Kecskeméti Lapok, 1901. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Lapunk legközelebbi száma kedden korán reggel jelen meg; mai számunk­hoz pedig féliv melléklet van csatolva. A föld. Budapest, január 5. Kezd a szemünk kinyílni. Közgaz­dasági ügyeinkkel komolyan foglalko­zik minden faktora ennek az országnak. A mezőgazdasági érdekeket kezdjük az öt megillető védelemben részesiteni. A kik most a gazdatársadaiom felrázásán évek óta fáradoznak, nem részesülnek többé kíméletlen támadá­sokban. Milyen más világ volt a Gazda­körök első alakulása idejében. A liberál- tábor kikiáltotta őket politikai bélpok- losoknak. A ki érvényesülni akart, messze elkerülte őket, a miként elke­rülni szokás a nyomorult leprások szo­morú telepeit. Érveik nem nyertek ooigarjogot sem az időszaki? sájtöoan, fém a politikai küzdelmek fórumán. A szárnyasok közt hatalmas sasok voltak a liberálok ; a gazdák pedig a sötétség madarai. Ebben a terrorisztikus időben a gazda sem mert gazda lenni. A föld érdekeit jóformán senki sem képviselte. Merőben egyoldalú közgazdasági elmé­letek kerültek felszínre. Az emberek látták maguk körül t sok földet. Úgy hitték, hogy. ez a sck föld majd csak elvégzi a maga dolgát. Ez megvan. Ezzel tehát nem kell törődni. De pénz nincs. Hitel nincs. Takarékpénztár nincs. Bank nincs. A van-1 elhanyagolták; a nincs-et pártfogolták. Tiszta sor, hogy ez a dolgok természetes rendjének fenekes­tül való felforgatása Úgy tettünk, mint az a csizmadia, a ki jó csizmát varrt, de rossz bort szűrt. A rossz borért félbehagytuk a jó csizma-varrást. így állott be az általános elszegényedés. Hol volnánk, ha feladatnnkat kez­dettől fogva megértettük volna? Ha állami költségvetésünk a fold érdeké­ben emelkedett volna százhúszmillióról ötszázmillióra ! Ha társadalmi tevékeny­ségünk abban az arányban feküdt volna neki a földnek, aminő arányban a föld­érték áll a többi g. zdasági ágak érté­kéhez íioj coinaius, ha a földet nem terhelné négy milliárd korona adósság! Ha a kivágott erdők helyén mindenütt uj ültetvények diszlenének; ha az el pusztult szőlők mindenütt fel volnának újítva ; ha a vámközösségben olyan szigorral oltalmaztuk volna mezőgazda­sági termelésünket, a miként az osztrá­kok oltalmazták ipari termelésüket. Évtizedekig minden szajkó hitelről prédikált. A hitelhálózat meg is alakult. De a mezőgazdasági hitel érdekében történte egyetlen lépés? Még az az elemi lépés sem történt meg, hogy a telekkönyvi állapot szakszerű felméré­sek alapjára helyeztessék. Ki hinné el, hogy egy mezőgaz­dasági ország harminczéves önrendel­kezési időt tékozolt el, a nélkül, hogy birtokminimummal gondoskodott volna az otthon-biztositásról; a nélkül,‘hogy öntözési csatorna-hálózatot létesített volna; a nélkül, hogy a népnél meg­honosította volna a kerti gazdaságot és gyümölcstermelést; a nélkül, hogy az öiökösödést és váltóhitelt és gabna- határidőüzletet a mezőgazdaság erdekei alapján szabályozta volna! íme egy agrár állam, a hol több a bírósági végrehajtó, mint az állatorvos. A hol nincsenek közraktárak a vasúti góczpontokon -. a hol nincs zónatarifa a nyers termékek számára ; a hol a folyamok nincsenek kihasználva a tö- megszállitás czeljából; a hol a halászat még mindig csak ösfoglalkozás ; a hol több rituális zugiskola, mint a földmives- iskola; a hol a nép gyermekét nem oltani, kapálni, ásni, ültetni, szántani,-áli»- T A R C Z A . Denise. Irta : Catulla Mendés. (Folyt, és vége.) A két, egymást szerető gyermek tör­ténetét ismerte az egész falu. A fiú sze­gény volt, félig vadorzó, félig fosztogató, a ki néha aratás idején, a földekre lopóz- kodott. Mert semmije sem volt, nem egyez­tek bele a házasságukba. Emiatt aztán a legényt oly mélységes fájdalom fogta el, hogy alig hasonlított jobban magához, mint árnyék a testhez. Valahányszor egy sikátorban vagy az erdőben lopva talál­koztak, a leány megesküdött, hogy ha már az övé nem lehet, de a másé sem lesz sohasem. Hiába! A tudat, hogy mások éheznek, nem vigasz annak, a ki maga éhen hal. És egyszer csak, mikor a juhá­szok a hegyekről jöttek, halva találták a legényt az utón — pisztolyából pedig hiányzott egy golyó. A leánynak tehát elég oka volt reá, hogy a kedves halott sirján imádkozzék. Oh, milyen szívesen térdeltem volna mellé, hogy én is imába fogjak, ha másért nem, hogy Denise közvetlen közelében lehessek és erre az édes alkalomra a leghosszabb litániákat választottam volna. így múlt nap nap után, de ő nem vett észre vagy legalább úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy ott voltam és lesben állottam. Bokrok mögé rejtőzve, egyik kezemmel úgy megrázogattam az ágakat, hogy a madárkák köröskor!'1 ;jed­ten riadtak fel fészkeikből, — vagy a j lábammal az utakra hintett homokos ka- j vicsokat vertem föl, - de a fejecskéje meg sem mozdult, hátra sem nézett és nagy fájdalmában, mely egész lényét el- töltötte, azt képzelte talán, hogy ennek a zajnak a szél az okozója. Kimondhatatlan ' fájdalom fogott most el, mert úgy képzel­tem, közönyös vagyok neki, sőt talán j megvet! Olyan határtalan rajongással sze- j rettem őt! Ha rám tekintett volna,- Iste nemre, az a mennyország, mely szemeiben j lakott, szivembe költözött volna, úgy érez­tem ! Oh, örökké az a lehajlott homlok, í ez a sirkő felé fordított tekintet és örökké ! a piczi ajkak hangtalan suttogása! Oda- | menni hozzá és megszólítani, erre nem volt bátorságom. Gyakran, mikor még nem jött el, úgy képzeltem, hogy már itt van és egész halkan kezdtem mondogatni magam elé : „Meg fogom szólítani!“ vagy : „Most oda megyek hozzá !“ így akartam magam bátorítani. De csak az ajkaimat mozgattam, mint ő, a mikor imádkozott, j de egy okos szót sem voltam képes kiej- j teni és végre is futásnak eredtem, mintha a leány maga lett volna a sarkamban. Eoyszer azonban csodálatos merész- ; ség szállott meg. Egy hosszú, nagyon j hosszú levélben minden bánatomat és sze­relmemet megvallottam neki és a levelet, j mielőtt Denise eljött, beletettem a szentelt- viztartóba, mely a fűzfára volt erőshve. Ezen a napön a vörösbegyek szerencsére az egész szenteltvizet «xgtták. Erősen do­bogott a szivem, amikor Denise a teme­tőbe lépett és mielőtt letérdelt, a gipsz- medenezébe nyúlt! Megtalálta a levelet. | Ijedten és habozva nézegette, vájjon elol­vassa-e. Reszketve támaszkodtam egy fiatal fához, melynek minden ága reme­gett a félhomályban és a fölöttem levő madárkák fölébredtek, szemrehányó han­gon hallatták panaszaikat — borzasztó I láz vert ki rajtam! Denise végre felbon­totta a levelet és a haldokló világosság mel- j lett olvasni kezdte. Legszivesebben vala- ! mely közeli sírba vetettem volna magam ! Most bizonyára dühbe jön, a levelem végig sem olvassa, a bűnös lapot széttépi és a papírdarabokat, mintegy újabb szerelmi í áldozatul, odahullatja majd kedvese sir- ! jára. De nem, nem, még mindig olvasott, és ismét elolvatsa, másodszor is, elolvasta : hosszan, aztán hátrafordult, szemeivel ke- ! resett a bokrok között, aztán észrevett és ... és csaknem mosolyogva intett felém, mire közelébe niereszkedtem! Lábainál feküdtem. Hogy áradt be­lőlem a szó, minden félelmet feledve a homály csöndes magányában! „Imádom Önt. Szebb ön minden virágnál, minden csillagnál. Nem 1udja? Három hónapja már, hogy mindért este kijövök a temetőbe, hogy önt imádkozni lássam. Maga egy kis szent és én vagyok a pártfogója“. És még i ezer más dolgol is mondtam neki, félig kaczagva, félig sírva és szorongattam a kezeit és közelebb húzódtam hozzá. Denise nem felelt, de amikor azt kérdeztem tőle: | „Szeret-e?“ nem mondott „nem“-et. Sze­líden a szemembe nézett meglepődve, de nem megsértve. Láttam, mint emelkedik j és sülyed kis pruszlikja, mintha elbujta- í tott madárkák rejtőznének benne. Fehér fejkötője remegett, még jobban, mint ke­yfán / r5 5,39, ff ’ XXXIV. évfolyam. I. szánt. 1901. január 6. Előfizetési ár: __ _ Megjelen vasárnap. I#rnm/riirTi I inni/ K HiVK t MF 11 I APÍIK Vidékre postán küldve I ■ I I 111 ll I IBII fl ■ ■■■ I 111% hova a lap szellemi es anyagi Negyedévre... 3 kor. 50 fii. ■ B I % fci I W ■ ■■ I I ■■ ■ > I % vonatkozó összes k ^ Félévre...kor.-m. (A KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG FÖLAPJA) doig°k mtezendok. Egyes szám ára 4 fillér. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. a Bé8zvény-nyomah"!^^^^^A Társ-szerkesztő: j Felelős szerkesztő: j Főmunkatárs.­JDx. líTuíi-C3-"5T KIHALT. Ifi. TÓTH ISTVÁN. sz. KCVÁ.CS

Next

/
Thumbnails
Contents