Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1893-01-01 / 1. szám

á­ sokban a közélelmezés kérdése mennyi kívánnivalót hagy hátra ez általánosan ismert dolog és dacára a városi hatóságok minden jóakaratú törekvésének, nem sike­rül e bajon segíteni, mert az élelmiszerek többnyire távollevő termelő vidékekről szál­líthatók és az árukat a megromlás veszélyei fenyegetik. A főfogyasztó cikkek, minő: a tojás , friss hús , vágott szárnyasok , friss gyümölcs, szóval a legtöbb szilárd tápláló anyag, valamint palackokban elzárt italok (sör, bor, ásványvizek stb.) megvédésére, illetőleg a nagy hideg vagy hőség káros befoly­ása ellen való megóvására eddig nem tudtunk helyes módot és eszközt. Innen magyarázható meg az a körül­mény is, hogy, dacára a folyton növekedő fogyasztás arányának, az élelmiszerek ki­vitele — tekintve az azzal járó óriási koc­kázatot — csak szűk korlátok között volt kénytelen mozogni. Sok éven át szerzett gazdag tapaszta­latok útján végre sikerült egy hazánkfiá­nak oly anyagot feltalálni, a­melynek al­kalmazásával képesek leszünk főfogyasztó cikkeinket a romlás veszélyétől megóvni és egyúttal e nembeli termelésünknek jövedel­mező pénzforrást biztosítani, valamint közegészségügyünknek is azzal hathatós szolgálatot tenni. A szóban levő s egész Európában sza­badalmat nyert találmány (konzerváló anyag) „Moor-Bornethyl“ elnevezés alatt fog áruba bocsájtatni és a legtekintélyesebb szakférfiak egybehangzó ítélete szerint e találmány (mint konzerváló és csomagoló anyag) a nemzetközi és a hadsereg élelme­zése terén korszakalkotó változást fog előidézni. A „Moor-Bornethyl“ kiváló közhaszna és jelentősége — a­miről természetesen a megejtendő próbák útján szerezhet a nagy­közönség egész biztos tájékoztatást — ab­ban rejlik, hogy első­sorban rendkívüli olcsón szerezhető be; másodsorban a mi a fő — hogy az azzal becsomagolt élelmisze­reket eredeti, üde ízükben megtartja, azo­kat rothadás, gombaképződés, valamint a hőmérséklet minden ártalmas behatása ellen teljes biztossággal megóvja, a fertőző csi­rákat megöli, nemkülönben mindennemű erjedéseket és anyagváltozásokat megaka­dályoz. A „Moor-Boraethyl“ lehetővé teszi, hogy a cikkek egyszerű, olcsó és biztos módon konzerváltassanak, s a mellett azoknak eredeti, természetes izét épségben tartja, úgy, hogy ezen találmány által a tojáskereskedés fejlődése szilárd és egészséges alapon lehetséges és esetleges kedvező konjunktúrák módot nyújtanak az olcsó tojás beraktározására. Az elmondottak elég fényesen igazol­ják , hogy ez új találmánynak mekkora közgazdasági jelentősége van, a­mihez, ha hozzá­veszszük, hogy a közegészségi álla­potainknak legnagyobb veszedelmét túl­nyomó rész­ben a rossz élelmiszerekben kell keresnünk, a­kkor minden kétséget kizáró­lag el kell ítéln­ünk, hogy oly fontos tényezővel állunk er­bben , melyet mindenki kell, hogy figyelemre méltasson. Nézzük most már azt a módot, hogy az új találmány miként nyer alkalmazást. Először is arra kell ügyelni, hogy csak egészségesnek talált tojás kerüljön konzerválás alá, a­mi tudvalevőleg világí­­tólámpa (Klórlampe) segítségével vagy annak hogy még továbbra is azt higyje, hogy nem volt a ki megértette volna mikor a napokban együtt voltunk uzsonnán. Az ön óhaja nekem parancs. Az a doktor igazán kedves ember, annak köszönhetem, hogy most magának örömet szerezhetek azzal a papagállyal, melyet imáron át is adtam a szobalánynak. — Mit, papagályt? — Igen azt, remek egy állat, két napi fáradozásom eredménye. — Istenem , hát mit vétettem én neked?! — Hát maga nem örül neki ? Vilma csak a fejét rázta tagadólag és hangos zokogásba tört ki. * — Apja még sírva találta a mint az asztal sarkára volt borulva. Csak az ebéd alatt sikerült neki, hogy lányát némileg megvigasztalja. Már-már beletörődött, hogy keresztyéni lemondással viselje a reá e szo­katlan alakban nehezedő csapást, mikor jön a levélhordó, hogy kézbesítsen egy halmaz írásbeli gratulációt, meg egy szállító leve­let. Az első levél, mit Vilma felbontott, a segédfogalmazó­é volt: hijjában, egy sötét helyiségben gyertya­világ segítségével állapítható meg. A friss egészséges tojás bármely lángnál tisztán átlátszó, míg a régi, rossz, romlott tojás zavaros, foltos, beszáradt és nem átlátszó. A tojásnak a gyertyavilágnál való vizsgá­lata csak a melegebb időszakban szükséges és pedig a költés ideje, ápril hótól kezdve, míg január hó második felétől a költés idejének bekövetkeztéig, mikor a tojás tel­jesen egészséges, a vizsgálás fölösleges. Ha már a tojásnak említett tulajdon­ságára figyelemmel voltunk, akkor a kon­zerválásra vagy kivitelre szánt tojás egy­szerűen ládákba vagy tetszés szerint közön­séges edényekbe a szóban levő anyaggal akként rakatik el, hogy minden tojás kö­röskörül azzal beburkoltatik akként, hogy egyik tojás a másiktól teljesen elkülöníttessék. Hasonló eredménynyel alkalmazandó a „Moor-Boraethyl“ és pedig­ minden fajta friss gyümölcsnél, déli gyümölcsöknél , vágott szárnyasoknál, valamint erjedésnek indul­ható palackokba zárt italoknál. X. Színház. Lassan, lassan belezökkenünk a rendes kerékvágásba. Annyi volt már az ünnepi, délutáni, rendkívüli előadás, hogy szinte belefáradtunk. A kettős ünnep négy elő­adásáról kevés mondani­valónk van. A nép­színművek általában egyformán sikerülnek, s el lehet mondani, hogy ezekben legerősebb a társaság. Élénkebben, természetesebben mozognak , mihelyt ebbe a légkörbe jutnak. Különösen Németben látszik ez meg, ki valóságos kínszenvedést állhat ki, vala­hányszor frakkba kell bújnia, s ilyenkor aztán hangban pótolja ki, amit játékban elmulaszt. Molnár Vilma is beletalálja ma­gát a parasztlány szerepekbe, bár kezeivel épp úgy hadonász ekkor is, mint mikor kisasszonyt játszik. Rélay kitűnő „jómódú parasztgazda“ szokott lenni, csak szemfor­gatásai emlékeztetnek folytonosan a Pont- Riquet család halemberére. Lomnicy is ele­mében van , mert kedvére húzhatja a szót és várakozhat a súgóra, ami itt kevésbbé feltűnő, mint szalondarabokban. Szóval a népszínművekben nagyon meglehetünk elé­gedve. Hát az operette-ek ? A „Királyfogás“ a jobb előadások közé sorozható. Serfőzy, mint rendesen, kitűnően játszott. Belépő áriát ugyan kissé bágyadtan énekelte, de csakhamar belemelegedett, s mára „Perdül a sarka“ refram­ű dalt kifogástalanul adta elő. Radzivil herceg éppen Halassi’nak való szerep , meg is felelt neki tökéletesen. Zö’­­ Hermin, örökösen a karnagyot lesi; olyan izgatott, hogy szinte a közönségre is rára­gad ez az izgatottság, s alig várja, hogy az éneknek vége legyen , s szinte hálát ad , hogy minden nagyobb veszedelem nélkül szabadult ki a bajból. Olaszné ellenkezőleg nagyon bátran énekel s egy cseppet sem félti a hangját. (Igaz, hogy nincs is.) Béres ez este két szerepet játszott, s mikor az utolsó felvonásba bejött, nem tudták, hogy ő most voltaképen kicsoda: a svéd nagy­követ-e , vagy pedig a német nagykövet szolgája. („ Alászolgája“) Borbély, Lom­nicy és Beckey igen sikerült alakítást mutattak be. A lengyel nemesség kissé kopott volt, de az elődás igen sikerültnek mondható. Szerdán Molliére darabot láttunk. Tartuffe került színre. Az előadás rend­halott halvány lett s a nélkül, hogy egy szót is bitt volna kiejteni ájul­tan rogyott le a székről. Pár perc múlva megérkezett az orvos. — Úgy látszik rosszul ütött be az új év, mondja a már magához tért patiensnek. — Oh nagyon rosszul. — Mi baja , mondja miről panaszkodik ? — Emlékszik rá, hogyy a múltkor egy papagályt óhajtottam új évre? Igen , hogyne, ugy­e az bántja , hogy nem akadt rokonlétek , aki vágyát betöl­tötte volna. Látja én kerestem, felhajhász­­tam az egész várost, de még csak tojását sem találtam. No nem is kellett volna egyébb, csak hogy még maga is azzal — ki nem monda­nám a nevét — állított volna be. Képzelje kaptam hatot. Apától, a hadnagytól, Sán­dortól meg Zoltántól egyet-egyet, kettőt meg Pestről. Az első boldoggá tett, a má­sodiknak örültem, a harmadiknál bosszan­kodtam s a negyediknél sírtam, mikor aztán még a postán is kaptam két példányt, nem volt más hátra, minthogy ájultan összees­sem. Most már érti, hogy mi a bajom, se­gítsen ha tud. Juj de esz a méreg, ugy­e dühösnek nézek ki? Tud segíteni? Hm? — Tudok , egyelőre felírok egy kis csillapítót, vegyen be két óránként tizenöt cseppet, cukorra csepegtetve. Most pedig megyek, hogy negyed óra múlva visszatérve, én is átadhassam új évi ajándékomat. амйиши * Még el sem múlt a jelzett idő, midőn a doktor megérkezett, átadván Vilmának egy erőteljes óriási példány — macskát, kívüli volt, rendkívülisége pedig abban ál­lott, hogy senki sem tudta a szerepét, csak a — súgó. De az aztán tudta! Pesten rendesen két Moliére darabot adnak egy este, a mi társulatunk úgy variálta a dol­got , hogy ugyanegy darabot adott elő két­szer egymásután. Először elmondta a szö­veget a súgó, úgy hogy a pénztárnál nem tudták eltalálni, kinek van olyan szép, csengő hangja, hol hangosabban, hol még hangosabban,­­már a szerint, hogy kinek a szerepét mondta, Borbély szerepét kür­tölte legerősebben.) Azután elmondták a szereplők, azzal a különbséggel, hogy ők nem tudták olyan folyékonyan elmondani. Molnár Vilma minduntalan a­zereplőt jut­tatta az ember eszébe, belefogott nagy erővel a mondókájába, akkor aztán elakadt, s ez így ment végig. Legjobban járt Szi­lágyi, ő a szenteskedés révén úgy nyújtotta a szót, mint a szent-iványi éneket, s így aztán mondhatott akármit, mert mire a szó végére jutott, a közönség elfeledte az elejét . Lomnicy és Borbély arca ragyogott az örömtől; arra gondoltak, hogy nemcsak ketten vetnek már olvadékony pillantásokat a súgólyuk felé. Legjobban adta Nagy Gyula: tizenöt szóban tizenhatszor akadt fönn. Hogy az előadás még „rendkívülibb“ legyen, minden belépő szereplő, egy fehér gombú fekete pálcát hozott be, s aztán újra kivitte, hogy másnak adhassa át. Szegény Nagy Gyula evvel is megjárta. Mikor ő bejött, a pálca éppen „színen volt“ s neki nem volt mit behoznia. A közönség igen föllelkesült a kitűnő előadáson , s za­josan hívta a­­ súgót. Boldog pestiek! Ne­kik két Moliére darab is majdnem kevés egy este, nekünk ez az egy is sok volt — kétszer. „Igen tisztelt Nagysád. Fogadja ez új év alkalmából legőszin­tébb szerencse kivánataimat. Nem is oly rég nyilvánított óhajának vélek eleget tenni, mikor új évi ajándékul egyidejűleg küldök önnek két darab ügyesen idomított papa­gályt.“ Vilma kezéből kihullott a levél, egész testét görcsös rángatózás szállta meg, arca KECSKEMÉTI LAPOK HAZÁNK. A képviselőház szünetelése idején nem annyira események, mint inkább találga­tások és tervezgetések foglalkoztatják az elméket, így Wekerle miniszterelnök meglá­togatván a prímást, mindjárt akadtak akik el akarták találni a beszélgetés tárgyát, sőt a tervezgetők egész mesét teremtettek, mely azonban, mint egészen megbízható forrásból értesültünk, a valóságnak semmi tekintetben meg nem felel. Wekerle ugyanis a prímással sem a zsidók recepciójáról, sem a polgári anyakönyv-vezetésről, de még csak a polgári házasságról sem érte­kezett. Szóval a látogatáshoz fűzött fejte­getések, mint komoly alapot nélkülözők , egészen elesnek. Szomorú esemény­számba menő tény­ként jelezhetjük azonban, hogy a r. kath. papság megkezdte a harcot a polgári há­zasság ellen. Székesfehérvár, Pozsony, Nagyvárad, Sopron szószékei heves, harcra tüzelő szónoki beszédeknek voltak székhe­lyei s nem lehetetlen, hogy rövid idő alatt az egész országot elborítja az az informá­lás, mely vallási szempontból lehet igazolt, de politikai okokból a legnagyobb mérték­ben elitélendő, mivel olyan bajok forrásává válhatik az agitáció, melyek a jó hazafit sírásra fakaszthatnák. Nem elég a nemze­tiségek harca, most a vallási fanatismus átkát zúdítják hazánkra. Olaszország, Franciaország, Belgium csak róm. kath. országok s mégis a polgári házasság van elfogadva mindenütt s az e fajta házasság senki vallásos érzését meg nem sérti, hiszen nincs tiltva az egyház áldásának fölvevése! A vallás túlbuzgó vezéreinek mozgal­mán kívül a nemzeti párt heveskedése is napról-napra élénkül. Wekerle félremagyarázott szavai foly­tán még a szerencsétlen halállal kimúlt, magával meghasonlott Grünwald Béla volt képviselő leveleit is fölhasználják a kor­mánypárt ellen , holott azok a levelek mos­tani új állapotok kárhoztatására már csak keltők alapján sem alkalmasak. Hiszen azok íratása óta az állapotok előnyösen változ­tak! A képviselőházi szünetre különben alkalmas tárgyat nyertek ama levelekben a lapok, most már csak az a kérdés, vajon annyira beleerőttették-e a nemzeti párti lapok magukat a kormány iránti ellenséges hangulatba, hogy onnan egyhamar kibon­takozni nem tudhatnak vagy pedig egy újabb tény elfeledteti velök a szüneti mu­latságot s mennek szerencsésebb cél után elfogadhatóbb után ? Külföld. Franciaországban a Panama-társaság botrányának megrendítő hatása alól kezde­nek az emberek fölszabadulni s föl fölvetik a kérdést, vajon nem puszta gyanúsításról van-e szó több egyénre vonatkozólag? Annyi­­zonyos, hogy a köztársaság ellenei sike­rült heccet indítottak, csak azután maga Franciaország meg ne adja az árát. Spanyolország fővárosában erős moz­galmat indított meg az elfogultság egy HÍREK. — Lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak és dolgozótársainak sok örömet és szerencsét kívá­nunk az új évben! — Lapunk igen tisztelt dolgo­zótársait kivétel nélkül kérjük, szíveskedjenek a 4-kén, szerdán délután 3 órakor, a szerkesztő­ségben tartandó értekezleten megjelenni. — Közigazgatási bizottsági ülés volt f. hó 30-án, melynek lefolyásáról jövő szá­munkban kimerítő tudósítást fogunk adni. — Fényes esküvő volt f. hó 26 án d. u. fél 5 órakor a ref. templomban. Ekkor esküdtek egymásnak örök hűséget Dr. Ka­­rátsony Antal budapesti ügyvéd és Szokolay Ida úrhölgy, özv. Szokolay Sándorné úrnő kedves leánya. A szertartást nt. Mészáros János úr lelkész végezte, megható beszédet intézve az ifjú párhoz. Násznagyok voltak : Karátsony Kálmán és Zsitvay Béla honvéd­huszár alezredes; koszorúsleányok: Zsitvay Ilonka , Karátsony Lina és Katona Mariska úrhölgyek; vőfélyek: ifj. Karátsony Zsig­­mond, Zsitvay Arthur és ifj. Karátsony Kálmán. Esküvő után a Karátsony háznál vacsora volt, utána pedig tánc, mely a legjobb kedvben, hajnali 4 óráig tartott. A fiatal pár másnap délben utazott el a fővárosba. Kívánjuk, hogy hosszú és zavar­talan boldogság legyen osztályrészük. — Eljegyzés. Fekete István városi tanácsnok úrnak harmadik leánya, Ida kis­asszonyt, a karácsonyi ünnepekben jegyezte el Ágoston Béla Mollináry főhadnagy. — Vasúti összeütközés Nagy-Kőrösön. Múlt hétfőn egy Kecskemétről menő teher­vonat a nagy-kőrösi pályaudvarban levő vonattal összeütközött. A gép megrongálta­­tott s nehány kocsi összetört. — Ember tragoediája. A színtársulat nagyban készül Madách e classikus remek­művére. A díszleteket a társulat kitűnő festője Beckey készíti, s máris egymásután kerülnek ki keze alól a szebbnél szebb díszletek. Élénk érdekl­ődéssel várjuk az elő­adást s előre is elismerésünket fejezzük ki Pesti úrnak , hogy költséget és fáradtságot nem kimélve, mindent elkövet a közönség mulatta­tására. — Eljegyzés: Kenesei Kenessey Kál­mán , kecskeméti joghallgató korából váro­sunkban is előnyösen ismert jeles fiatal ember, jelenleg devecseri járásbirósági al­jegyző, eljegyezte Szegeden Fromm Mariska kisasszonyt. Boldogságot! — Az új alkapitány Fü­vessy Imre, a mai napon foglalta el állását. Ügykörébe a cseléd , szegény, kórház , állategészség­ügyek, a tűzrendészet tartoznak. Sok sze­rencsét és kitartást kívánunk. — Megfagyott. Gál János 85 éves róm. kath. napszámos, ki a szentkirályi erdőben tuskó hányással foglalkozott dec. 22-én vi­­radóra az erdőben levő szalmakunyhójában megfagyva találtatott. Boncolás végett a polgári kórházhoz szállíttatott. — Körvadászat. A kecskeméti vadász­társulat dec. 28. 29. napjain Bugac-Monos­­toron tartott kör vadásza­tán 18 puskás által összesen 240 darab nyúl és 1 róka került terítékre. — Öngyilkosság. Nagy Anna 18 éves róm. kath. vallású hajadon cselédleány dec. hó 23-án reggel gyufaoldatott ivott, melynek következtében dec. hó 29-én a déli órákban a polgári kórházban, hova 27-én vétette fel magát, nagy kínok közt meg­halt, hullája orvosrendőrileg boncoltatott. Öngyilkosságának oka hihetőleg reményte­len szerelem volt. — Petkovról az új bolgár szobrán­yó elnökéről írják , hogy a rendetlen utcája Sofiából úgy csinált szép, rendes várost , hogy mintegy 2000 házat leromboltatott s azután kimérte a széles egyenes utcákat. Ne kérjük kölcsön ezt az urat? — A magyar római zarándoklat. Az új esztendőnek világra szóló eseményei közt XIII. Leó pápa püspöki jubileuma fogja foglalkoztatni a sajtót s ennek közvetíté­sével nemcsak a földnek 200 millió katho­­likusát, hanem mondhatjuk az egész vilá­got. Mert XIII. Leó pápa általános rokon­­szenv és tiszteletnek örvend, bölcsességét és rendkívüli lelki erejét, melyen tekin­télye alapul, elismeri különbség nélkül minden vallásfelekezet. XIII. Leó pápa ez­előtt öt évvel 1887-ben mondotta 50 éves papi miséjét, úgynevezett aranymiséjét. Ez 1. az. reform. templom megnyitása alkalmá­ból. A türelmetlenség oly nagy volt, hogy az utcákat katonaságnak kellett megszál­­lani. A papság körmeneteket indít az ég kiengesztelése végett.

Next