Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 28-54. szám)

1893-07-02 / 28. szám

­ Ennek előre bocsátása után­­ megkezd­jük tárgyilagos tudósításunkat. Június 25-kén, reggel 9 órakor érkez­tek a képviselők: Benicky Árpád, Horváth Ádám, gr. Károlyi Gábor, Luby Géza, Pogrányi József, Sturmann György és Tóth Antal s a ceglédi és nagy­kőrösi küldött­ség. A vasútnál Szappanos István pártelnök fogadta az érkezőket, kikkel kocsira ülve, a bevonulás kezdetét vette. Elől mintegy 20 bőinges, gatyás lovas legény lovagolt s azután a kocsik következtek. A fellobogó­zott nagy-kőrösi­ utcán, piactéren keresztül a Körmöcy vendéglőbe vonultak s ott a függetlenségi párt helyiségében felszolgált reggeli után 10 óra 15 perckor gyalog vo­nultak zeneszó­r Gáspár zászlóvitele után mintegy százan a Gyenes-sétatérre, hol várta az ezerre tehető közönség a beszédeket. . A pártelnök felkérése után Horváth Ádám képviselő lépett az emelvényre s meg­tartotta beszámolóját. Kijelentvén, hogy a béke olajágával jött — beszámolt a letűnt két év fontosabb eseményeiről s azután reá tért a pártközbőli kilépésre. Kiléptek onnan azért, hogy az igazi szabadelvűség felé becsülete­sen törekedhessenek s ne kelljen együtt maradniuk olyanokkal, a­kik mellett a nyu­godt és egységes eljárás nem volt lehetséges. Hangsúlyozta, hogy a függetlenségi elv nem választható el a szabadelvű haladás kérdésétől. Ő sem a függetlenségi, sem a szabadelvű haladás elvéből nem enged sem­mit. Szerinte ellenzéki politika csak az le­het, hogy pártolja a jót, ha ellenségtől jön is és megakadályozza a rosszat, még ha barátai akarnák is. Az éljenzés elhangzása után Pogrányi József képviselő mondott köszönetet a szíves fogadtatásért, majd Uray Imre szólt tréfá­san , elmésen az egyházpolitikai reformok elfogadásának igazolását adva. Beszéde fel­villanyozta a jelenlevőket s élénken megél­jenezték. Végül Károlyi Gábor gr. beszélt s felolvasta Eötvös orvosának táviratát, mely jelenti Eötvös torokbaját, a mi miatt nem jöhet. A bankett, Körmöcy vendéglőjében gyűltek össze mintegy, 150-en, Szappanos István s Hor­váth Ádám Kossuth Lajost köszöntötték fel. Ezután Gulácsi Gy. beszélt, ki a „P. N.” szerint elmondott egy beszédet, mely arra az alkalomra íródott, ha Eötvös Ká­roly jelen lesz. Eötvös nem jött el, de azért Gulácsi beszélt Eötvös napjáról, mely ta­vaszt varázsolt a nemzet téli hangulatára. Tóth János Horváth Ádámot éltette. Ko­vács István és Makay Zádor azt fejteget­ték , hogy a képviselőknek el kell fojtani a viszályt, mert különben a nép el­fordul tőlük. Erre Károlyi Gábor tüzelt , de a zaj lecsendesült. Tetszést aratott Aig­ner Adolf felköszöntője is , ki ezt is mondta­­ ,nem becsületes ember, a­ki nem halad azon egyenes úton, a­melyen Eötvös halad. A nemzeti párt a függetlenséginek ellensége, tehát a függetlenségi párt nem lesz oly buta, hogy a nemzeti párt áskálódásainak felüljön. Beszélt még Pogrányi képviselő stb. Az országos pártértekezlet. Jegyző felolvasta azon programmot, a­melyet a függetlenségi és 48-as párt 1884 iki programmjából és az 1891-diki feliratból állítottak össze, de érdemleges határozatot reá vonatkozólag nem hoztak. Ezután Gu­lácsy beszélt hatásosan, kijelentve, hogy tervezett határozati javaslatát nem terjeszti be, különben Eötvös kiválását helyesli, mert az örökös veszekedésnél jobb a válás. A tiszta bort, szeret milyen a kecskeméti bor s nem olyant, milyen a szolnoki vinkó. Kupa Árpád mezőtúri küldött, kerülete nevében azt indítványozta, hogy pártsza­kadást csak azon esetben ismerjenek el, ha valaki Kossuth utasítása ellen tesz. Aigner Eötvösék kilépésének helyessége mellett ér­velt s Kupa indítványát elfogadták. Nagy Imre évenkénti országos pártértekezlet tar­tását indítványozta, a­mit Aigner módosí­tásával fogadtak el s e szerint a képviselt kerületek egy-egy tagjából megalakították a szervező bizottságot, mely a részleteket kidolgozza. Végül táviratban üdvözölték Kossuth Lajost s 7 tagot választottak az u. n. szer­vező bizottságba. Ezután tánc következett. A lejött kép­viselők másnap délben fél 12 órakor utaz­tak el még pedig úgy, hogy a fogadók közül senki sem kisérte ki őket, a­mi az utazó közönségnek nem kis mértékben tűnt fel. Ezen gyűlésen, mely kinn a műkertben volt, 37 függetlenségi pártkör volt képvisel­ve. Egy órai előértekezlet után 4 órakor kezdetét vette a gyűlés. Elnökké Szappa­nos Istvánt választották, jegyzőkké Aigner Adolfot és Kovács Istvánt­ fékezni. Hiszen a célnál a vonat az utassal együtt szétzúzódik. Az őrnagy gúnyos mosoly után vállat vont. — Ez semmi esetre sem történik meg. Csöveink, az ide-oda menetre a szá­razföldön szintén egybe vannak kapcsolva. Most az egyik vonat megérkezését egy villanyos szikra jelzi, mely egyúttal a má­sik indulását mozdítja elő. Csak egy kis csapot kell megnyomni és a vonat elindul. De mire való ez a sok magyarázat, mikor a kísérletről tények által is meggyőződhetünk. Pierce őrnagy a­nélkül, hogy bele­egyezésemet bevárta volna, egy csillogó rézgomb fejét megnyomta, melyre nyilas képződött. A nyíláson át padsorok tűntek szemeimbe, melynek mindegyikén tizenkét személy kényelmesen helyet foglalhatott. — Ez a coupé, gyorsan szálljon be! parancsolta az őrnagy. Mintegy önkívületben követtem a pa­rancsot és a megnyílt rekesz mögöttünk gyorsan bezárult. A tetőzeten egy nagy lángot terjesztő Edison lámpa égett, melynek világánál kíváncsian áttekintettem a helyiséget. Na­gyon egyszerű volt minden. Egy hosszú hengert láttam egymásba kapcsolt csövek láncolatával, melyekben ötven fotel szép sorjában állott. Mindegyik végén egy réz­gomb, a légnyomás szabályozására szögel­lett ki. A háttérből egy vékony gumicsö­vön élvezhető levegő jött be, míg a coupé másik oldalán a felhasznált levegő szállt tova. — Mikor fogunk elutazni? Kérdeztem vezetőmtől nem minden aggály nélkül. KECSKEMÉTI LAPOK Az iskolai év végén. Bezárulnak immár az iskola kapui, melyek igazságot, tudományosságot, a szép­nek , jónak és nemesnek éltető eszméit plántálták az ifjúság fogékony lelkébe és elméjébe. A jól teljesített kötelesség, a nemesen elvégzett munka öntudatával térnek, az ifjak megpihenni tíz havi munka után , hogy a némileg megbénított testi erőt helyreállítva s új erőt merítve kitartással, ernyedetlen szorgalommal fogjanak majd ismét a mun­kához, az elhintett mag további fejleszté­séhez és kiműveléséhez, hogy az terebélyes fává nőjjön , melyen az igaz és szép eszméi teremnek. Mert a munka és ennek a gyü­mölcse az, a­mi szerint megbecsülik az ifjút az iskolában, a férfit a társadalomban. A munka, főleg a szellemi az, mely az embert valódi emberré teszi csak ez által lesz az ember „homo sapiens“. Miként a gazda, ki éppen most aratja le fáradozásainak, verejtékes munkájának gyümölcsét, épen úgy élvezik az ifjak is nemes munkájuknak sikerét és tiszta öntudat­tal távoznak egy kis időre, lerázva az iskola porát. De az oltárról — a tudomá­nyosság oltáráról — melyen oly sok ideig áldoztak már, bár ne feledkeznének meg egészen ! „Nulla dies sine linea“, mondja a latin szépen és igazán. Miként a hús, a­mely sokáig áll , elromlik és így hasznavehetet­lenné válik, épen úgy jár a tanuló is, ki édes semmittevéssel tölti el a pihenésre és a hasznos munkálkodásra eg­­aránt szánt napokat, a­helyett, hogy tanulmányainak ismétlésére, saját lelkének kiművelésére és önképzésére fordítaná idejét. Még egyet. A tudományossággal kell , h°gy együtt járjon az erkölcsösség, miként a nap is világosságot és melegséget áraszt egyaránt. Nagy ész nemes szívvel, tudo­mányosság erkölcsösséggel párosulva: ezek Az őrnagy hangosan fel­kacagott. — Hiszen már utazunk! — Valóban? S minden rázkódás nélkül? Majdnem visszafojtott lélekzettel figyel­tem , de a legkisebb nesz sem ütötte meg füleimet. Ha valóban elindultunk és ha az őrnagy meg nem csalt, mikor óránként 1800 kilométerről beszélt, akkor most min­den szárazföldtől távol, mélyen a viz alatt kellett lennünk és mi a leghatalmasabb elem uralma alatt állunk. A bámulattól egy hang sem lebbent el ajkaimról. A csodálkozás megnémitott. Egy óra múlt el, a­mint a kezembe tartott órámról láttam , midőn valami különös levegő csapott meg és ez kábultságomból felriasz­tott. Kezeimmel arcomhoz nyúltam és azo­kat vizesen húztam vissza. — Hogy kerül a viz arcomra? Szent isten! Talán a csövek a borzasztó viznyomás által elpattantak és az Óceán habjai beto­lultak ? . . . Halálos félelem ragadott meg, kétség­beesésemben segély után akartam kiálltam , felugrottam és a tetőbe ütöttem fejemet. Az ütés oly nagy volt, hogy elájultam. Midőn magamhoz tértem, kis zöld to­lyondáros kertben találtam magamat és egy fa mellett feküdtem. A záporeső nagy cseppjei zavarták meg álmomat. Egész egyszerűen olvasás közben ela­ludtam. A könyv, melyet olvastam, Pierce őrnagy phantastikus tervével foglalkozott. Félek, hogy úgy mint én, az őrnagy is csak álmodta a jövő gyorsvonatának áb­rándszerű tervét, alkotják az ember erkölcsi arculatát, jel­lemét. Óhajtjuk tehát, hogy a szü­nidőző ifjúság a tökéletesedés ösvényén kitartással, nemes ambícióval és szilárd akaraterővel menjen előre, mert csak ezeknek segítségével érhetik el ama nemes célt, melyet a jóravaló ifjú­nak maga elé tűzni kell. Munkálkodjanak vállvetve és akkor, mert az ifjúságé a jövő beteljesedik a magyar nemzet prophétájának jóslata: „Magyarország nem volt, hanem lesz“. K. F. IRODALOM. — „Magyar Géniusz* a legszebb, leg­fényesebb és legtartalmasabb képes hetilap, országszerte el van terjedve, mint az egyetlen illusztrált lap , mely díszes és fényes kiállítása mellett, az actualitást tartja főleg szem előtt. Igen találóan nevezte a „Magyar Géniusz“-t egyik kiváló kritikus „a heti események illuszt­rált krónikásának“, mert az eseményeket tény­leg a technika hatásai között lehetséges gyor­sasággal mutatja be olvasóinak. A „Magyar Géniusz“ második éves pályafutása után bátran hivatkozhatik a műveit közönségre, hogy nem volt domináló esemény vagy szereplő egyén, a­melyről vagy a­kiről már a legközelebbi számban kimerítő és érdekes illusztrációt ne közölt volna. A „Magyar Géniusz“ megizmo­sodva halad a megkezdett úton, támogatva a magyar irodalom kitűnőségei s legjelesebb mű­vészeinktől. A „Magyar Géniusz“ előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyed­évre 2 frt 50 kr., mely összeg a kiadóhiva­talhoz (Budapest, Erzsébet­ körút 18.) küldendő. A „Magyar Géniusz“ már legközelebb megkezdi Tolnai Lajos kiváló írónk nagyérdekű regé­nyének közlését is. A most folyó „Hamis bál­vány“ című regény az újonnan belépő előfize­tőknek kezdetétől megküldetik, a­mi által az előfizető díjtalanul jut csaknem egy félévi fü­zetekhez.­­ Egyre érdekesebb tartalommal és vonzóbb illusztrációkkal jelenik meg a „Ké­pes Családi Lapok“-nak minden egyes száma. A 27-ik szám e tekintetben a legsi­kerültebbek egyike, melynek közleményei a legjobb régi és újabb írók tollából erednek. Boross Mihály e jeles veterán költeményt irt; Tölgyesi Mihály egy életképet közöl. Mártonffy Imre egy víg beszélylyel járult hozzá a tarta­lom becsének emeléséhez. Igen érdekes Becsky László amerikai elbeszélése is, mely az ame­rikai proletárokat megkapó közvetlenséggel festi. A „Hölgyek Lapja“ című melléklet diva­tot s a hölgyek szórakoztatására célzó egyébb közleményeket tartalmaz. Illusztrációi igen szé­pek. Szóval e lap mind bértartalom, mind ki­állítás tekintetében a közönség igényeit min­denképen kielégíti és mégis a legjutányosabb folyóirat, melyet készséggel ajánlunk olvasóink figyelmébe. Kiadóhivatal V. Budapest, Nagy- Korona­ utca 20. szám. A Fővárosi Lapok most befejezte 30 ik évfolyamának első félévét. Programmjához híven , az előkelő irodalmi színvonalon álló dolgozatok rendkívül nagy mennyiségét nyújtotta az olva­sónak. Eredeti és fordított novellái a legjele­sebb írók tollából eredtek, mintegy vissza­tükrözve a hazai és külföldi — így francia, olasz, orosz stb. — szépirodalom mai álapotát. Költeményei is kizárólag hivatott lantosoknak a köznapi mértéken fölülemelkedő terméséből kerültek ki. Hasonló becsűek voltak a lap élén olvasható első cikkek , melyek társadalmi, bél­és külföldi irodalmi, művészeti és egyébb általános érdekű és jelentőségű mozgalmakkal s jelenségekkel foglalkoztak, mindig szakér­telemmel , higgadtan, szellemesen és könnyed modorban. A társadalom minden eseményét felölelő, bő hírrovatok közt is novellisztikus jellegű rajzok, humoreszkek, csevegések stb. élénkítették meg nagy mértékben a lapot, melynek általában odairányul a törekvése, hogy a magyar műveit közönségnek a napilap szokásos tartalmán felül igazán friss, elmét és kedélyt foglalkoztató és szórakoztató szellemi táplálékot nyújtson. Ha még fölsoroljuk a lap hasábjain található bécsi, berlini, párisi, londoni, római stb. nagy érdekességű leve­leket­, a divatcikkeket s a Fővárosi Lapok Vasárnapja egész dús tartalmát, némi fogalmat nyerhetni e régi, kiváló tekintélyű s egyetlen szépirodalmi napi közlöny kimagasló értékéről. A Fővárosi Lapok előfizetési ára: 1 hóra 1 frt 40, 1/4 évre 4 frt. Megrendelő cím: Fő­városi Lapok kiadóhivatala Budapest, Ferenciek tere 3. akart szűnni, midőn a tanári kar távozott. Jele ez is annak , hogy az ifjúság fölismeri őszinte jóakaróit s azok előtt szívesen rakja le szivének kincseit — szeretetét, háláját. — Tisztelgés Csabai Imre főgimná­ziumi igazgató úrnál. Megható jelenet folyt le múlt szerdán elébb a reform, fő­gimnázium tanévi zárértekezletén s azután Csabai Imre igazgató lakásán. Az az idő , melyre Csabai igazgató megválasztatott , hosszitott alakjában is letelt s ez alkalmat felhasználta a tanártestület szeretetének s ragaszkodásának kifejezésére. Az értekezle­ten jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott ér­demben bővölködő működéséért, azután pedig 12 órakor a testület az igazgatót lakásán kereste fel s ott Jancsó Ádám, mint a legidősb tanár meghatottan fejezte ki a testület elismerését, köszönetét tapin­tatos vezetéséért s bizalmát. Csabai meg volt lepve a tanártársai részéről teljesen váratlanul nyilatkozott ováció által s meg­­indulva mondott köszönetét. Később, tár­salgás közben kifejezést nyert az az óhaj­tás , hogy Csabai, eltérve szándékától, ma­radjon továbbra is a testület élén. Valóban , ha a húsz éves igazgató pálya tapasztalatait s az ünnepelt kitűnő egészségét együtt tekintjük , a tanári kar óhajtásának megva­lósulását a tanintézet érdekével megegye­zőnek mondhatjuk. — Eljegyzés. Lapunk egykori dolgo­zótársa, dr. Csulyok Béla, a ceglédi kir. járásbíróság jeles albirája eljegyezte Hö­­römpő Borcsa úrhölgyet s ceglédi tanítónőt. — Kettős eljegyzés. Az az öröm érte Csereklyei Károly takarékpénztári tisztvi­selő s gazdasági egyleti jegyző urat és csa­ládját, hogy egyszerre két leányának el­jegyzését ülhette meg. Ida kisasszonyt Vierecki Károly 38-dik sz. b. Mollináry ezredbeli hadnagy, Vilma kisasszonyt pedig Iszer Károly jegyezvén el. Midőn a lapunk t. olvasói előtt is ismeretes gazdasági iró­­társunknak gratulálunk családi ünnepe al­kalmából , megragadjuk az alkalmat a feletti örömünk kifejezésére, hogy Kecskemét házi ezredének tisztei kezdik a polgárság és hadsereg közti jó viszonyt családi kötelé­kekkel szilárdítani.­­ A pest-pilis-solt-kiskun megyei hivatalos tanítótestület folyó évi rendes közgyűlését július 3-án reggel 8 órakor tartja Kecskeméten, a II. kerületi iskola épületében. Tárgysorozat: 1. Az elnök meg­nyitó beszédje. 2. Felolvasás az iskolai egészségügy köréből. Tartja dr. Kecske­méti Lajos, Kecskemét th. város tiszti fő­orvosa. 8. Egy üveg szódavíz, mint tanszer. Chemiai és egészségtani lecke. Tartja Pásthy Károly. 4. A dűlő és álló irás. Értekezés Kerekes Józseftől. 5 Jelentés az álló írás­sal tett kisétletekről. Előadó Bertalan Jo­lán k. a. 6. Az irás és olvasás szétválasz­tása a népiskola I. osztályában. Előadó Szűcs László. 7. Jelentés a földrajzi pályá­zat eredményéről. 8. A tanitó megvédése a tanulók előtt történhető megtámadtatások ellen. Előadó Tormássy Sándor. 9. Jelentés a tanitói ny­udij-alapra szedett 15 kv. hatá­sáról az iskolázásra. Előadó Tormássy Sán­dor. 10. Titkári jelentés. 11. Pénztárnoki jelentés. 12. Jelentés a Tóth József-féle alapról. 13. A jövő közgyűlés helyének meghatározása. 14. Esetleges indítványok. — A kézimunka-kiállításról. A kecs­keméti jótékony nőegylet ipariskolája a múlt hó 24—26. napján tartotta az évenkint szokásos kézimunka kiállítást, mintegy nyil­vános vizsgálatot az intézet által elért eredményeket illetőleg. Ha vannak , a­mint vannak, városunkban, a­kik a nőegylet működésével nincsenek megelégedve, mivel az nem szokta jótékonyságát síppal dobbal hirdetni, csak azt mondjuk, menjenek el az évi kiállításra, s rögtön megváltozik véleményük. A kiállított munkák , a kézi­munka minden köréből, fényesen igazolják azt is, hogy a vezetés a legjobb kezekben van, s egyúttal biztosítják a szülőket, hogy leányaik ez iskolában tökéletes ki­képzést nyerhetnek. Az igazán szépen sikerült kiállításon résztvett 43 növendék , 886 dbból 1157 frt értékben. A legszembetűnőbb és legcsinosabb munkák a következőknek vol­tak: Brett Margit: ajour párna, Schindler Anna: csipkevetés és fehérneműk, Bogyó Borbála: tarka ruhák és fehér ajour díszek, Feldmayer Irén: kettős szines hímzés, Vasváry Krisztina: lapos szines hímzésű kávés teríték , Vasváry Ida: fehérneműek , Ladányi Eszter: szines hímzés, Csereklyei Ilona: szines hímzés, Bartezan Zsófia: szines hímzés, Farkas Vilma: magas hímzés. Mindeme szép dolgok felett azonban leg­jobban tetszett egy ki nem állított tárgy, az igazgatónő aranynyal hímzett selyem köténye, mely finom kivitelével a látogatót egészen elragadta, s mindenki abban a meg­győződésben távozott, hogy ily munka ké­szítője , a mostan is magas fokon álló intézetet szép magaslatra fogja emelni. — Artézi kút. Majláth csak nem en­ged s újra megkezdte az artézi kút fúrást. Igazán megérdemelné, hogy bámulatos kitartását siker koronázza. HÍREK. — A reform, főgimnáziumban az érettségi vizsgálat eredményének kihirde­tését igazi kis ünnepélylyé tették az alkalmi beszédek. Az eredmény kihirdetése után ugyanis nr. Petri Elek vizsgáló bizottsági elnök úr igen szép beszédet intézet az ifjú­sághoz, melynek méltánylását a viharos éljenek eléggé tanúsították. Ezután az in­tézet igazgatója Csabai Imre úr szólt az ifjak­hoz a szeretet örök forrásából oszto­gatván a jó tanácsokat s erre a benső meghatottság szemmel látható jelei között zúgott fel az éljen, mely még akkor sem 28. az

Next