Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1893-01-01 / 1. szám

XXVI. ÉVFOLYAM. 1. szám. 1893 JANUÁR 1 KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DU : Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Félévre . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. Előfizetni lehet az év folytán minden hónap elején. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: V. TIZED,, N.-TEMETÓ-ÚTCA 93. SZ. >/ HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy térj ed el mes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatdsért 30 kr. A „Kecskeméti Lapok“ t. Olvasóinak! Alolirott Lapbizottság , midőn a hely­beli Szabadelvű párt közlönyének a „Kecskeméti Lapok“-nak múlt évi buzgó, erélyes és eredményes szer­kesztéséért Тек. Dalotti Ödön úrnak itt is kifejezi meleg ^köszönetét s mi­dőn kijelenti, hogy Őt lapunk további szerkesztésére felkérte és újból meg­nyerte : egyszersmind bizalommal hivja fel pártunk t. Tagjait és az olvasó nagy Közönséget, hogy lapunkat, — ennek fölpezsdült új életét — fentar- tani, fejleszteni s újabb előfizetők gyűjtése által anyagilag is erősbiteni, pártunk és a közérdek szempontjából sziveseu készkedjenek. Kecskemét, 1893. január 1. A Lapbizottság. Tisztelt Olvasóközönség! Megjubilált lapunk a „K. L.“ e számmal huszonhatodik évfolyamát kezdi meg, mégpedig, miként az igen tisztelt Lapbizottság fennti szives sorai elárulták, egy időre az én szerkesz­tésemben. Pályafutását a régi elvek vezérlete mellett végezi — ízért csak annyit ' an szerencsém ezuttál kijelenteni, hog} a „K. L.“ a jó ízlés igényeit szem elöl ezután sem téveszti s hogy a városi ügyeket illető jólértesültség, tartalmas­ság és élénkség tekintetében nem ve­szíteni, hanem nyerni fog — a tekin­tetben biztosítékot nyújt azon szép irói csoport, mely lapunk mellé tömörült, s a mely csoport számát újabb erők is szaporítják. A szellemi gyarapodás remélem maga után vonja az előfizetők gyara­podását is és igy azon hitben kívánok úgy t. olvasóinknak, mint a dolgo­zótársaknak boldog új évet, hogy múlt évi viszonyunk továbbra is fenn­marad s abba új tagokat toborzani szívesek lesznek. Kecskeméten, 1892. dec. 31. Dalotti Ödön. Visszapillantás. A hirlapirás akkor teljesiti igazán és teljes mértékben feladatát, ha a közéletet, annak minden mozzanatában és nyilvánulásában éber figyelemmel kiséri. Csak akkor lesz a sajtó a kö­zönség valódi orgánuma, ha egyrészt annak kivánalmait tolmácsolja, más­részt mindazon eseményekről értesíti, melyek úgy politikai, mint társa­dalmi , avagy gazdasági szempontból érdeklik, vagy pedig miheztartás vé­gett tudásuk szükségessé válik. Büszkén és megnyugvással tekint­hetünk e tekintetben is vissza ez elmúlt 1892-ik évre, mert a hol szükségét láttuk, mindenütt felemeltük szavun­kat a közönség érdekében, s a közügy volt mindig az első és főrúgó, a mely lapunk cikkeinek irányát megadá, s azokhoz az eszméket szolgáltatá. De minden éremnek két oldala van, s ha kötelességünknek tartottuk a közönség kívánságainak és szükség­leteinek megvalósítását célzó intézke­dések minél nagyobb mérvű kivitelét és életbeléptetését hathatósan sürgetni elmulaszthatlan kötelességünk a le­folyt év eredményeit is összegezni, mindazon tényeket felsorolni, melyek — a mi legközelebb áll hozzánk , — váro­sunk emelése érdekében, a közrend, városunk emelkedése és szépülése cél­jából a városi hatóság által foganato­síttattak és létesittettek. A közrend javítása érdekében tett intézkedések a múlt évben elkezdett szakszerű javitások tovább fejlesztésében álltak s e tekintetben a haladás oly meg­lepő , hogy a 4—5 év előtti állapotok még csak hasonlatba se hozhatók vele. Elég lesz talán azon egy tényt felem­lítenünk, hogy a kolerajárvány al Kannavai uiy gyorsan es oiy nagy mértékben lettek életbe léptetve a járvány megakadályozását célzó intéz­kedések , hogy ha a járvány behur- ccláeának megakadályozását csak en­nek tulajdonítani nem merjük is, azt bátran állíthatjuk, hogy az elővigyá- zati rendszabályok egy városban sem voltak úgy érvényesítve, mint épen nálunk. A város emelése és szépitése érde­kében tett intézkedések körül csak a főbbekre, s a kizárólagosan középit- kezésekre kell szorítkoznunk, mert ezeknek felsorolása is alig fér be egy cikk keretébe. A kövezetlen utcák száma, az al­földi városoknak e legnagyobb vesze­delme, ez évben is fogyott a Budai nagy utcának trachittal történt befedése által; úgy hogy, ha mint reméljük a jővő évben a Szolnoki-utca is kikövez- tetik, a város fővonalain már a közel jövőben minden időben járható lesz az út. Nagy köszönettel tartozik a közön­ség a sétatér melletti fedett csatorna készítéséért is, s vajha mihamarabb elérhetnők azt is, hogy összes csator­náink befödetnek. Ez évi építkezéseink közül mond­hatni a legnevezetesebb a gyalogsági ; 'tanya, a mely mig egy részt a város büszkeségét is képezi, másrészt kényelmes berendezésénél fogva egész­séges lakhelyet biztosit katonáinknak a mi vérünkből való vérnek, s a mi testünkből való testnek. Nem szabad mellőznünk, sőt talán legelső helyre kellett volna tennünk a városház épitését és a piactér kisajátí­tását. E nagyszerű terv, mely váro­sunkat egy hatalmas lökéssel van hivatva elébb mozdítani, immár meg­valósult, a kisajátítandó épületek megvásároltattak , részben le is bontat- tak, vagy lebontásra várnak. A rozoga városháza lebontása megkezdődött, hogy helyet adjon egy pompás, a vá ros méltóságához illő palotának, mely nemzedékről-nemzedékre fogja hirdetni a buzgó városi tanács igyekezetét a közügyek iránti lelkesedését és ügy­buzgalmát. Ha városunk emelkedett s emel­kedni fog ez építkezések által, ha szükségleteink elégetettek ki általuk, ha évről-évre örömmel látjuk a helyes vezetés jótékony eredményeit: a leg­nagyobb örömünket kell kifejeznünk a legfőbb szükséglet kielégítéséért, a színház épitéséért. Büszkén tekinthet vissza a ható­ság múlt évi munkájára. Az 1892-ik év minden időben azért lesz legneve­zetesebb , mert, ebben lépett városunk a nagyobb városok közé azon tény által, hogy a művészetnek csarnokot emelt, a művelődés hatalmas eszközét, az állandó szinhájf épitését elhatározó. Ha csak ez egy <%]got tudnánk is fel­hozni a lefolyt év , eredményekép, oly nagy az, hogy ennek híján mir en kicsinynek látszhatik szemeink előtt, ha azonban összeségben nézzük s lát­juk a minden irányban megindult ha­ladást , csak azon kívánsággal, kezd­hetjük meg az új évet, adjon az ég tanácsunknak ez évben is annyi ügy­buzgalmat, a közügyek és haladás iránti szeretetet s akkor városunk gazdag, szép és művelt leszen. S. Egy korszakos találmány.* * *) A természetű-lományok rohamos fejlő­dése óriási vívmányokat vetett fölsainre, a melyből nemcsak a tudománynak , hanem a gyakorlati életnek is meg van a tnuga jelen­tékeny haszna. A találmány, mo’yet e ci.kk keretében ismertetünk, szintén a^ch^nia mai előre­haladásának köszöíbetr .ejöttét, mert e nélkül aligha siker i ^ina azokat a tulaj­donságokat fölfedező., melyeket a szóban levő, föltalált anyag tartalmaz és a me­lyeknél fogva közszükségleteink egyik leg­hasznosabb tényezője leend. Hogy a nagyobb lakossággal biró váro­*) Közgazdaságból. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCÁJA Új évi ajándék. A korcsolyázás után Jolánékhoz ment a kompánia egy kis meleg kávéra, a mi bizony nem megvetendő portéka, miután két óra hosszáig iringál az ember hol szél alá, hol szél ellen, csupán csak — sportból. Aztán meg nagyban növeli még annak a kávénak az értékét az az almás lepény, cukros gesztenye, perenospora mentes, de kékköves szőlő és három színű birsalma sajt, a mi rendszerint követni szokta, s a mi nélkül nem kávé a kávé. Nem azért mondom, mintha kétségbe akarnám vonni az asztal körül helyet fog­laló hat lány és négy fiatal ember szárma­zásának tőrül metszett magyar voltát, de akármennyire természete is a magyar em­bernek, hogy evés közben hallgat, erről a társaságról bizony nem lehetne jó lélekkel elmondani a költővel, hogy „nem is igen szólnak az alatt mig esznek“ , mert vannak olyan hanggal, hogy az ő nyelvükhöz ké­pest a nagy harangé Űrnapján valóságos és jól megérdemelt nyugalmat élvez. Az az bocsánat, tisztelet a kivételes nyelvnek és tulajdonosának : Vilma kisasz- szonynak. 0 ha nem is hallgat mindig, de nem is cseveg folyton, ritkán szól, ritkán kérdez, akkor is rövid, kimért szavakkal, mert ez, mint a társalkodónéjától tanulta, igy chik , igy elegans, igy előkelő. Vilma t. i. igen előkelő család gyer­meke , mert a papája két Ízben volt képvi­selőjelölt, nagy befolyású ember s fertály milliomos. Ha egy leánynak sikerült magá­nak ilyen apát választani, akkor igen ter­mészetesen mellékes körülmény az, hogy ő egyúttal csinos, szép és művelt is. Én legalább mérget mernék rá venni, hogy Vilma jobbjáu a bakahadnagy (május­ban lép elő), balján a nagybajuszú, piros arcú, kissé elhízott törvényszéki jegyző, de még az ép most belépő háziasszony mi­niszteri segédfogalmazó fia is ép oly hévvel, ép oly lelkesedéssel és hódolattal volna iránta eltelve, ha kevésbe csinos és művelt s egyátalában nem volna szép. — Egészségetekre az uzsonnát, adja tudtul Jolán a társaságnak, hogy vége van az élvezetnek. Menjünk át a szalonba. Kölcsönös kézszorongatások és bókok között átmennek a másik szobába, hol aztáu a naiv Mariska előáll az ő^ifoffessionatus indítványával, hogy — Játszunk valamit. — Jól van játszunk. — De mit ? — Hát úsztassunk — ajánlja a szelle­mes jogszigorló, ki üres óráiban — mind az — a város legszebb fiatal embere. — Inkább haragszom rádot. — Azt ne, mert abban tegeződni kell, mond Vilma. — Hölgyeim van egy eszmém, szólal meg a fiatal orvos, de addig nem árulom el, mig szép sorban le nem ül mindenki. — Jól van igy? Hát akkor halljuk. — Azt hiszem, hogy nem volna rósz társas játék, pótlék, ha itt sorban elmon­daná mindenki, hogy — hat nap múlva lévén új év — mit kíván új évi ajándékul. — Helyes, jól van 1 — De ki kezdi ? — Én nem. — Én sem. — Döntsön a sors. A véletlen úgy akarta, hogy a kalapba dobott nevek közül a hadnagyét húzták ki elsőnek. Kissé bajos volna elmondani a sok bizarr kívánságot. A baka hadnagy p. 1. gyönyörű hátas lovat kívánt, Jolán molnár­kék kosztüm ruhát, a jogszigorló egy évi nyílt hitelt a szabójánál, a naiv Mariska kis testvért, Vilma pedig körülhordta tekin­tetét a társaságon azt mondta, hogy ő egy okos papagályt szeretne. * — Kedves leányom — szól reggeli előtt Vilmához apja — itt az új év napja, mit hogy még sokszor megérj, szivemből kívá­nom neked. Fogadd el tőlem ajándékul, a mit ott a kis asztalon találsz, azt hiszem , hogy örülni fogsz neki, mert ajándékom által régi vágyadat teljesítettem. Vilma hátratekintett, odafutott ahhoz a valamihez, majd vissza apjához, hogy össze-vissza csókolja azért a gyönyörű szép zöld papagályért. Oh mily boldog lesz ő, ha elmondja barátnőinek , hogy az ő kívánsága teljesült. * Tizenegy óra, mindjárt jönnek a láto- ! gatók. Már kopognak. Lehet. A hadnagy volt. — Gyönyörű Vilma nagysám, midőn önnek boldog új évet kivánok , szabad legyen kérnem , hogy fogadjon el tőlem egy csekély ajándékot, melyet a szobalány ott kint át­vehet a legényemtől. Egy perc múlva belép a szobaleány, kezében egy száz szinű papagállyal. — Jaj de szép, nagyon köszönöm ked­ves Béla, most már majd nem unják magu­kat, mert ketten vannak. — Ketten? — Igen, a másikat apától kaptam. — Vagy úgy. Csengetuek. A jogszigorló. — Nagyságos kisasszonyom boldog új évet kivánok magának; ismerheti iránta való feltétlen tiszteletemet, engedje meg, hogy öregbítsem azt az által, hogy egy kívánságát teljesítem: ime a papagály, s kihúzott a legeslegangolabb szabású téli kabát alól egy sárga csőrű , rőt szinű papagályt. — Köszönöm, mondja Vilma kissé ked­vetlenül s azzal az utó gondolattal, hogy talán már kissé sok is lesz a jóból. * Delet harangoznak. A látogatók eltá­voztak, s Vilma valami megmagyarázhatlan érzelemmel, mely az öröm és boszankodás között áll, szemléli a madarai ostoba ábrá- zatját. A jegyzőt jelentik be, Vilma megy fogadni. — Boldog új esztendőt szép kisasszony. Dél ugyan már elmúlt, s talán kissé késő is a látogatásom, de nem tudnám elviselni,

Next

/
Thumbnails
Contents