Kecskeméti Lapok, 1946. július-augusztus (79. évfolyam, 58-83. szám)

1946-07-02 / 58. szám

Százszoros emelés a postán XICSKEMÉTI HU július 2. N­ & flj 79. ért. 58. n. t­edd­itől wit­ka 79 billió . A hétfőtől érvényes díjak: 24 és 40, lap 16 és 24, ajánlás helyi telefon 30, budapesti 360, táv­­irat szavanként 20, rádió 400 billió. Megszűnik két „régi“ bankfecsy A 100 milliós és az 1 milliárdos július 10. után nem fizetési eszköz többé. „Gyü­mölcsfát csak hívő ember ültet, aki hisz a jövendőben“ Tildy Zoltán két nagy beszédet mondott tegnap Kecskeméten Kecskemét tegnap megmutatta, hogy a rombadőlt országnak azon városai közé tartozik, amelyek a szörnyű katasztrófa után legelsőnek tértek magaikhoz. Tizennégy hónap­pal azután, hogy nem messze innen még dörögtek az ágyúk és vad harc­­ra lentek egymás ellen az élesre lent fegyverek, Kecskemét már a munka, a termelés napját ünnepel­te. Barack-ünnepre gyűlt össze a hí­res város lakossága, ünnepelni, amit az Isten áldása és az ember verej­téke megteremtett, a barackot, a gyümölcsöt. Különös jelentőségűvé emelte az ünnepséget Tildy Zoltán­nak, a Magyar Köztársaság elnöké­nek személyes részvétele. A szép ünnepnapon, az utolsó júniusi nap ragyogó verőfénye szórta tele fé­nyes sugaraival az alföldi tájat, é­mely Péter-Pál napja után hét esz­tendő óta ezen a napon mondott először igazán bensőséges Te Del­­a­ot az égi magasságok felé. Tildy Zoltánt nagy előkészüle­tekkel várta­­Kecskemét lakossága. Már kora reggel zászlódíszbe öltö­zött a város, minden házon ott len­­gett a piros-fehér-zöld lobogó, ün­neplő ruhák, ünnepi arcok készü­lődtek a harmadik magyar köztár­saság első elnökének fogadására. A pályaudvaron, ahol fél ötre várták Tildy Zoltán különvonatának érke­zését, már 4 óra után mozgalmas élet folyt. Negyed 5-kor megérke­zett az első szerelvény, amely a külföldi és hazai újságírókon kívül Takács Ferenc és S. Szabó István államtitkárokat hozta magával. Ez a szerelvény hozta teherkocsikon a köztársasági elnök és kísérete sze­mélyautóit is, amelyeket nyomban kigördítettek a pályaudvar előtti térre. Fél 5 előtt öt perccel katona­zenekarral az élén felvonult és el­foglalta helyét a pályaudvar kijá­rató kapujánál a díszszázad és fe­szesen tisztelgette Örley Zoltán ve­zérőrnagy előtt. Pontosan fél 5-kor kürtszó harsant fel a katonazene­kar éléről, jelezve, hogy az elnök különvonata feltűnt a láthatáron. ben­zönhetett elem maga­tartásával, a nemzeti élet újjászervezésében boltos irányításával adott nemes és tiszta példát. — Köszön­öm Elnök Urat, a kormány tagjait és­ minden kedves vendégünket an­­nnak a népnek nevében, amely megtörte a paraszti sors kemény törvényeit, fellázadt a mostoha­­természet ellen, meghódította a homokot és egészséges életformájával, képességeinn­k szabad kibontásával termé­kennyé, színessé és gazdaggá t­ette az al­földi tájat­ A­­háború viharában mélyre zu­hant, ez a nép keserves árat fizetett a­­gonoszul felidézett háborúért, saját veze­tői bűneiért, de most hősi erőfeszítéssel kapaszkodik fölfelé és oldhatatatlan vágy él szívében ismesebb élet, új társadalom inálk Szépségre és igazságra­, szabadságra és világosságra­ szomjúhozik, ves­zélyekben, gondokba® olykor hanyatló telét semmi úgy fel nem emeli, meg merni ramosítja, min­t Elnök Úr, aki a végzetes sorsfordu­lón lelke mélyén érezte a nemzeti élet parancsát­ és küldetését. — Köszönjük mai látogatásért, a bálával emlékezünk arra a­­fejtemet­ő órára, amely­ben tavaly e helyről szólott, s arra a zor. do© decemberi­­napra, amelyben segítséget és­­biztatást hozott­ A kecskeméti nép szí­vébe zárta és bizton remé­ii, hogy a har­­rmad­i­k magyar köztársaság első elnöke sirámok és panaszok helyett hallja majd ez új virágzásnak induló tájon vidám ma­gyar szüretek boldog muzsif­káját it. — Sem mélység, sem magasság nem­­ rettent — ez Kecskemét jelszavai. E bátor gondolat jegyében sorakozunk Elnök Úr mögé, mint a demokráciának le­saátó és áldozatkész harcosai. — Elljen a magyar köztársaság szeretett elnöke! A polgármester után Kovács Je­nő, a Nemzeti Bizottság üdvözletét tolmácsolta: Köztársasági­­Elnök Ur! — A kecskeméti Nemzeti­ Bizottság ne­vében meleg szeretettel­ köszön,íjm El­nök Urat. Kecskemét város dolgozóit bol­dog örömí­tőik el, hogy Elnök Urat vá­rosunkban fogadhatjuk. E város mezőgaz­dasági, fizikai és szellemi dolgozói szi­lárd hittel és bizalommal várnak a köz­­tá­rsa­sági államriforma és Elnök Úr iránt. Tekintsünk körül, ezen alföldi város ma­gyar dolgozóim, arcukról­,­­sugárzik az élni­ akarás s hogy ezt az országot újjáépítsük s biztosítssuk számára az élet lehet­őségét­. A magyar gazdaság,­ és Út újjáépíté­­sében Kecskemét dro­gos magyar népe fffl. befflfele­tti erővel kiveszi részét- A gyü­mölcs, a szőlőkultúra hazájában remény­­nyel telítődik minden magyar dolgozó szíve, mert új, szabad országot­­építünk a magyar népnek, s hogy ez sikerülni fog, mindén becsületes magyarnak tudni kel­l, mert Elnök Úr személye biztosítja ennek és munkának sikerét. Megérkezik a köztársasági elnök Még szólt a kürtjei, amikor lassan,­­ méltóságosan begördült a két ter-­­­meskocsiból álló szerelvény és az­­ egyik ablakban megjelent Tildy­­ Zoltán mosolygós alakja. Elsőnek­­ Papp-Kökényesdy László tábornok, a testőrség parancsnoka" lépett ki a kocsi ajtaján, őt Jékely László, az elnöki iroda főnöke követte, majd sötétszürke zakóban, fekete kalap­ját kezében tartva Tildy Zoltán maga lépett ki a kocsi ajtajához­­futtatott vörös szőnyegre. A kato­nazenekar harsogó hanghullámok­kal a Himnuszt játszotta- amelynek hangjairól alig hallottuk Szádeczky- Kardoss László dr. főispán köszön­­tő szavait: — Mélyen tisztelt Elnök Ur! — Kecskemét város­a nevében, mint a város főispánja, mély­­tisztelettel és igaz ragaszkodással köszönhtöm Elnök Urat, midőn városunk földjére lép. — Megszentelt föld ez, a munka nemes hagyományai­tól megszentelt föld, amelye­nnt­k lakói fáradtságot, tank­adást, vagy megtorpanást nem ismerve, sokszor a ter­­mészeti adottságok ellen is küzdve dol­goztak, dolgoznak és a jövőben is dolgozni fo­gnak hogy a magyar föld egyik jellegzetes pontjává tegyék városunkat. Elnök Urat azért is szeretettel fogadjuk, mert a mun­­ka megbecsülését látjuk abba­n, hogy a magyar munka legfelsőbb gondozója és a magyarságnak legelső munkája közénk jött­.­ Érezze magát olyan jól itt, mint amilyen bizalommal és szeretettel vártuk. A főispán üdvözlő szavai u­tán Örley vezérőrnagy, Imre Gábor és Bárd Dezső rendőralezredesek ad­ták le tisztelgő jelentésüket, majd a köztársasági elnök a főispán olda­lán ellépett a díszszázad előtt. Ezt követőleg a polgárm­et­er tisztelgé­sét fogadta és sorban é fet fogott a város különböző intézményeinek vezetőivel, akiket a polgármester mutatott be.­ Négyesfogaton az ünneplő városon keresztül Programszerűen, imponáló gyor­sasággal pergett le a fogadtatás és már újra felzen­dültek a Himnusz akkordjai, amikor a köztársasági elnök kiindult a peronról. Az állo­más mögött négyesfogat várta, eb­ben foglalt helyet a főispán jobb­ján és jobbra-balra­ integetve, fo­gadta a felvirágozott hintóban a fel­sorakozott lakosság lelkes éljenzé­sét végig az egész útvonalon, míg kocsija a nagytemplomhoz ért. Itt már teljes nagyságában állt a gyümölcspiac és Horváth Győző ki­­tűnő kollégánk, a Magyar Rádió egyik kiküldötte, már mondotta szí­ves beszámolóját az érdekes látniv­alakról a rádió mikrofonjába. A tér tele volt gyümölccsel megrá­nt kocsikkal, a házak ablakai mind szélesre kitárva és tele em­­berfejek­kel, akik kendőket, kalapo­­kat lengetve, köszöntötték a megér­kezett köztársasági elnököt. A nagytemplom főkapuja előtt kis emelvényen egyetlen bőrkarosszék állott. Pildy Zoltán helyet foglalt benne és itt fogadta Tóth László polgármester üdvözlését. A megafon messzire röpítette a hangot, amikor a polgármester belefogott beszé­débe. Iit üdvözlő beszédek — Elnök Ur! , Kecskemétnek és 'lanyavilágá-n­a­k benn­­­őséges köszöntését), őszinte tiszteletét és meleg szeretetét tolmácsolom Elnök Urnak a magyar demokrácia hősének és őrtáb­ló­­jának, aki az ellenállásban és üldöztetés­ leszel az államifi Kedves jelenetek sora következett szután. Két magyarruhás fiatal le­­st­ány lépett az elnöki emelvény elé, s roskadozva cipelvén magával egy­­ gyönyörűen feldíszített hatalmas­­ kosarat, amely tele volt pirosló ba­rackkal, aranyló almával, színes vi­rágokkal és néhány üveg barack­pálinkával. Az elnök mosolyogva fo­gott kezet Baki Júliával és Bucsi Máriával, a gyümölcskosár két aján­dékozójával. Ezután Szabó Magdol­­­na és Szabó Pál a Zöldségtermelők Szövetkezete zöldségajándékát nyúj­tották át ugyanakkora kosárban: tököt, uborkát, zöldpaprikát és a zöldségeskert mindmegtanunya friss, üde ajándékát. Palló Mária, Csabai Ilona és B. Szabó Pál gyönyörű ara­­tókoszorút hoztak, átkötve piros­, fehér,zöld pántlikával. Az elnök meghatottan köszönte meg ezeket­­az ajándékokat is, majd ájtatossá vált egyszerre a csend, amikor az eléje tartott mikrofon előtt szólásra emelkedett: — Kedves Magyar Testvéreim! — Én nagyon régóta járok Kecskemét­re és mindig ismer­ősként jövök id­e. Sok régi küzdő társam ,és barátom él ebben a városban. De a­z egész kecskeméti nép úgy ál­l elő Hear.­, mint a­ dolgozó, becsületes, kemény és hívő magyarságnak a szimbó­luma- Azé a tehetséges "magyar fajtáé, amelyett i­dzetetepített a sors egy­ mostohá­nak látszó földre, amely mintha­­ futna alóla. Ezen a földön ez a nép egy lehe­­tetennek látszó csodálatos feladatot vég­zett­ el. Paradicsommá­­tette a homokot. Olyan kultúrát honosított meg, amely a világ bármelyik nemzetének és­­népének becsületére válnék. — Én itthon érzem magam Kecskemé­­ten­ És jól esik, hogy ennek a népnek is átiadha­tom a magyar köztársaság elisme­rését és köszönetét azért a jó és eredmé­nyes munkáért,­­amit kint a földeken el­végzett. Több utast tettem meg az ország­ban és örömmel, láttam, hogy a magyar tuldmn­k a népe ember­telen körű tanévn­­ek között, eszközeiben megfogyatkozva mi­lyen eredményes munkát végzett. A ma­gyar föld kilencvenhárom százaléka meg­műveltem áll és én azt hiszem, hogy még ennél­ több is. Olyan eredmény, amit senki nem mert volna remélni egy esztendővel ezelőtt. Boldog vagyok, hogy a többi dol­gozók mellé­­olyan ragyogó példaadással sorakozik fel a földnek a miépe, hogy­ a gyárak munkásai, a bányák dolgozói, a szellemi munkaterületen­ élők­­mellett ott á­llt elsősorban a magyar föld keménykezű, btügü’-j-i-es népe, amelyik,­­talán a legtöb­bet tette most, hogy az újjáépítés és gaz­­­­daság­i megszilárdulás alapjai megvehetők­­ legyenek. Gyümölcsünkmapet ülünk, ahogy­­ tudom, ma itt- e,add lássak itt ma szim­­ból­umot is. Gyümölcsfát csak az az em­ber ültet aki nem napokban gondolkozik és nem is esztendőkben, messze a népnek a jövendője felé tekint. Gyümölcsfát csak hivő ember ültet, aki hisz a maga mun­kájának eredményességében, hisz a jöven­dőben. Hadd hívjak meg én most min­­­­d­enkit immem Kecskemét­ főteréről a ma­­i­gyar demokrácia mellé odaásfiánk A ma­­­­gyar demokrácia faja még csemete, fiatal, s erősetlen és gyenge, ne várják tőle azt a­­ hitetlenek, azok, akik nem akarnak dol­­gozni érte, azok, akik csak a bajoka­t szemlélik, ne várják tőle, hogy még az el­­ső esztendőben dús gyümölcsöt adjon. De ebben az új, szabad vil­ágban irigyje min­­­­den becsületes, dolgozó magyar ember, megnő ez a fa, gyümölcsöt fog hozni, sízé-­i­pót, csillogót, ízeset- Egyformán fog jut­tatni belőle minden dolgozónak, minden-s kinek aki fonaldott érte és senkinek, aki csak kártevője volt és hátráltatta a gyü-I mölcsérést. — Magyar Testvérek, boldogan kö­szöntöm mégegyszer Kecskemét városának népét, a környékből idejötteket, örv­en­­y­dezve azon, hogy jó békesség van jó ma­­­­gyarok közötti- és örömmel szemlélem meg­­ a magyar földnek azokat a szép gyümöl­cseit, amelyekből ezt a kedves ajándékot idehozták nekem. Üdvözlet és­­köszönet. Éljen Kecskemét városa, ennek demo­kratikus dolgozó népe, éljen a magyar de­­m­okrácia, h­ogy viruljon a magyar köz­társaság! » A megafon hangja felerősítve­­ vitte szét az embersokaságga­l meg­­í­télt főtér fölé a köztársasági elnök­­ mindenkit megkapó ünnepi szavait. 1­­ utána mint a fergeteg harsant fel a lelkes éljenzés, Kecskemét népe­­ perceken át ünnepelte a köztársa­­­­sági elnököt. Tildy Zoltán ezután , kíséretével elhagyta az emelvényt és a gyümölcspiacra vonult, ahol el­­fogadtatással szemlélte az eléje tá­rult lenyűgöző képet: a rengeteg

Next