Kecskeméti Lapok, 1913. január-június (46. évfolyam, 1-148. szám)

1913-01-01 / 1. szám

XLVI. évfolyam, 1. szám. Ára: 4 fillér. Szerda, 1913. január 1. Előfizetési ár: gfj |§F ___ r 19 Megjelen minden nap, Helyben, házhozsior­dva Mg |F|f| (fi |# ff® 'MM jj^* | I M Jft fl 1B üimeputfal^p Svétel**. .............4 korona. WTA BT » H n® lm IT ElP 1 j 1 fK Jül Ij fj S IPk Szerkesztősén és nacoovatal: * * VA wik fc 'hM 9 ^ flUl H pfeTgj Éj lljjsr I Budai-nagy-utca 151 sb. [Vidékre, postán küldve (Juhász-ház), (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) :^c ^ Egyes szám ára 41 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefon: 141. szám. A szerkesztésért felelős: Hollósy János. | Telefonszám: 141.­­ Laptulajdonos: a Nyomdarészvénytársaság. Uj évre. Ki az az ember, ki életet ki­várt és jó napokat szeret látni. XXXIII. zsolt. 13—15. Irta: Bogyó Pál Kecskemét város néhai praelátus plébánosa. Istennek, az idők örökké Urának legyen hála és dicsőség, mert az ő vég­­hetetlen kegyelméből ma ismét Újévre virradtunk, az idő szekere ma ismét új állomáshoz, stációhoz ért. Istenem! Mily hosszú egy év, ha annak reggelén ál­lunk! Ellenben mily rövid, ha ez év végét elértük! — Úgy rémlik előttünk nemde kedveseim! mintha csak álmod­tunk volna, mégis az álomközben tizen­két hónap, vagyis egy év tűnt el. Iste­nem! mily közel esik egymáshoz a reggel és est, a kezdet és vég. Oly közel édes Hallgatóim, mint a bölcső és koporsó, mint a játszó gyermek bábja és az ősz tehetetlen öregnek támasz­totja. Iste­nem ! mily gyorsan követi az első szü­letési sírást az utolsó halálhörgés, — midőn az ember születik, azaz a földön vanyorutját meghertít, szemközt meg a halál is felkel — azaz születik és egy­mással szemközt jönnek és még sem találkoznak. Elbámulunk, Édes Hallgatóim! mi­ként rontja el az idők hatalma az erős várakat úgy, mint a gyenge kunyhókat; miként szaggatja ki az idők zivatara a százados­ fákat úgy, mint a fövényen növekedő lenge nádat, szóval miként temet be az idő mindent egy óriási nagy sírba, egy betölthetetlen mélységbe, a semmiségbe, az enyészetbe. Elborzadunk, miként repülnek a lovak, melyek az idő szekerét vonják, mint villám, vagy mint a ,gyors röptű madarak, úgy tűnnek el. És ezen sze­kérnek kocsija a halál, ki mindnyájun­kat, rajta ülő utasokat, vagyis időben élő embereket elvisz amaz ismeretlen országba — az örökkévalóságba. Itt a földön az esztendők percek és pillana­tokból állanak; de az örökkévalóságban esztendők, száz esztendők, ezer eszten­dők, még nem is percek, nem is pilla­natok. Az idő az örökkévalóságnak el­lentétje, de azért az idő meg nem ve­tendő, mert a jól használt idő boldog örökkévalóságot szerez, az eltékozolt és haszontalanul elvesztett idő által pedig egy boldog örökkévalóság vész el! — Azért ájtatos Hallgatóim! az Újév első napján, mikor lelki szemeink tisztábbak, mint bármikor, midőn az idő emberi élet és örökkévalóság felől sokkal meg­hatóbb tanítást vehetün­k, mint bármely egyéb időpontban, de­­rozzuk el ma­gunkat és ünnepélyesen fogadjuk meg, hogy használni akarjuk az időt, hogy boldog állapotot biztosítsunk magunk­nak az égben, boldogot az örökkévaló­ságban. S­e végre vizsgáljuk­ meg, mi a múlt, jelen és jövő idő? És legyen ez mai beszédemnek tárgya. Hallgassá­tok figyelemmel! Mi a múlt idő? Nem egyéb, ha­nem az, ami egykor jelen és jövendő volt; még jövő volt, igen hosszúnak látszott, miután elmúlt, egy rövid álom­nak tetszett;­­ még jövő volt, vártuk, miután elmúlt, többé nem várhattuk vissza; még jövő volt, féltünk, remeg­tünk tőle, miután elmúlt, föl se vesszük, még jövő volt, sokkal biztatott és mi­után elmúlt, úgy jártunk vele, mint amaz aluvó, ki azt álmodá, hogy marka tele van arannyal s midőn elébredt, semmi sem volt benne. Eb­ből tanulhatjuk, kedveseim, jóra fordítani minden óráin­kat, mert amely időt rosszra fordítot­tunk ?pl ]mi n­em t­análhatjuk többé, t­ovábbá, na ezt, amely rossztól retteg­tünk a jövőben, ne csüggedjünk el, mert nem mindig teljesül az, amit gon­dolunk, miután nem vak szerencse, hanem egy bölcs, jó és Kegyes Isten viseli gondunkat, ki javunkra fordíthatja azt, amitől rettegünk. Végre ne remél­jünk tiszta jót, nem tudjuk, hogy a legszebb rózsa is tövis közt virít, hogy minden édes közé és kevés keserű ve­gyítve van ; ne reméljünk sokat, hanem elégedjünk meg azzal, amit az Isten reánk szánt s ekkor a megcsalattatás fájdalmait nem fogjuk érezni. Mi a múlt idő? Tamás mesterünk, mely legjobban megmondja, hogyan kell okosan átélnünk a jelenidőt! Láttuk a múltban a henyét és pazarlót, szűköl­­ködés érte utól, hogy aki másnak ver­met ásott, maga esett bele; hogy a ke­­vély utálatossá lett, hogy a hazug és a rágalmazó sok szégyent állott ki, hogy senki igazságtalan szerzeményből meg nem gazdagodott, megtanultuk tehát, hogy nem jó eféléket cselekedni, tanácsosabb dolgozni, takarékoskodni és minden embert becsülve, minden ha­misságot kerülve a magáéval megelé­gedni. Mi a múlt idő ? Legigazabb pró­féta, mely híven megmondja, mit vár­hatunk a jövőtől, ha kérdezzük tőle, mit fogunk aratni, azt feleli, amit ve­tettünk; ha kérdezzük, minő lesz halá­lunk, olyan, mint életünk volt. Igyekez­zünk tehát jó múltra szert tenni, hogy mint prófétánk jót jövendöljön nekünk. Mi a múlt idő? Egy nagy sir, melybe minden jó és rossz temettetik. Szép arcok ott elvirágzanak, megsiratott kedveseink s velük rossz akaróink ott hamvadnak ; — egykori édes örömeink, szomorú szenvedéseink oda rejteznek s mi marad nekünk? egy jó, vagy rossz lelkiismeret, mert ha jók voltak csele­kedeteink, vigasztal, hogy megadtuk Istennek és embertársainknak, amivel tartoztunk; ellenben, ha gonoszság út­jait kedveltük, üldöz és sem éjjel, sem nappal nem hagy nyugodni. Arra töre­kedjünk tehát, kedveseim, hogy ha sírunkhoz jutunk, ha semmink se marad is a múltból, legalább keblünk vigasz­taló lelkiismerete megmaradhasson. * / Mi a jelen idő ? Maga az élet, /A mert mihelyt a jelenből kifogyunk, a,jj (Vk/Z, múltba jutunk. Mi a jelen idő? Megbecsülhetlek fi isteni ajándék, mely a jámboroknak igazaknak azért adatik, hogy érdemüket szaporíthassák; a bűnösöknek pedig,­­ hogy elkövetett hibáikat helyrehozhas­sák és igyekezzenek utolérni azokat, kiktől a jóban elmaradtak. Hogy pedig ezeket utolérhessük, hagyjunk fel a ha­logatással, ne mondjuk többé, majd holnap, majd esztendőre, mert ha az Isten is mindig majdozott volna és a teremtéshez hozzá nem fogott volna, mai napig sem volna világ­i ember. Ki végezni akar, annak kezdeni kell; kezdjük el tehát az újabb és jobb életet az idén és nem esztendőre, ma, nem holnap, mert nem a jövő, hanem a jelen a megtérésnek ideje. Még időnk van, cselekedjünk jót– mondja Szt. Pál. S melyik a mi időnk ? A múlt nem, mert nincs többé, — a jövő sem az, mert még nem jött el, — igy a jelen idő a mienk, — igyekezzünk tehát ezt használni és ne támaszkodjunk a jövőre. Mi a jövő idő? Oly idő, mely millió embernek első s millióknak nem­. Ezeknek életet, amazoknak halált hoz s mit tudjuk mi, mi azok közé tarto­zunk-e kiknek eljön ? Hát ha épen mi vagyunk, kik a még élők közül elsőbb költözendünk a sírba ? Ne legyünk vakmerők Kedves Híveim! A jövő bi­zonytalan, tehát jól használjuk a jelent, mely egyedül bizonyos és sietve hasz­náljuk, mert sietve röpül el. Mi a jövő idő ? Számadás a múlt­ról s fizetés a múltakért, mert: »mind­nyájunknak meg kell jelennünk a Krisz­­ t­­i­­­r­­­r és cukorka különlegességek gyári raktár EGRY P. FÜLÖP Kecskeméten, Kossuth­ tér. 8 A téli idény alkalmával ajánlja nagy választékú valódi angol, francia és belföldi teasütemény különlegességeit. \juUl\vlllLlv Nagy választék ajándéknak alkalmas bonbonierek, díszdobozok és valód­i japán kazettákban. — A közkedvelt Egry-féle legfinomabb szaloncukorka 1 kg. 2 korona. Valódi Kugler (Gerbeaud) bonbonok állandóan kaphatók.

Next