Kecskeméti Lapok, 1895 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

XXVIII ÉVFOLYAM. 27 szám. 1895. JULIUS 7. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ .............POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP Félévre....................................................‘2 „ 50 „ Negyedévre.........................................1 - 50 - MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP Egy szám ára 12 kr. Előfizetni lehel az év folytén minden hónap elején. SZERKESZTŐ-HIVATAL: DARÓCZI-KÖZ 69. SZÁM KIADÓ-HIVATAL: JÓKAI-UTCZA 186. SZÁM. HIRDETÉSI díj : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedel­mes hirdetéseknél árleengedés adatik. A hirdetések dija előre fizetendő. Rélyegdij minden beigtatdeért Я0 kr. T. Olvasó közönség! Alolirott Lapbizottság tisztelettel tudatja, hogy a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztésétől t. Ford ős Dezső úr visszalépvén, szerkesztőül a f. év július l-jétől t. ifj. Tóth István tanár urat, lapunk kiadójául pedig t. Tóth László nyomdaiul aj donos urat volt szerencsés megnyerhetni. Kecskemét, 1895. julius 1. A Lapbizottság. BÚCSÚZÓ. r Epen másfél éve, hogy e Lapok felügyelő bizottságának kitüntető bizal­mából, Dalotti Ödön érdemes elő­döm visszavonulása után, a Kecskeméti Lapok vezetésére meghivattam. E megbízatás rám nézve kitüntető volt s bár egy pillanatig sem kétked­tem abban, hogy nagy és nehéz terhet vállalok gyenge vállaimra, bizva a volt munkatársak nemes Ígéretében, mit be is váltának, a megbízatást elfogadtam s igyekeztem tehetségem szerint a La­pokat oly nívón tartani, a mily nivón egy olyan vidéki lap, a mely anyagi eszközökkel a legcsekélyebb rr.ér'T en rendelkezik, állhat. Hogy ez mennyiben sikerült, az egy lapnál, a mely a nyilvánosság számára készül, a nagy közönség ítélete alá tartozik, a mely nagy közönség Ítéletét mégis hozta. Ám ha sikerült is ez részben vagy egészben, úgy az nem az én érdemem, hanem a buzgó, önzetlen, lelkes munka­társaké; azé a nemes gárdáé, a mely időt, fáradságot, itt ott költséget sem kiméivé csupán kérő és köszönő szóért buzgólkodott a Kecskeméti Lapok által képviselt célt támogatni. Sokan vannak ők s vidékről is többen s mindig töb­ben. Névszerint nem említem fel őket, mert tudom, hogy őket az a hiúság, hogy ezen érdemök nyilvánosságra hozzassék, nem bántja; mert hiszen nem hiúságból, hanem az ügy, a Kecs­keméti Lapok s — talán — csekély személyem szeretetéből tették. Fogadják az én hálás köszönetemet, a melylyel tartozom nekik, midőn a Kecskeméti Lapok szerkesztésétől meg­válva, e minőségben búcsút veszek, hogy ismét az ő soraikba álljak, hol álltam már — ültem bizony az író­asztal mellett —• húsz éven keresztül. A milyen jók voltak hozzám, mint szerkesztőhöz, remélem s hiszem, hogy maguk között is szivesen fogadnak, mire őket bizalommal és szeretettel kérem is. Utódomnak ígéretét már bírom ez irányban. Tőlök tehát a midőn, mint munka­társaimtól búcsút veszek, egyúttal üd­vözlőm őket, mint mától kezdve tár­saimat a munkában s ismételten őszinte meleg köszönetét mondok nekik. De hálátlan volnék ha a nagy kö­zönségnek s a lap előfizetőinek is kö szönetet nem mondanék, kik oly szép elnézéssel voltak esetleges hibáim iránt. О tőlök végleges búcsút veszek s kérem, hogy ha valamely tévedés csúszott is be a lapba, (melyikkel nem történt az még?)( vegyék figyelembe, hogy min­den ember Ízlése szerint írni lehetet­lenség s ha egyik-egyik egyénnek az ízlését nem bírtuk eltalálni még az nem rosszakarat, a melynek még föltevése ellen is, a magam és munkatársaim nevében, tiltakozom. Ajánlom magamat mindnyájok jó emlékébe! t-,.. ,,, тл Fordós Dezső. Beköszöntő. A „Kecskeméti Lapok“ tek. Lap­bizottságának lekötelező figyelméből egyidőre e lapok szerkesztését átvettem. Egy vidéki lap csak úgy lesz igazán a közvélemény szószólója, ha kerülve a politikai torzsalkodást a helyi társa­dalmi problémákat teljes érvényességre juttatni igyekszik. Kell, hogy a közön­ség érdeke legyen döntő, úgy elvi kér­dések elbírálása, mint az eszmék és irányelvek terjesztésénél. Ennélfogva igyekezetem oda irányul, hogy a józan politika mellett, — mely minden személyeskedést nélkülöz, — városunk kulturális, ipari és kereske­delmi, úgy gazdasági érdekeit, minden­kor a városi közügyek szempontjából, a helyi tanügyet — állásomnál fogva is, — a kellő méltánylásban részesít­sem s a napi eseményekről tárgyilago­san. v'íeráljak. Hogy minden gyengeségem mellett e feladatokra vállalkozom s a lap szel­lemi niveaujának föntartását Ígérem, teszem azt azon reményben, hogy igen tisztelt munkatársaimnak határozott Ígé­retét birom, hogy a lapot nagyrabecsült szellemi támogatásukban részesitendik továbbra is. Midőn tehát egész bizalommal for­dulok igen tisztelt munkatársaimhoz, hogy közleményeikkel hivatásomat be- I tölteni segitsenek, — kérem a n. é. közönséget, hogy a lapot további szives pártfogásban részesiteni szíveskedjék. Kecskemét, 1895. julius 1. Ifj. Tóth István. Az őszinte tisztelet, szeretet és hó­dolat legbensőbb és legmelegebb nyil­vánul ásai közepette fogadta városunk lakossága magas látogatóját, József Ő cs. és kir. Fenségét, a m. kir. hon­védség Főparancsnokát, ki e hó 3-án a délutáni személyvonattal érkezett váro­sunkba s 4 én a déli gyorsvonattal távozott körünkből. Bár e látogatás első sorban katonai jellegű volt s a helyben állomásozó 4-ik honvédhuszár­ezred megszemlélését tűzte ki célul, mindazáltal a katonai méltóságokon kivül, városunk hatósága és lojális ér­zelmű lakossága is sietett megragadni az alkalmat, hogy örökemlékű nagy nevű nádorunk fiát, a nemzetünkkel együtt érző királyi Főherceget s a m. kir honvédség megteremtőjét igaz sziv­ből üdvözölje. De hogy is lehetne ez másként?! Hisz a honvéd intézmény huszonhét évi fejlesztésén kivül annyi édes és kellemes emlék fűzi városunk lakosságát az О magas személyéhez, hogy nem csoda ha igazi ragaszkodással és hálatelt szivvel viseltetünk a leg- magyarabb kir. Főherceg iránt, kit ó Felsége koronás királyunk, népünk iránti atyai szeretetének és gondosságának leg- magasztosabb kifejezéseként állitott neme­zét i véderőnk élére és vezetésére. 0 volt az, ki az ötvenes években mint itt állomásozó ezredes, velünk érző szive sugalatából egyedül volt képes az akkori idők szomorú hangulatába némi vigaszt, reményt és felvidulást vegyíteni. Örök hála Neki mindezekért, s megjelenése városunkban mindenkor felejthetlen em­léket hagy maga után! Ő EAnsége kíséretében voltak Báró Vécsey Főudvarmester, Wojnárovics tá­bornok, dandár- és h.-kerületi parancs­nok, Surányi ezredes segédtiszt, Klein őrnagy stb. Fogadósára megjelentek katonai rész­ről a 4-ik honvédhuszárezred és a 13-ik huszárezred parancsnokai, kiknek jelen­tései után 0 Fensége a városi hatóság üdvözletét és hódolatát fogadta élükön I Lestár Péter kir. tanácsos polgármes- ki íb Jög szavakban ts'. r -csclta városunk lakosságának érzelmeit, mire 0 Fensége válaszában örömének adott kifejezést, hogy e várost meglátogat­hatta, melyhez oly kedves emlékek kötik. Ezután kíséretével együtt a Be- retvás szállodába hajtatott, hol a szoká­sos rendelkezések megtétele után egy kis sétát tett, megtekintve az új város­házát, szinházat s régi ezredesi lakását, meglepetésének adva kifejezést a tapasz talt változások felett. Hét órakor környezetével és a meg­hívott vendégekkel együtt egy katonás, egyszerű, de ízletes estebédet költött el, mely után pont kilenc órakor nyuga­lomra tért. A tizenhat terítékű estebéden részt vettek a katonai méltóságokon és kíséreten kivül: Lestár Péter kir. tan. polgármester, Gfáll Ferenc kúriai biró, kir. törvényszéki elnök, Bogyó Pál apát plébános, Vámos Béla főkapitány, Zsit- vay Béla nyug. ezredes és Dr. Szelese József szkv. őrnagy. Ebéd alatt 0 Fen­sége élénken és vidáman társalgóit vendégeivel, visszaidézve a múlt idők kedves emlékeit. Július 4-én reggel hét órakor szemlét tartott a helybeli honvédhuszárság há- ! rom százada fölött, melynek eredménye J azon legmagasabb tetszés és eredmény­nyel végződött, melyet a 4-ik honvéd­huszárezrednél már régóta megszoktunk. Ugyanaznap féltizenkettőkor a pálya­udvarra hajtatván a katonai és polgári hatóságok tisztelgése és szerencsekivá- natai közt meleg búcsút vett városunktól, s a gyorsvonattal egyenesen N.-Váradra utazott, fáradságos, de erős kitartásról tanúskodó szemléjének folytatására. És most, midőn hálás köszönettel, szivünk egész melegével búcsút veszünk 0. cs. és kir. Fenségétől, szeretett jó­akarónktól, őszintén kívánjuk, hogy az Ég vezérelje minden útaiban s nemzeti véderőnk felvirágzását célzó magasztos törekvéseiben s hozza Isten Öt ismét mielőbb körünkbe s láthassa városunk gyors haladását és emelkedését! .sÁ pásthy károly A jubileuma. je GÄ9 Szép és magasztos ünnepélyességeknek voltunk tanúi folyó hó 2 án. Egy érdemek­ben gazdag féfiúnak, népoktatásunk újabb korszakának s polgári leányiskolánk meg­teremtője Pásthy Károly igazgató úr ne­gyedszázados tanári működésének jubile­umát ünnepelte a városi hatóság, tantestü­letek és a nagy közönség. Pásthy Károly polgári és községi nép­iskolai igazgató úr működése nem szorul dicséretre; a nagy mű, melynek mindenkor lelkes apostola volt, — a kiváló nagy ered­mény, mely munkásságának eredménye, han­gosan hirdetik az ő érdemeit. Egy igaz ember ő, a szó legnemesebb értelmében, ki mint vezető: társainak jóa­karója, mint tanár : növendékeinek rajongá­sig szeretett oktatója, s mint őszinte jó barát egyaránt kiérdemelte városunk közön­ségének osztatlan szeretetét. Hogy közönségünk mennyire méltá­nyolja az ő munkásságának értékét, fénye­sen igazolja, jubileuma, mely városunk színe javát gyüjté össze f. hó 2-án a polgári leányiskola helyiségeibe. Ott láttuk váro­sunk áldozatkész hatóságát, a felsőbb hatóság részéről Tóth József kir. tanácsos tanfelü­gyelő urat, a helyi középiskolák, egyházak és a legtöbb humánus egyesület képviselőit, ott volt teljes számban a polgári leányis­kola óá a-:: Ldszoa népiskolák-tanitokira, a volt és jelenlegi tanítványok nagy száma, a megyei tanítótestület, s a minden szép ügy iránt érdeklődő intelligens közönség. Pásthy Károly magvas elnöki megnyitó beszédje után Kerekes József vezetése mel­lett a népiskolai tanulók vegyes-kara egy szép jubileumi-dalt énekelt, melynek szöve­gét: ftdő Kovács Antal főgymnasiumi tanár, dalamát Szent-Gály Gyula városi zeneis­kolai igazgató irta. A magyar motívumok­ban gazdag énekszámot a közönség kellő méltánylásban részesítette. Ezután a megyei tanítótestület érdemes tanfelügyelője Nagyságos Tóth József kir. tanácsos úr a következő beszédet intézte az ünnepelthez: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Tekintetes Igazgató úr! Azokkal a pessimistákkal szemben, a kik a villamos erőtől és fénytől duzzadó és ragyogó e korszakot a rideg, önző realis- mussal vádolják, megtagadván tőle minden idealismust, szinte félve helyezkedem ellen­kező álláspontra, azt a tételt állitván föl, hogy épen e korszak az, mely egy egész világot átalakító legnemesebb, legideálisabb eszmének adott életet; de félelmemet ellen­súlyozza szivem sugallata, hitem és abbeli meggyőződésem, hogy a tárgyilagos igazság az én tételemé. Avagy volt-e, érvényesült-e valaha a történelemben nemesebb eszme, mint az ál­talános népnevelés magasztos eszméje, mely pedig tisztán és kizárólagosan e korszaké. Volt korszak, a mikor a földhöz lán­colt nép szabad mozgást nyert; nemes, szép eszme! Volt korszak, a mikor szegény és gazdag, paraszt és úr egyenlő jogok gya­korlatába lépett; magasztos gondolat! Ám de mindezeknél szebb, lelkesitőbb és neme­sebb a szellemi erőknek versenyre bocsá­tása a szegény kunyhók kicsiny fészkeiből ép úgy, mint a fényes paloták tágas ter­meiből ! Az általános népnevelés nagy eszméje lerázta a szellemeket nyűgöző rabláncot; az egyszerű népiskola nemcsak ketté törte a bilincseket, de egyszersmind tudásával, vezetőképességével, tanácsával, szelídítő ha­talmával, átalakító erejével, erkölcsében, jellemében egyaránt erős új világot van hivatva teremteni! A kis magból is csak nagy időre szök­ken szárba a hatalmas tölgy, épen igy az általános népnevelés terebélyes fájának tel­jes kifejlődéséhez is idő kell. Gondos ápoló kezek, hűséges kitartás, a talaj kutató át- javitása — mind megannyi elengedhetetlen Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents