Kecskeméti Lapok, 1896. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-05 / 1. szám
2 rendet,a dicsőrtséges múltjának alapján a szabad alkotmányos Magyarországot megteremté. Sok örömet, még több szenvedést, de mindenkor erős hazafias bizalmat, hősies bátorságt és föláldozást, becsületes munkát és haladást észlelünk. Immár beléptünk a millennium évébe, betöltöttük az első ezer évet! Nagy idő egy nemzet életében, pillaat az idők teljében. Az új évezred hajnalán hazánk összes szentegyházaiban felhangzó harangok zúgása, milliók zsolozsmája száll föl a Magasságbelihez hálával, hogy megértük dicsőséggel e napot! reménységgel, hogy beteljesedik a legnagyobb magyar jóslata: „Magyarország nem volt, hanem lesz“! Emelkedjünk föl tehát a mindennapiasság szűk köréből s megtisztulva a kicsinyes érdekek zsibbasztó békéiből, hazafias önérzettel nyújtsunk egymásnak kezet a becsületes munkára, édes hazánk és nemzetünk fölvirágoztatására! Szeretet és béke legyen velünk! Szeressük egymást, szeressük azt az édes, áldott hazát, melyet honfoglaló őseink vére váltott meg, hol szentelt hamvaik porladoznak, mely nekünk életet adott s egykor örök pihenést nyújt. Mert „A nagy világon e kivüil Nincsen számodra hely Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned halnod kell“! T. Politikai szemle Vaszary Kolos herczeg-primás pásztorlevelet bocsátott ki egyházmegyéje papságához és híveihez, a melyben végig tekint a nemzet ezeréve- tortérletén s intézkedéseket tesz a milleniumnak egyházmegyéje részéről leendő megünneplésére. Ez a pásztornévál méltó a keresztény vallás szönségességéhez és méltó ahhoz a magas helyhez is, ahonnan kiindult. Inti fiatalságát, hogy: „Szeressétek egyházatokat és hazátokat“, majd figyelmezteti őket: „Magyarok vagytok mindannyian, s ezt ne feledjétek“, ezután az ország összes fiaihoz fordulva azt mondja: „Örvendjetek, vigadjatok valamennyien, öleljétek meg egymást testvéri szeretettel.“ Vajha e főnkért lelkű főpap keresztényi és hazafias szavai azok szivéhez is eljutnának, kik vallási gyűlöletből nem látják az emberben a magyart és az államban a hazát! Schuszter Konstantin váczi püspök pásztorlevele szintén a millenniummal foglalkozik. Ő is inti papságát és hiveit, hogy a hithez, a hazához és az apostoli királyhoz minden körülmények között hívek maradjanak, mert „a nagy világon e szent haza földjén kívűl nincsen számunkra hely.“ A „Nemzeti Újság“ karácsonyi számában Apponyi Albert békét, vagy legalább fegyvers szünetet ajánl — a millenium magasztos megünneplésére való tekintetből—a szabadelvű pártnak és a kormánynak azon föltétel alatt, ha megcsinálja a kormány a választási törvény reformját s ekkér biztosítja a választások tisztaságát. Hogy a kormány és pártja hogyan gondolkozik erről, azt majd mindjárt elmondjuk. Az azonban legalább is gyanús jelenség, mikor ugyanezen békeajánló czikkében előbb a sárga földig lerántja Apponyi a kormányt és a szabadelvű pártot s rűkon minden képzelhető politikai bűnt és korrupcziót. Váljon igy szoktak-e békülni? Az még furcsább és jelentőségteljesebb, hogy ugyanakkor Ugron Gábor is ír karácsonyi czikket, melyben elérkezettnek látja az időt a kormány és pártjának visszaélései és bűnei miatt arra, hogy az ellenzék az utolsó fegyverhez nyúljon, t. i. a passzív ellenállás, az adó- és katonamegtagadás fegyveréhez a Bánffy-kormány ellenében. Váljon a két fegyvertárs közül melyik beszélt, illetőleg itt most már őszinte szívből, Apponyi-e vagy Ugrón? Mindezekkel szemben minden komoly hazafira nézve megnyugtató annak látása, hogy sem a kormány, sem a szabadelvű párt nem kicsinyli az ellenzéket, nem is ingerli, sőt keresi azokat a tárgyakat, melyekben a pártok felfigája igen megközelíti egymást, amit az kitetszik a szabadelvű párt újévi tisztelgése alkalmával Bánffy miniszterelnökhöz intézett beszédből és Bánffy feleletéből. Bánffy és a szabadelvű párt elfogadja az Apponyi által ajánlott békét és minden lehetőt kész megtenni, hogy „fennállásunk ezredéves ünnepén együtt érezzünk mindnyájan, kik a hazának igaz, hű fiai vagyunk“, a kormányval együtt óhajtja, hogy a választás^E ^ -mielőbb napirendre tétessék és a közi£* fi bíróságról szóló törvény megalkotta | V Ügyet azonban kiköt Bánffy, hogy a békében tett ajánlat kisebbítő, sértő és ha egyen. És nagy igaza van, mert régi,a haza iránt, a millennium magasztos fél iránt nemcsak a kormánynak és a szikszági pártnak, hanem az ellenzéknek is kötelességei! Majd meglátjuk tehát , holyan kell-e Apponyinak a béke?— A megytauráczióknak vége; a közigazgatást — ... kevés kivétellel — viszik azok, a kik eért Budapestnek is van ismét főkapitánya, Ig.y Béla, a ki eddig nógrádmegyei főispán volt. Hohenloherczeg, német birodalmi kanczellár, Bécsbe itt, állítólag azért, hogy beteges testvérre Hohenlohe főudvarmestert meglátogassa. Gechovszky külügyminisztert is meglátogatta valószínű, hogy találtak fontos tárgyakat a politika terén a megbeszélésre. Anglia, melyek az Egyesült Államokkal való ügye még sincs intézve, máris a délafrikai Transval köztársasággal kapott hajba. E köztársasgot kivándorolt hollandok alapították, de mins idők folytán sok angol is letelepedett ott Anglia szeretné elnyerni. Már egy csapat e is tört angol területről Transvaalba, ám Németországot ugyancsak fölingerelte. Az agol kormány mosta ugyan a kezét s visszaparácsolta a betörőket, hanem hát azért van a dolomáczia, hogy kétszínű legyen. —yyértekezletek folynak a városi közgyűlésen, vagy a képviselőházban is, ahol pedig csupa meglett, komoly urak folytatnak eszmecserét! ... A nőegyleti gyűlések tárgysorozatának a legfontosabb s legérdekesebb pontjai az esetleges indítványok lehetnek, gondolom. S az indítványok legfontosabbika pedig az, mikép lehetne az egylet tőkepénzét megszaporítani ? Egy ily alkalommal határozhatta el mintegy három éve a helybeli nőegylet, hogy vasárnapi összejöveteleket tart. Hogy ez indítványt ki tette, nem tudom, de tervét igen jónak, helyesnek találom s ezúttal indítványozom, ha annak idején elmulasztotta volna az egylet, tegye meg most, szavazzon neki jegyzőkönyvi köszönetet. Tehát el lett fogadva egyhangúlag, legyenek összejövetelek! Igen ám, de mi legyen az összejövetel czime?! Ez lehetett nagy bökkenő — gondolom. Végre indítványoztatott és elfogadtatott e czim, kávé-ozsonna. Ez indítvány megtevője már csak jegyzőkönyvi elismerést érdemel, mert valljuk be, hgy e titulus nem elég vonzó, egy kissé prózai! Éppen ezért aztán tavaly összeült a nőegylet keresztelőre. S igy megesett, hogy a csecsemő Julcsából Stefánia, kávéozsonnából jour lett. Csak aztán a csecsemőt e szép néven is érje el a halál — sok számos év után! * * * az óra fél hatot ütött, mikor elkészültem öltözékemmel (tessék elhinni, nem lopott frázis, tényleg úgy volt) és siettem a tourra. Siettem, mert féltem, hogy elkések, pedig kár volt attól félnem, én voltam az első vendég. A bájos háziasszonyok arcza gondteljes volt mikor beléptem, aggodalmuk volt az iránt, hogy kevesen vesznek részt az összejövetelben. Hogy aggódtak, ha arczukról nem is olvastam volna le, meggyőződtem volna azon tényből, hogy mikor láttam azt, hogy én vagyok a legelső vendég, vissza akartam vonulni egy rövid időre, legalább addig, míg másodiknak léphetek be, de a bizalom a viszontlátásra tett ígéretemhez nem volt valami nagy, mert a háziasszonyok szép szavakkal, az ügybuzgó titkár pedig téli jelöltem szárnyánál fogva igyekeztek ott marasztalni. Persze nem annyira a titkár úr, mint a szép hölgyek szavára: maradtam. A beszéd tárgyát éppen az képezte, hogy újabb keresztelőt kellene tartani, mert a kisgyermek neve nem elég megnyerő, nem elég vonzó. Én engedelemmel nem osztottam a szűkebb körű nőegylet nézetét, hanem mint jourpártoló tag egy tervvel voltam bátor előállani. Indítványoztam, hogy ha már más is úgy van vele, mint én, hogy nem szeret első lenni s ha öt óra helyett Iratra gyülekeznek össze a vendégek, hát akkor az összejövetel idejét négy órára kell tenni, akkor ötre mind ott lesznek. A bizottság előtt nagy tetszésben és általános helyeslésben részesült indítványom, csak azt nem tudom, a közgyűlés elfogadja-e majd? Bár elfogadná, ha mindjárt szótöbbséggel is, nem bánnám, há nem is kapnék érte jegyzőkönyvi köszönet-nyilvánítást a nőegylettől, a jourokon résztvevő fiatalság venne nekem egy egész jegyzőkönyvet. Az a fiatalság, kire rendkívüli bosszantó hatással van az a körülmény, hogy idre megkezdődnék a jour, mire bele jönne a játékba, az udvarlásba s a kedves együttlét krömeinek élvezésébe, már véget is ér. Elérkeik a hét óra, s a gondos mamák öltözködése hivják fel leánykáikat, nehogy az apusfinak várakoznia kelljen miattuk a vacsorád. i * * Indítványomnál is nőegylet szűkebbkörű bizottsága által való edyeslése közben nyilik az ajtó, s a titkár rutiaelőzékenységgel igyekszik a múlt jogász-egy két új csillaga elé, akik után kevéssel rom jogász érkezett. A titkár úr az utóbbiat i 4 is szívesen üdvözli, ma azokra is szükség kevesen leszünk! A mamát a házasszonyok kezdték szórakoztatni, mi pedig úgy vonultunk a belső terembe, hisz már vánik annyian, hogy neki láthattunk a játékt. Innen kezdve dán tömegesen jöttek a vendégek, úgy,gy mire a legelső asztaltársaság legelső huszonegy bankárosának kasszáját széjjelölték, már egészen megtelt az egyik terem. A háziassz°ok arcza kiderült, elenyészett az a ftalom legkisebb jele is arczukról. Hogy mikor ez a tour látogatottabb volt, mint két első együttvéve. Régen visszhangzott ez a terem oly igazi jó kedélytől, mid a minő ott uralkodott. Bizony, nagy dolog is a háború, szokta mondogatni az egyik derék közjegyzőnk, de hát még az, mikor a pörgettyű T betűt mutat, vagy a bankár fietucscsol!! Persze legélénkebb a hangulat ott, hol a pörgettyű intézi a kassza sorsát. KECSKEMÉTI LAPOK. 1. 97. „Kecskeméti kr“ Sylvester-estélye. Egy tánczmulatság, mely hangversenynyel kezdődik, vagy megfordítva egy hangverseny, mely tánczmulatsággal végződik s mindkét részében a legnagyobb mértékben sikerült ritkaság számba megy, különösen nálunk, ahol (csak valljuk be őszintén), a közönség nem igen tudja még kellő értékek szerint élvezni a klasszikus darabokat s ahol (legyünk ismét őszinték) a „tánczos“ hazalságosan 11012 a legerősebb oldala az életrevalóság. A kecskeméti kör számot vetett ezekkel a körülményekkel, mikor piros betűs színes meghívóit szárnyra bocsátotta s gondoskodott róla, hogy az estélyes mindenki találjon valami neki tetsző , izlésinek megfelelő prészt. Volt énekszám, vol'ké szavalat — epikai