Kecskeméti Lapok, 1896. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

2 rendet,a dicsőrtséges múltjának alapján a szabad alkotmányos Magyarországot megteremté. Sok örömet, még több szenvedést,­­ de mindenkor erős hazafias bizalmat, hősies bátorságt é­­s föláldozást, becsü­letes munkát és haladást észlelünk. Immár beléptünk a millennium évébe, betöltöttük az első ezer évet! Nagy idő egy nemzet életében, pil­­laat az idők teljében. Az új évezred hajnalán hazánk összes szentegyh­ázaiban felhangzó harangok zúgása, milliók zso­lozsmája száll föl a Magasságbelihez há­lával, hogy megértük dicsőséggel e napot! reménységgel, hogy beteljesedik a leg­nagyobb magyar jóslata: „Magyarország nem volt, hanem lesz“! Emelkedjünk föl tehát a mindennapi­­asság szűk köréből s megtisztulva a ki­csinyes érdekek zsibbasztó békéiből, haza­fias önérzettel nyújtsunk egymásnak kezet a becsületes munkára, édes hazánk és nemzetünk fölvirágoztatására! Szeretet és béke legyen velünk! Sze­ressük egymást, szeressük azt az édes, áldott hazát, melyet honfoglaló őseink vére váltott meg, hol szentelt hamvaik porladoznak, mely nekünk életet adott s egykor örök pihenést nyújt. Mert „A nagy világon e kivüil Nincsen számodra hely Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned halnod kell“! T. Politikai szemle Vaszary Kolos herczeg-primás pásztor­­levelet bocsátott ki egyházmegyéje papsá­gához és híveihez, a melyben végig tekint a nemzet ezeréve- tortérletén s intézkedéseket tesz a milleniumnak egyházmegyéje részéről leendő megünneplésére. Ez a pásztornévál méltó a keresztény vallás szönségességéhez és méltó ahhoz a magas helyhez is, a­honnan kiindult. Inti fiatalságát, hogy: „Szeressétek egyházatokat és hazátokat“, majd figyelmez­teti őket: „Magyarok vagytok mindannyian, s ezt ne feledjétek“, ezután az ország összes fiaihoz fordulva azt mondja: „Örvendjetek,­­ vigadjatok valamennyien, öleljétek meg egy­mást testvéri szeretettel.­“ Vajha e főnkért lelkű főpap keresztényi és hazafias szavai azok szivéhez is eljutnának, kik vallási gyű­löletből nem látják az emberben a magyart és az államban a hazát! Schuszter Konstantin váczi püspök pásztorlevele szintén a millen­niummal foglalkozik. Ő is inti papságát és­­ hiveit, hogy a hithez, a hazához és az apos­toli királyhoz minden körülmények között hívek maradjanak, mert „a nagy világon e­­ szent haza földjén kívűl nincsen számunkra hely.“ A „Nemzeti Újság“ karácsonyi számában­­ Apponyi Albert békét, vagy legalább fegyver­­s szünetet ajánl — a millenium magasztos­­ megünneplésére­­ való tekintetből—a szabad­elvű pártnak és a kormánynak azon föltétel alatt, ha megcsinálja a kormány a választási törvény reformját s ekkér biztosítja a válasz­tások tisztaságát. Hogy a kormány és pártja hogyan gondolkozik erről, azt majd mindjárt elmondjuk. Az azonban legalább is gyanús jelenség, mikor ugyanezen békeajánló czikk­é­ben előbb a sárga földig lerántja Apponyi a kormányt és a szabadelvű pártot s rűkon minden képzelhető politikai bűnt és korrup­­cziót. Váljon igy szoktak-e békülni? Az még furcsább és jelentőségteljesebb, hogy ugyanakkor Ugron Gábor is ír kará­csonyi czikket, melyben elérkezettnek látja az időt a kormány és pártjának visszaélései és bűnei miatt arra, hogy az ellenzék az utolsó fegyverhez nyúljon, t. i. a passzív ellenállás, az adó- és katonamegtagadás fegy­veréhez a Bánffy-kormány ellenében. Váljon a két fegyvertárs közül melyik beszélt, ille­tőleg itt most már őszinte szívből, Apponyi-e vagy Ugrón? Mindezekkel szemben minden komoly hazafira nézve megnyugtató annak látása, hogy sem a kormány, sem a szabadelvű párt nem kicsinyli az ellenzéket, nem is ingerli, sőt keresi azokat a tárgyakat, melyekben a pártok fel­figája igen megközelíti egymást, a­­­mit­ az kitetszik a szabadelvű párt újévi­­ tisztelgése alkalmával Bánffy miniszterelnök­höz intézett beszédből és Bánffy feleletéből. Bánffy és a szabadelvű párt elfogadja az Apponyi által ajánlott békét és minden le­hetőt kész megtenni, hogy „fennállásunk ezredéves ünnepén együtt érezzünk mind­nyájan, kik a hazának igaz, hű fiai vagyunk“, a kormán­yval együtt óhajtja, hogy a választás^E ^ -mielőbb napirendre tétessék és a közi£* fi bíróságról szóló törvény megalkotta | V Ügyet azonban kiköt Bánffy, hogy a bék­­­­ében tett ajánlat kisebbítő, sértő és ha egyen. És nagy igaza van, mert régi,a haza iránt, a millennium magasztos fél iránt nemcsak a kormány­nak és a szikszá­gi pártnak, hanem az ellen­zéknek is­­­­ kötelességei! Majd meg­látjuk tehát , holyan kell-e Apponyinak a béke?­­— A megyt­­auráczióknak vége; a köz­­igazgatást — ... kevés kivétellel — viszik azok, a kik eért­ Budapestnek is van ismét főkapitánya, I­g.y Béla, a ki eddig nógrád­­megyei főispán volt. Hohenlohe­rczeg, német birodalmi kan­­czellár, Bécsbe itt, állítólag azért, hogy beteges testvérre Hohenlohe főudvarmestert meglátogassa. Gechovszky külügyminisztert is meglátogatta valószínű, hogy találtak fontos tárgyakat a politika terén a meg­beszélésre.­­ Anglia, melyek az Egyesült Államokkal való ügye még­­ sincs intézve, már­is a délafrikai Transval köztársasággal kapott hajba. E köztársasgot kivándorolt hollandok alapították, de mins idők folytán sok angol is letelepedett ott Anglia szeretné elnyerni. Már egy csapat e is tört angol területről Transvaalba, á­m Németországot ugyancsak fölingerelte. Az a­gol kormány mosta ugyan a kezét s visszaparácsolta a betörőket, hanem hát azért van a dolomáczia, hogy kétszínű legyen. —y­­y­értekezletek folynak a városi közgyűlésen, vagy a képviselő­házban is, a­hol pedig csupa meglett, komoly urak folytatnak eszmecserét! ... A nőegyleti gyűlések tárgysoroza­tának a legfontosabb s legérdekesebb pontjai az esetleges indítványok lehetnek, gondolom. S az indítványok legfontosabbika pedig az, mikép lehetne az egylet tőkepénzét meg­­szaporítani ? Egy ily alkalommal határozhatta el mintegy három éve a helybeli nőegylet, hogy vasárnapi összejöveteleket tart. Hogy ez indítványt ki tette, nem tudom, de tervét igen jónak, helyesnek találom s ezúttal indítványozom, ha annak idején el­mulasztotta volna az egylet, tegye meg most, szavazzon neki jegyzőkönyvi köszönetet. Tehát el lett fogadva egyhangúlag, legye­nek összejövetelek! Igen ám, de mi legyen az összejövetel czime?! Ez lehetett nagy bök­kenő — gondolom. Végre indítványoztatott és elfogadtatott e czim, kávé-ozsonna. Ez indítvány megtevője már csak jegyző­­­­könyvi elismerést érdemel, mert valljuk be, h­­­gy e titulus nem elég vonzó, egy kissé prózai! Éppen ezért aztán tavaly összeült a nő­­egylet­ keresztelőre. S igy megesett, hogy a csecsemő Julcsából Stefánia, kávé­ozsonnából jour lett. Csak aztán a csecsemőt e szép néven is érje­ el a halál — sok számos év után! * * * az óra fél hatot ütött, mikor elkészültem öltözékemmel (tessék elhinni, nem lopott frázis, tényleg úgy volt) és siettem a tourra. Siettem, mert féltem­, hogy elkések, pedig kár volt attól félnem, én voltam az­­ első vendég. A bájos háziasszonyok arcza gondteljes volt mikor beléptem, aggodalmuk volt az iránt, hogy kevesen vesznek részt az össze­jövetelben. Hogy aggódtak, ha arczukról nem is olvastam volna le, meggyőződtem volna azon tényből, hogy mikor láttam azt, hogy én vagyok a legelső vendég, vissza akartam vonulni egy rövid időre, legalább addig, míg másodiknak léphetek be, de a bizalom a viszontlátásra tett ígéretemhez nem volt valami nagy, mert a háziasszonyok szép sza­vakkal, az ügybuzgó titkár pedig téli jelöltem­­ szárnyánál fogva igyekeztek ott marasztalni.­­ Persze nem annyira a titkár úr, mint a szép hölgyek szavára: maradtam. A beszéd tárgyát éppen az képezte, hogy­­ újabb keresztelőt kellene tartani, mert a kis­gyermek neve nem elég megnyerő, nem elég vonzó. Én engedelemmel nem osztottam a szű­­kebb körű nőegylet nézetét, hanem mint jour­­pártoló tag egy tervvel voltam bátor előállani. Indítványoztam, hogy ha már más is úgy van vele, mint én, hogy nem szeret első lenni s ha öt óra helyett Iratra gyülekeznek össze a vendégek, hát akkor az összejövetel idejét négy órára kell tenni, akkor ötre mind ott lesznek. A bizottság előtt nagy tetszésben és általános helyeslésben részesült indítványom, csak azt nem tudom, a közgyűlés elfogadja-e majd? Bár elfogadná, ha mindjárt szótöbbséggel is, nem bánnám, há nem is kapnék érte jegyzőkönyvi köszönet-nyilvánítást a nőegy­­lettől, a jourokon résztvevő fiatalság venne nekem egy egész jegyzőkönyvet. Az a fia­talság, kire rendkívüli bosszantó hatással van az a körülmény, hogy idre megkezdődnék a jour, mire bele jönne a játékba, az udvarlásba s a kedves együttlét krömeinek élvezésébe, már véget is ér. Elérkeik a hét óra, s a gon­dos mamák öltözködése­ hivják fel leányká­ikat, nehogy az apusfinak várakoznia kell­jen miattuk a vacsorád. i *­­ * Indítványomnál is nőegylet szűkebbkörű bizottsága által való e­dyeslése közben nyilik az ajtó, s a titkár rutiaelőzékenységgel igyek­szik a múlt jogász-e­gy két új csillaga elé, a­kik után kevéssel r­om jogász érkezett. A titkár úr az utóbbia­t i 4 is szívesen üdvözli, ma azokra is szükség kevesen leszünk! A mamát a házasszonyok kezdték szóra­koztatni, mi pedig úgy vonultunk a belső te­rembe, hisz már vá­nik annyian, hogy neki láthattunk a játék­t. Innen kezdve dán tömegesen jöttek a vendégek, úgy,­gy mire a legelső asztal­­társaság legelső h­uszonegy bankárosának kasszáját széjjelöl­ték, már egészen megtelt az egyik terem. A háziassz°­­ok arcza kiderült, el­enyészett az a­ ftalom legkisebb jele is arczukról. Hogy­­ mikor ez a tour látogatot­­tabb volt, mint­­ két első együttvéve. Régen visszhangzott ez a terem oly igazi jó kedélytől, mid a minő ott uralkodott. Bizony, nagy dolog is a háború, szokta mon­dogatni az egyik derék közjegyzőnk, de hát még az, mikor a pörgettyű T betűt mutat, vagy a bankár fietucscsol!! Persze legélénkebb a hangulat ott, hol a pörgettyű intézi a kassza sorsát. KECSKEMÉTI LAPOK. 1. 97. „Kecskeméti kr“ Sylvester-estélye. Egy tánczmulatság, mely hangversenynyel kezdődik, vagy megfordítva egy hangverseny, mely tánczmulatsággal végződik s mindkét részében a legnagyobb mértékben sikerült ritkaság számba megy, különösen nálunk, ahol (csak valljuk be őszintén), a közönség nem igen tudja még kellő értékek szerint élvezni a klasszikus darabokat s ahol (legyünk ismét őszinték) a „tánczos“ hazalságosan 11012­ a leg­erősebb oldala az életrevalóság. A kecskeméti kör számot vetett ezekkel a körülményekkel, mikor piros betűs színes meghívóit szárnyra bocsátotta s gondoskodott róla, hogy az estélyes mindenki találjon valami neki tetsző , izlésinek megfelelő prészt. Volt énekszám, vol'­ké szavalat — epikai

Next