Kecskeméti Lapok, 1896. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

2 KECSKEMÉTI LAPOK. vendőt,“ dicssfíséges múltjának alapján a szabad alkotmányos Magyarországot megteremté. Sok örömet, még több szenvedést, — de mindenkor erős hazafias bizalmat, hősies bátorságt r- s föláldozást, becsü­letes munkát és haladást észlelünk. Immár beléptünk a millennium évébe, betöltöttük az első ezer évet! Nagy idő egy nemzet életében, pil- tnat az idők teljében. Az új évezred hajnalán hazánk összes szentegyliázaiban felhangzó harangok zúgása, milliók zso­lozsmája száll föl a Magasságbelihez há­lával, hogy megértük dicsőséggel e napot! reménységgel, hogy beteljesedik a leg­nagyobb magyar jóslata: „Magyarország nem volt, hanem lesz“! Emelkedjünk föl tehát a mindennapi- asság szűk köréből s megtisztulva a ki­csinyes érdekek zsibbasztó békóiból, haza­fias önérzettel nyújtsunk egymásnak kezet a becsületes munkára, édes hazánk és nemzetünk fölvirágoztatására! Szeretet és béke legyen velünk! Sze­ressük egymást, szeressük azt az édes, áldott hazát, melyet honfoglaló őseink vére váltott meg, hol szentelt hamvaik porladoznak, mely nekünk életet adott s egykor örök pihenést nyújt. Mert „A nagy világon e kiviil Nincsen számodra hely Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned halnod keil“! T. Politikai szemle Vaszary Kolos herezeg-primás pásztor- levelet bocsátott ki egyházmegyéje papsá­gához és híveihez, a melyben végig tekint a nemzét ézeréve- íortérfetén s ihtézkedesekei 1 osz a milleniumnak egyházmegyéje részéről leendő megünneplésére. Ez a pásztoriévá] méltó a keresztény vallás i'önségességéhez és méltó ahhoz a magas helyhez is, a honnan kiindult. Inti fiatalságát, hogy: „Szeressétek egyházatokat és hazátokat“, majd figyelmez­teti őket: „Magyarok vagytok mindannyian, I ezt ne feledjétek“, ezután az ország összes fiaihoz fordulva azt mondja: „Örvendjetek, 1 vigadjatok valamennyien, öleljétek meg egy­mást testvéri szeretettel.'“ Vajha e főnkéit lelkű főpap keresztényi és hazafias szavai azok szivéhez is eljutnának, kik vallási gyű löletből nem látják az emberben a magyart és az államban a hazát! Shuszter Konstantin váczi püspök pás^torlevele szintén a millen­niummal foglalkozik. Ő is inti papságát és ! hiveit, hogy a hithez, a hazához és az apos­toli királyhoz minden körülmények között hívek maradjanak, mert „a nagy világon e j szent haza földjén kivűl nincsen számunkra hely.“ A „Nemzeti Újság“ karácsonyi számában i Apponyi Albert békét, vagy legalább fegyver- j szünetet ajánl — a millenium magasztos i megünneplésére • való tekintetből—a szabad­elvű pártnak és a kormánynak azon föltétel alatt, ha megcsinálja a kormány a választási törvény reformját s ekkép biztosítja a válasz­tások tisztaságát. Hogy a kormány és pártja hogyan gondolkozik erről, azt majd mindjárt elmondjuk. Az azonban legalább is gyanús jelenség, mikor ugyanezen békeajánló czikk • ben előbb a sárga földig lerántja Apponyi a kormányt és a szabadelvű pártot s ráken minden képzelhető politikai bűnt és korrup- eziót. Váljon igy szoktak-e békülni? Az még furcsább és jelentőségteljesebb, hogy ugyanakkor Ugrón Gábor is ir kará­csonyi czikket, melyben elérkezettnek látja az időt a kormány és pártjának visszaélései és bűnei miatt arra, hogy az ellenzék az utolsó fegyverhez nyúljon, t. i. a passziv ellenállás, az adó- és katonamegtagadás fegy­veréhez a Bánffy-kormány ellenében. Váljon a két fegyvertárs közül melyik beszélt, ille­tőleg irt most már őszinte szívből, Apponyi-e vagy Ugrón? Mindezekkel szemben minden komoly hazafira nézve megnyugtató annak látása, hogy sem a kormány, sem a szabadelvű párt nem kicsmyli az ellenzékei, nem is ingerli, sőt keresi azokat a tárgyakat, melyekben a pállok fel ligása iger megközelíti egymást, a | mii! az kitetszik a szabadelvű párt újévi : tisztelgése alkalmával Bánffy miniszterelnök­höz intézett beszédből és Bánffy feleletéből. Bánffy és a szabadelvű párt elfogadja az Apponyi által ajánlott békét és minden le­hetőt kész megtenni, hogy „fennállásunk ezredéves ünnepén együtt érezzünk mind­nyájan, kik a hazának igaz, hű fiai vagyunk“, 1. 9Z. a kormár ,val együtt óhajtja, hogy a választás^E ^ -nielőbb napirendre tétessék és a közi£* fi bíróságról szóló törvény megalkott: | V Ügyet azonban kiköt Bánffy, hogy a bé^ ’ :ében tett ajánlat kisebbítő, sértő és ba egyen. És nagy igaza van, mert végi. _haza iránt, a millennium magasztos fél iránt nemcsak a kormány­nak és a sziaszá fi pártnak, hanem az ellen­zéknek is v - kötelességei! Majd meg­látjuk teháv . íolyan kell-e Apponyinak a béke? Á— A megyt. auráczióknak vége; a köz- igazgatást — i.. kevés kivétellel — viszik azok, a kik ecr1' Budapestnek is van ismét főkapitánya, t p,y Béla, a ki eddig nógrád- megvei főispárP'lt. Hohenlohe Iczeg, német birodalmi kan- ezellár, Becsbe itt, állítólag azért, hogy beteges testvérjé Hohenlohe főudvarmestert meglátogassa. Gcchovszky külügyminisztert is meglátogatta valószínű, hogy találtak fontos tárgyakafa politika terén a meg­beszélésre. i Anglia, meljek az Egyesült Államokkal való ügye még . sincs intézve, már is a délafrikai Trans\al köztársasággal kapott hajba. E köztársafgot kivándorolt hollandok alapították, de miéi idők folytán sok angol is letelepedett ott Anglia szeretné elnyerni. Már egy csapat e is tört angol területről Transvaalba, a m Németországot ugyancsak fölingerelte. Az a goi kormány mosta ugyan a kezét s visszaparucsolta a betörőket, hanem hát azért van a dolomáczia, hogy kétszínű legyen. —y —y­„Kecskeméti kr“ Sylvester-estélve. Egy tánczmulaiság, mely hangversenynyel kezdődik, vagy megfordítva egy hangverseny, mely tánczmulatsággal végződik s mindkét részében a legnagyobb mértékben sikerülj ritkaság számba megy, különösen nálunk, ahol (csak valljuk be őszintén), a közönség nem igen tudja még kellő értékök szerint élvezni a klasszikus darabokat s ahol (legyünk ismét őszinték) a „tánezos“ £ataiságvjan 11012' a leg­erősebb oldala az életrevalóság. A kecskeméti kör számot vetett ezekkel a körülményekkel, mikor piros betűs színes meghívóit szárnyra bocsátotta s gondoskodott róla, hogy az estélyei mindenki találjon valami neki tetsző ^ izlésmek megfelelő piészt. Volt énekszám, voí' ké szavalat — epikai értekezletek folynak a városi közgyűlésen, vagy a képviselő házban is, a hol pedig csupa meglett, komoly urak folytatnak eszmecserét! ... A nőegyleti gyűlések tárgysoroza­tának a legfontosabb s legérdekesebb pontjai az esetleges indítványok lehetnek, gondolom. S az indítványok legfontosabbika pedig az, mikép lehetne az egylet tőkepénzót meg- szaporitani ? Egy ily alkalommal határozhatta el mintegy három éve a helybeli nőegylet, hogy vasárnapi összejöveteleket tart, Hogy ez indítványt ki tette, nem tudom, de tervét igen jónak, helyesnek találom s ezúttal indítványozom, ha annak idején el­mulasztotta volna az egylet, tegye meg most, szavazzon neki jegyzőkönyvi köszönetét. Tehát el lett fogadva egyhangúlag, legye­nek összejövetelek! Igen ám, de mi legyen az összejövetel czime?! Ez lehetett nagy bök­kenő — gondolom. Végre inditványoztatott és elfogadtatott e czim: kávé-ozsonna. Ez indítvány megtevője már csak jegyző- ! könyvi elismerést érdemel, mert valljuk be, lí Qgy e titulus nem elég vonzó, egy kissé prózai! Éppen ezért aztán tavaly összeült a nő- egyíet: keresztelőre. S igy megesett, hogy a csecsemő Julcsából Stefánia, kávé-ozsonnából jour lett. Csak aztán a csecsemőt e szép néven is érje; el a halál — sok számos év után! * * * az óra fél hatot ütött, mikor elkészültem öltözékemmel (tessék elhinni, nem lopott frázis, tényleg úgy volt) és siettem a jourra. Siettem, mert félteni, hogy elkések, pedig kár volt attól félnem, én voltam az — első vendég. A bájos háziasszonyok arcza gondteljes volt mikor beléptem, aggodalmuk volt az iránt, hogy kevesen vesznek részt az össze­jövetelben. Hogy aggódtak, ha arczukról nem is olvastam volna le, meggyőződtem volna azon tényből, hogy mikor láttam azt, hogy én vagyok a legelső vendég, vissza akartam vonulni egy rövid időre, legalább addig, mig másodiknak léphetek be, de a bizalom a viszontlátásra tett Ígéretemhez nem volt valami nagy, mert a háziasszonyok szép sza­vakkal, az ügybuzgó titkár pedig téli felöltőm j szárnyánál fogva igyekeztek ott marasztalni. J Persze nem annyira a titkár úr, mint a szép hölgyek szavára: maradtam. A beszéd tárgyát éppen az képezte, hogy j újabb keresztelőt kellene tartani, mert a kis gyermek neve nem elég megnyerő, nem elég vonzó. Én engedelemmel nem osztottam a szű- kebbkörű nőegylet nézetét, hanem mint jour- pártoló tag egy tervvel voltam bátor előállani. Indítványoztam, hogy ha már más is úgy van vele, mint én, hogy nem szeret első lenni s ha öt óra helyett Iratra gyülekeznek össze a vendégek, hát akkor az összejövetel idejét négy órára kell tenni, akkor ötre mind ott lesznek. A bizottság előtt nagy tetszésben és általános helyeslésben részesült indítványom, csak azt nem tudom, a közgyűlés elfogadja-e majd? Bár elfogadná, ha mindjárt szótöbbséggel is; nem bánnám, iá nem is kapnék érte jegyzőkönyvi köszöret-nyilvánitást a nőegy- lettőty a jourokon résztvevő fiatalság venne nekem egy egész jegyzőkönyvet. Az a fia­talság, kire rendkívüli bosszantó hatással van az a körülmény, hogy ihre megkezdődnék a jour, mire bele jönne a jitékba, az udvarlásba s a kedves együttlét irömeinek élvezésébe, már véget is ér. Elérkejk a hét óra, s a gon­dos mamák öltözködés)} hivják fel leányká­ikat, nehogy az apusfinak várakoznia kell­jen miattuk a vacsorád. i * i * Indítványomnál is nőegylet szűkebbkörű bizottsága által való- dyeslése közben nyilik az ajtó, s a titkár ruuaelőzékenységgel igyek­szik a múlt jogász-e ly két új csillaga elé; a kik után kevéssel r om jogász érkezett. A titkár úr az utóbbia-1’4 is szívesen üdvözli, ma azokra is szükség kevesen leszünk! A mamát a há:összonyok kezdték szóra­koztatni, mi pedigty2 vonultunk a belső te­rembe, hisz már v* ink annyian, hogy neki láthattunk a játék k. Innen kezdvi dán tömegesen jöttek a vendégek, úgy, ®y mire a legelső asztal- társaság legelső oijszonegy bankárosának kasszáját széjjel?^ ték, már egészen megtelt az egyik terem. A háziassz°} ok arcza kiderült, el­enyészett az a;fialom legkisebb jele is arczukról. Hogy ' mikor ez a jour látogatot- tabb volt, mint t két első együttvéve. Régen visszlangzott ez a terem oly igazi jó kedélytől, mid a minő ott uralkodott. Bizony, nagy dobg is a háború, szokta mon­dogatni az egyit derék közjegyzőnk, de hát még az, mikor a pörgettyű T betűt mutat, vagy a bankár fieíucscsol!! Persze legélénkebb a hangulat ott, hol a pörgettyű intézi a kassza sorsát.

Next

/
Thumbnails
Contents