetartó ezüst mellképet processióval vitték körül a király koponyacsontjával együtt. Ugyancsak jún. 26-kan Selmecbányán is ünnepély volt, a bányászati és erdészeti akadémia új épületének felavatása, melyen Wekerle és Bethlen miniszterek is részt vettek. A felavatási ünnepély 9 órakor az akadémiai ifjúság énekkarának énekével kezdődött. Majd Soltz V. igazgató, Fekete aligazgató, Ocsovszky V. polgármester és Neuherz Béla beszéltek. Ezután Wekerle pénzügyminiszter mondott nagyhatású beszé­det, az ünnepélyt Bethlen András miniszter beszéde fejezte be, mely után az egész társaságot lefényképezték. A hét története után forduljunk a külföldi dolgok felé. A mi szomszédunkban Ausztria parlamentjében erős ellenzék küzd a valuta­rendezés megtörténte ellen , Magyar­­országot folytonosan úgy tüntetik fel , mintha az venné csak hasznát a pénzügyek rendezésének. Kikeltek a 70: 30 quetta ellen is. Szerintük ma Magyarország oly boldog anyagi helyzetben van , hogy nagyobb hányadot kellene fizetnie. íme , mit szól ehez a mi ellenzékünk ? Ez jajgat az anyagi terhekért. Hol itt az igazság ? Bizonyosan középütt. Királyunk június 26-kán a brünni lövészünnepélyen volt, hol nagy fénynyel és lelkesedéssel fogadták, úgyszinte 30-kán , Bécsbe visszatérését zajos éljenzésekkel ünnepelte a bécsi lakosság. Kinn az uralkodók látogatásokat tesz­nek , így az olasz király után az oláh király­ kelt útra, Londonban tevén látogatást, valószínűleg örököse Ferdinánd herceg háza­­sitása ügyében. KECSKEMÉTI LAPOK IRODALOM. — „Sugarak“. Költemények és elbe­szélések. Irta Lovas (Röszler) Gyula. Ára 1 írt 20 kr. Előttem van a csinos kötet, 36 költe­ményével s 7 beszélyével. Elolvastam mind s ha én azon hangu­latnak adnék csak kifejezést, melyet rajtam uralkodóvá tettek, úgy elismerés, dicséret talán ennél is több szólna soraimból. Azonban az nem volna bírálat s a dicséretnek ha még oly alapos is, sem az olvasó, sem a szerző hasznát nem venné, sőt utóbb talán kárát vallaná. Nincs messze a példa. Itt helyben él az, kit a tréfából vagy gúnyból alkalmazott dicséret életpá­lyája neki való útjáról kizökkentett s kit minden jóravalósága mellett is „a félreismert lángész“ hitének szomorú csalódásai várnak lépten-nyomon. Nem dicsérek tehát, hanem bírálok. A 36 költemény közül 35 a szerző egyéni érzelmét hirdeti. Elzengi a­mit érez, a­mi megérinti szívének húrjait mindjárt, a pillanat benyomása alatt. Ez épen úgy lehet előnynek, mint hibának forrásává. A dal így melegebben, nagyobb közvetlenség­gel zenghet, de ott, a­hol még nincs meg­állapodott költői egyéniség, a képzelet által teremtett helyzetek különbözősége nagyon hamar létrehozhatja a költemények ellen­mondásait. íme a példa. Az „Után” címűben azt mondja: „Soha sem feled megcsalt, összetört szive“ s e versben a beteges élet­fájdalom árnyéka feketit, mig a kedves igazán szép s jól eső, egészséges nézetet lehelő „Sugarakéban az előbbivel ellentét­ben igy szólt: „Csalódtam, de nincs lelkem összetörve Szivemnek új reménye van. És, hogyha mégis, néha-néha Fáj az életnek bű­bája. Akkor se csügged el a lelkem, Mert feltűnik újból szememben A hit­ s reménynek sugara“. Ez jól hangzik, ez nem beteges kép­zelgés gyermeke. Maradjon meg szerző az ilyen irányban s higyye meg a közönség is szívesebben veszi az ő költői egyéniségének is emelésére szolgál. Az érzelem közvetlensége szükséges, de az értelem bíráló, felülvizsgáló, rendező, pótló, elhagyó, igazító működése nem kevésbé. Fényes példát szolgáltat erre a 67 lapra helyezett „Asszony vagy már“ első szakasz. A költemény jól indul. Az alkalmas hangu­lat már-már meg­van, — de egy helytelen szó — és elröppent. De vége már­ oda van a remény: Te sohse fogaz szeretkezni velem. Ez a „szeretkezni“ szó olyan prózai, hogy a költészet egyből a porba ránt egyszerre. Ha a költés pillanatában ez szállt is a tollra az értelemnek ezt le kellett volna rázni. Egyébiránt a közlött versek az általános érzelmi, a dal- és elégiai hangú költemények közé tartoznak. Kezdjük azzal, a­melyik legkevesbbé sikerült a dallal. Az látszik, hogy szerzőnk a dal alapkellékeit ismeri, de némely tulajdonságait nem szerencsésen alkalmazza, így az előadás rövidessége, mely néha hézagosság képébe öltözve jelentkezik — kétségkívül a népdalnak természetén alapszik, de a hézagnak olyannak kell lenni, hogy azt a legtermészetesebb észjárású ember is könnyedén összeköthesse. Több helyen, igy az 54. lapon a végső versszakban erőltetett hézag van. Azután a tartalmi változatosság ked­véért , néha benső egységet föláldozza, a mi nélkül pedig mindenféle költemény, így az érzelmi is csak tévesztett után járhat. Néha a rövidség kedvéért csak képzel­­teti gondolatát, így a „Megzavart idyll“­­ben, ebben az Arany-utánzatra valló hangú költeményben a tartalom nem kerekíti ki tisztán a gondolatot, hogy a „déli ifjú“ csak gyerek, tehát gyermek szerelmeske­désről szól az ének. A naivság, gyermekdedség igen szé­pen befér a népdal soraiba, de nem az ilyen fajtájú. A virágot barna kis lány tépdesi. Barna lánykát a rózsája tiszteli. Az alkalmi költemények, a halálese­tekre írt elégiák közt van ugyan olyan is, a­melyen nagyon megérzik a „kényszer­­munka“ íze, de van szép is, így a „V. Kiss Miklós ravatalánál“ című meleg közvetlen­ségével , a gondolatok szépségét kötvén össze igazán gyönyörködtet. Milyen szép, milyen kedves sorok ezek: Letörtek reményid, mint a fának ága, A midőn a villám vadul végig járta És összetört szívvel lehulltál a porba: Korán nyilt virágnak kora vég a sorsa. A külalakot a mi illeti, ha megrovom az ilyen ritkán előforduló magyartalanságát: „Minden ember, a ki magyar, a hived“, e helyett: Hived minden magyar ember „Mi vagyok én neked? egy idegen“ s a szintén ritkán található erőltetettséget (A gyermekkor szép napjai Volt az én éltem tavasza.) elmondhatom, hogy költeményeit átalában bizonyos mű­gond tünteti ki. A hangsúlyos verselés ütemei, ha nem mindenütt csendül­nek is meg teljesen kielégítő hatással — a legtöbb helyen jól kikerekednek s ha gyenge rímekben nem szegények is versei, itt-ott igazán szépek, jól vannak alkalmazva s mindenütt helyreillők s nem tűnnek fel erőltetetteknek. Jó tulajdonsága még e verseknek , hogy nem a biablonszerű négyessorokban zeng­nek, hanem majd annyiféle az alak sor és létszám elhelyezés tekintetében , a­hány a létszám. Meg lehetne még némi vidékies kiejté­sen alapuló hibás szok­ást róni, milyen: dalt, dal helyett, süvít, hajait, újba s a költőietlen ujbólt stb., azonban ezek kicsi­ségek. Lovas (R.) Gyula törekvő s önérzetes fiatal ember lévén — azt hiszem — észre veszi mindjárt, hogy kiválólag az árnyol­dalakkal foglalkoztam s megérti, hogy eb­ben az eljárásban nagy dicséret foglaltatik, mert föltételezi bíráló azon jó véleményét, hogy szerzőnek tömjénre szüksége nincs s a felmutatott hibákat meglátja s jövőre el­kerüli. Terünk kimért lévén, a hibáztatott jelenségek kiemelése után, kimondhatjuk, hogy Lovas költeményei megérdemlik a figyelmet, van köztük több hangulatos, tartalmi s alaki szépségben összesimuló s megragadó, milyen p. o. a „Sugarak“, az igen kedves, lapunkban is közölt „Olgának“ című, „Ha volnék“, „Emlékül“ s „V. Kiss Miklós ravatalánál“, „Mondták nékem“ stb. Lovasból, ha nem lankad meg buzgalma s a költemény gondolatának egységére, a hangtani kellem megteremtésére, a költői kifejezések, szók alkalmazására gondot for­dít: még neves költő válhat s ezért t. olva­sóinknak melegen ajánljuk a kibocsátott kötetet. A beszélyek közül az első helyen közölt „Szegény Lajos“ című legjobb. Szerkezete, drámaias nyelvezete egyiránt ajánlja: Manolai. — A „Magyar Géniusz“ című társadalmi, irodalmi és művészeti heti­lap, mely Hevesi József és Karczag Vilmos szerkesztésében folyó évi január hó 1-én megindult, rövid félévi fennállása után, máris a legkedveltebb, legelterjedtebb képes hetilap Magyar­­országon. A „Magyar Géniusz“ úgy külső kiállításánál, mint belső tartalmánál fogva méltán foglal helyet legelső szépirodalmi lapjaink között, sőt sok tekintetben ki­állja a versenyt a külföldi legelőkelőbb illusztrált la­pokkal is. Munkatársai közé tartoznak legelső íróink és mű­vészeink, kik a magyar olvasóközönségnek egy, való­ban a legmagasabb niveam­ álló lapot nyújtanak. Különösen kiemelhetjük munkatársai közül irodal­munk egyik büszkeségét, Dóczi Lajost, a­ki ki­zárólag a „Magyar Géniuszának írja gyönyörű tárca­­czikkeit, mint e lapnak állandó rendes munkatársa. A „Magyar Géniusz“ olvasóinak az a szerencse jutott osztályrészül, hogy e kitűnő írónktól minden héten olvashat egy-egy szellemtől szikrázó cikket, mely mindig valamely aktuális közérdekű tárgygyal foglalkozik. Mert a „Magyar Géniusz“ nagy súlyt fektet a napirenden lévő aktuális eseményekre, melyeket a leg­­hivatottabb tollak ismertetnek s melyeket a legkiválóbb művészek mutatnak rajzokban. Egyik specialitását a „Magyar Géniuszának ké­pezik a színes illusztrációk és mellékletek, melyekkel még a külföldi hasonnemű vállalatokat is túlszárnyalta. Ezeken kívül közöl minden számában( regényt első íróinktól, (a most folyó félévben Beniczkyné­ Bajza Lenkétől); elbeszéléseket, költeményeket, ismeretter­jesztő cikkeket, irodalmi és művészi tárgyú közle­ményeket , a heti események bírálatát satyrikus tollal, közleményeket a hadsereg köréből stb. stb. Különösen nagy kedveltségnek örvendenek. Arcképtanulmánya­ink, melyekben az előfizetőknek beküldött arczképeit mutatják be hű rep­rodukczióban s az arcképből elő­kelő írók magyarázzák meg az illetőnek jellemét, gon­dolkodásmódját. Mint képzelhető, e rovat iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Időnként, minden kiválóbb alkalommal rendkívüli fénynyel és gazdagsággal kiállított disz számokat bocsát közre, így az árvamegyei ínségesek javára szerkesztett „Kenyér“ című emléklap, melybe társadalmunk és művészetünk kitűnőségei írtak és rajzoltak s mely je­lentékeny öszszeggel járult az Ínség enyhítéséhez A húsvéti szám és a koronázás jubileumára kiadott emlék­lap szintén országszerte keltettek feltűnést. Mindezek mellett a „Magyar Géniusz“ a legolcsóbb hetilapok egyike s,a közönség, mely méltán érdeklődik az illusztrációk iránt, melyek az eseményeket képek­ben mutatják be, könnyű szerrel juthat e fényes ki­állítású laphoz. A „Magyar Géniusz“ előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 fr. Az újon­nan belépő előfizetőink a „Kenyér“ című emléklapot ingyen kapják. A „Magyar Géniusz"­ szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, VII. Kerepesi-út 14. — A „Női szépség művészetének tankönyve“ címmel egy igen érdekes s a nőkre nézve nélkülözhetetlen könyvet irt Brankovics György, a „Magyar Nők Lapjának“ felelős szerkesztője. Meg­rendelések a kiadóhivatalhoz (Budapest, Kishid-utcza 9. sz.) küldendők. — Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Novicius Gaudencius. Papi adomák, ötletek és jellemvonások gyűjteménye III. kötet. Össze­szedte Babik József. Ára 1 írt 50 kr. A beküldött testes kötetből mutatványt közöl lapunk mai száma. Az adomák elég jók , előterjesztésük módja sem ügyet­len. A kötetben több adoma megjelent már egyebütt, azonban a­kik szeretik a tréfás dolgokat, gyönyör­ködhetnek az adomákban még ha olvasták is. — Egy kitűnő új vállalatnak, a „Kis Könyvtárinak első négy kötete fekszik előttünk. A legkedvesebb olvasóközönségnek, a 7—14 éves gyermekeknek vannak ezek a csinosan kiállított, ké­pekkel díszített és bámulatosan olcsó könyvek szánva. Az első könyv, „A Cseregyermekek“ koszorús írónk Jókai Mór remek tollát dicséri. Az ifjúsági irodalom egyik legelső jelese, Benedek Elek mesél a második könyvben („Mesék és Történetek“) csoda­szép dolgokat a kicsikéknek. „Egy plajbász története“ a címe a harmadik könyvnek, melylyel Gaál Mózes tett ki magáért. A negyedik könyvben („A szabad ég alatt“) Benedek, Bársony István, Abonyi Árpád jeleskednek. Általában az előttünk fekvő négy könyv után ítélve, a „Kis Könyvtár“ rövid idő múlva kedvelt és nélkülözhetetlen olvasmánya lesz a magyar gyermek­­világnak. A gyermeki­kkel megáldott szülők jól teszik, ha ezt a vállalatot pártolják és gyermekeiknek csekély pénzért élvezetes, magyaros olvasmányokat szereznek. A „Kis Könyvtár“, — melynek szerkesztője Benedek Elek — Máramaros-Szigeten jelen meg Berger Miksa kiadásában, és minden hazai könyvkereskedésben kapható Egy-egy kötet ára fűzve 12 kr . kötve 20 kr. 10 füzet előfizetési ára I frt — 10 kötött példányé 1 frt 70 kr. 27. M. Pestmegyei községi tanítók gyűlése Kecskeméten. 1892. július 2. A gyűlést fél 9-kor Tóth József tan­­felügyelő úr jelenlétében Mádi Lajos elnöke nyitotta meg gondosan szerkesztett beszéd kíséretében. Szép beszédében a testület mű­ködése eredményének csekélységét az isko­lák felekezeti, községi s állami voltában véli feltalálni s azon óhajt fejezi ki, hogy egyesülni kellene a közös főcél érdekében. Tény, hogy a megyében levő 1187 tanító összetartva fényesebb eredményt mutathatna fel. A kellő eredmény hiányait tovább fej­tegetve , ajánlja, hogy ezután a közönség érdeklődését felkeltő felolvasásokat kellene tartani. Jelentést tett elnöki működéséről, tudtul adta, hogy a Tóth József árvaházi alapra eddig 948 frt 57 kr. gyűlt be, a könyvtárban 332 mű van s a kör tagjainak létszáma 331 s­­­pártoló. Végül kegyeletes szavakkal emlékezett meg a király jubile­umáról , mit a jelenvoltak állva hallgattak meg s végül a király éltetése zúgott fel. A jegyzőkönyv felolvasottnak tekinte­tett. A titkári és számvizsgáló bizottsági jelentések olvastattak. Ezután Bertalan Jo­lán kecskeméti k. tanítónő értekezett igazán szépen , szakértelemmel s teljesen kimerítő­­leg az állóirásról. Általános figyelmet kel­tett e felolvasás, melyben kimutatta, hogy különösen egészségügyi szempontból rend­kívül előnyös ez írásmód. A megéljenzés elhangzása után Kerekes József, a­ki nem barátja még most az álló írásnak, indítványozza, hogy kísérleteket

Next