Kecskeméti Lapok, 1944. január-december (77. évfolyam, 2-22. szám)

1944-01-09 / 2. szám

2 KESKESZÉTIÍI­IPOK 1944 január 9. Férfi inget, nyakkendőt, kalapot le®5£“ Héjj­ásnál, Nagykőrösi u. 8. helyezték el ,s a gazdának, ha itt-ott mé­gis sikerült valamilyen hitelforráshoz hoz­zájutnia, kölcsönt csak elképesztően ma­­­gas kamatra, úgynevezett kosztkamatra kapott. A meglevő hitelszövetkezetek ki­elégítették ugyan a falu népének, továbbá a kisiparosnak és kiskereskedőnek hitelt szükségletét, de már ahhoz nem rendelkez­tek kellő­­anyagi erővel, hogy a nagyobb gazda, a szőlőbirtokos és a középbirtokos indokolt hiteligényeit kielégíthessék. A mezőgazdaságnak e súlyos helyzetén kívánt az említett törvény a körzeti hitel­szövetkezetek megalkotásával enyhíteni. Segíteni s így alakultak meg az egyes me­zőgazdasági kamarák székhelyén! 1323—■'. 1924 telén a körzeti mezőgazdasági hitel­­szövetkezetek. Kecskeméten, mint a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági­ Kamara székhelyét húsz évvel ezelőtt, 1924. január 6-án alakult meg a Duna—Tiszaközi Körzeti Mezőgaz­dasági Hitelszövetkezet, amely hivatásá­nak megfelelően a Mezőgazdasági Ka­ma­­ráral azóta is változatlanul szoros és meg­hitt kapcsolatot tart fenn. Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint a Duna—Tiszaközi Kör­zeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet 91 taggal alakult meg, akik 1402 drb., egyen­ként 100.000 korona, összesen 140.200.000 korona névértékű üzletrészt jegyeztek, ami 11 216 pengőnek felelt meg. Az alakuló közgyűlésen az OKH kép­viseletében Kovács János, az OKH akkori ü. v. igazgatója, Skublich János az OKH aligazgatója és dr. Antal István, az OKH szerkesztő titkára (jelenleg nemzetvédelmi és propaganda-miniszter) jelent meg, de ezenkívül megjelent ott Zsitvay Tibor, Kecskemét akkori képviselője, Fáy István Kecskemét főispánja, Zimay Károly pol­gármester, Purgly Emil kamarai elnök, Kovács Sándor kamarai alelnök, stb., stb. s a kamara területéről több gazda. Az első igazgatóságba megválasztanak: Beretvás János, Dobos László, Eisinger Ferenc, d­r. Gesztelyi Nagy László, Korom Mihály, Lázár Lajos, Návay Géza, vitéz Purgly Emil, Rosenauer Lajos, dr. Sár­­közy Jenő, Staub Elemér, ifj. Sváb Kovács István, dr. Szabó Sándor, dr. Szalóky Je­nő, gróf Teleki József, báró Urban Péter, Vaja Béla, Fáy István, Jakabffy Gyula és Márialaky Kálmán. Az igazgatóság elnö­kévé vitéz Purgly Emil kamarai elnököt választották meg. A végrehajtóbizottság ■első elnöke Fáy István, tagjai: Eisinger Ferenc, dr. Geszte­ly­i Nagy László, Rose­nauer Lajos, dr. Sárközy Jenő, ifj. Sváb Kovács István és dr. Vaja Béla voltak. A szövetkezet első elnöke vitéz Purgly Emil 1932. április 29-éig töltötte be ezt a tisztet, miután ez év február hó 1-én f­öldmívelésügyi miniszterré neveztetett ki. Ettől az időponttól Fáy István Kecskemét, majd Csannád vm., Hajdú vm. és Pest vm. főispánja, titkos tanácsos, vallás- és köz­­oktatásügyi államtitkár viseli a szövetke­zet elnöki tisztét. Az alelnök jelenleg Má­riássy Mih­ály kamarai elnök. A végrehaj­­tób­izottság első elnöke Fáy István volt 1939. június 26-ig, ettől az időponttól dr. Gesztelyi Nagy László mezőgazdasági ka­­rm­arai igazgató, A felügyelőbizottság elnö­ke d­r. Szabó Iván gazdasági egyesületi el­nök, felsőházi tag 1940. április 29-ig viselte e tisztet, ez időtől kezdve Tóth A­­sztid látja el a munkát, aki a Csanádmegyei Gazdasági Egyesületnek az igazgatója Jelenleg a szövetkezet igazgatósága, v­égrehajtóbizottsága és felügyelőbizottsá­­ga a következő tagokból áll. Igazgatóság: elnök Fáy István, alelnök Máriássy Mi­hály, tagok: dr. vitéz Baskay Gyula, dr. Fernbach Péter, dr. Gesztelyi Nagy László, Magyary-Kossa Péter, Muraközy András, Nagy Ernő, dr. Sárközy Jenő, Sváb Ko­vács István, id. gróf Teleki József, Vásár­helyi András. V­égrehajtóbizottság: elnök dr. Gesztelyi Nagy László, tagok: dr Máriássy Mihály, Sváb Kovács István, d­r. Sárközy Jenő.­­ Felügyelőbizottség: elnök Tóth Arisztid, tagok: Wéber Aladár, Kelő János, Juhász József, Peták Nándor, dr. Simonffy Ferenc. A szövetkezet első ügyvezető igazgatója dr. Radocsay László (jelenleg igazságügy­­miniszter) volt 1934-ig. őt követte dr. Rose­nauer Miklós 1942. dec. 31-ig. 1943. jan. 1-től Schummer Ferenc a szövetkezetü­v. igazgatója. A szövetkezet tagjainak száma 1943. december 31-én volt. Üzletrész­­állománya pedig 14.952 drb., egyenként 40 P és 213 db egyenként 8 pengő, összesen 599.784 P névértékű teljesen befizetett üz­letrészből áll. A tartalékok meghaladják a 150.000 P-t. A szövetkezet által kezelt takarék- és folyószámlabetétek összege közel másfél­millió pengő. A szövetkezet ingatlan­vagyona Kecs­­december 31-én közel 5 millió pengő volt. A szövetkezet igazgatlanvagyona Kecs­keméten a Rákóczi-út 32—34. sz. alatti in­tézeti székház, továbbá a Rákócz-út 36. sz. lakóház. Ezenkívül Gyón község hatá­rában mintegy 125 kat. hold és Tatár­­szentgyörgy határában mintegy 192 kat. hold. A szövetkezet a most folyó második világháborúban mint a Falura kecskemét­i főbizománysa nyolc albi­zomán­yos bekap­csol­ásával végez igen fontos és hasznos tevékenységet a­ gabona- és olajosmagvak­­felvásárlása terén s az elmúlt gazdasági évben mintegy 500 vagon mezőgazdasági terményt vett át és szállított el a közellá­tás és háborús szükségletek biztosítására. A Bácska visszatérés­ével a szövetkezet az ottani ga­zd­a­társ­a­d­­alma­t is érdekköré­be vonta. Ezért 1943. november 9-én Sza­badkán a városháza tanácstermében­­meg is alakult a bácskai választmány az ottani ga­zd­a társa­dal­m­­i vezetők bevonásával, mely elnökévé apátiul dr. Fernbach Péter föld­birtokost választotta. A választmány tagjai lettek: vitéz Balsay Ernő, Batta M. Má­tyás, Bálizs Illés, Bártos István, Bézy Sán­dor, dr. Cserfa Péter, dr. Deák Leó, De. András, Dungy­evszky György, Éry Sándor Farkas Péter, dr. Falcione Árpád, Gegey Miklós, Herczegik Kálmán, Kalmár Tiha­mér, dr. vitéz Korány Elemér, Könnensdy­­ István, Krámer Gyula, Lelbach Gyula, "Nagy György, vitéz Nagy Miklós, Nagypál András, Pétzy-Popovits Pál, dr. Rausch­ Alfréd, dr. Reök Andor, dr. Sántha György dr.­ Schick Károly, Stuhlick Lajos, dr. Székely Jenő, Tóth Miklós, ifj. Vojnits Gyula, dr. Völgyi János, szatymazi Zsótér Andor. A harmincas évek elején fellépett gaz­dasági válság hullámai nem hagyták érin­tetlenül a Körzeti Hitelszövetkezetet sem. De ez természetes is, hiszen a szövetkezet­nek tagjai kizárólag gazdák lehetnek s a gazdasági válság őket sújtotta a legsúlyo­sabban, a Körzeti Hitelszövetkezet pedig ebben az időben is rendeltetésének meg­felelően a bajbajutott gazdák segítségéve­­ sietett. Hála azonban a szívós és céltuda­tos munkának, a szövetkezet — mikért az előbb ismertetett számadatok is igazolják­­— teljesen leküzdötte ezeket a nehézsége­ket, tagjait a súlyos válságon átsegítette s ma már minden figyelmét és igyekezetét a háború után szükséges újjáépítés nagy munkájára összpontosíthatja. Az az egyre erősbödő bizalom, amelyet a Körzeti Hitelszövetkezet és annak veze­tősége a gazdatársadalom körében élvez, komoly biztatást jelent az elkövetkező har­madik évtized munkájára és eredményére. az elhasznált KRYPTON lámpákat? Add elő, új TUNGSRAM lámpát ve­szek, a régit pedig a kereskedőnél beváltom, pénzt kapok érte. Sándor István emlékezete Muraközy Gyula írja ,a Református Élet hasábjain: Most érkezik a híre, hogy Sándor István, Kecskemét város nyugalmazott polgármestere­, volt országgyűlési kép­viselője csendesen elhunyt!. Nézem a gyászjelentést, olyan mint egy ft kere­ken '.ts, ébenfából faragott ablak. Rajta át vissza­lá­tok távoli évtizedek messzisé­­gé­be. 1918 november 1. .. A kecskeméti Kossuth-szobor körül népgyűlést tar­tunk. Sötét, homályos a reggel, mintha a nap felé se kelt volna. Bámészkodó és tétova tömeg hallgatja a szónokokat, akik arról beszélnek, hogy a háborút elvesztettük, de most össze kell fogni. Egyszerre a pályaudvar felől lövöldö­zést hallunk. Most érkezett az olasz harctérről egy katónia, de már a közbe­eső állomásokon elvesztette az egyen­súlyát. Tántorogva jön, italosan, dalol­va és a puskáját csak úgy ijesztgetésül süti­ el. A rend elborul a tömegben. Rongyos, sötét alakok, a külvárosok is­meretlen seregei­­lopakodnak, elő. Egy­szerre, anélkül, hogy valaki erre jelit adtult volna id, a törvényszék előtt áll a tömeg. A nagy tölgyfakaput döngetik és a rabok kiszabadítását követelik. Ek­kor jön le az ügyész, kemény, bátor férfi. Amint kilép a kapun szólni akar, egy lövés homlokon patolja. Szótalan­u! terül el a kövezeten.. Ami ezután törté­nik, szinte percek munkája. A tömeg egy része a raktárakra veti magát, fosz­togatni kezd. A másik az ügyész kabát­ját, ruháját tépi le testjéről. Vannak, ■akik a­­közértelmezés vezetőjének ,a há­zát ostromolják meg. Közben szinte pa­rancsszóra itt ás, ott is is a városban fegyverek­ dördülnek el és akik paran­­­cs állnának, akik vezetnének, akik a fele­lősséget hordozzák, azokat nem talál­juk. Bemegyünk a városházára, taná­csért, parancsért. A városban felfordult a rend, mit csináljunk? A városházá­nak üres folyosóin és üres termein vé­gigmegyünk. A polgármesteri hivatal­ban ült egy kicsiny, sovány ember, Sándor István, a polgármester. A kapi­tány a helyén maradt. — Mit tegyünk, polgármester úr? —• össze­­kel szedni! a polgárságot —­­mondja —­ polgárőrséget alakítaná, gyorsan­, a városban felbomlott a rend. És ekkor megindul a fékezés, a rend­csinálás. Egyszerre híre terjedt, hogy a polgármester hívja a polgárságot. Szál­lingózni kezdenek a városházára, öreg, őszbe vegyülő férfiak, harctéren járt katonák. Lassan kialakul egy kis sza­kasz, fegyverüket is kerítenék, őrjára­tok indulnak szerte­ a városban. A raktárak körül s a raktárakban tombol az anarchia, kikit próbálja vinni, amnit lát. Amikor az első őrjárat megjelenik, egyszerre megcsembesült a város. Köz­­ben a városházán a telefon folyton szól. Szobrok, Lajosmizse, Cegléd jelent­kezik. Segítséget kérnek, a rend fel­bomlótt. Sándor István, a polgármes­ter, tanácsokat ad, ell nem mozdul őr-

Next