Kecskeméti Lapok, 1925. január-június (58. évfolyam, 1-145. szám)

1925-01-01 / 1. szám

2. oldal. kokban épp úgy, mint Strindberg asszo­nyaiban elsorvad a szerelem kielégítetlen érzelemszomjúságában. Hammerfest, a föld legészakibb városa. Kiandalgok a hotel mögötti platóra, ahol a természet most veszi reggeli fürdőjét. A tenger mozdulatlan tükrében megmerül az ég kéksége, valami ezüstös lehelet opálozza be az egész képet. Valami halálos, siri csöndesség üli meg a föld legészakibb vá­rosát, amelynek szines faházai bús mélán kón­ával gurnyasztanak s reménytelenül néznek egymásra. Csoda-e itt az emberek döbbenetes végletessége, ahol a természet sem tud mérténél tartani ? Ahol november 18-ától január 23 ig nincsen nappal és május 13 ától július 29 éig nincsen éjszaka. Bár itt halat kint száradni nem látunk, mégis túl hitetlen a bűz, mert a tőkehal bálokba kötve várja behajózását a kikötő raktáraiban. Innen exportálják továbbá a félig raffinált crudamájolajat. Élet a halott természet ölén. A föld legészakibb városa ij, 1787 ben alapították és 1801 ben még 77, most pe­dig 3000 lakosa van. Hetek óta tartó északi vándorlásaim közt itt látom az első katho­­likus templomot, amelynek kakas van a tornyán, míg a lutheránus templomokról mindenütt kereszt integet. E szürke vidék embere lelkének jobban megfelel a protes­táns vallás racionalizmusa. Vizsgálom eze­ket az arcokat. Mindmegannyi egy egy emblémája annak a hősi küzdelemnek, ame­lyet a sziklává dermedt természettel kell vívnia. Mintha a daiw­nizmust itt egészen a halig lehetne visszavezetni. Olyan fehér albinózusnak, fennakadt döglött haltekinte­­tüek, vörös csepűhajuk pedig úgy fest, mint a tengertől partra vetett szalag. Ba­rázdás ráncaikban a jegestengeri viharok rémülete itl. De csoda : mindez itt a nagy halott természet ölén, ahol oly nyomorult az élet? A zöldség hiánya, az állott, besó­zott hústáplálék, az öröklött alkoholizmus, az elhasznált levegőjű hajőkabinok és la­kások, amelyeknek ablaka féléven át be van ragasztva, mindez tenyészti a tuber­kulózist, skorbutot, skrofulát és a hasonló rettenetes nyavalyákat. Igaz, hogy a pálin fora prohibició van, de a tengerparti fek­vés miatt szinte lehetetlenség a csempészet meggátlása csak úgy, mint Finnországban, vagy Amerikában. Ha azonban meggon­doljuk, hogy nyolc évtizeddel ezelőtt még tizenhat liter pálinka esett fejenként évente 1 — 1 norvégre, akkor hihetetlen eredményesnek tekinthetjük a mértékletességi küzdelmet. Ha elgondolkodom, hogy mivé fejlődött ez a legendás viking faj Angliában, Nor­­mundiában, Katalóniában és Szicíliában, ahol fénye, tüze és gyümölcsérlelő ha­tása van a napnak, akkor meghajtom az északi pirátok előtt az elismerés zászlóját. Ebben az országban, ahol csupa egyenes vonalú, kérlelhetetlenül erkölcsös ember él, ismeretlen az analfabéták kasz­ja s az okta­tás valamennyi fokozaton, még az egyete­men is, ingyenes. A meridián-emlék. A süket csendességben visszasétálok a kikötőbe. Az öböl végében lévő bronz­­golyón megcsillan a magasan delelé, haj­nali nap fénye. E gránitoszlopon nyugvó földgömb­­ek »meridianstötten« a neve s annak a híres meridiánnak az emlékére emelték, amelyet a mérnökök s a skandi­náv és orosz kormányok rendeletére 1816 — 1892 ig a Dunától a Jeges tengerig (Ismail­­tól Hammerfestig) mértek fel. A M­onatsol felszedi horgonyát és lassú méltósággal szántja fel a Jeges-tenger tük­rét, hogy elvigyen bennünket a föld leg­északibb városából, amelyet oly remény­telenül, annyira örökre elfogyunk. Amíg gőzösünk kitalál a szikla és szigetron­csokból, felöltőmbe burkolódzva kiállok a fedélzetre s elbúcsúzom a halott várostól. Szinte jóleső érzés, amint egyre távolo­dunk, mert a magányban és az elhagya­­tottságban az a szorongó érzés gyötri az embert, hogy hátha ott fogják... Csekey István. KECSKEMÉTI LAPOK 1. szám. A kecskeméti szőlő- és gyümölcskultúra fejlődése az első homok megkötésétől a ma­­ppig. A kecskeméti szőlősgazda-társadalom röök emléket állít azoknak, akik Kecske­mét szőlőkultúráját világszerte elismertté fejlesztették, akik megkötötték a homokot s egy virágzó gazdasági ág alapjait rakták le. Kecskemét város hatalmas fellendülését abban kell keresnünk, hogy vezető fér­fiaink idejekorán felismerték a fejlődés felé vezető utat s a kitűzött cél érdekében vállvetve munkálkodtak ki ki legjobb tudása szerint. Amikor legközelebb jutottunk a tervek megvalósulásához, érdemesnek tartjuk ol­vasóinkat végigvezetni a munka kezdetének idejétől a mai korig s rövid vázlatot adni a kecskeméti gyümölcs , bortermelés és kereskedelem történetének. Az első szőlőtelepítések. A bortermelés kezdetét Hornyik János, Kecskemét történetírója V. Béla és I Lajos királyok uralkodásának időközére (1250— 1350) teszi. A jó kecskeméti atyafiakat az a veszély fenyegette, hogy a várost a futó­homok elborítja. A legjobban veszélyezte­tett részeket szőlővel ültették be, hogy megkössék a homokot. A terv kitűnően bevált. A XVI század elején már a város délnyugati részétől az északiig, vagyis a mostani Máriavárostól a Körösi hegyig hú­zódó szőlőhegyek övezték félkörben a vá­rost. Hornyik János feljegyzése szerint­­a Csáktornyai és csordákul melletti szőlők 1691 ben osztattak ki Koháry fülekvári ka­pitány és Kecskemét akkori földesura ren­deletéből s nem sokkal később telepítették a széklói szőlőket.* A török hódoltság hatása. A török hódoltság nagyon visszafej­lesztette a kecskeméti szőlőművelést, mivel a Korán üldözte a szeszesitalok fogyasz­tását. Ebből a korból találtam első feljegy­zéseket Koritsánszky Jánosnak Kecskemét nagy képesnaptárának 1891­­ évfolyamában irt cikkében a kecskeméti gyümölcsre vo­natkozólag : „A Kecskeméten megszállott török és tatár hadak tisztjeit, a budai pasát és udvari tisztjeit Kecskemétről látják el hordószintra szőlővel és gyümölccsel.« Az első gyümölcsexportőrök. A tervszerű szőlőkultúra tulajdon­képen a XVIII. században veszi kezdetét az úri hegyi, hileszi és felsőcsalánosi homok­­földek kiosztásával, amelyeknek legnagyobb részét honoráciorok, képzettebb iparosok és kereskedők kaptak. Az egyes fajták ne­mesítését Bakuié Márton, a Műkert kiváló főkertésze kezdte meg, aki hamarosan országh­­vvé fejlesztette a város ker­tjét Az ő nyomdokain haladva munkálkodtak Har­d­tel Károly, Katona Zsgmor­d és Horváth Döme,­­ a Gazdasági Egyesület kiváló el­nöke, — akik a külföldi sajtóban is erős propagandát fejtettek ki, azonban a kül­földön csak az elérhetetlen vágyak között élt a kecskeméti gyümölcs mindaddig, amíg a vasút ki nem épült. Röviddel ez után megjelentek a kecskeméti kereskedők a külföldi piacokon. Kecskeméti H­áz in­dította útnak az első szállítmányt Német­ország felé, míg a bécsi piacra a híres kecskeméti menyecskék közül került ki az első vállalkozó Tóth Sándorné személyé­ben, aki bizony nem kis feltűnést keltett a piacon annál is inkább, mert a huncut bécsiek sehogysem akarták megérteni a jó kecskeméti tájszólással beszélő asszonyt. Lestár Péter munkássága, Lestár Péter polgármesterkedése szinte kényszerhelyzetből kifolyólag szerencsés vágányra terelte a szőlő és gyümölcskul­túra fejlesztését. Amikor a polgármesteri széket átvette, oly rosszul állt a város kasszája, hogy sokszor a kereskedők fizették ki a tisztviselőket a város nyugtája ellené­ben. Szanálni kellett a p­nzügyeket. És Lestár Péter a szanálás lehetőségét a szőlő­kultúra fejlesztésében találta meg. Kimon­datta a közgyűléssel, hogy mindazok a homokföldek, amelyek szántóföldnek nem alkalmasak, olcsó kamatú törlesztéses köl­­­csön ellenében osztassanak ki kisebb par­cellákban. Ily módon a költségvetési deficit hamarosan eltűnt s 1889 be­n már három hatalmas tervet valósit meg a város. A lajosmizsei vonal Kecskemétig való meg­hosszabbítását, új városháza felépítését és a gyalogsági laktanya kiépítését. 1832 ben köti meg a város szerződését az állammal a Miklós telep felállítása ügyében, amely­nek megvalósításán Horváth Döme, Katona Zsigmond, Mithiász János és Weber Ede fáradoztak legtöbbet. A város a telep által termelt nemes szőlővesszőkből évi 6 szá­zalékos részesedést köt ki magának. A kor­mány a miklóstelepi szőlőiskola vezetésé­vel Korizsánszky János vándortanulót bízza meg, aki hervadhatatlan érdemeket szerzett a Szarkás és a Vacsi-hegy beültetésével. Magánosok mintatelepei. A szép lendületet nyert szőlőkultúra nyomán a magántelepek is egyre szapo­rodnak. Urréten Hankovszky Zsigmond szőlő- és gyümölcskísérleti telepet állít fel. Az összes létező szőlő- és gyümölcsfajtá­kat kísérlet tárgyává teszi, amelynek ered­ménye évtizedek fáradhatatlan, áldozatot nem kímélő munkássága után bontakozott ki. Katonatelepen Mathiász János, Katona Zsig­mond és Szegedy György, Szikrában id. Muraközy Imre telepítései voltak az első példaadók Egy svájci részvénytársaság vállalkozásá­én mutatkozott első jele a külföld érdek­lődésének, amikor Weber Ede és Társa Ballószögben 2000 hold földet vesznek meg 200.000 forint vételárért oly kikötés­sel, hogy a városnak messzemenő támo­gatást kell nyújtania egy arra vezető vasút­vonal felépítése érdekében. A vasútvonal kiépítésének ügyét Wéber Ede minga vette a kezébe s mint a vasútépítés egyik enged­ményese, a város hathatós támogatása mellett ki is építette a fülöpszállási vonalat. A szikrai telep és a tiszaughi vasút. 1891-ben kísérletezik Szikrában először a város 18 hold homokon egy városi minta teleppel, amelynek beültetésére a Miklós­­teleptől járó 6°/o szőlővesszőt használják fel. 1894-ben Weber Ede és Ö­ves Bálint kezdeményezésére dr. Fechtig I­mre meg­kapja a tiszaughi vasút építési engedélyét, a vasúti forgalom megindulása által a szikrai telep og nagymérvű fellendülése várható, hogy 1897. évben Szegedy György tanácsnok javaslatára 350 hó­dra nagyob­­bitja a közgyűlés a telepet — máig 167 hold van beültetve, — egyben megbízza a tanácsot megfelelő présház és pince építé­sével. Ugyanaz a közgyűlés foglalkozik a szikrai munkástelepítések kérdésével s ki­mondja, hogy a szakértő szőlőmunkások­­nak 2—4 holdas részletekben, kedvező fi­zetési feltételek mellett, szőlőültetésre al­kalmas homokföldek adassanak el. A gyü­mölcskereskedelem térhódítása a világpiacokon. A szőlőtelepeknek vasútvonallal való be­kapcsolása a gyümölcskereskedelemnek óriási lendületet adott. Mind több családot foglalkoztat a gyümölcsexport. A Kecske­méti-család becsületes puritánsága márka nemcsak a német, de a keleti piaco­kon is s egy egy vagyon eljut G­eindz, Szentpétervár, Moszkva, Kattowitz és Lodz piacaira is, míg a bécsi piacot legelőbb a Tóth, majd Almássy, Aszódi, Kocsis és Lakos család látják el. A pesti piacokon később a Wachsberg és Löwy­ cég vezeti be magát. Az Első Kecskeméti Szőlő és Gyümölcstermelő Szövetkezet 1897-ben a Kajetán napi vihar után létesül Katona Z­sgmond, Z­may Károly, Boros László és többek kezdeményezésére azzal a célzattal, hogy pótolja a vihar okozta ká­rokat. Ebben a későbbi időben újabb ma­ -5­8 45 ~ « 1 at « T SS « ■£ * £ £ * a * « £ g 2­5 i­­* « ° -a * N 0­1 (fi •» E D­o­i = = 51? • A M w­s *« « ei a­t 9 B % -■S i »1 s­a­k. £ tu S Cl . T! -1* JT c Lapkih azon felvét lapu kiadóhiva

Next