Kecskeméti Lapok, 1896. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

T. Olvasóin! )z! Midőn ezelőtt fél es?, dőv k átvettem a „Kecskeméti Lapok“ erkesztését, érez­tem, hogy a hirlap irodám fejlődött álla­potában, a nagy közcing fokozott igé­nyeivel szemben számé kell vetni a vi­déki zsurnalisztika nynasztó körülmé­nyeivel; ennélfogva na pazaroltam az ígéreteket, hanem a kiinyes személyes­kedéseket mellőzve, seretett városunk közügyéinek, culturálisés gazdasági fej­lődésének előmozdításra vállalkoztam Teljes nyugodt Jeliismerettel vallom he: önérzettel tölt el anak tudata, hogy e rövid idő alatt progimmomat minden részében nemcsak bevi.tottam, hanem a lapnak szellemi és erlilcsi niveauját — igen tisztelt jeles munkatársaim segít­ségével — minél magsabb fokra emelni is igyekeztem. A fejlődés eme stádiumában nem zár­kózhattam el tehát adó.' a kívánságtól sem, hogy a lap tetszetősebb alakban s nagyobb terjedelemben szolgálja a közügyet. A „Kecskeméti Lapok“ XXIX-ik év­folyamát tehát megujhodott alakban — kettős terjedelemben, de a régi liberális «tv* r„i, ” -»-'*■*" - SsHrr ■ j - 3 >- | Mint eddig, úgy továbbra is a szabad­elvű eszmék tántorithatlan arczosa lesz lapunk, mely a tárgyilagosság és elfo­gulatlan kritika alapján culturális és közgazdasági vi&onyaink felvirágzására törekszik. Mindenkor a közérdek irányitja tol lunkat s éppen azért jó akarattal tárjuk föl a hibákat és hiányokat, hogy azokat orvosolhassuk; tért engedünk a tárgyi­lagos polémiának, mely a helyzet tisz­tázására vezet. Mig vezérczikkeinkben általános tár­sadalmi s magasabb politikai kérdéseket fejtegetünk, középczikkeinkben tanulságos ismertetéseket s tárcza rovatunkban szel­lemesen szórakoztató czikkeket közlünk ; addig újdonság! rovatunk továbbra is a helyi események hű tükre lesz. Bizalommal fordulok tehát igen tisz­telt munkatársaimhoz s miveit társadal- j műnk intéző köreihez, hogy engem ezen törekvésemben nagyrabecsült munkássá­gukkal segíteni s a nagyérdemű közön­séghez, hogy lapunkat további szives pártfogásban részesíteni szíveskedjenek. Kecskemét, 1896. január 1. Ifj. Tóth István. — — .- ■ ———-— Az első ezer év! Hazafias önérzettel s magasztos lelke- siiltséggel telik meg szivünk a második ezredév derengő haji alán. T/yoj, f «7T* * ^ ?2'£ir* 'Tí^Hl <4s dicsőségben egyaránt gazdag évezred tűnt el fölöttünk; de nem nyomtalanul, mert az őseink által 1000 évvel ezelőtt sziv- vérök árán megváltott hazának téréin a nemzedékről nemzedékre szálló hazafias erények birtokában, nemcsak magyar él e szentelt földön ma is, nemcsak meg­óvta az ősök hagyományait, hanem azt a szabadság és jogegyenlőség szellemében fejlesztve, culturális ipari, kereskedelemi és közgazdasági fölvirágzásával koronázta. Első ezer év! Mily magasztos, mily fölemelő annak tudata, hogy mig a nép- vándorlás idejében keletkezett államok nagyrészt a feledés homályába sülyedtek, édes magyar hazánk, az Isteni gondvi­selés véghetetlen kegyelméből: a nemzet hazafias vitézsége, az ősök ragyogó eré­nyeinek ápolása, lankadatlan becsületes munkásság s a haladás szellemének jó­tékony befolyásával nemcsak biztosította létét, tekintélyét a többi művelt nem-, zetek között, hanem a szabad magyar nemzetet rokonszenvessé is tette széles e világon. Az első évezred határán átfut lelkünk dicső múltúnk emlékein. Látjuk első szent királyaink magasz­tos munkáját, melylyel népüket a, ke­resztény vallás áldásos hatása alatt egy séges nemzetté, hazánkat, hatalmas ál­lammá szervezték. Lelki szemeink előtt megjelennek azok a dicsőséges küzdelmek, melyeket mint « lr\ «tv;í » mio­hamedanismus ellen vívtunk. Elvonul előttünk a viszályok kora, a külbefolyás nyomasztó átka, midőn a nem­zetnek önállóságáért, létéért kellett küzdeni. De elérkezett az a korszak is, midőn a nemzet „megbünhödve múltat és jö KECSKEMÉTI;.APOR TÁRCZÁJA. Farsangi vásár. Bakfis álom büszke csarnok, Tele fényny^ — jaj be szép! Benne, mint méhe kasban Zsong a tark-barka nép. Sima padlón ri dámák Kényeskedve ejtenek; \ . . . ÁH a váf <r —bár nem mondják: y LZ— „Tessék,s4ére\, vegyenek!“ X- ‘YT Zeneszóra, mit a szellő .-----—— Sóhajára a viíg, K^ikerftéti Villiképek ingdoznak, j^Rlomj Levélni^ Rózsaszínű a lág . . . / ^ Szép leányok, iát az angyal, És nem elérhetek .. . Jó az Isten, e: a mottó: „Tessék, kéren. ayenek!“ Mennyi selyem, anyi bársony, Mennyi fényes adém; Mennyi virág, >nnyi illat Jégcsapos tél kepén! — . . . Asszonyság ; üldögélnek, Csak a nyelviig ír, pereg; Egy sem mondja bár szeretné): „Tessék, kérem, vt^yenek!“ Asszonyságok üldögélnek, Mint a pók, oly ktmolyan . , . Ott egy néni, nyaki, karja Sziuaranynyal telve van. Hát a lánya?! Uram Jézus! Az csak a szép, a íemek! Hunczut, aki nem kap rajta: „Tessék, kérem, vegye meg!“ Azt a sok bájt a kegyes sors Nem potyára adta hé! Jön is már egy délczeg ifjú, Tán valami attaché. Egyet mond, egyet bókol Kaczkiásan a gyerek — Tánczol már a szép kisasszony, . . . „Tessék, tessék vegye meg!“ Áll a vásár. Mind a kettő Nyerni vél a másikán . . . Vallomásban, olvadásban Semmiképen nincs hiány, Szőke lányka, barna ifjú Egy a másért lesz beteg, Néni ajka rángatózik: „Tessék, tessék, vegye meg!“ Kész a vásár. — Muzsikálnak, Ej, mi a kő, de hamar! „Holtomiglan — holtodiglan!“ — Jóra várni ki akar! Kölcsön vett frakk lakzi után Gazdájához haza megy; Kezd a mámi ébredezni . . . „Tessék, kérem, vegye meg!“ Farsang után azomorúan Fujdogál a böjti szél; Haza került a menyecske, Vöm uram is külön él. Hát a háza udvarában Mit keres az a sereg! „ . . . Előszőne, — másodszorra — Senki többet? — Vegye meg!“ Tóth Béla. A nőegyleti jourokról. Irta: Handoris. A jótékonyczólú nőegylet hivatását, mely­re megalakult, megtaláljuk már az elnevezé­sében. Hogy pedig a jótékonysága miben nyilvánul, arról mindnyájunknak van tudo­mása, hisz’ kinek mamácskája, kinek a fele­sége, kinek az ideáljának anyja, kinek pedig anyósa — nőegyleti tag. Hogy én melyik úton-módon szereztem és szerezek tudomást magasztos czéljairól, azt kitalálni önökre bizom. Én mindenkor nagy tisztelője voltam a nőegyletnek, de azért valahányszor a titká­rukat látom, mindig elgondolkozom, mily ritka szerencsés, boldog ember ő, kit a ter­mészet oly rendkívüli jó — idegzettel áldott meg. Valóban irigylésre méltó ember ! Én azt hiszem, hogy idegbajom, melynek jelenleg még nyoma sincs, bárom gyűlés után oda fajulna, hogy hozzá tartozóimnak érintkezésbe | kellene lépniük Laufenauer professorral, a k, I bizonyára azt tanácsolná, hogy szállítsanak, valami nyugodalmas helyre, teszem azt — Lipótmezőre. Pardon! Én nem állitom, hogy nőegyleti titkárságomnak ez lenne szükségképeni követ­kezménye, én csak — gondolom! Azért tessék elhinni, mégis szeretnék egy gyűlésnek fültanúja lenni, úgy a harmadik szobából. Azt hiszem a tanácskozásról azért biztos és pontos tudomást szereznék, ha mind­járt csukva lenne is mind a' három szoba kipárnázott dupla ajtaja. Pardon! Ezt sem állitom, esek gondolom; vagyis inkább következtetem. Mert hisz mi­csoda lárma, zaj, akarom mondani: hangos XXIX. évfolyam. z/1 1. szám. 1896. január 5. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj: Egész évre 5 írt, évre 2 frt 50 kr., Szerkesztőség: V., Klapka iteza 162. Telefonsz. 106, negyed évre 1 frt 50 kr. Egye tin ára 12 kr. .. .. , . , , , . ■ , .. hová a lap szellemi részét illeti) minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosán számíttatnak. Nyílttéri közlemény lOlltlKäl 6S tälStf(lälüli IlGtlläp. Kiadóhivatal: III., JÓkai-ÚtCZa 186. Telefon SZ. 81, ... sorol|kéHt so ki lmvá az előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó Keiyegdíj minden beigtatá .án 30 kr. felszólalások intézendök.

Next

/
Thumbnails
Contents