Kecskeméti Lapok, 1899. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

Sportügyünk. A paedagogusoktól régen sürgetett testi nevelés és testgyakorlás kérdései végre-valahára a maguk egész fontossá­gában foglalkoztatják az illetékes köröket ép úgy, mint a közönséget, sőt maga a közoktatásügyi miniszter is felhivta ren­deletében az iskolák és hatóságok figyel­mét, a testedző foglalkozások felkarolá­sára. E mozgalom különösen érdekel bennünket, kecskemétieket. Mert mig vi­déken, kisebb városokban meglehetősen virágzó sport-egyesületek, testedző társa­ságokat találhatunk, nálunk nincs egyet­len sport-egylet, nincs egyetlen nyilvános testgyakorló helyiség, (a két tornaterem iskolai czélokat szolgál). Hiszen köztudo­mású dolog, — hogy a „Testgyakorló Egyesület“ sohasem tudott életre ver­gődni, a megalakulás után következő egy-két, gyakorló órára szorítkozott összes tevékenysége s mikor „Vivó Egyesület“-té alakult is át, csak haldoklóit, mig szét nem foszlott, mintegy önmagától. Miért? Magyarázatát és talán okait megtaláljuk viszonyainkban: az eszme éretlen vala, fontosságát csak kevesek érezték, alkal­mas segédeszközök, kényelmes helyiség nem állottak rendelkezésre; de sokkal fontosabb, veszedelmesebb ellenségei vol­tak a zsenge ügynek a külső tényezők, Lelkes, avatott szakemberek helyett nap­számosok vezettek „volna“, pontatlanság, modorhiány kirívó fogyatkozásaival s az a beteges úgynevezett „stréber“-szellem, mely nyomukban maradt, nemhogy hasz­nált volna, de annyit ártott, hogy időbe kerül lelkiismeretes törekvés mellett is puszta negativ érdeklődést ébreszteni. Most tehát, midőn a legilletékesebb és legmagasabb helyről kelt intés egye­nesen ráirányítja figyelmünket a hiányra, mit mindnyájan magunk is érezünk, fel kell állanunk a jó ügy mellett. Azoknak, kik a testgyakorlás elvitathatlan előnyeit, hasznát ismerik és viszonyainkat szem­mel kisérik, felesleges fáradság a kérdés fontos és sürgős voltát feszegetnünk. Azok pedig, kik nem foglalkoztak a dologgal, vagy talán nem is tulajdoni- | tanak neki különös értéket, vessenek számot komolyan a körülményekkel. Ha pedig számot vetnek, nem akad, ki ké­telkedni fog. Mert ha azt az ifjúságot, melyet most a szülők aggodalma kisér ki a középiskola falai közül azt az ifjú­ságot, mely divatos, léha semmittevésben tölti napjait, a kártya-asztalnál, a kávé­házak füstös levegőjében keresi és találja meg élvezeteit — tisztelet a kivételnek — s igy testben és lélekben elrestül, ifjonta megvénül, a vívó-, tornateremben, akár a játszó-téren testének gondozására szok­tatjuk, izmait fejlesztjük, megismertetve a rendszeres testedzés nemes gyönyörei­vel, mint pezsdíil, duzzad, elevenedik fel a vér az erekben, miként nyernek a petyhüdt izmok, aczélos, ruganyos erőt, mint emelkedik a test jóléte és áll ellen bajnak, betegségnek, hogyan fokozódik a kedély derültsége : nem fog senki kételkedni, hogy milyen áldásos ered­ményeket szülhet a rendszeresen űzött testgyakorlás. Vagy nem üdvös dolog-e, hogy ha a hivatalnok, ki reggeltől estig görnyed aktái között, naponként legalább egy rövid órát forditva elhanyagolt testére, erősebb izommunkával vérét felfrissíti és igy sokkal fürgébb, jókedvűbb lesz, kö­telességét örömest végezi. Nagyon szép és tanulságos példákat láthatunk Kolozs­vár testgyakorló termeiben. Oszbe-csava- rodott öreg urakat, magas állású hiva­talnokokat, ügyvédeket, birákat, egyetemi tanárokat, különösen orvosokat látunk egyetemi hallgatókkal, sőt kicsiny diákok­kal versenyezve tornászni és vivni. Egy báró Vesselényi Miklós, Szilágy megye főispánja, Erdély legtekintélyesebb és legtiszteltebb főura deresedő fürteivel nem resteli kardját összemérni egy V-ik, Vl-ik gimnázistával. Egy Lindner Gusz­táv, Fabinyi Rudolf, Pisztóry Mór stb., az egyetem tudós tanárai ép olyan szives örömmel foglalkoznak tanítványaikkal a vívó- és tornateremben, mint a tudomá­nyok komoly csarnokaiban. Félre tehát habozás, közöny ! Teremt­sük meg közös erővel, minek hiányát közösen érezzük, alakítsuk meg az elmú­lott „Torna és Vivó-Egyesület“-et. Ez egyesület feladata lesz gyakorolni a vivás nemes mesterségét s evvel kapcsolatosan, amennyiben az arányos testfejlesztés meg­követeli, a tornázást. Legelőnyösebb a vivást karolni fel először mert ennek űzése legkevesebb berendezést kíván, leg­kisebb helyet vesz igénybe, — ez pedig a mi viszonyaink mellett nagyon lénye­ges — kiváltképen pedig azért, hogy nincsen a sportnak egyetlen ága sem, mely az ifjúság jellem-fejlődésére oly A KECSKEMÉTI LAPOK TARCZÁJA. •Orömbangok, 5^őtisztelendő dr. Xótl) fjy'órgy igazgató úrnak huszonöt éves tanári jubileumára. Szeretettel tolmácsolja a Tanártestület. A gyermekszív, a gyermekinek: Egy csiszolatlan kődarab. Remekművet ki abból vésni r Óhajt, az nagy munkába kap! A tudomány s szeretet vésője Kicsorbul az állatösztönön, Mely mint kemény ércz-csomó áll ellent, S ezt legyőzni, oh mily szivöröm! S mégis, mégis, bár izzasztó munka, Lélekképzés, van sok bajnokod! Kiknek szivét forró láng hevíti, Kiformálni a kődarabot! Megggógyitni a szellemvakságot! Szívből érzést felf akasztani ! Oh, kik ezt az istenmunkát végzik, Hadd zengjék a költők ajkai! A tanítás, a teremtés után A legdicsőbb, legszebb fáradás! Mert a munkás, termő, szűz talajba Szellemmagvat bő termésre ás. Oh, hány ezer gyermek s ifjú vallja, Hogy Te hintél belé jó magot Es e magból, gondos kezed által, Gyümölcstermő, ép fa sarjadott! A nevelés, egy titánt nagy harcz Önző vágyak tábora ellen, Mely áttör az önszeretet sánczán S önzetlenség, mely győztes leszen! Oh, hány ezer ifjú s férfi vallja, Hogy lerontod önző vágyait Es helyettök fölépíted bennük A jellemvárt, melynek éke hit! E hazát, hol bőtermőbb a róna S szebb az erdő-koszorúzta hegy; S hol a honfi, bármerre visz útja, Szent emlékek ezrei közt megy: Te tanitdd törhetlen szeretni, Mert magad is úgy szereted azt, S e szeretet, lágy szivekbe hatva, Ott is dicső, hű érzést fakaszt! Kétszer tiz és hozzá még öt éve Hirdeted e szent igéket Te! És jutalmúl, tiszta öntudatnál, Vájj’ vártál-e mást is érette? Vagy kell-e a kitüntető kereszt Annak keblén, hol hű szív honol? Ni-rn vágyói Te hiú álmok után, Büszkeséged az, hogy dolgozol! Nem környékez hízelgők tömjéné, Hálaszózat sem suhan feléd! Nincs tehát, nincs semmi bére annak, A ki oktatásra szánja életét? De nem! Még sem! Hisz a tiszteletnek Nagy adóját jöttünk róni ma! Munkatársid ajkairól száll föl Jólétedért esdeklő ima: Meg ne törj a hasznos küzdelemben, Meg ne fogyjon munkáló erőd! Isten adjon sok tűrést szivedbe, Karjaidba kitartó erőt! Világítson eszméidnek fénye Sok gyermekfej éjsötétén át: S boldogítva tudásoddal őket Tedd boldoggá magad s a hazát ! Kováts Antal. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., , , . , , Szerkesztőség: V.. Klapka-útcza 162. negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 12 kr. Polltlkäl 68 lärSB/dälllll h 6 ll ] 3.D liová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosán számíttatnak. — Nyílttéri közlemény * Kiadóhivatal: III., JÓkai-ÚtCZa 186. Telefon 8Z. 81* soronként HO kr. Megjelen minden vasárnap. hová ®z előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. ' felszólalások intézendök. XXXII. évfolyam. 27. szám. 1899. július 2.

Next

/
Thumbnails
Contents