Kecskeméti Lapok, 1896. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

y néhány fess huszártiszt villogó kardján kellene áttörnünk! . . . Badarság az egész! . . . Gombház, ha leszakad, lesz más . . . Aludjunk rá egyet! De álom csak nem jó szemeimre. Mert alig hogy a „jól megérdemelt“ nyugalomra hajtanám fejemet, megjelenik előttem tisztelt Szerkesztő úr gigás alakja, egyik kezében még óriásibb „Kecskeméti Lapok “-at lobogtatva, másikkal pedig egy üres kutyanyelvre mutatva, melynek czím fején csak e pár kísérteties betű fénylett: „Budapesti levél“ . . . Dühösen a másik oldalamra fordultam. De hisz’ ekkor jött még csak a java . . . Szerkesztő úr alakja kétszeresre megnőtt előttem, a „Kecskeméti Lapok“ a valóságnál is óriásibb dimensiókat öltött, a kutyanyelv pedig határozottan arrogáns fegyvertánczba kezdett az orrom körül . . . Node ennek már fele sem tréfa! Izgatottan talpra ugrottam. Ekkor jutott eszembe az ígéret, melyet Szerkesztő úr lekötelező kérésére tettem, hogy t. i. a jövőben sűrűbben fel fogom keresni b. lapját budapesti leveleimmel. Oho! Ez hát a lidércz, mely nem enged álmot pilláimnak?! . . . Lássunk csak a levélhez ! Budapesti levélről lévén szó, természetesnek fogják Önök találni, hogy szeretőül mindenekelőtt néhány érdekfeszítő adatot fogok kiragadni Budapest titkos rejtelmeiből. Ha úgy tetszik, talán párhuzamban fogom őket tárgyalni Kecskemét nevezetességeivel. Kezdjük az elején! . . . Budapest valamivel nagyobb Kecskemétnél, ámbátor a . . . a kecskeméti bor határozottan sokkal jobb a káposztásmegyeri vízvezetéknél. Lakossága átlag szintén meghaladja az 50.000-et, de azért fess huszártisztek tekintetében Kecskemét messze túlszárnyalja Budapestet. Legnagyobb sajnálatomra ugyanezen véleményen van az a „világszép“ kecskeméti lány is, kinek édenhajánál csak a két fekete éj szem a csillogóbb, a melyik ott rejtőzik a talányos, bűvös pillák mögött és kinek keblében — elhirdetem országnak-világnak! — nem galamb sziv honol, hanem kegyetlen sylvesteri jégcsap, mely csupán egy-egy cikkes huszártiszt olvasztékony, sentimentális sóhajainak hajlandó capitulálni . . . De térjünk csak vissza Budapest ismertetéséhez ! Budapest egyik fő nevezetessége a nyílegyenes Andrássy-út. Mi az, kérem a kecskeméti Tehén- és Tyúkláb-utczák, valamint a Máriaváros művészi kanyarulataihoz képest?! Budapest nagyra van emeleteivel is. Hátha a kecskeméti ember felsétál a nagytorony erkélyére?! ... A pesti ember eldicsekszik kiváló műélvezeteivel, a testet lelket üdítő szórakozással, melyet Budapest ezernyi változatban nyújt. És a kecskeméti hires töltött káposzta titkos rejtelmei, melyek kiszámithatatlan méretekig gyarapítják a testi terjedelmet, lelkünket pedig jóllakott megelégedéssel telítik?! A holdvilág fölséges romantikája, mely egymagában látja el esténkint — egyéb világítás hiányában! — a sétatér árnyas fáit s a Körösi utcza álmos rendőreit?! S a zajos disznótorok, a régi sétatér poetikus szerelmi találkái, Ölvödy József fölöttébb diskrét tartalmú internationális serenádjai, melyek teljessé teszik az idillt?! . . . De ime, már másodszor kalandozom tova előadásom eredeti fonalától . . . Ne haragudjék kedves Szerkesztő úr, de nem is kívánhatja Ön komolyan, hogy dithgrambokat zengjek Budapestről — alig hogy megérkeztem az én édes szülőhazámból, abból a „hírös városiból. Nem kívánhatja komolyan, hogy alapos, nagyképű essay-t írjak Budapest politikai, irodalmi, művészeti, társadalmi, gazdasági stb. fejlődéséről, amikor kábító szentivánéji álom varázsa képen ül még most is lelkemen a tegnapi Sylvester éj felejthetetlen éleménye! És engedje meg nekem Kada Elek úr, a tegnapi est szellemes felolvasója, hogy ne a Kaszap kútat tartsam azon várhatlan összekötő kapocsnak, mely minden kecskeméti ember szivét szülővárosához fűzi. Nem csábítanak engem a Kaszap vizének isteni kecsű sürénjei: az én szivem ott hever bilincsben az éjszemű lányka parányi zsarnok lábainál s a lelkem elborong annak a „nagyon szép asszony“nak sokatmondó, talányos mosolyán . . . Érzem: az én éjszemű kis zsarnokom könyörtelenül összetapossa szivem. És mégis, ha százszor születnék, százszor szeretnék: szivem leghőbb vágya lenne ott múlni el százszor zsarnokom lábai előtt . . . Tudom: a „nagyon szép asszony“ összetör mosolya csábos ígéretével. És mégis éltem legszentebb pillanatai közé sorozom a néma perezeket, melyekben a bűvös mosolynak titkát szemtől-szembe találgathatom . . . Mert hiszi hogy is mondja csak a nóta?! „Messze jártam, másutt is volt jó dolgom. Hejh, de szivem csak azt mondja: Jobb otthon!" . . . * * * A legközelebbi viszontlátásig! Szerkesztő urnak kiváló tisztelője: Vén Krakéler. I KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés, Ő Felsége, Dömötör Zoltán kir. járásbirósági jegyzőt, az edelényi királyi járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Őszinte örömmel gratulálunk az előléptetéshez, mert egy derék pontos hivatalnok s a társadalomban kedves modora és előzékenységéért mindenki által becsült egyénre esett. Hozza Isten őt mielőbb körünkbe vissza. — Kinevezés. Törvényhatóságunknak csak az imént kinevezett mérnöke Farkas Mór úr a Szolnok—Csongrád—Tisza balparti társulathoz — Czibakháza székhelylyel — főmérnökké neveztetett. Amint örömmel gratulálunk az előléptetéshez, másrészt sajnáljuk, hogy a jeles képzettségű mérnök, a ki rövid itt tartózkodása alatt szakavatottságának nem egy jelét adta, — körünkből távozik. — Újévi tisztelgés. A városi tisztikar az újév alkalmából teljes számban kívánta üdvözölni szeretett, nagyérdemű vezérét, nagyságos Lestár Péter kir. tanácsos polgármester urat. Nevezetessé tette azt az újévi gratulációt az a körülmény, hogy az új székházba való költözés óta ez az első alkalom, midőn szeretőjének, ragaszkodásának kifejezést adhatott a tisztikar; másrészt a millenniumi év küszöbén hazafias nyilatkozatok által is emelni akarta az ünnepély méltóságát a hatóság. De kedves polgármesterünk az ő ismert szerénységével kitért az ünnepeltetés elől s igy csak egy szűkebb körű bizottság, melyet ifj. Bagi László törvényhatósági főjegyző úr vezetett, tolmácsolta mindnyájunk ama jó kívánságát, hogy az isteni gondviselés a közügy és városunk javára Lestár Péter kir. tanácsos polgármester urat erőben és egészségben igen sokáig éltesse! — A millenniumi év küszöbén az egyházak is hozzájárultak a nagy évforduló magasztos ünnepélyességéhez. 1896. január 1ének első perezében a reform, egyház nagy harangja s a hajnali harangozás után a r. kath. nagy- templom tornyában szólalt meg az „öreg harang“ s fél óráig zúgva bongva, hívta imára a hívőket. Majd városunk összes templomaiban hazafias nyilatkozatok és áhitatos ima mellett kérték a hívők sokat szenvedett hazánkra Isten áldását. — A villanyvilágítás ügye egy nagy lépéssel haladt előre. Mint bennünket értesítenek a törvényhatósági bizottság egy szűkebb körű szakbizottsága, azt a tervet fogadta el, hogy a színház, továbbá a városháza környéke s a város főbb utozái n. m. a Nagy- Kőrösi-, Csongrádi-, Halasi-, Vásári-, Budai-, Jókai utczák és a Széchenyi-tér villanynyal világittassék. A villany világitást a város házilag kezeli s annak beállítását valószínűleg a Ganz gyár fogja eszközölni. A villany világitást már a nyárra létesítik. — Érdekes színielőadást várunk január 8 i-án szerdán. Horváth Irén fiatal színművésznő, a Solymosi féle iskola végzett növendéke fog fellépni Bernardo Montilla Inés szerepében, ki már a bpesti népszínházban is szép sikert aratott Echegaray „Berna rdo Montilla“ czímű drámája Inés szerepében. A fiatal vendég művésznő előnyös természeti adományai, kedves alakja, rokonszenves megjelenése, kellemes csengő hangja, kifejező arczjátéka — az érzelmek kifejezésére hivatott művészi érzékkel párosulva, oly tulajdonok, melyek már az első föllépéssel meghódították a közönséget. Előre is melegen ajánljuk közönségünk figyelmébe. — Impozáns színházunknál a belső munkálatok mindinkább haladnak s a tavasz nyiltával a teljes berendezés is megkezdődik. A szinügyi bizottság, hogy egy minden részében modern színházat adjon át a közönségnek, nagyobb színházak decoratióit s berendezését tanulmányozni fogja. Az pedig már bevégzett tény, hogy színházunk villanynyal lesz világítva. A város a színigazgató kérdésében nemsokára dönt, mert pár nap múlva a pályázatot is kihirdeti. Hogy ki lesz az új színház directora, még ismeretlen, de a mennyiben az eddigi eredmények s a közönség kívánsága érvényesül, s úgy azt hisszük Rakodczaynak, a ki egy magasabb művészi ensemblét teremtett meg — erősek a kilátásai. — Hymen. Ruttkai Ruttkay Lajos jászkerekegyházi gyógyszerész a múlt 1895. év deczember hó 25-én jegyezte el özv. Tóth Istvánné úrnő kedves és szeretetre méltó leányát Lujzát. Boldogságot kívánunk. — Hymen. Kubinyi Mariska kisasszonyt a ki a múlt iskolai évben állami elemi leányiskolánknál mint helyettes tanítónő növendékeinek szeretetét bírta, a napokban jegyezte el Szaibert János penczi közjegyző és anyakönyvvezető. — Előmunkálati engedély A kereskedelemügyi miniszter báró Fechtig Imrének, az engedélyezés alatt álló Kecskemét —tiszaughi helyi érdekű vasútvonal folytatásaként Tisza-Ughtól Új- illetve Kécskéig esetleg a Tiszáig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra 1893. évi deczember hó 24-én megadott s f. évi február hó éig meghosszabbított előmunkálati engedélyt a lejárattól számítandó további egy évre meghosszabbította. — A korcsolya évad a legjobb auspiciumok között megkezdődött. A szárnyas korcsolyával jelzett zászlócskákat vígan lengeti a szél, jelezve, hogy a széktó melletti jégpálya a közönség rendelkezésére áll. Vig csoportok suhannak végig a sima jégtükrön s a kipirult arczocskákat simogató szellő messze viszi el a vig sikongás zaját. Itt egy kis tündér tanulgatja a művészi elesést, amott egy fiatal úr körözi körül hölgyeit. Legtöbben azonban párosan hasítják a jeget. Itt most a vig élet a jégen! — Szökött katona sorsa A szegény Sinka István 13 ik huszárezredbeli közhuszár nagyon kényelmetlennek találva a katonai életet, deczember hó 24-én karácsony első estéjén lehányta magáról a zsinóros atillát s a szép feszes vörös nadrágot és sarkantyús csizmát, mezítláb indult neki a tilos szabadságnak. Szökését csak másnap vették észre, az őrjárat kereste is mindenfelé, de nem bukkantak sehol rá. A szerencsétlen ember egy ideig a tanyákon kóczorgott, majd a nyíri erdőben eltévelyedve f hób án megfagyva, halva találták fel. Csúszós az út, a járdákat nagyon fogyatékosan tisztítják meg s alig akad egy két háztulajdonos, aki a síkos utat homokkal behintetné. Azt hisszük, hogy a rendőrség azt várja, hogy egy két ember kitörje a lábát s akkor majd . . . rendszabályoz. KECSKEMÉTI LAPOK. Felhívás. Azon kéréssel fordulunk lapunk igen tisztelt olvasóihoz, hogy előfizetéseiket 1896-ik évre is megújítani sziveskedjenek. A „KECSKEMÉTI LAPOK“ mint mindenkor, úgy a jövőben is a liberalizmusnak, városunk kulturális és közgazdasági haladásának és társadalmi életünk nemes irányú fölvirágzásának tényezője lesz Mint a közügyek elfogulatlan birája, a heti események hű referense lesz lapunk. Gondunk lesz arra, hogy lapunk úgy tárczarovatunkban, mint minden részében. olvasóink elismerését érdemelje ki. A „Kecskeméti Lapok“ előfizetési ára: egész évre . . 5 frt — kr. fél évre . . 2 frt 50 kr. negyed évre . 1 frt 50 kr. 1. sz.