Kecskeméti Lapok, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-146. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2. oldal. KECSKEMÉT! UPM­ kedő Ifjak művészi hangversenyestélye. A kaszinó közgyűlése. — 28. Dr. Molnár Ká­roly tisztiorvos nyugalomba ment. — 29. A Polgári Kör elhatározta, hogy Bogyó Pálnak síremléket állíttat. — 31. Városi közgyűlés. Február 1. Kurucz-estély. — 2. Az enyhe idő hirtelen téliesre fordult és nagy vihar volt. — 3. A Polgári Dalárda estélye. Dr. Stein Fülöp előadása az idegességről. — 9. A Protestáns Egylet közgyűlése. — 20. Az Alsókerületi 48-as Párt közgyűlése. — 21. A belügyminiszter jóváhagyta a mozi­szabályrendeletet. — 22. Kada Elek polgár­­mester betegségében javulás állott be. — 23. Bagi László h. polgármester a Magyar Alföld utcai elárusítását az ő előzetes beleegyezése nélkül betiltotta. —25. A tüdővész ellen küzdő egyesület megalakulása. —­ 26. Szőke Gyulát javadalmi ügyvezetővé választották. — 28. Városi közgyűlés. — 29. A Jótékony Nő­egylet előadása a városi színházban. Március 1. Dr. Buday Dezső előadása a Katona Kör szociológiai sorozatában. — 3. A sorozás megkezdődött. — 6. Soós Jó­zsef meghalt. — 7. A TEVKE első igazga­tósági ülése. — 8. Gróf Andrássy Dénes te­metése. A nemes gróf földrengéskor nagyobb segélyt adott a kecskeméti károsultaknak. — 9. Nyomdász-jubileum. — 11. Az országos tenyészállat kiállításon Kecskemét városa első díjat nyert. — 14. Kamarazene-estély a Ca­­sinóball. Dr. Apáthy István felolvasása. — 15. Március 15-iki ünnepélyek. A Sajtó Szö­vetség közgyűlése. — 16. A művésztelepi festőknek kiállítása. — 24. A Nyirierdőből 200 hold leégett. — 28. Szakács Rozka meg­halt. — 31. Városi közgyűlés. Április 6. Dobos István pilóta repü­lése. — 13. Erős fagy volt, mely óriási ká­rokat okozott és hatalmas hóvihar dühöngött a város felett. —■ 18. A munkásság küldött­sége a polgármester előtt, hogy 10 ezer ko­rona kölcsönt adjon a város a munkanél­külieknek. — 20. Kada Elek polgármester betegsége súlyosabbá vált. — 28. Választá­sok a Munkásbiztosító Pénztárnál. — 29. Városi közgyűlés, melyen 10 ezer korona segélykölcsönt szavaztak meg a munkanél­külieknek. Május 1. A Monarkia ultimátumot kül­dött Montenegrónak, — ami nagy izgalmat okozott országszerte. — 14. Nagy Pál fő­­erdőmérnök meghalt. — 16. Rendkívüli vá­rosi közgyűlés 250 ezer koronás kölcsön felvétele tárgyában. — 20. A pénzügymi­­miszter kiutalta a földrengési államkölcsön utolsó részletét, három millió koronát. — 22. A zeneiskola évzáró hangversenye. — 26. végigsuhanó hajót, melyen az otthonlevő­ket hozza lelki szemeink elé a csillagfényes éjszaka. S minderre tréfásan moslyodik el a széles ábrázatú hold. A gép teljes erővel zakatol előre. A hajóorr felől keserves nóta egyhangú me­lódiája hangzik fel; a kapitány fel s alá jár­kál a hajóhídon, melynek végén mozdulat­lanul, hátradőlve a kinyújtott hajószéken, nézem az eget. De szinte fölrettenek, ami­kor lentről a fedélzetről hirtelen ismerős nyelv hangjai ütik meg a fülemet: — Hiába, már késő, jobb ha nem is próbál változtatni a változhatatlanon. Élde­gélünk egymás mellett, anélkül hogy házas­társaknak éreznék magunkat... mondja egy női hang. Hevesen vág közbe a férfi hangja: — De mikor én magát nagyon sze­retem ! A nő mintha nem is hallotta volna, folytatja: ... mint két idegen, kiket egymáshoz kapcsoltak minden belső ok nélkül, úgy­szólván szeszélyből; szüleink örültek, hogy kedvenc eszméjüket megvalósíthatták, bol­dogok, megelégedettek, mert gyermekeik jövőjét biztosították. — Elbocsátották őket együtt, mint útitársakat az élet rögös útjára — így mondta ugy­e az eskető lelkész. Mennyire igazat mondott! Valóban útitár­­sak vagyunk, bár nem a saját jószántunk­ból ugy­e, kik járjuk a világot. Ezer­sze­rárvás Mihály kegyesrendi tanár meghalt. — 29. Városi közgyűlés. Június 1. Gyermekünnepély. Diákma­jális. — 6. Kada Elek polgármester állapota súlyosbodott.— 10. Hollós László nyugal­mazott főreáliskolai tanárt a király címzetes igazgatóvá nevezte ki. — 22. Kada Elek ál­lapota válságosra fordult. — 24. Kada Elek polgármester este 10 óra 10 perckor meghalt. —­ 26. Kada Elek temetése. — 30. Városi közgyűlés. Július 2. A 250 ezer koronás folyó­számla kölcsönt a belügyminiszter jóvá­hagyta. — 3. Dr. Vragassi Lipótot sebészi főorvosnak megválasztotta a városi tanács.— 5. A nyári színházi szezon kezdete. — 8. A nagy földrengés évfordulója. — 15. Városi közgyűlés. — 20. A 48-as kör közgyűlése, melyen elhatározták a kór házának felépíté­sét. — 24. A közegészségügyi bizottság ülést tartott, melyen a kolera járvány elleni intéz­kedéseket megtette. — 25. A Kecskemét— Halas—majsai vasút közigazgatási bejárása megtörtént. Augusztus 1. A helybeli huszárezre­dek lóversenye. — 7. Óriási szélvihar, vastag fákat tördelt össze, háztetőket tépett meg, Budapest felé átszállással közlekedtek a vo­natok. — 10. Sándor Istvánt egy 100 tagú bizottság jelölte a polgármesteri állásra és felkérték annak elfogadására. — 12. A 4-ik hadtest parancsnoksága értesítette a várost, hogy egy gépfegyverosztályt szándékozik fel­állítani Kecskeméten. — 13. A postakincstár telket vásárolt a postapalota céljaira. — 14. A polgármesteri állásra Sándor Istvánon kí­vül Bagi László h. polgármester is beadta pályázatát. — 15. A gyorsíró kongresszus résztvevői Kecskemétet meglátogatták. 18. A kereskedelmi kongresszus résztvevői Kecs­kemétre érkeztek. — 25. A 38-ik gyalog­ezred tartalékos bakái hazajöttek Boszniá­ból. — 28. Sándor Istvánt nagy lelkesedéssel polgármesterré választották. — 29. Városi közgyűlés. — 31. A városi tisztviselők tisz­telegtek a polgármester előtt. Szeptember 3. Dr. Nyiry Zoltán tör­vényszéki jegyző eltávozott Kecskemétről.— 6. A hentesek sztrájkba léptek Kecskemé­ten. — 10. A Polgári Daloskor 25 éves ju­bileumi ünnepsége. — 11. A polgármester táviratban kérte a belügyminisztert, hogy ne internálják Kecskemétre a balkáni katonaszö­kevényeket, mivel ezek a kolerát könnyen behurcolhatják a városba. — 12. A belügy­miniszter a 8-ik gyógyszertár felállításának jogát Dömötör Istvánnak adományozta. — 19. Kada Endre meghalt. — 22. Az új reál­iskola építéséhez hozzáfogtak. — 26. A zsi­dótemplom felavatása. — 28. Péch Aladárt főreáliskolai h. igazgatót a miniszter igazga­tóvá nevezte ki. Október 4. Kazy József báró Kecs­kemétre érkezett. — 5. Kada Elek összes munkáinak sajtó alá való rendezésével, va­lamint az elhunyt polgármester életrajzának megírásával dr. Szántó Kálmánt bízta meg a város. — 6. Október 6-iki emlékünnepé­lyek. — 13. A tanács elhatározta, hogy a vásárt a városba helyezi. — 17. Gyenge föld­rengés volt Kecskeméten. — 18. Révész Ist­ván plébános tisztelgett a polgármesternél.— 22. Bankett Sándor István polgármester tisz­teletére. — 26. A művésztelep képkiállításá­­nak megnyitása. — 25. Városi közgyűlés, melyen Dékány Lászlót h. polgármesterré, Györffy Pált főjegyzővé, dr. Dömötör Lajost tanácsnokká és dr. balásfalvi Kiss Józsefet árvaszéki ülnökké választották. November 3. Bankett Dékány László h. polgármester, Györffy Pál főjegyző, Dö­mötör Lajos tanácsnok és balásfalvi Kiss József tiszteletére. — 7. Városi mozgókép­ház megnyitási ünnepélye. 13. Gyenge földrengés volt Kecskeméten. —16. A Gazda­sági Egyesület küldöttsége tisztelgett a pol­gármesternél. — 20. Bankett Révész István tiszteletére. — 23. Az alsókerületi 48-as kór­házfelavató ünnepélye. — 29. Városi köz­gyűlés. — Aljegyző és fogalmazó választás. Jogász-estély. — 30. A felsőkerületi függet­lenségi pártok egyesülése. December 1. A dispensaire megnyi­tása. — 4. A pénzügyi bizottság megkezdi a költségvetés tárgyalását és később elhatá­rozza a pótadó felemelését. — 7. Pekár Dezső előadása a földrengésről. — 14. Folklorista közgyűlés Kecskeméten. —­ 22. Grünwald Béla állami aranyérmet kapott. — 26. Meg­alakult a Kecskeméti Iparos Szövetség. — 28. Mozgalom indult meg egy felállítandó borközrr­­.Hz érdekében. 31. Közgyűlés. És ahogy bekövetkezett az év utolsó napja, a jövő év első hajnala már előre veti fényét. Ugyan várjon jobb lesz-e az új esz­tendő, több reményt vált e valóra a réginél? Kisebb lesz-e a nyomor ebben a városban és az ország többi városaiban? Ki tudná ezt előre megmondani? Hiszen semmi sem új a nap alatt — minden nap csak egy más napnak utánzata és egyik olyan, mint a másik­­rencse, hogy szenvedélyes utazók vagyunk, különben... — De miért oly hideg minden szava, mit hozzám intéz, hideg a tekintete, az egész lénye. Nem dermeszti ez a hideg, kietlen élet, ez a fagyos magatartás? — Dehogy, fokozódó érdeklődéssel merülök el az ókori emlékek szemlélésében, sőt tanulmányozásában és azt hiszem, elég figyelmes hallgatója vagyok a maga szak­avatott magyarázatainak, melyek fölkeltették érdeklődésemet és megkedveltették velem az ókor emlékeit. — Igazán köszönöm kitüntető elis­merését. — Ne gúnyolódjék, ez nem dicséret, még kevésbé hízelgés, de az igazság ked­véért el kell ismernem, hogy jó magyarázó­nak bizonyult, s nagy része van benne, hogy úgy megszerettem a klasszikus vilá­got és örömmel keresem fel a csodaszép emlékeket. — Valóban boldog vagyok, hogy va­lamiben szolgálatára lehettem, s büszkévé tesz a gondolat, hogy egy érdememet kény­telen elismerni — szólt ismét keserű gúny­nyal a férfi. A nő folytatta: — Együttesen megállapítjuk úti ter­veinket. Hellász után jön Kis-Ázsia, Trója romjainak kutatása, Szíria, Palesztina, Me­zopotámia, az emberiségnek csodaregékkel körüllengett bölcsője, Elő-Ázsia után a fá­raók Afrikája... — És azt gondolja, hogy végig tudok járni magával ennyi földet, magával, aki teljesen idegennek érzi magát mellettem, akinek szíve, lelke annyira távol van tőlem ? — Remélem, nem tagadja meg tőlem ezután sem felvilágosító magyarázatait, mert be kell vallanom, hogy igazán rászorulok egy udvarias vezetőre. Ez pedig magán kívül más senki sem lehet. Hiszen mi örö­kös útitársak vagyunk.­­— Komolyan kérem, édes Elvira, ne kerülgesse ki folyton a kérdésemet, mert nem bírom ki sokáig ezt a lehetetlen álla­potot. Hát kiölte szívéből az érzelmeit? — Nem gondolja, hogy kissé későn kérdezi ezeket tőlem? Hogyan jutott most eszébe? Hogy kiöltem az érzelmeimet? Ré­gen kiölték azokat már belőlem! A túlzott gyöngédségben gondolkodtak, éreztek, sze­rettek is helyettem, sőt választottak is élet­társat — úti társat — számomra, anélkül, hogy megkérdezték volna az én véleménye­met. Vagy kérdezte , valaha valaki az én akaratomat, az én elhatározásomat, érzel­meimet, gondolataimat — a szüleim, vagy akárki más, vagy talán maga? — Ugyan hogy’ mondhat ilyet? Hiszen szinte gyermekkorunk óta egymásnak szán­tak benünket, ezt maga is tudta, erről nem kellett kérdezősködni. 1. szám.

Next