Kecskeméti Lapok, 1897. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
m ezt anélkül, hogy köszönetet ne mondjak az egyesületnek e bizalomért. Rám nézve, ki alig 3 éve szolgálom városunk egy részének lelki érdekeit s igy jóformán idegent érvén e bizalom, kettős e kitüntetés. Igyekeztem is erőmtől telhetőleg megfelelni a belém helyezett várakozásnak, hogy aztán mennyire sikerült az, annak megítélése a m. t. Közgyűlést illeti. Isten áldása lengjen továbbra is egyesületünk felett! Kecskeméten, 1897. junius 27-én. Farkas Kálmán, nőegyleli titkár. Politikai szemle A 16-ik szakasz vagy paragrafus! Ez ám csak a fontos, ez ám a rettenetes paragrafus! A vérszerződés óta ilyen fontos szakaszt nem látott a magyar alkotmány és jogtörténelem! Tatárjárás, mohácsi veszedelem, eperjesi vértörvényszék, Bach korszak: mind csak semmi ahhoz a veszedelemhez képest, amit ez a paragrafus a magyar nemzet szabadságára nézve méhében rejt! Így hirdetik ezt az ellenzéki újságok, így prédikálják ezt a képviselőházban immár hetek óta az ellenzéki honatyák És sorban egymás után felállnak ezek a patentírozott hazafiságú képviselő urak és beszélnek órák hosszat, dobálódzanak eget rengető frázisokkal, majd meg, mert hát ezt a veszedelmes paragrafust agyon kell beszélni, mondanak olyan bolondokat, hogy kínjában az egész t. Ház kaczag, így Kálmán Károly, ez a néppárti pap-képviselő, egy egész ülést kibeszélt, hadonázva a megtámadott szabadságért, el is érte azt, hogy az egész képviselőház nevetőgörcsöt kapott. (Furcsa szabadság lesz az, melyet Kálmán Károly védelmez!) De hát mi is van a büntető eljárás életbe léptetéséről szóló törvényjavaslat 16. paragrafusában ? Az, hogy aki egy magánembert (nem közhivatalnokot) sajtó útján rágalmaz, vagy becsületében megsért, a fölött ne az esküdtszék, hanem a rendes bíróság ítéljen. Hogy hol van ebben a magyar szabadság veszedelme, azt még Apponyi legeslegnagyszerűbb beszédje és Polonyi kétkulacsos szereplése után is bajos közönséges polgári észszel megérteni. Ezt csak az ellenzék Bánffygyűlölete és hecce utáni vágya fújta föl alkotmánysérelemmé. Végre is a fődolog az, hogy aki egy magánembernek családi, vagy egyéni becsületében gázol, ezért bűnhődjék, hogy esküdtszék ítéli-e el, vagy rendes bíróság, az mellékes. Csakhogy nem minden szegény ember, aki pedig a becsületére éppen olyan féltékeny, mint más, dobhat ki százakat egy-egy esküdtszéki tárgyalásra, így azután a szegény ember becsülete védelem nélkül marad. Tessék az újságoknak szabadon írni, de csak olyat, ami igaz; akkor azután ne féljenek a rendes bíróságoktól sem. Hanem azért az ellenzék elhatározta, hogy ezt a törvényjavaslatot agyonbeszéli és ezzel megakasztja a törvényhozás rendes munkálkodását. Gyűlöli ugyan Bécset, persze csak szóval, de azért a bécsi rajksztár példáját utánozza. És míg az ellenzéki honatyák egy ilyen ok nélküli heczczal akadályozzák az országgyűlés és a kormány becsületes és hazafias munkáját, azalatt szanaszét az alföldön csendőri szuronyok és katonaság felügyelete alatt folyik az aratás. A nagy heczcztől nem veszik észre a t. képviselő urak, hogy a szoczializmus miként terjed s hogy a szegény munkás nép és a gazdaközönség ezernyi bajával foglalkozni hazafiasabb dolog volna, mint beczezelődni. A czukoradóról szóló törvény hatálya július végén megszűnik; a kormány tehát egy javaslatot terjesztett be, amely addig is, míg a kiegyezési kérdések elintéztetnek, ezt a kérdést szabályozza. Az ellenzék ennek az agyonbeszélésével is fenyegetőzik. Bizony jó lesz, legalább az ország czukoripara is tönkre megy. Majd meglátjuk, lesz-e az ellenzéknek hazafisága, hogy fenyegetését beváltsa! A közigazgatás rendezéséről szóló törvénytervezetek egyikét, azt, a mely a városokról szól s melyet Fascho-Moys miniszt. tanácsos készített, a kormány nyilvánosságra bocsátotta. E szerint pl. Kecskemét közgyűlése csak 60 tagból állana s az úgynevezett viriliseket is az összes választópolgárok választanák a legtöbb adót fizetők közül. Ha ez így válnék törvénynyé, akkor az alföldi magyar városokban jövőre alighanem csupa gazdálkodókból állana a közgyűlés. II. Vilmos német császár Marschall külügyi államtitkár helyére Bülowot, e német birodalom eddigi római nagykövetét nevezte ki; ő lesz tehát valószínűleg Hohenlohe kanczellár utódja. Ezt a kinevezést általában az agráriusok diadalának tekintik s a gazdasági politika terén nagy és a szomszéd országokra nézve nem épen kedvező változást várnak tőle. Sziám királya több napig időzött Magyarországon. Igen jól érezte magát s gazdasági viszonyaink iránt élénken érdeklődött. Spektator. KECSKEMÉTI LAPOK Magyarországi időjárási följegyzések. Hanusz István. — . Folytatás. 1697. május 24. éjszaka rettenetes nagy szélvész és égiháború lett, úgyhogy Kolozsvárot egy nehány kéményeket berontott, az kémények boltokat rontottak le és gyermeket is ütött meg, az én szarufáimat is lehűtötte. Június 7. estve 7 -8 óra között nagy mennydörgéssel s villámlásokkal nagy zápor lővén az városra, az Farkas-utczai templomunknak közép kapu felől való végit szintén az gombnál az istennyila megütötte. A junii ismét, nagy mennydörgések és villámlások löttek és mennykő hullások, nemcsak Kolozsvárat, hanem szerteszéllyel az országban. Hidelvén egy házban egy asszonyt két némettel együtt megüt vala, hogy mingyárt meghalnak, harmadik német holt számban marad, de az is nem életre való. 9. junii voltak nagy mennydörgéssel és villámlással való zápor esők, az mely miá boltok és házak s kapuközi szakadoztak le. (U. o. 249—250.) Az egész országban mindenütt rendkívül tempestás volt, kivált Háromszékben és Csíkban, hallatlan jégesők hullása stb. Erdélyben tavasszal számtalan cserebogarak támadának, kik szerte széjjel mind a szőlőkben, mind a gyümölcsfákban sok kárt tesznek. Nyáron pedig szörnyű égszakadások lőnek, másutt is is ugyan, de a szebeni havasokon, onnan nagy árvizek származván, az egész Szeben körül való tartomány viz alatt, a falukon sok házakat, embereket, barmokat, a mezőkön való takarmányokkal együtt elsepervén, megemésztvén. (Milhoffer : Talajkimerülés 517.) 1698. márczius 23. halásztattam utolszor a jégen. Szeptember 7. rettenetes nagy zivatar érvén szintén Szentgothárdnál, kinek nagy jégesője volt az Körösnél, de kivált Légennél. November 9. rettenetes nagy szélvész indult, ugyan rend felett való, mely sok károkat tett, az templomnak is egynéhány helyt meghányta az fedelit, mely mig igen nagy rémület lett köztünk az templomban, mely félelem miatt az papnak az prédikácziót is félbe kellett hagyni. 27. november is az idő hirtelen megváltozott és télre fordult. (Monum Hung. 264. 282. 284.) 1700. április 17. esős idő Bécsben. Deczember 12. 11 órakor a Dunára érkeztem, de egész estvéig az nagy szélvész miatt által nem mehettünk (Pozsonynál.) 27. deczember is az Dunán által nem jöhettem Budán az nagy zaj miatt. (U. o. 319. 333—334.) 1701. November 13. nagy havunk lett. (U. o. 341.) 1702. január 9—10. alkalmatlan esős üdők voltak, úgyhogy az mi kevés hó volt is, mind elment. 11 —12. januárii igen esős üdő és lágy üdő járt az folyóvizeken az jeget is felhányta az viz. 13. januarii mivel igen lágy üdő járván, félek hogy az jég megmozdul; mint hozzák, már is felvette a viz. 14. januarii az hóviztül megzavarodott az tó (Holdos) vize. 21. januarii az jeget is felvette az viz és az szélin mindenütt felolvadott, úgy hogy nagy vízben kellett az szélin az jégre menni. Ez holnap igen alkalmatlanul viselte magát, mivel igen lágy volt, mind elment, a folyóvizeken nagy árvizek voltak, gátokat hidakat szaggatott, sok helyeken emberek is holtak a vízben, azoknak az szélyek is mind felolvadott, úgyhogy az halászatot is bele kellett hagynunk, nagy sárral tüntek. Május 9. lovaim az nagy viz miatt nem jöhettek által (a Maroson). 10, majd két hajót összeépítvén, úgy hordták által szekeremet. Július 10. egész vasárnap az eső mind esvén és hétfőn virradólag égszakedás is lévén, az vizek igen megnőttek, úgyhogy sok tők szakadoztak el; az én kis tóm is elszakadván, az Holdos tó is alig maradt meg, elvágván Gölcz felül az gát végit, igen nagyot szakasztott rajta és majd egy hétig mind ment az viz rajta. Október 4. igen nagy szélvész volt. 5—7. októbris alkalmatlan üdők jártak; hűl eső, villámlás, dörgés, menyhő hullás, hol a jégeső, hó is nagy lett. 8. októbris hasonlóképen, sőt éjszaka nagy hó lett. 9. októbris feltisztult. 10. oktobris olyan bér lett, hogy az egész országban elvette az szőlőket, mely miatt úgy reméltem, hogy igen savanyú borunk lesz. (U. o. 343—344, 352, 354, 356.) Rendkívül való árvizek lőnek az egész (Erdély) országban. (Milhoffer S. Talajkimerülés 508.) 1703. januárius hónapoknak kezdete lágyan viselte magát és igen száraztó szelek járának egynéhány nap, úgyhogy szép poros út volt és egynéhány nap igen száraz, kemény derek is járának, Pál fordulása pedig jó télre fordita és szánatat is oda, valameddig tartott. Márczius 12. az nagy szél mig sehová sem mehettem. Május 23. igen nagy dörgéssel és villámlással való záporeső lett ott (Kolozsvár), úgyhogy magukat vagy őket (a bevonult kath. püspököt és kíséretét) igen megloholta vagy verte. Október 14. Czegéden kicsiny szüretemre érkeztem. Deczember 16. kiváltképen való szélvész miatt sok károk estek az ház fedeleiben, az melyik commendans Jentis uram szállása fedelének is egy darabját elől levetette, több házoknak is szarvazatjokat és fedeleket rontotta be, az templomok cserepezéseket rútul meghányta s vesztegette, a Farkas-utczai templomrul az kakast is levette. Gyaluban is az lakadalmas színnek fedelét egészen lerontotta, kéményt is rontott le. (U. o. 358, 362, 368, 372.) " 1704. április 25 az nap az ő rendi szerént szépen fényeskedett, tiszta lévén az ég is és az napnak igen nagy és fehér udvara volt, mely nap udvarába 2 napforma volt, némelyek hármat mondanak, hogy elsőben volt, egyik délre, másik éjszakra, harmadik napnyugotra. Május 10. estve 6 óra tájban egy darab szivárván láttatott az égen, Szamosfalva vagy Benezida felé, de egyenes volt nem horgas vagy kerek, mint a szivárváné szokott lenni. 15, majd hasonló darab szivárvánok vagy oszlopok láttattak mp. 5, és más rendiben, mint az elmúlt héten látszott, egyenesek voltak, de az szinekre nézve olyan, mint a szivárván; úgy Bonczida felé olyan nagy világosságok voltak, hogy sokan azt vélték, hogy Szamosfalva vagy Bonczida ég. 17, maji viszont olyan tüzes oszlop vagy égő jel láttatott az égen 6 óra után, aminémű 10 maji láttatott ugyanarra. Június 24. ebéd után szintén 5 óra előtt ismét egy jegy látszott Bonczida felé, mint az szivárván olyan volt és mintha az földbul — 27. sz.