Kecskeméti Lapok, 1918. január-június (51. évfolyam, 1-146. szám)

1918-01-01 / 1. szám

2. oldala­ lás alapjául szolgáló adatok helyesbítését és mindenesetre azt feliratban kérni, hogy fejadagjaink a főzelék- és teljes burgonya­hiány mellett elemi megélhetési feltételeink megmaradása,­­ gazdasági szükségleteink mezőgazdasági termelésünk és állattenyész­tésün­k érdekeinek legszerényebb fentartása érdekében legalább a 150.000/1917. számú rendeletben foglaltakon túlmenőleg ne kor­látoztassanak. II. Be kell azt is jelentenem, hogy bár a városi tanács velem együtt minden lehetőt megtett az Országos Szénbizottság vezetői­nél sok esetben, a Kereskedelemügyi Mi­niszter Ur Őnagyméltóságánál ismételten eljártam villanytelepünk szénnel való ellá­tása érdekében, főispán ur Őméltósága is­mételten a legenergikusabban közbelépett, villamos áramferlesztő telepünknek szénnel való ellátását a legszűkebb mértékig sem lehetett biztosítanunk, sőt az Országos Szénbizottság útján az utóbbi hónapokban már csak a legszerényebben megszabott szükséglet 10— 20% ához tudtunk hozzá­jutni. Ennek folytán a jelentéktelennek mond­ható közvilágosítási­­1520 lámpából csak 450 ég, ez is csak fél éjjel és akkor, ha hold vagy hóvilág nincs) s a magánelő­fizetők részére való erősen korlátozott áram­szolgáltatást az utóbbi hónapokban már csak úgy tud­juk fentartani, hogy megvá­sároltunk néhány vagyon magánfél birto­kában volt s fel nem használt ipari szenet, a helyi Hadsegélyző Bizottság céljaira ér­kezett fütőszenet, mely helyett a segélyezet­tek részére tűzifát szolgáltatunk ki, továbbá nagyrészt felhasználtuk azt a fütőszenet, melyet a városi tanács egy tavaszi szén­­vásárlása alapján különböző intézményei számára tartalékolni tudott. Miután azon­ban ez a szénkészlet is kimerőlőben van, abból mintegy 6 —8 vagyonnyit a 7. tanin­tézetet magába fogadó új kollégium ré­szére a polgári leányiskolával szemben fennálló szerződéses, valamint a városi kő­­kereskedelmi iskolákkal szemben meglevő természetes kötelezettségüknél fogva feltét­lenül át kell adnunk; e készletből a csak december 30 áig ellátott villany­telepnek már csak 10 vagyonnal bocsáthatunk rendelke­zésére és így annak üzemét, ha gyors se­gítség nem érkezik, csak mintegy január 8 ig biztosíthatjuk. Miután pedig az áramszolgáltatás meg­szüntetése mérhetetlen kárára lenne a köz­biztonságnak; megakadályozná még működő iskoláinkban a délutáni tanítást s ezzel nagy számú elemi iskolai és más tanintézeti osz­tályokban a tanítást lehetetlenné tenné; alig elviselhetően súlyos helyzetet teremtene a katonai és polgári kórházakban, a vasúti állomások forgalmában; ipartelepeket — a hadseregnek dolgozókat is — üzemük re­dukálására kényszerítene; a nap több órá­jára megakasztaná a kisiparosok munkáját és részben a kereskedelmi forgalmat, meg­akadályozná a hivatali munkák elvégzését, az újságok megjelenését; a világító anyag­ban úgy is szűkölködő magánháztartások­ban alig elviselhető zavarokat idézne elő, szóval városunkat élettelenné tenné, minek következtében lakosságunknak nehéz viszo­nyok között tanúsított kitartása és lelkiereje is felőrlődnék,­­ mivel másrészt nem is­merhetjük el igazságosnak azt az elosztást, mely más városokat különböző üzemek, gyakran kétféle világítási üzem részére is, ellát a szükséges szénmennyiséggel, a mi városunk egyetlen világítási üzemét pedig szünetelésre kényszeríti : méltóztassék e végső napokban e veszedelem elhárítása érdekében az újonnan kinevezett kormány­­biztos úrhoz s ha gyors és tényleges se­gítség nem érkezik, a Miniszterelnök Úr Őnagyméltóságához fordulni segítségért. Kérelmünknek azonban arra kell irá­nyulnia, hogy mint ez Miskolc, Nyíregy­háza és Nagyvárad villanytelepével már megtörtént, a mi áramfejlesztő telepünk is osztassák be az I. osztályba, mert e nélkül csak ígéretet kapunk, szenet nem, amint e hónapra is 70 nagyon szenet utalt ki az Országos Szénbizottság számunkra, de ab­ból tényleg csak 3 vagyon érkezett meg. * Van szerencsém bejelenteni, hogy a város egyik érdemes tisztviselőjét újabb elismerés érte, amennyiben a Belügyminisz­ter úr Füvessy Imre főkapitány-helyettes úrnak a tűzrendészet terén 25 éven át ki­fejtett értékes munkálkodásáért az Őfelsége által a tűzoltás és mentés terén 25 éven át teljesített érdemes tevékenység jutalmazá­sára alapított diszérem adományozásával tüntette ki. Ama sokoldalú és nagyértékű tevékenység mellett, melyet e kiválóan lelki­­ismeretes és munkás tisztviselőnk kifejt, a tek. Közgyűlés az újabb kitüntetés hírét bi­zonyára osztatlan örömmel veszi tudomásul. Gyászbeszéd Szappanos István felett. 1917. december 27. E koporsóra, melyet kegyeletes érzé­sekkel állunk körül, ol­életkort látunk fel­írva, melyet Isten csak az ő választottéinak enged élni. Libanon büszke cédrusai már megvoltak akkor is, mikor az idvezitő a Dolgota keresztjén kilehelte lelkét, de az embernek élete a költő szerint csak araszt­­nyi lét. Csak keveseknek , százezrek kö­zül egynek enged az Isten ily hosszú éle­tet, hogy szemléljük abban az Istennek gondviselő jóságát. Istennek e gondviselő jóságát szemlélhetjük a boldogult életében is. Mint egykor választott prófétáját Mózest csodálatosan kimente a Nílus hullámaiból, igy mentette meg a boldogultak mint böl­­­csőben alvó csecsemőt abból a nagy tűz­vészből, mely 1819 ápril­i­án elpusztitá városunkat. És hosszú életén át mennyi részben és viharban volt neki oltalma a jóságos Isten, ki most is szelíd álomként küldé el hozzá a háláit. Egyházának, városának és hazájának szentelte egész életét. Egyházának, mely 1818 julius 27-én vette fel a szent kereszt­­ség sakramentuma által tagjai közé és amely 1849 március 10 én áldotta meg házassá­gát az előtte negyedszázaddal elköltözött hitvesével. A kecskeméti rtf. egyháznak több mint félszázadon át volt buzgó pres­­bytere, évtizedeken keresztül főgondnoka, főgimnáziumi és jogakadémiai igazgató ta­nácsának tagja. Városunk közéletében is nagy mun­kásságot fejtett ki. Már ifjú korában váro­sunk szenátora, vagy tanácsnoka, később táblabírája és országgyűlési képviselője. Hazájának mindenkor hű fia volt. Ha­zánk függetlensége és önállósága volt az a szent eszme, melyet oly sokat küzdött, oly sokat áldozott egész életében. Önzetlen munkásságát, lángoló hazaszeretetét jutal­mazta meg városunk közönsége, mikor egy­hangúlag képviselőjévé választotta s e mi­nőségében a képviselőház korelnöke volt. Önzetlen munkásságát, lángoló hazaszere­tetét jutalmazta meg dicsőségesen uralkodó ifjú királyunk, midőn nemrég udvari taná­csosává nevezte ki. Sokan vagyunk azonban itt e gyá­szoló gyülekezetben, akik nemcsak a köz­élet önzetlen munkáját, hanem a szerető jó rokont és a mindenkihez szeretettel vi­seltető jó barátot siratjuk benne. Nem a királyi kegy által méltóságos rangra emelt udvari tanácsos, de a szerető rokon, a mindnyájunk által nagyon szere­tett Pisti bácsi az, akitől mi most bú­csúzunk. Isten veled, kedves Pisti bátyám! Gyer­mekekkel nem áldott meg Isten, de sokan vagyunk itt, akik úgy tiszteltünk, úgy sze­rettünk téged, mint édes atyánkat. Jóságos arcod, tiszteletet gerjesztő prófétai alakod most is előttünk van, hogy intsen, tanítson és buzdítson bennünket egyházunkat, vá­rosunkat és hazánkat szeretni. Hosszú és önzetlen, pályafutásod után nyugodjál bé­kében. Ámen. Szappanos Károly. Csöndesedik a háború. Az orosz fronton lassan begubózott a háború a fegyvernyugvás selyemvékony­­ságú fonalai közé. Egyre sűrűbb és átlát­­hatatlanabb lett a szövedék, amikor a fegy­verszünet állott be. És most a gubón be­lül rejtett munka és rej­télyes átváltozás folyik. Lélegzetet visszafojtva lessük, hogy kirepül-e belőle a béke pillangója. Ma már nem nehéz ábránd, már nem jámbor utó­pia a béke. Pétervárott erősen hisznek a békében. Ez majdnem annyit jelent, hogy a saját békéjüket biztosba veszik. Ha pedig Oroszország békéjét tényleg befejezettnek tekintik, akkor nagyon jól túrják Pétervá­­rott, hogy miért beszélhetnek az általános békéről. Oroszország volt az antant egész had­viselésének bázisa. Az orosz cár hódító politikája volt a lendítő kereke annak a gépezetnek, amellyel Németországot és a monarchiát össze akarták sajtolni. A fran­cia front lett volna az üllő, amelyhez hozzá szorítanak és az oroszok óriási tömege lett volna a kalapács, amely agyonzúz bennün­ket. De Oroszország visszacsinálhatatlan változáson ment keresztül. A gyárakban és földeken dolgozó nép és a katonaruhába öltöztetett testvéreik „ kezében vart most Oroszország sorsa. És az Európát állan­dóan rettegésben tartott, legexpanzívebb és legagresszívebb hatalom, amely felől állandóan csak meglepő mozgósítások hite, erőszak, kihívás, fenyegetőzés hallatszott, egyszerre a legbecsületesebben békére hajló nép lett a világon. Íme, leghangosabb, legtisztább bizo­nyítéka annak, hogy a hódító vágy soha­sem a népek széles rétegeiben gyökered­zik, hanem mindig a legfelsőbbek vágyai, ambíciói, érdekeiben talál melegágyat. Az orosz forradalom a Romanovok családfájá­nak kicsavarásával egyszerre gyökerestől tépte ki a hóditó politikát is talajából. — Oroszország most átélte azt a változást, amit egy imperialista uralom alól való fel­szabadulás okoz. Tudatossá vált minden intízsik koponyájában, hogy a háborút nem ő akarja, hanem elkergethető és Szibériába küldhető parancsolok Ezt az átélt tapaszta­latot nem lehet többet a lelkekből kiirtani. Oroszországban még jöhetnek változások, de militarista, támadó és hódító politikát nem tehet többet e néppel folytatni. És ha ez így van, akkor az antantnak is be kell látnia, hogy bekerítő gépezetet csunya defektus ér­te. És e gépezet nélkül nem ér­dem­es nekik a háborút folytatni. Minden számításuk erre volt alapítva. Ez volt a hadviselésük nagy technikai vívmánya. Er­ről lemondani és a háborút nélküle tovább folytatni, az annyit jelentene, mint feladni a legkilátásosabb harcmodort és visszatérni egy veszélyesebbhez, áldozatosabbhoz és primitívebbhez. Az ántant minden országa felől lá­gyabb hangok, békülékenyebb beszédek hangzanak, mint mikor egy gépházban a nagy erőgép megáll, a többiek kattogása is egyre halkabb és elhalóbb lesz. KECSKEMÉTI LAPOK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN tisztelt vevőinek és jóbarátainak HIDEG PÁL fűszerkereskedő. — Rákóczi­ ut. 1. szám. Afe I Als Td­*fae id Szerkesztőség és kiadóhivr-CS III., Arany János-nte* L. Naptárt ’9­ 8 év. január hó 1, kedd. Rom. kath. : Újév. — Protestáns Újév. — Görög­­orosz; 1917. év, december hó 19., Ignác. — Izra­elita; 5678 év, Tebeth 17. — Napusite 7 óra 50 perc. — Napnyugta 4 óra 17. perc. — Naphossz­a. 8 óra 27 perc — Holdkelte 8 óra 30 perc, este —­­Holdnyugtó 9 óra 50 perc délelőtt. — Utolsó negyed 5-én, 12 óra 50 perc, délután. Időjárási A központi aceteorológiai intézet Kecskemétre érkezett jelentése szerint a következé­s is várható: Változékony, éjjeli fagy, helyenként csapadék. Boldog és békés újesztendőt kí­vánunk lapunk olvasóinak. Lapunk legközelebbi száma jan. 2 én, szerdán délután fog megjelenni. — Újévi ajándék. A f urihegyi la­­kosok Kiss József miklóstel­ki tanító, rek­­viráló biztos gyüjtőivén 142 koronát ada­koztak a hadiárvák felruházására. A gyűj­tés — mint lapunkban említve volt — to­vább folyik.

Next